Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-24 / 19. szám

1ZI3ÜUKT‘lt3 Jjj80;január_24;i_csütörtök Címerükben könyves ember Gondolatok, emlékek egy Kner-könyv kapcsán Sebők György zongoraestje Gyulán Sebők György Szegeden, 1922-ben született. A Zene- akadémia elvégzése után zongoraművészi karrierje gyorsan ívelt fölfelé a nem­zetközi sikerek útján. Ennek főbb állomása: a genfi és a párizsi nemzetközi versenye­ken kivívott előnyös helye­zés. A párizsi évek után ha­zajött. A pesti Bartók. Szak­iskolán, majd a szegedi szakiskolán tanított. 1952- ben elnyerte a Liszt-díjat. 1956 óta az Egyesült Álla­mokban él: tanít, mesterkur­zusokat vezet, sokat hang­versenyezik — gyakran a má­sik világhírű magyar művé­szünkkel, Starker János gor­donkaművésszel együtt. Idei magyarországi turné­jának első állomása volt, a harmadik bérleti hangver­seny a gyulai Erkel Műve­lődési Központban, ahol so­kan voltak kíváncsiak az im­már világhírű zongoramű­vészre. Négy zongoraszámból álló műsora látszatra kon­zervatívnak ' és hagyomá­nyosnak tűnt fel. Valójában pedig élményszerűen bizo­nyította, hogy Sebők György tévedhetetlenül tud stílust váltani és egyforma hiteles­séggel és biztonsággal tudja tolmácsolni mind a Mozart­ra jellemző hangzás, mind pedig Schubert és Chopin ro­mantikus, érzelemdús mu­Már gyerekként megkü­lönböztetett tisztelettel néz­tünk az egykori nyomda­épületre, ablakai alatt elsza­ladva csöndesebbre fogtuk a szót — hiszen bent könyvet csináltak. Később ott lábat- lankodtunk minden lében ka­nál úttörőként, őszinte cso­dálattal és érdeklődéssel a régi üzem üvegfalú műhe­lyeiben, a szedőszekrények ólombetűit tükörből olvas­gatva, a hulladék papírokat zsebbe gyűrögetve, a köté­szeten a ragasztótól finto­rogva. Aztán dagadt a mel­lem az NDK-ban, Csehszlo­vákiában, a Szovjetunióban, amikor Gyomát emlegetve azonnal Kner nevével vála­szoltak. Az otthoni könyves­polcon különös szeretettel őrizzük az egykori kiadvá­nyokat: Kner Izidor 50. szü­letésnapjára megjelentetett anekdótagyűjteményét, az Ortutay—Buday-féle Székely népballadákat, az északi írók kis köteteit, a Monumenta Literárum néhány füzetét, Radnóti Miklós Meredek út című verseskönyvét, Balázs Béla Hét meséjét és Misz- tótfalusi Kis Miklós 1698-as Mentségének hasonmás ki­adását. S ugyanilyen szere­tettel szoktam nézegetni a nyomda által használt diós­győri merített papír makkos vízjelét, Kozma Lajos illuszt­rációinak, kördíszeinek, ini­ciáléinak nyomatait, melye­ket még gyerekként Varsan- dán bácsitól, Malatinszky bá­csitól, Szepessy bácsitól, Sze­rető bácsitól kaptam, akik a nyomdának, annak idején ki­váló mesterei voltak. S félt­ve őrzöm, gyűjtöm a Kne- rékről szóló munkákat. Igazi könyvészeti csemege jelent meg az elmúlt év vé­gén. Haiman György, a Kner család tagja, a nyomdaala­pító unokája írta, aki maga is kiváló nyomdász, tipográ­fus, az Iparművészeti Főis­kola tipografikai tanszéké­nek vezetője. Földolgozta a gyomai Kner Nyomda mű­vészeti tevékenységét az 1882-es alapítástól 1944-ig. A nyomdaalapító Kner Izidor a „világ végén”, a Békés me­gyei Gyomán teremtette meg a modern magyar könyvmű­vészet egyik leghaladóbb és legkövetkezetesebb fellegvá­rát. Közigazgatási nyomtat­ványok készítésével alapozta meg tevékenységét, de soha nem feledkezett meg arról, hogy a nyomdának, a könyv- művészetnek óriási feladatai vannak az esztétikai művelt­ség elterjesztésében éppúgy, mint a tudatformálásban, ö így írt úttörő vállalkozásuk­ról: „Hitünk az, hogy a mo­dern, géppel készített tömeg­könyvnek is meg lehet talál­ni igazi művészi megoldási módját, s összekapcsolm azt a könyv legszebb korainak nemes tradíciójával... ezen kívül meg lehet találni a módját annak, hogy a könyv nem tisztán a szemnek való iparművészeti termék, célta­lan dísztárgy legyen, hanem testére szabott köntöse a tartalomnak.” Haiman György A Kner- család és a magyar könyv­művészet című munkájában nem törekedett teljességre, csak azt a vonalat vizsgálta, mely könyvművészeti, tipog­ráfiai és esztétikai igényt te­remtett, ilyen értéket hor­doz. Már a báli meghívók készítésének idején, a szá­zadforduló táján a kis gyo­mai műhelyben küzdelmet folytattak a sajátosan ma­gyar alkalmazott grafika megteremtéséért. A Kner-könyvek első da­rabjaira a szecesszió volt a jellemző, ám az évtizedek fo­lyamán, a 20-as évektől a 40-es évek közepéig nagyon világosan nyomon követhető az egyszerűsítési törekvés, az a szándék, hogy egy-egy könyvben megvalósuljon a tartalom és forma legopti­málisabb egysége, a pusztán betűkből és vonalakból is kialakítható egységes, rende­zett, áttekinthető, mégis mű­vészileg megvalósított könyv. Kozma Lajosnak, a Műegye­tem egykori tanárának grafi­kai tevékenysége meghatáro­zó volt a nyomda könyvmű­vészeti munkájában. Orna- mensei, iniciáléi, sor- és zá­ródíszei, illusztrációi a ma­gyar népi barokk ízes és tiszta hagyományaiból táp­lálkoztak. A következő lépés a klasz- szicista indíttatású tipográfia megteremtése volt, mely fe­gyelmezettebb, kevesebb dí­szítésből, egyszerűbb, gyak­ran csak a betűkre hagyat­kozó komponálásból állt ösz- sze. Különösen érdekesek azok a munkák, amelyeket saját részére, szinte kísérleti darabokként készített a Kner család. Ezeken 'követhetők leginkább nyomon azok a tö­rekvések, melyek csak rész­ben valósulhattak meg. Nap­tárak, emléklapok, újévi üd­vözletek, egyedi kiadványok, vázlatszerű tipográfiai ter­vek jelzik ezt. Természetesen egy nyom­da önmagában, kellő szelle­mi háttér nélkül, alkotótár­sak hiányában még a leg­magasabb szintű könyvészeti törekvések mellett is dugába dőlhetett volna — különösen az ellenforradalmi Magyar- országon, Békés megye eldu­gott községében. S hogy mégsem így történt, annak magyarázata, hogy Kner Im­re kiváló társakra talált írók­ban, költőkben, muzsikusok­ban, képzőművészekben. Csak néhány név a hosszú sorból: Király György kivá­ló irodalomtörténész, - Kozma Lajos grafikus-, tervezőmű­vész, Móra Ferenc, Radnóti Miklós, Balázs Béla, Szabó Lőrinc az írók közül, Lukács György, a filozófus és eszté­ta, a muzsikus Kodály Zol­tán, vagy éppen a szegedi fiatalok művészeti kollégiu­mának tagjai: Ortutay Gyu­la, Buday György és társai. Ezért lehetett a Kner Nyom­da minden kötete irodalom- történetileg épp olyan fontos kiadvány, mint amilyen fon­tos könyvészeti, tipográfiai, művészettörténeti munka. S ugyanakkor haladó, elkötele­zett, progresszív szellemi ter­mék. Az egykori Kner-ház, a Kozma Lajos tervei alapján készült, magyaros motívu­mokkal díszített szecessziós épület Gyoma egyik legérde­kesebb. építészeti látnivaló­ja. Tíz éve itt nyílt meg Közép-Európa egyetlen nyomdaipari múzeuma. Kass János, a tervező, a munká­latok szabad perceiben gyak­ran kijött közénk a Körös­partra kiskapuZni. Amikor megnyílt, büszkék voltak rá a helybéliek, jártak csodájá­ra hazai és külföldi érdek­lődők, s mindenki hitt ab­ban, hogy ez a különleges múzeum egyformán segíti majd a nyomdaipari szak­képzést, az esztétikai ízlés­formálást, a kultúrtörténeti ismeretek terjesztését, a he­lyi hagyományok és országos értékek megbecsülését — egyszóval a szocialista tu­datformálást. Néhány esztendeje ráfor­dították a zárat a vasajtóra. Kiderült, hogy az épület egyik sarka megroggyant, megállapították, a ház élet- veszélyessé vált. Az Országos Műemléki Felügyelőség hiá­ba tette védetté az épületet, nincs, aki vállalja a felújí­tás költségeit. A nyomda terjeszkedni akar, tán útjá­ban is áll a régi épület. A mi­nisztériumnak is szűkebbre kellett húznia a derékszíját. A helyi tanács sovány pénz­tárcájából sem jut ilyen méretű kiadásra. Nemrégi­ben jelent meg figyelemfel­hívó és összefogásra serken­tő cikk ez ügyben, éppen a Békés megyei Népújság ha­sábjain. Egy ilyen összefogás túlnőne a község és a megye határain, ha segítene min­denki, akinek szívügye a be­tű, a leírt szó, a könyv, a nyomda, a szellemi élet, a tápláló hagyomány. A Kner család címerében vándor könyvárus. Száza­dunk egyik legjelentősebb magyar nyomdász dinasztiá­ja nem véletlenül vállalta föl ilyen nyíltan és büszkén elődei örökét: még a múlt század közepén is faluról fa­lura vándorló, a szót szerte hordó könyves emberek pél­dáját. Ezek a vándorló könyvárusok nemcsak kínál­ták portékáikat a vásárokon kiterített ponyvákról, de egy személyben betűmetszők, könyvkötők, nyomdászok és kereskedők is voltak, sőt gyakran kínálták a bibliák és kalendáriumok mellé sa­ját írásaikat, általában tör­ténelmi históriákat, a hosszú utakon hallott anekdoták gyűjteményeit, humoros, né­ha vaskos történeteket, éne­kek füzérét. A szellem és a műveltség korabeli követei és terjesztői voltak ők. A legszélesebb társadalmi ré­tegekkel tartottak kapcso­latot, közöttük szikráztatták fel a betűk, az írás, a könyv fényét. Ezt a nagyszerű örök­séget kívánta folytatni és ki­teljesíteni 1882-től a poros­sáros viharsarki mezőváros­ban, Gyomán alapított üze­mében Kner Izidor és csa­ládjának tagjai. Gyermekei valamennyien követték pél­dáját: Imre, az üzem művé­szeti vezetője lett, Erzsébet és Albert könyvkötők, nyom­dászok és grafikusok voltak, Haiman György, az unoka, nyomdász, grafikus, egyetemi tanár, a hagyaték szellemi gondozója. Ezt bizonyítja mostani könyve, A Kner csa­lád és a magyar könyvmű1 ' vészét is. Igazi dinasztia ez a nyom­daalapító család. Bizonyíté­ka annak, hogy ott alakult ki nemzedékről nemzedékre ha­gyományozódó, apáról fiúra szálló hivatás, ahol a mes­terség művészetbe csap át, ahol a legkisebb közösség, a család alkotó kollektívává válik, ahol tapasztalatok hal­mozódnak, ahol a tehetség elhivatottsággal, a szakma végtelen szeretetével, állan­dóan fejlesztett tudással pá­rosul. Ezt az örökséget ápol­ni megtisztelő kötelességünk! Tandi Lajos Az MSZBT elnöksége kez­deményezésére tavaly ősszel hozták létre az alkotók klub­ját az Orosházi Üveggyár­ban. A 14 alapító tag között amatőr szobrászok, festők, fafaragók és grafikusok van­nak. Szakkörvezető Fekete János lakatos, aki mint fes­tő eddig is szép sikereket ért el. Az üveggyár helyiséget biz­tosít, valamint a festékek és egyéb kellékek beszerzésére — az MSZBT-vel közösen — évente 7 ezer forint anyagi támogatást nyújt a klubnak. zsikáját. Érthető tehát, hogy a gyulai közönséget magával ragadta W. A. Mozart há­romtételes c-moll szonáta szenvedélyessége, valamint F. Schubert népszerű „A ván­dor” című dallamának négy tételen keresztül áradó, s öt­letes variálása, elemzése. Se­bők György a hangverseny másik felében Chopin: f-moll fantáziája élményszerű elő­adása után meghirdetett mű­sorával, Liszt Ferenc: Spa­nyol rapszódiájával zárta. Liszt Ferenc ezt a művét spanyolországi élményei ha­tására a „Magyar Rapszódi­ák” mintájára, s azok stílu­sában alkotta meg, és zseniá­lisan dolgozta fel mind az is­mert „La Fólia” témát, mind pedig az andaluziai Jota dal­lamát. Ezt a Liszt-rapszódiát Sebők György annak idején hanglemezre is lejátszotta, és ez a hanglemez Párizsban az előadói nagydíjat nyerte el. -Gyulán is kirobbanó sikert aratott az előadás impozáns technikai biztonsága és a csil­logó zongorajáték. A közönség vastapsát Se­bők György két ráadással há-> lálta meg: Bartók és Liszt egy-egy rövidebb művét ját­szotta el. A rendkívülien művészi es­te műsorát Máriássy István igen hatásosan konferálta. Két patronáló — a faipari üzemből a Darvas József és a vasszerkezeti üzemből a Bánki Donát — szocialista brigád műtermi berendezé­sek, kiállítási állványok, kép­keretek készítését vállalta. Az elkészült művekből az első kiállítás februárban lesz. A Bánki Donát Szocialista Brigád felajánlotta az alko­tók klubja tagjainak, hogy nyáron töltsenek két hetet a‘ festői környezetű Mártély- ban, a brigád tulajdonát ké­pező horgásztanyán. Szellemi árverés Hétfőn este a fél kilenc órai hírek felolvasása után egyik _ kedvenc műsoromat hallgattam a rádió Petőfi adóján, a „Senki többet, har­madszor” címűt. A húszas stúdióból közvetített szellemi árverést Szilágyi János ve­zette most is, akinek ked­ves, csipkelődő stílusa, köny- nyed humora mindig méltó a hallgatóság figyelmére, le­gyen az vetélkedő, riport, vagy egyszerű összekötő szö­veg ... Nos, hogy visszatér­jünk a hétfői adásra, most is érdekes volt a több, mint egyórás műsor. Sokan próbáltak már ma­gyarázatot adni a tv-s, rá­diós vetélkedők sikerének tit­kára. Mondják, itt mindig tiszta lappal kezdenek, meg, hogy „a való élettel ellentét­ben itt szabályok vannak, fe­héren, feketén dönthetünk a jó, s rossz válaszok között... A lényeg mégis az, hogy ilyenkor, legyen az Vitray oly sokat méltatott „Kap- csoltam”-ja, vagy Szilágyi fent említett műsora: izgu­lunk a versenyzőkért, elgon­dolkozunk a válaszokon, és nem utolsósorban jól szóra­kozunk. Mert a kérdések nem feltétlen igényelnek dok­torátust, csupán némi álta­lános műveltséget, csipetnyi fantáziát, és logikát. Mert ki nem ismerné Ady idézett versét, melyet mesterien adott elő Kállai Ferenc, vagy ki ne hallotta volna a „sánc” vagy mondjuk a „spárga” sportszakkifejezéseket? Jót mulattunk a különös sztorin, a nőn, aki anyaszült mezte­lenül csönget be szomszédjá­hoz ... Hogy miért, ezt majd­nem pontosan kitalálta a versenyző, aki a jó megfej­tésért egy szerszámkészletet nyert... De volt a kérdések között komoly zene, logika és könnyűzene egyaránt... Szó­val, a* feladatok színesek, vál­tozatosak, s érdékesek vol­tak, s ez nem csupán a for­gatókönyv készítőinek — Bölcs István és Kertész Iván — érdeme, hanem a hallga­tóké is, akik levélben külde­nek feladványokat. Az ötle­tes krimitörténet is így ke­rült a műsorba, meljmek megfejtője, Horváth Beatrix egyetemi hallgató, egy halom játékot nyert a Centrumtól... Mert a díjak is illőek a kér­désekhez, hiszen egy inkább zenéhez értő játékos, nyil­ván egy hanglemeznek vagy egy operajegynek örül a leg­jobban, ugyanakkor az iro­dalmi feladat megoldója örömmel visz haza szépiro­dalmi könyveket... Mi sem természetesebb ezek után, hogy az a férfiú, aki a hal­lott zeneszámok ritmusából, a hozzá illő táncokra követ­keztetett, szívesen hódol egy másik mozgásformának, az úszásnak. Az más kérdés, hogy adott esetben nem él­hetett a játékos a Thermál Szálló jutalmával: „nem für- dött, csupán befürdött az adott válasszal”... Végül egy fődíj is gazdára talált, mi pedig elégedetten, egy kel­lemesen, hasznosan eltöltött este után térhettünk nyugo­vóra ... N. Á. SZÍNHÁZ, mozi 1980. január 24-én, csütörtökön, délután 15.00 órakor, Békéscsa­bán: HAMPIP, CSIKÓ ÉS A TÖBBIEK Lúdas Matyl-bérlet. 1980. január 24-én, csütörtökön, este 19.00 órakor, Békéscsabán: UN ALMI A Sarkadi-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: ör­dögcsapat, 6 órakor: Volt egy­szer egy vadnyugat. I., II. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: A delfin napja, 7 órakor: Már ez Is probléma? Békéscsabai Sza­badság : minden előadáson: Hair. Békéscsabai Terv: Az első kí­sértés. Gyulai Erkel: Bizalom. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: Az állatok . válaszolnak, 7 órakor: Lidércnyomás. Orosházi Béke: Hogyan felejtsük el életünk leg­nagyobb szerelmét. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Zorro, fél 6 és fél 8 órakor: Pantaleon és a hölgyvendégek. Szarvasi Táncsics: Születésnap. Játékkészítés a tótkomlósi könyvtárban Fotó: Gál Edit Dr. Márai György ­_____ A lkotók klubja az Orosházi Üveggyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom