Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
1980. február 23., szombat __ _ in j.iii r-#Tri u --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------IJhUUmIICj Bemutató a Jókai Színházban Olympia A „szerelmesek”, Olympia (Felkai Eszter) és Kovács kapitány (Forgács Tibor) kettőse Fotó: Martin Gábor Új könyvek A Jókai Színház hűséges Molnár Ferenchez, ahogyan Molnár Ferenc hűséges a színpadhoz. A Jókai Színház vissza-visszatér századunk külföldön talán legismertebb drámaírójához. Molnár darabjai pedig nem hagyják cserben a színházat. A Pál utcai fiúk szerzőjének nem éppen a legjellemzőbb, legjobb darabja az Olympia. Első színpadi művének megírása után 26 évvel, 1928-ban készült. Az akkori polgárság által ünnepelt szerző azon művei közé tartozik ez a többfel- vonásos, amely könnyedsége, a francia tézisdrámák technikai bravúrjainak sorozata és az angol visszafogott humor ötvözete mellett némi kritikai éllel is bír: az arisztokrácia kikarikírozása a polgárság oldaláról. S most kérdezheti bárki: mennyiben és miért érdekelhet ez ma bennünket? Nos, nem ez az, ami a közönséget, s valószínűleg a darabot műsorra tűző színházat érdekli, izgatta. A választás oka — a közbejött átszervezési gondok mellett — feltehetően magában Molnár Ferencben, a „közös hűségben”, a molnári dramaturgia nehezen fokozható tökéletességében, no és a legfontosabb okként: a molnári, a groteszkké tehető humorban keresendő. Udvaros Béla rendező mindezt kitűnően megérezte. Ügy akarta színpadra állítani az Olympiát, hogy a kicsit idejét, divatját, aktualitását múlt darab ma egyetlen értékét, szórakoztató lényegét felszínre hozza. Ez az akarat megvalósult. Minden jelenetben, valamennyi — de legfőképpen a három közül az utolsó kettő — felvonásban a groteszkké nemesedett, néha már a jó értelemben vett szentimentalizmus határát is súroló irónia színpadi kifejletének megvalósítását állította rendezésének homlokterébe. A nézőtéren azt is érezni lehet, hogy a vígjátéknak jelzett mű több síkú dramaturgiája sem szenvedett csorbát. Hiszen itt elsősorban nem „őfelsége születésnapjának méltó megünnepléséről” van szó, hanem az önmagát degene- rálttá tevő arisztokrácia rö- högséges összeomlásának komédiájáról. Ebből — indokoltan és jól ráérezve — a nő—férfi konfliktus jött előtérbe. A darabban talán ez a sikk az, amely — többek mellett — a legjobb és legtöbb alkalmat kínálja, akár a színészi alakításra is. A rendezőnek joga, sőt a közönséggel szemben kötelessége, hogy a „vastag hegyű ceruzát”, vagy stílszerűen: a „maradék kis íro- nokat” őszintén és bátran használja. Azaz: tudjon és akarjon húzni a szövegből. Mindenki által ismert dolog, hogy eredeti, megírt formájában alig-alig kerül színpadra egy-egy dráma. Nos, Udvaros Béla szemérmesen vette kezébe a „maradék kis iront”. Ez leginkább az első felvonásban ötlik szembe, Lina és Albert gróf dialógusában. A további két felvonás érthetőségének szempontjából másodrangú dolgok hangzanak el, noha a molnári villámjellemzés jószerével egy-egy mondattal kijelenteti, hogy ez, vagy az a szereplő, figura valójában ki, milyen érdeket képvisel. A diskurzus folytatása azért is felesleges, mert Suki Antal műves díszlete, Egedi Edit kosztümjei olyan jellemrajzot is adnak, amit szóban felesleges ismételni. Hiszen látjuk a fényűző helyszínt, érzékeljük Lina alapvetően intrikáló természetét megjelenése pillanatában, ahogyan Albert sutaságát, „szegény rokon, de a felső körökben mozog”, mindennél többet sejtető jellemét is a szivarral való élvezetes játéka során. A cselekmény igazán akkor indul, amikor megjelenik Jenny, azaz Eugenia von Plata-Ettingen hercegasz- szony. A „második bejövetel” kétségtelenül Olympiáé. Molnár Ferenc annak is nagy mestere volt, hogy dialógusok élezésével hogyan kell előkészíteni a nézőt a „nagy bevonulásra”. Kicsit operettes ízzel, onnan vett technikával. Kár, hogy az idézett Olympia- bevonulás is erre volt kihegyezve. összeomlik az előkészítés csak önmagában élő rendszere. A cím- és főszerep Olympiáé. A Jókai Színház kettős szereposztásban játssza. Felkai Eszter már megjelenésével is a molnári Olympiát hozza elénk: a 32 éves „vígözvegyet”, aki minden ízében vágyik a szerelemre, csak éppen társadalmi rangja nem engedi, hogy a „néppel keveredjék”. Felkai ráérzett arra, hogy itt Olym- pián van a hangsúly, kétszeresen is. Érett nő, aki nemcsak „rangjának” súlyától és tehetetlenségétől, de akaratának zsákutcája miatt is a megaláztatás pi- kareszki „rémségeinek” lett feláldozva. Fenséges és kiszolgáltatott. Gyönyörű és aljas nőstény. Hazárdírozó, játékos és szánalomra méltó áldozat. Mindez egyszerre, a hitelesség és a molnári humor felvállalásával. Homoki Magdolna Olympiája összetettebb, ami itt nem válik alakításának erényévé. A második felvonásbeli „kapitányölése” valami megmagyarázhatatlan szánalomból fakad, éppen ezért a katarzissá növő cselekménysor folytatását veszélyezteti. Mozdulatainak, hanghordozásának, artikulációinak túlnyomó részét nem érezzük hitelesnek — a darab rendezésének ösz- szességéhez képest. A jól megjelenített hidegség nem enged fel. A túlontúl is testi szenvedély akarása mesterkéltté válik visszafogott alakításában. Kovács kapitányt Forgács Tibor játssza. A meglett férfi utolsó lehetősége ez a komolyra fordult „kaland”. Még bátortalan rezzenéseit is elhisszük őszintének: a „snájdig” huszártiszt ő, aki „telivérségével” romba döntheti az arisztokrata nők lelkét. Kár, hogy a szerep lehetőségeit, belső humorát nem használja ki még élesebben, karakterében is nyersebben, itt-ott talán Molnár szándéka ellenére is. Pedig beleférne nemcsak a figura körébe, hanem a jól sikerült előadás keretébe is. A háromfelvonásos legegyenletesebb, „legmolná- ribb” alakítását a hercegasszony szerepében Szentir- may Éva nyújtotta. Hollófekete legyezőjének mozdulatai, arcának rándulásai, minden kiejtett szava, mondata, szúró és nevetséges gondolata a helyére került. Talán épp azzal, hogy „egy az egyben” vette a figurát, ezáltal lett igazán részese és megformálója annak a jó rendezői elképzelésnek, miszerint itt valamiféle groteszkről van szó. A karakterszerepek sorában elsőnek kell említeni Krehl János Farkas K. u. K. csendőr alezredes megfor- málóját, Csiszár Nándort. Alakítása telitalálat volt. Valóban ő a „közeg”, a vak, az ostoba hűség, a feltétlen alázat monarchisztikus megtestesítője, azaz karikatúrája. Tökéletes egészet alakít. Mezei Annamária Lina grófnője félreértelmezett és igen visszafogott. Az „egész Bécs egy nagy Lina” Linája más, eleve aljasabb, hajlékonyabban intrikus. Mezei karaktere nem egyezik mindezzel. Alakítása így torzó marad, amelynek ő a legkevésbé az okozója. Pintér Gyula, mint Albert gróf, fantasztikus dolgokat tud művelni egy tárggyal, jelen esetben egyetlen szivarral. Az a néhány mondatnyi szerep elég volt számára, hogy teljes jellemrajzot adjon az általa színre vitt figuráról. Szórakoztató előadást láthat tehát a békéscsabai, s majd a táj előadások során megyénk több településének közönsége. Szórakoztatót, amelyet sokan — kritikusok, műértők, műítészek — elmarasztalnak. Túl köny- nyűnek, perifériálisnak, nem „igaz művészetnek” tartanak. Pedig a színháznak ez is feladata, nemcsak a nagyszabású, erkölcsi katarzisokat árasztó gondolatok közreadása. S most sem a Jókai Színház, sem Molnár Ferenc nem hagyta cserben a közönséget. S már önmagában ez is az élmény megszerzésének lehetőségével kecsegtet. Nemesi László Érdekes módon az utóbbi időben a konzervatívnak már egyáltalán nem mondható hölgyek vállalkoztak meglepő tudományos feladatokra, bátorságot is igénylő munkára. Jane Van Lawick- Goodall fiatal lányként indult el Afrikába, hogy megvalósítsa régi álmát, természetes körülmények között tanulmányozhassa a csimpánzok életét. Nagyon érdekes — a sok, eddig talán még soha le nem írt megfigyelés között — például az a hierarchia, mely a majmok között kialakul. A szerző találó címet választott könyvének: Az ember árnyékában. A sok eredeti felvételt tartalmazó kötettel a Gondolat Kiadó minden bizonnyal sikerkönyveinek számát szaporítja, abban a közkedvelt ismeretterjesztő műfajban, melyet legjobban Adamson: Oroszlánhűség, Elza és kölykei című kötetek jeleztek. A Világjárók című nagy sikerű sorozat legújabb kötete egzotikus tájakra kalauzolja az olvasót. Miroslav Stingl cseh néprajzkutató a Csendes-óceánban Üj-Guinea fölött, Melanézia és Polinézia között elszórt 2141 szigetet mutatja be. Csodálatosan szép, bár ma már az „átkos civilizáció”-tól nem mentes Az orosházi művelődési központ nagytermében csak néhány szék üres. A Budapest Táncegyüttes műsorára közel 500-an jöttek el. Jól ismerik itt az együttest, hiszen sok éve már, hogy rendszeresen meghívják őket előadást tartani. Ezúttal új műsoruk bemutatását várjuk, „Hegyen-földön” címmel. A nézőtér elsötétül, végre felgördül a függöny, kezdődik az első rész, amely az életből villant fel egy-egy eseményt. Elbűvölően kecses a fehér ruhás lányok játéka, majd a különös pár: a legény s árnyékában az ábránd, a „kedves” alakja tűnik fel... A világítás végig összhangban van az előadás hangulatával, s ez épp e lírai részben kap külön hangsúlyt. A lakodalmi pillanatok kicsit langymelegnek, rövidnek tűnnek, ám a katonakísérő szilaj legényei, majd a siratóban, a megtört anyák fájdalmának tolmácsolása tökéletesre sikerült. A ciklus méltó zárása a Három paraszttánc. Az első szünetet követően a magyarországi nemzetiségek folklórkincséből láthatunk válogatást. A vidám, pajkos német táncok, s a pattogó ritmusú szerb kólók, valamint a zenekar virtuóz előadása: a szlovák és a román népzene után következik a második rész talán legjobb száma, a „Dinárka”. Kricskovics Antal koreográfiája az egyén és a közösség problémáját veti fel, melyben különösen Jobb Mária pantomimba hajló, csodálatosan kifejező szólója vált ki nagy tetszést. Az előadás utolsó részében a férfiak kemény magyar világ ez. Sok rejtélyes népszokást világít meg a szerző, az útleírótól joggal elvárható élvezetes stílusban. Milyenek a „bikini” férfiak, mármint a Bikini-szigetről származó hímnemű lények, vagy a netti varázslónők. Érdekes „emléktárgyak”: a Rull-földi, közel két méter átmérőjű pénz, vagy az an- gauri okos kígyó. Természetesen nem lenne teljes az írás, ha a szigetország szép lányairól vagy a szerelemről nem esne szó e könyvben. Stingl szigetről szigetre utazva ismerteti e különös világot, olyan rejtélyeket is, amelyeket még nem fejtett meg a tudomány. A Világjárók című sorozat immáron 131. kötete, a Keresztül-ka- sul Mikronézián érdekes olvasmány a távoli országrészeket megismerni vágyók számára. A távoli Mexikó őserdejében 20 évvel ezelőtt egy félig lerombolt templom romjait fedezték fel, melynek belsejét csodálatos freskók díszítették. Ez volt a Feliratok temploma. Kuzmiscsev ezt a csodálatos építő népeit mutatja be A maja papok titkai című könyvében, melyet már negyedik kiadásban tesz közzé a Kossuth Kiadó. verbunkja, s az oláhos, fél- oláhos után következik a leány tánc: melynek előadói nem csupán tánc-, hanem énektudásukat is megcsillogtatják „Dudás Juló dalainak” tolmácsolásában. Helyet kap még e részben a vidámság, egy játékos gyászszertartás is. Végül a fergeteges zárószámra, fergeteges vastaps a válasz. A siker teljes, most sem jöttünk hiába... S még valamit: az, hogy a „Budapestétől színvonalas, szép előadást láttunk, úgy hiszem, senkit nem ért váratlanul. Ám még valami említést érdemel az előadás kapcsán: a dicséretes színpadi fegyelem. Még a meghajlások is, mintha vezényszóra történnének. A színpompás, gyönyörű jelmezek is állják a „vihart”, nincs egy lecsúszott szalag, egy kibomlott hajtincs, amely a kapkodó öltözködésről, készülődésről árulkodna. Az együttes tagjai csak a táncnak, a nézők elbűvölésének élnek e kétórás műsor alatt: nincs egy oda nem illőpisz- szenés, egy szájmozdulat, amely elsuttogott „magándialógról” tanúskodna, még mosolyogni is csak akkor mosolyognak, ha ezt a koreográfiák hangulata engedi. Tudom, ez így helyénvaló, ám feltétlen említésre érdemes, hiszen mindez valahol a közönség megbecsülését mutatja. Végül még annyit; a Budapest Táncegyüttes tagjai ez estén is „együttest” alkottak, a szó legnemesebb értelmében. Együttest egymással, a koreográfiákkal, a zenekarral, s a közönséggel egyaránt... MOZI Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét.,.? Pécsi Ildikó, azaz Mrs. Bette Cuzzle, alias Szvetics Berta eszik. Gusztusosán, majdhogynem érzéki bájjal. Az első képekben, s ebben a hosszú, színes magyar filmben még néhányszor. Eszik, táplálkozik. Ez talán az egyetlen, ami szép, érdemi és jó... Alapos arra a gyanú, hogy Szász Péter, a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét... ? című, tavaly készült film írója és rendezője olyan hatalmasat akart markolni, hogy szinte minden kicsúszott a kezéből. Az idézett Berta a ködös Albi- on lakója, a háború előtt pedig a kétes hírű Éden szálló egyik „menő” örömlánya. A felszabadulás után a „műintézetből” népi kollégium lett, amelynek férfi tagjait most a véletlen folytán Budapestre keveredett Berta- Bette meglátogatja. Egyetlen éjszakának története a film. A tíz—tizenkét óra rengeteg mindenre elég. De a másfél órás „sűrítményben” csak az emlékezetes nosztalgiává negédesedéit, nem mindig következetes és érthető darabkái fértek bele. Szász Péter töménytelen ötletcsírát melenget. De kikelni és megfoganni, egy jó film alapját képező ötletsorrá bomlani egyik sem tud. A groteszk mint műfaj megengedné azt, hogy a műinté- zet-népikollégium intézményrendszerét és a hőssé magasztosult világháborús áldozatok történetét összepárosítsuk. De csak akkor, ha ebből valamiféle értelmes, újat mondani tudó végkifejlet is következik. Ezzel (ezekkel!) azonban adós marad a film. Sőt: feleslegesnek látszó, erőszakolt képzettársításokká romlanak le a groteszk szándékkal vegyített gondolatfüzérek. S ezekkel mi, nézők, nem tudunk mit kezdeni. Mert hideg, idegen, távoli ez az egész történet; kilóg a mestersékelt- ség lólába. Andor Tamás operatőr nem egyszer a történettől függetlenül, nagyon szép munkát végzett. Képei, kameramozgatása kellemes élményt jelent. Még akkor is, ha ezekből a képekből éppen a fentiek miatt hiányzik a lényeg, sokszor a tartalom. A főszereplő Pécsi Ildikó a rámért hálátlan szerep ellenére is megmutatja, milyen jelentős alakja a magyar színiművészetnek. Emlékezetes és szép minden mozdulata. Játékának összhatását még András Judit manöken, mint a fiatal Berta szerepeltetése is gazdagítja, kiegészíti. A többi alakítás? Jószerével epizódszerepek, amelyekben sem Avar István, sem Bodrogi Gyula, sem Turay Ida, sem mások nem tudtak sokat magukból, a figurából megjeleníteni. Az egyre politikusabb, közkedveltebb filmeket alkotó Dialóg Filmstúdiónak ez a mű nem tartozik a legremekebb termékei közé. (Nemesi) SZÍNHÁZ, MOZI 1980. február 23-án, szombaton Békéscsabán, 15.00 órakor: OLYMPIA Felnőttoktatás előadása 1980. február 23-án, szombaton Gyulán, 19.00 órakor: UNALMIA * * * Békési Bástya: 4 órakor: Égig érő fű — 6 és 8 órakor: Dráma a tengerparton. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Méreggel — 7 órakor: Az erőd. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Bogáncs — 4, 6 és 8 órakor: Skalpvadászok. Békéscsabai Terv: Irány: Belgrád. Gyulai Erkel: A skarlát betű. Gyulai Petőfi: Pedora. Orosházi Béke: 5 órakor: Fuss utánam, hogy elkapjalak — 7 órakor: Lidércnyomás. Orosházi Partizán: Hair. Nagy Ágnes Három paraszttánc egy korábbi felvételen ... A Budapest Táncegyüttes Orosházán
