Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
1980. február 23., szombat Kedvezőtlen tapasztalatok az előszállításban Az idei közúti és vasúti szállításokra valló felkészülés, az előszállítások tapasztalatai szerepeltek a megyei szállítási bizottság ülésén, melyet tegnap, pénteken délelőtt tartottak Békéscsabán, Csepregi Pálnak, a megyei tanács elnökhelyettesének elnökletével. Az első napirendi pont keretében Rácz Kálmán, a MÁV szegedi igazgatóságának kereskedelmi osztályvezetője előterjesztésében elmondta, hogy a vasút ez évi terveiben 137 millió tonna áru elszállítása szerepel, melyből 10,7 millió tonnával részesül a szegedi igazgatóság. E roppant meny- nyiségű árutömeg elfuvaro- zása csak tervszerű munkával, az előszállításokkal oldható meg zökkenőmentesen. Az előszállításokat elemezve az osztályvezető rámutatott, hogy az igazgatóság területén az előszállítási kedvezmény ellenére januárban — megrendelés hiányában — a tervezettnél 200 ezer tonnával kevesebb árut továbbítottak. Csökkent a vasárnapi és munkaszüneti rakodás, amit a fuvaroztatók többletköltséggel magyaráznak. így aztán az elmúlt napokban is az igazgatóság területén 800—900 vasúti koAz elmúlt években igen sokat fejlődött a konténeres áruszállítás Fotó: Veress Erzsi esi megrendelés hiányában állt. A Volán feladatait Fábián József, a Volán 8. számú Vállalat teherforgalmi és kereskedelmi osztályvezetője vázolta. Mint mondotta, a Volánhoz az év elején befutott megrendelések nem érik el a tavalyi szintet, a vállalatnak igen nagy a szabad kapacitása. Várható viszont, hogy az első negyedévben el nem szállított áruféleségek továbbítása az év derekán okoz majd gondokat. Mindezeken még most, a jobb kooperációs együttműködésekkel lehetne javítani. A második napirendi pont keretében Horváth László, az Orosházi Üveggyár szállítási osztályának vezetője elmondta, hogy az utóbbi időben sokat javult a gyár fuvarkészsége. Évente 38 ezer vasúti kocsi az üveggyár igénye. A késztermékek — főként tőkés exportra történő — kiszállításában az idén 3 ezer kamion és 4600 tehergépkocsi vesz részt, örvendetes, hogy tavaly a jobb munkaszervezés nyomán a vasúti kocsiállás az előző évinek negyvennyolc százalékára csökkent. Végezetül Szűcs Mihály, a megyei szállítási bizottság titkára az emelővillás targoncák alkatrészellátásának gondjairól szólt. Mint mondotta, a megye 26 vállalatánál dolgozó 505 Diesel- és elektromos üzemelésű targonca 10 országból származik, s 58 típusból tevődik össze. A szállítási bizottság az idei munkaterv elfogadásával fejezte be ülését. —szekeres— Három szövetkezet közös vállalkozása Megtámasztották a hegyoldalt A hegy oldala lassan elindult, a partfal csúszott a Balaton felé. Mit lehet itt tenni? A feltárások alapján megállapították: sajnos, nem elég szilárd a hegy „anyaga”, az főleg löszből áll. S ott van a tetején a tihanyi apátság. Nem lehetett tovább várni. Ekkor jelentek meg az orosháziak a nagy tó mentén. A kútfúrók. No, nem vizet fakasztani, abból volt elég. Mégis a hegy lábánál lemélyítettek vagy hatvan „kútfélét”. Egymástól 5—6 méterre. Mindegyik átmérője 300 milliméteres volt, s 10—11 méter mély. A csőbe betonvasat eresztettek, majd betonmasszát küldtek utána. Amikor az megszilárdult, a cölöpöket egy betonkoszorúval összekötötték. Azóta szilárdan áll a partfal. Ez volt az elmúlt esztendő egyik legnagyobb hazai munkája az Orosházi Építőipari, Kútfúró és Kazánépítő Szövetkezeti Vállalat dolgozóinak. De ezenkívül kútfúróik és kazánszerelőik évente 350 településen megfordulnak. Mondhatni úgy: Battonyától—Sopronig. Pedig a 450 dolgozót foglalkoztató vállalat csupán ötéves múltra tekint vissza. 1975. január első napjaiban jött létre az Orosházi TÖVÁLL, s az ugyancsak Orosházi Kútfúró és Kazánépítő Szövetkezeti Vállalat egyesülésével. Az első évben csupán 50 millió forintos termelési volument mutathattak föl, ám az idén átlépték a bűvös 100 milliós határt. Kazánszerelő-részlegük elsősorban új kazánok telepítését vállalja, s azok közül is a Láng-gyáriakat építik be a megrendelők kérésére. De ezenkívül más kazántípusok revíziós felülvizsgálatára, előkészítésére is vállalkoznak az ország szinte minden területén. A felújítás keretén belül a savazásra is engedélyt kaptak, amely ugyancsak országos hatáskörű. Legjobb dolgozóik néhány éve az NDK-ban tevékenykednek. így megtalálhatók a bitterfeldi vegyi kombinátban is, ahol több magyar vállalattal együttműködve rekonstrukciós munkálatokat végeznek. Kazánépítőik az elmúlt esztendőben 27 millió forint értékű munkát végeztek határainkon belül, s azon túl. Kútfúró főépítésvezetőségük — mint nevükben is szerepel — elsősorban kutak fúrására vállalkozik, de számos feltáró talajmechanikai vizsgálatot is végeztek az elmúlt években, s vegyszeres kúttisztítást is vállaltak. Ez utóbbi területen létezik egy újszerű eljárásuk, amely egy hazai szabadalom s az OVIBER volt főmérnöke, dr. Jurth Ferenc adott át. A korábbi esztendőkben a kutak tisztítását kompresszorozással vagy egyszerű savazással végezték or- zágszerte. Ennek az volt a hátránya, hogy a munkálatok befejezése után hamarosan újra lerakodott a vízkő a kutak csőhálózatában. Az új találmány — ami védett — már négy-ötféle vegyszerből áll. Lassab ütemben, de nagyobb hatásfokkal és tartósabban oldja föl a szennyeződést. Első próbáik az elmúlt esztendőben a Dunántúlon voltak. A kísérlet bevált, hiszen 100—120 százalékos vízhozam-növekedést értek el kis költséggel. Hogy mit jelent ez? Egy új kút létesítése minimum egy—másfél millió forint, míg a tisztítás csupán 200 ezer forintba kerül. Nem beszélve arról, hogy az új kút esetében az elhatározástól az első víz- cseppekig majd egy év telik el, s az újszerű kúttisztítás röpke kéthetes munkával befejezhető. Ha a különböző szövetkezetek, vállalatok mégis új vízadót szeretnének létesíteni, azt jól felkészült brigádjaik öt URB típusú szovjet fúrókocsival végzik. Természetesen elsősorban ön- tözőkút fúrására vállalkozhatnak, hiszen ezek az önjáró gépek csak a felsőbb vízrétegeket tudják feltárni. Munkájuk egy ékes példája: mindössze egy esztendő leforgása alatt 82 kutat mélyítettek a Pest megyei Micsurin Termelőszövetkezetnek. S hogy a kútfúrásnak, illetve tisztításnak a jövőben is perspektívája van, azt bizonyítja, hogy napjainkban hazánkban mintegy 50 ezer kút létezik. Ennek csaknem fele elöregedett, elkövesedett vízadó, s előbb-utóbb ezeket is érdemesebb lesz felújítani, mint mellettük újat mélyíteni. Legnagyobb volument az elmúlt évben építőipari dolgozóik hozták, az összbevétel csaknem felét. E szakág munkásai főleg a megyében, de például Um-Qvasrban is építenek, szerelnek. Tevékenységük mintegy ötödét, a három alapító mezőgazdasági egység köti le — az orosházi Béke, Űj Élet, Dózsa Tsz-ek. így a Béke szövetkezetnek tavaly elkezdték a szabadtéri cukorrépatároló kiépítését, amelyhez természetesen mérlegház, és úthálózat is tartozik. Az Űj Élet közösségének takarmánykeverőt építenek. Telekgerendáson hozzákezdtek egy kétszer 2500 négyzetméteres, könnyűszerkezetes elemekből álló műtrágyatároló építéséhez, a kiszolgáló létesítményekkel együtt,. A csorvási tanácsnak pedig felhúztak — nemi egészen 10 millió forint költséggel — egy 48x15 méteres tornacsarnokot. A megyén kívül Sándorfalván is építenek, de megrendelőjük a Pankotai Állami Gazdaság is. Ahogy Kovács Károly igazgató mondja: — Nem volt soha munkaerőgondunk. Ez érthető is, hiszen dolgozóink egy része olyan országokban is megfordul, mint Csehszlovákia, Mongólia, Szíria, Irak, Líbia, Algéria. Természetesen csak a legjobbak. Jelenleg is 10 kazánszerelő az iraki Um- Qvasrban dolgozik egy fo- lyékonykén-feldolgozó üzemben. Tripoliban 14 kútfúró tárja föl a Szahara alatti vízmezőt. Ősztől Algériában vállaltunk kazánépítést egy ottani nagyvállalatnak. Napjainkban is mintegy hatvanan dolgoznak külföldön. Jávor Péter II jelszó marad!, a körülmények változtak Hz ÉVIG — Mezökovácsháza jövője Kár szépítgetni a dolgot, az Egyesült Villamosgépgyár mezőkovácsházi üzemeltetése nem úgy sikerült, ahogy azt kezdetben elképzelték. A községbeliek azt várták, hogy egy korszerű üzemet kapnak, méllyel megalapozhatják Mezőko- vácsháza ipari jövőjét. Az EVTG-esek sok szabad munkaerőt reméltek, hogy velük végeztessék el azokat a nem gépesíthető munkákat, melyekre Pesten már nem kapni embert. Biztos, hogy hozzájárult a kezdeti kitűnő hangulathoz az a nagyvonalú ígéret, mely szerint az ÉVIG sok-sok milliót kíván beruházni az új üzembe. Aztán, ahogy teltek a hetek, hónapok, kiderült, hogy nem olyan szép a menyasz- szony, mint ahogy kezdetben hittál. Az ÉVIG elavult, selejtezésre már régen megérett gépparkot küldött, a munka sem olyan volt, mint amilyet elképzeltek. A másik oldalnak az okozott csalódást, hogy nem volt annyi munkaerő, mint remélték, és ami volt, az sem bizonyult állhatatosnak. Óriási volt a fluktuáció, alaposan elmaradtak a tervektől, és rengeteg selejtet termeltek. Egyszóval, volt baj mindkét oldalon bőséggel. Egymásra mutogatva Ilyen helyzetben sok mindent lehet tenni, a legegyszerűbb, de legkevésbé hatékony az, ha a két fél egymásra mutogat. Ez volt itt is az elején. Mezőkovácshá- zán arról panaszkodtak, hogy az ÉVIG a legrosszabb, legbonyolultabb munkákat küldi nekik, olyanokat, amilyeneket a nagy gyakorlattal rendelkező törzsgárdában sem tudnak mindig megcsinálni. A géppark elavult, olyan ócskák a masinák, hogy a forgácsolóüzemben több gépet kell javítani, mint ahányan dolgozni tudnak. Nincs semmiféle önállóságuk, jóformán ahhoz is engedélyt kell kérniük, ha egy pohár vizet akarnak inni. A véleményükre senki sem kiváncsi, csak utasításokat kapnak. Persze, nem késett erre a válasz sem. Azért mennek rosszul a dolgok az ÉVIG Kismotorgyárának mezőkovácsházi üzemében, mert alacsony a vezetés színvonala, laza a munkafegyelem, és nem is igyekeznek igazán, hogy megtanulják a tekercselés nem túl bonyolult folyamatát. Még az a kissé képtelennek tűnő állítás is elhangzott, hogy a Dombegyházán akkor létrehozott tsz- melléküzemág, mely az EVIG-nek tekercselt, teljesen gyakorlatlan munkaerőkkel, ugyanazt a munkát és normát budapesti szinten teljesítette. Ilyen előzmények után jelent meg egy évvel ezelőtt egy írás a Népújságban a kovácsházi ÉVIG sorsáról. Azt a kérdést feszegette, hogy ha így megy tovább, mi lesz a jelszóval? Mikor lesz az ÉVIG Mezőkovács- háza jövője? Szigorúbb fegyelem No, de fátylat a múltra, nézzük csak, mi változott Mezőkovácsházán. Az már az előzetes telefonbeszélgetés során is kiderült, hogy a vezetés mindenesetre kicserélődött. Csup,a új név, a régiek jórészt elmentek. Alig áll meg a gépkocsi a bejárat előtt, amikor már siet, elénk a portás: Kocsis elvtárs, az üzemvezető vár minket. Kocsis Tibor fiatalember, alig túl a harmincon, az Orosházi Üveggyárból került az EVIG-hez. Rögtön azzal kezdi, hogy üzen a KISZ- és a szakszervezeti titkárért, jelezve, hogy a párttitkárral majd az üzemben találkozunk. Amíg meg nem érkeznek, nem is hallunk mást tőle, csak azt, hogy a kapcsolat kiváló a kismotorgyárral, jó a munkaellátás, ha valami probléma van, annak gyökereit itt Mezőkovácsházán kell keresni. Kicsit túlzottnak tűnik a lelkesedés, de azért érthető. Elődjét nyilván nem dicsérték meg, hogy rosszat mondott az EVIG-ről. Azért, amikor már Végvári Miklós KISZ-titkár és Vári Imre szakszervezeti titkár társaságában beszélgetünk, reálisabb lesz a kép. Kiderül, hogy tényleg nagyot változott a helyzet az üzemben. Az új vezetés igyekezett erős kézzel rendet teremteni. szigorították az üzemi fegyelmet, megszűntek a lógások,- most már nem lehet, tetszés szerint ki-be járkálni a kapun. Odafigyelnek a technológiai utasításokra, szigorították a meót. A sorozatos fegyelmezetlenkedő- ket szigorúan megbüntetik, nem is olyan régen két csoportvezetőt küldtek el az üzemből. Ezzel elérték, hogy most már a munkaidő nagy részét tényleg végigdolgozzák. Gond azért persze van. Például a gépek állapota most is silány. Néhány új automata érkezett nemrég, de ez még mindig csak csepp a tengerben. A többi szerszámgép már rég megérett a beolvasztásra, a karbantartók szinte állandóan bütykölik őket. Ezt a munkát bizony néha nevetséges dolgok is nehezítik. Csaknem egy évig hiányzott a satu a tmk- ból. Többszöri igénylésre sem küldött a törzsgyár, bár az üzemvezető szerint ennek az is oka lehet, hogy nem kérték elég határozottan! ? Akadozik néha az anyagellátás is, főleg ha importról van szó. összességében azért egész jól mentek ,a dolgok — legalábbis az egy évvel ezelőtti szinthez képest. A tekercselőben azért kiderült, hogy tennivaló akad még bőven. A normát átlagosan csak 93 százalékra teljesítették az elmúlt évben. A fluktuáció ezen a részen még elég nagy, sőt, munkaerő is hiányzik a szalagok mellől. Szó, ami szó, a tekercselés nem a legszebb része az elektromosiparnak, és különösebben meg sem fizetik. Elég sűrűn váltakoznak a típusok, talán ez is oka lehet, hogy nem teljesítik a normát. De azért már nyoma sincs a régi rossz hangulatnak. Jól érzik magukat a tekercselők. Látják, hogy jó irányú változás kezdődött el, és bíznak a folytatásban. Gyár lesz belőle Ezt a folytatást segíti elő, hogy a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársaival együtt felmérést végeztek az ésszerű munkaerő- és eszköz-, anyaggazdálkodás érdekében. A vizsgálatot az ÉVIG központja értékes műszerekkel segítette és ,a nagy munka során végig érezni lehetett a segítő támogatást. Most az értékelés után már intézkedési terv is született a tapasztalatok gyakorlati hasznosításához. Eszerint bővíteni kell a tekercselői létszámot, hogy beindíthassák a folyamatos két műszakot. De nemcsak így lehet növelni a termelést. Évi 800 óra nyerhető, ha az autóbuszok időben érkeznek. Ehhez viszont, módosítani kell a menetrendjét. A tekercselőben 1200 órát lehet megtakarítani, h,a a szalag megfelelő ütemben, visszakapcsolások nélkül üzemel. A selejt csökkentésével újabb 3000 normaóra nyerhető. Ezeken túl még sok kisebb- nagyobb megtakarításra van lehetőség, összesen 19 ezer 600 órám. Ez annyit jelent, hogy változatlan létszámmal 12 százalékkal növelhetik a termelést, ha feltárják a tartalékokat. Sok még a tennivaló Mezőkovácsházán az ÉVIG Kismotorgyárának gyárvezető főmérnöke, Szobonya Miklós szerint is. Az ÉVIG célja az, hogy az üzem önálló gyárrá fejlődjön, de ehhez még számos feltétel hiányzik. Gyakorlatlanok a vezetők, és melléjük még további, jól képzett szakemberekre lenne szükség. Ilyen azonban Mezőkovácsházán nem található, letelepítésükhöz lakás kell. A gyakorlatlanságot mutatja, hogy hullámzik a teljesítmény, nagyon jó periódusokat érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul rosz- szak követnek. A változás érdekében tekercselőtanfolyamot indítanak, hogy ezen a legproblematikusabb területen is javítsanak a helyzeten. Folyamatosan kicserélik majd az elavult gépparkot, de ehhez az is kell, hogy az ott dolgozók megfelelő képzettséget és gyakorlatot szerezzenek. A gyárvezető főmérnök azt is elmondta, hogy a mezőkovácsházi üzem fejlesztését kiemelt programként kezelik az EVIG-ben. Meghonosítják a készülékgyártást, és ezzel késztermék-kibocsátóvá válhat a kovácsházi részleg is A központ véleménye szerint 1981—82-re lehet elérni, hogy önálló, jól működő gyár legyen a most még gondokkal küszködő üzem. Így lesz-e vajon? A minden oldalról tapasztalható lelkesedést és jó hozzáállást látva, talán jogos a feltételezés, hogy igen. Az elképzelések reálisak és megvalósíthatók, de még rengeteg türelmes, odaadó munkára v,an szükség ahhoz, hogy az ÉVIG ne csak Mezőkovács- háza jövője, hanem jelene is legyen. Lónyai László A gépek jó része megérett a cserére Fotó: Veress Erzsi
