Békés Megyei Népújság, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

1980. február 16., szombat

Gyümölcsöző együttműködés a tanács és a népfront között

■BHHBflnm

A Hazafias Népfront Gyula városi elnöksége legutóbbi ülésén dr. Takács Lőrinc, a városi tanács elnöke tartott tájékoztatót a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács együttműködéséről, különös tekintettel a választási ciklus ideje alatt a tanácstagi beszámolókon és egyéb fórumokon elhangzott közérdekű javaslatokra.

A városi tanács és a népfront már 8 évvel ezelőtt megkötötte együttműködési megállapodását, amely főként a szakigazgatási szervek munkájának összehangolására, várospolitikai-fejlesztési, kulturális és idegen- forgalmi tevékenységre terjed ki. A megállapodást 1977- ben megújították, és kiterjesztették a főbb társadalompolitikai feladatok helyi végrehajtásának összefogot- tabb ellátására. A megállapodás a terveknek, elképzeléseknek megfelelően alakult és jól funkcionált, különösen a választások lebonyolításában, tanácstagi beszámolók, társadalmi munka, a nemzeti és nemzetközi ünnepek közös szervezésében.

Az előadó értékelte az együttműködés utóbbi években elért sikereit. 1973-ban az általános tanácstag-választást megelőzően a jelölő gyűléseken több, mint 4 ezer választópolgár vett részt, és ezeken az 570 felszólaló csaknem 400 közérdekűnek minősülő bejelentést, illetve javaslatot tett. Ezek túlnyomó többsége — 181 — város- fejlesztéssel volt kapcsolatos. Hasonlóan alakult a részvétel és az aktivitás a következő években is. 1974-ben a tanácstagi beszámolókon 2 híján 600 közérdekű bejelentést tettek. Egy évvel később ugyancsak együttműködve szervezték meg az ország- gyűlési képviselőválasztás előkészületeit, öt jelölő gyű» lést tartottak a városban, csaknem 1000 részvevővel. Hatékonynak mutatkozott a két szerv közötti együttműködés, a két település, Gyula—Gyulavári egyesítése előtti fórumok szervezésében. Az egyesülést megelőzően csaknem 3 ezer emberrel beszélgettek az aktívák és ugyanakkor 3 falugyűlésen találkoztak a választópolgárokkal.

Az elmúlt évben is az előírásoknak megfelelően tettek eleget a tanácstagok beszámolási kötelezettségeiknek. A sikerhez a jó előkészítés is hozzájárult. A népfront és a tanácsi felelősök, valamint a lakóbizottsági elnökök jelentős segítséget nyújtottak azzal, hogy ezekre a beszámolókra személyesen hívták meg az érdekelteket. A beszámolókon sok hozzászóló foglalkozott a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat munkájával, különösen a város köztisztaságával. Az elmúlt évi beszámolókon 2600 lakos vett részt, örvendetes volt, hogy a részvevők aktivitása meghaladta 5z előző évek beszámolóinak aktivitását, ami már akkor sem volt rossznak mondható. Negatívumként lehet elkönyvelni viszont, hogy a részvevők között kevés volt a fiatal és a vezető beosztású. A csaknem ezer közérdekű bejelentés és javaslat közül ezúttal is a legtöbb — 475 — a városfejlesztéssel volt kapcsolatos. Ezen belül sokan foglalkoztak az utak, járdák, csatornák helyzetével, a vízellátással, a villanyhálózat és közvilágítás javításával, a gázvezeték-hálózat bővítésével, de sokan szóltak a kiskereskedelmi hálózat és a közlekedés javításának fontosságáról. Elnyerte a választók tetszését, hogy a bejelentések, kérdések többségét helyben megválaszolták a tanácstagok és tanácsi felelősök.

Hogy a beszámolókon elhangzottak nem pusztába kiáltott szavak, arra bizonyíték, hogy 1977. decenüjgf-'gil ig a megvalósult javaslatok értéke a városban 188 millió forint összegű volt. Ebből csaknem 20 millió forint értékű tanácsi forrásból, míg a többi megyei és vegyes támogatásból, illetve koordinációból valósult meg. Érdekes képet mutat a statisztika, ami ágazatonként mutatja be a megvalósult javaslatok értékét. Ezek szerint legtöbb, összegszerűen 85 millió forint, az egészségügyre, szociális ellátásra vonatkozik, a művelődésügyben 62 millió, a kereskedelemben és szolgáltatásban 13 millió, egyéb ágazatokban mintegy 10 millió forint értékű javaslatot valósítottak meg.

összegzésképpen megállapította az előadó, fiogy a tanácstagi beszámolókon, jelölő gyűléseken és más fórumokon elhangzott közérdekű bejelentéseket, javaslatokat a társadalompolitikában betöltött jelentőségüknek megfelelően intézik. Megállapítható az is, hogy a város egészét, vagy annak meghatározott részét érintő bejelentések és azokkal megegyező beruházások, fejlesztések megvalósultak. Az is kitűnt, hogy a szűkebb közösséget érintő, úgynevezett apró ügyek intézése rapszódikus, és egyes esetekben nem kielégítő. Mindezek ellenére a két szerv közötti együttműködési megállapodás óta eltelt időszak bebizonyította, hogy az jól szolgálja a város fejlődését, a tömegek mozgósítását, a demokratizmus szélesítését.

Területi statisztikai évkönyv, 1979

Az évkönyv a szokásos igen bő adattartalommal mutatja be az ország megyéinek, városainak, kiemelt nagyközségeinek és egész településhálózatának demográfiai helyzetét, gazdasági életét, a népesség életkörülményeinek alakulását.

A megyék adatait tartalmazó terjedelmes fejezet komplex keresztmetszetet ad a főváros és a megyék népesedési kérdéseiről, a gazdaság egyes ágazatainak működéséről és a lakosság ellátásának minden területéről.

A településhálózatról szóló rész bőséges összefoglaló áttekintéssel szolgál az ország valamennyi településének életéről a jellegzetes településcsoportok szerint, és tételesen számol be a városok, a jelentősebb nagyközségek adatairól.

Az évkönyv szöveges elemző tanulmányt közöl az V. ötéves tervidőszak első 3 évében elért terület- és településhálózat-fejlesztési eredményekről; a színes ábrák (grafikonok, kartogramok) és térképmellékletek a kiadvány adatait tömör fór. mában szemléltetik.

B. O.

Az elmúlt meleg, szeles napok hatására feltört a Balaton jégpáncélja. A siófoki kikötőben az egymásra csúszott jégtáblák helyenként a kétméteres magasságot is elérik

(MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS)

Számítógépes

elektrokardiográfiai rendszer a gyógyítás szolgálatában

Az orvostudományi kutatások mellett egyre inkább a közvetlen gyógyító munkát is szolgálja az a számítógépes elektrokardiográfiai mérő- és adatfeldolgozó rendszer, amelyet a Központi Fizikai Kutató Intézetben fejlesztettek ki. A szív- és érrendszeri betegségek pontos felismerését megkönnyítő, és az orvos döntését segítő berendezésről Szlávik Ferenc, a KFKI műszaki igazgató- helyettese tájékoztatta az MTI munkatársát.

— Az jntézetben folyó tudományos- munka során számos méréstechnikai és adatfeldolgozási tapasztalat halmozódott fel, s ezek birtokában nagy mennyiségű ’ ;n_ formáció pontos, megbíz^^ kezelésére, illetve sére alkalmas mó'jszerel{et és eszközöket sikeriilt uia,„ kítanunk. Az ^tomreaktor állapotáról P^dául anélkül keil minél [öbbet megtudnunk, hoijy a benne zajló fo- lyamatoKba közvetlenül beavatkozhat Ehhez hasonló az orv^s cöija jSj aki az ern_ beri test életfolyamatait, a zok változásait igyekszik megismerni, lehetőleg sebészi beavatkozás elkerülésével. így jutottunk el az atomreaktortól a szívgyógyászatig, felismerve, hogy kutatási eredményeink, eszközeink egy része — megfelelő változtatásokkal — az orvos- tudományban is hasznosítható.

Felismerésünk találkozott az egészségügy távlati igényeivel, hiszen a mind gyakoribbá váló szív- és érrendszeri megbetegedések elleni küzdelem a tudományok ösz- szefogását is kívánja, s az EKG-vizsgálatok növekvő jelentősége is a módszerek tökéletesítésére, fejlesztésére ösztönöz. A hetvenes évek elején alakult bioelektronikai kutatócsoportunk ezért a szívgyógyászatot segítő műszerek és adatkezelési, fel- dolgozási módszerek fejlesztésére koncentrálta erőit. Matematikusok, fizikusok, mérnökök és orvosok közös munkájával kialakítottunk egy korszerű elektrokardiográfiai diagnosztikai rendszert.

A rendszer központi egysége egy — ugyancsak a KFKI-ban gyártott — TPAI- típusú minikompjúter, amelyet több speciális berendezéssel egészítettünk ki. Az EKG-vizsgálat során a szívműködésről és a vérkeringésről kapott „híreket” mágnesszalagra veszik, s ezt tápláljuk be a számítógépbe. A memóriában tárolt szempontok alapján a kompjúter elvégzi a kapott adatok elemzését, s ennek eredményeként javaslatot tesz a diagnózisra. A végső döntést természetesen az orvos hozza meg, de előtte „konzíliumot

a számítógéppel, illet- ve_ azokkal a kardiológusokkal, akik a program elkészítésében közreműködve átadták tudásukat a diagnosztikai rendszernek. Különösen az Antalóczy Zoltán professzor vezette orvoskolléktí- vát illeti ezért köszönet.

A több mint két éve tartó kísérletek során szerzett tapasztalataink szerint a berendezés hasznos eszköze lehet a gyakorló orvosoknak, a kardiológiai kutatóknak és az orvostovábbképzésnek egyaránt. Azok az egészség- ügyi intézmények, amelyek részt vettek a fejlesztésben, már most használják betegeik optimális gyógykezelésének megállapításához a KFKI számítógépes rendszerét. Így a 2-es számú belgyógyászati klinika az Orvostovábbképző Intézet, és a Központi Állami Kórház szakemberei „konzultálnak” a géppel egy-egy bonyolultabb eset diagnosztizálásakor.

Az eddig betáplált infor-# mációk alapján jelenleg mintegy 60-féle szívbetegséget képes felismerni a számítógép, de ahogyan az adatbank újabb és újabb esetleírásokkal bővül, ennek megfelelően tovább lehet módosítani a programot. Fejlesztésünk végső célja egy olyan integrált kardiológiai rendszer kialakítása, amely a szívgyógyászattal kapcsolatos összes információt együttesen tárolja és értékeli, s amelyet az ország különböző pontjain működő gyógyító intézmények egyaránt segítségül hívhatnak.

A puli halála

Kiállt a góré mellé, s még egyszer körülnézett. A disznóólát már régen nem használták, a góréban sem volt már takarmány, eladta a szomszéd tanyabelinek. A ház vége kidőlt, már jó két éve, amikor a föld fagya kezdett felengedni. A mai napig sem érti. Soha nem volt vizes a vastag vályogfal. A szomszéd azt mondta, a földrengés miatt. Lehet benne valami, mert azon a hajnalon arra ébredt fel, mintha valaki lökdösné az ágyat, önkéntelenül odanyúlt az ágy mellé, ahol a fejszét tartotta. Azt hitte, valaki bejött a szobába. Amikor felült, látta, nincs bent senki, recsegett, ropogott a ház eresztéke, a petróleumlámpa is billegett az asztalon. Ilyen érzése még soha nem volt. Nem tudta elképzelni, mi történhetett. Majd 10 óra fele, amikor a szomszéd elkariká- zott a gáton — vitte a tejet a begyűjtőhöz —, az szólt oda:

— Érezte, szomszéd, hogy rengett a föld?

— Mi volt az?

— A rádió mondta, hogy földrengés. Itt volt nem messzi az epecentruma, vagy mi a fene. Körülnézte a házat a szomszéd, nem történt semmi baj?

Még jó, hogy mondta, eszébe sem jutott, hogy valami történhetett is a tanyával. Még a nagyapja építette vagy 50 évvel ezelőtt. Erős, masszív épület, a padlás eleje deszkából készült, benne a tata nevének kezdőbetűivel. Nem mérte, de úgy saccolta, lehet vagy 60 centiméter vastag a fal. A tanya bejárójánál hatalmas jegenye, akkor ültették, amikor a tanyát építették. Gyerekkorában minden fára felmászott, még a szúrós akácra is, de a jegenyével nem próbálkozott. Pedig onnan nagyon messzire el lehetne látni, talán még Csabáig is.

Amikor elköszönt a szomszédtól, körbenézte a tanyát. A hátulján látott valami repedésfélét, de azt hitte, az már régi. A búbos kemencén is volt valami repedésféle, de annak sem tulajdonított különösebb jelentőséget. Aztán nem is törődött többet vele. Két évvel ezelőtt mély dübbenésre riadt fel. Kiment az udvarra, akkor látta, hogy kiborult a tanya vége. Nem izgatta különösebben a dolog, mert akkor a lakásigénylési kérelme már bent volt a tanácsnál. Nem a tanyát unta meg, hanem azt, hogy mindig motyogott az asszony:

— Hallod, költözzünk már be a városba, nekem is jobb lesz, meg a gyerekeknek.

— És talán te is el akarsz menni dolgozni?

— Hát ha másként nem élünk meg, akkor el.

Volt olyan is, hogy ezen összekaptak. Békés természetű ember hírében állt, de már megunta az örökös civódást. Akkor aztán beadta a lakáskérelmet a tanácshoz. Nem biztatták sok jóval, talán 3-4 év múlva kerülhet rá a sor, mondta az előadó. Igaz, neki is kényelmesebb lenne, nem kellene hajnalok hajnalán kelni. Ez lenne a kisebbik baj, hozzászokott már a korai keléshez. Általában kerékpárral járt be a városba, az üzembe, ahol dolgozott. De amikor nagy eső hullt a környékre, úgy felázott a gát, hogy a vállán kellett vinni a biciklit, majdnem két kilométerre a kövesútig. Télen sem volt sokkal jobb a helyzet, amikor nagy hó esett, akkor sem tudta tekerni a kerékpárt. De azért hiába volt beírva a munkakönyvébe, hogy betanított munkás, ő azért csak paraszt maradt. Volt jószág szépen, a szerencsére sem panaszkodhatott, minden évben bejött az a pénz, mintha az asszony is dolgozott volna. így aztán csak két keresetre számíthattak, meg az asszony is otthon maradhatott. Talán az nyomott legtöbbet a latba, hogy a gyerekek most már iskolás korúak lettek. Az a két cseppség csak nem gyalogolhat mindennap négy kilométert a faluig. Mondták neki, hogy el tudják helyezni őket a kollégiumban, de ebbe nem akart belemenni. Jobb szerette, ha este lefekvés után ott hallhatta a szuszogásukat.

— Hé, Pista, gyere már.

Felriadt a gondolatból, a nagy teherkocsi megtelt a bútorokkal. Az asszony szólt oda,, de nagyon sietős az útja? Az üzemből kapott egy teherautót, hogy beköltözzön a városba, mert nemrégiben hozta a postás a levelet, hogy itt meg itt kiutaltak részükre egy kétszobás lakást a harmadik emeleten. OTP-set. A jószágokat eladták, városban nem lehet tartani. Talán ezt sajnálta a legjobban. De mi lesz a pulival? A gyerekek úgy ragaszkodtak hozzá, mint a szülőkhöz.

— Ugye magunkkal visszük, apuci?

Persze, hogy visszük — nyugtatta meg őket, de hova az istenbe tegyük — gondolta magában.

Közben az asszony, meg a gyerekek beültek a vezetőfülkébe, mert ez a január kutyakemény hónap volt. Volt egy hőmérője, amit a tornácon tartott, felszegelve az oszlopra. Reggel, amikor kinézett, csillagos volt az ég, odatartotta az öngyújtó lángját a hőmérőhöz, mínusz 23 fokot mutatott. Azóta enyhült valamit, de még mindig lehetett vagy 10 fok. Egy cimborája jött ki az üzemből, segíteni a pakoláshoz. Ügy tették fel a régi szekrényt a kocsira, hogy fogja a szelet, elibe tették a sezlont, ott kibírják a városig, nincs mesz- sze, 10—12 kilométer. A puli is ott volt már fenn, nyújtogatta a nyakát, mintha még egyszer alaposan meg akarta volna nézni azt a helyet, ahol annyit rohangált az elbitangolt jószágok után, meg ahol el-elkapott egy süldőnyulat, amikor kemény teleken bentszorult az udvarban, a kerítések mögött. Fellépett hátul a platóra, leültek a sezlonra. A sublótból kivette a lapos üveget, amiben egy kis vegyespálinkát

nozott magával, a saját főzésűből. Odanyújtotta a cimborá nak, aki tenyerével megtörölte az üveg nyakát és nagyo húzott belőle. Aztán ő is a szájához emelte.

„ .^"dúltak a város felé. A kocsi csak lépésben haladt a gat toveben. Nézte a pulit. Lihegett a göndör szőrű fekete jószág, pedig ma nem is futkározoTt. Fehér pára szállt ki a szájából, a nyelvét egy kicsit lógatta, mint aki nagyon fáradt. Ott kucorgott a sezlon előtt és nézett őrá. Jó kis kutya volt, sokat segített a ház körül. Télen elzavarta az őzeket a nyulakaí, amelyek betévedtek a kertbe, nem is rágták meg a fiatal gyümölcsfák kérgét. Éberen vigyázott a tanyára amikor nagy ritkán bementek a sógorékhoz a városba éjjel’ pedig ott feküdt a küszöb előtt, az ajtónál, hangosan csaholt még akkor is, amikor ismerősök jöttek. Az anyja is itt nőtt fel a tanyán. Szerették ők is, de a gyerekek még jobban- Ha ?lmentek horgászni, vagy játszani, a puli mindig elkísérte őket. Elment akkor is velük, amikor valamiért be kellett menni a faluba, a boltba vásárolni. De hát mit csináljon vele a városban. Gondolkodott már azon is, hogy talán a konyhában megférne, de mit szólnának hozzá a szomszédok. Meg amilyen ugatós fajta ez. még ott is elkezdene vonyítani, amikor a telihold feljön, vagy ha éppen rájönne az udvarlás vágya. Biztosan meggyűlne a baja a szomszédokkal. Amikor kifordultak a kövesútra és átmentek a hídon, zörgött a fülkén.

— Mi baj van? — szólt ki a sofőr a leeresztett ablakon.

— Állj már meg egy pillanatra, komám, elintézzük a dolgunkat. — A kocsi megállt a gát mellett, fogta a pulit, és a magas oldalon át kidobta a vastag hóba.

— Adj neki gázt, menjünk! — Felbődült a motor, taroltak a kerekek a havas úton, a puli ott állt a hóban feketén, csak épp a feje volt kint, meg a két mellső lába. Hallotta a vonítást, még látta azt is, hogy erőlködik a kutya, hogy kiszabaduljon a hóból, rúgkapált a hátsó lábaival, aztán sikerült kiszabadulnia. Szaladt, szaladt az egyre gyorsuló kerekek után. Mindig kisebb lett, már csak egy kis fekete pontnak látszott, de őelőtte ott voltak azok a barna meleg szemek, ahogy nézett rá a jóelőbb a platón. Elővette az üveget, ő húzta meg először, csak aztán adta oda a cimborájának.

Nagy hidegek jártak ekkoriban. Egy hét múlva busszal ment ki újra a tanyára, hogy az ottmaradt apróbb-cseprőbb holmikat elhozza. Amikor odaérkeztek ahhoz a helyhez, ahol kidobta a kutyát, már messziről látta a kis fekete halmot. Ott feküdt Morzsa, a lábait maga alá húzta, a nyaka előrenyújtva, feüdt a havon és a szeme sem volt nyitva.

Elfordította a fejét. A gyerekeknek azt mondta a városban, amikor keresték a pulit, hogy a szomszédnál hagyta, majd, ha tavaszodik, kimennek érte.

Béla Ottó