Békés Megyei Népújság, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-15 / 11. szám
1980. január 15., kedd NÉPÚJSÁG Budapesti színházi levél Nem a Mester és nem Margarita M ár többször megígértem magamnak, hogy amint belépek a színházba, elfelejtem a könyv nyújtotta élményt, nem, én nem ismerem a művet, csak a színpadra figyelek, várom a meglepetést, és — ha lehet — élvezem a játékot. Minden igyekezetem ellenére igen gyakran nem váltom be a hozzám fűzött reményeket... Előbb- utóbb ugyanis életre kelnek a könyvben megismert regény- és drámahősök, előjönnek szép sorjában a konfliktusok, az irodalmiaké, meg a hozzájuk hasonló, körülöttem élő embereké, valamint a saját tapasztalataim. , Pedig én biztatom magamat, milyen jól játszanak a színészek — ha jól játszanak —, mennyi színfolttal gazdagítják az eddig saját fantáziámra bízott alakokat. Na, ez az! Már megint azoknál — az irodalmiaknál — vagyok. Én tényleg mindent megteszek, érvelek: nem hoztam magammal semmit, először találkozom, itt és most, ezekkel a figurákkal, akik előttem gondolkodnak, éreznek, mozognak, cselekednek — a színpadon! Aztán viszont mindig történik egy s más — a színpadon! —, amit mégiscsak jobban megértek, vagy ne adj isten, csak azért vehetek tudomásul, mert — hála a könyv nyújtotta ismeretnek! — tudom, miről van szó, netán ismerem a szerzőt, életét és munkásságát, ami — ugye? — sosem árthat a színházi szórakozásnak. Ilyenkor — néha — megbocsátok magamnak. Lehet, hogy megint az én hibám, de nekem A Mester és Margarita a Thália Színházban nem jelentett olyan nagy élményt, mint évekkel ezelőtt könyvben. Az is lehet, mivel ismerem (és főleg szeretem!) ezt a regényt, megint túl sokat vártam a színpadi változattól. A kétrészes fantasztikus játék valóban játék volt és fantasztikus, színes, mutatós, változatos; szórakoztatott (és ez már önmagában rengeteg). Aligha unatkozhatott volna bárki is a nézőtéren, hiszen a cselekmény egyszerre olyan sok síkon bonyolódik, és a jelenetek olyan gyors ütemben peregnek, felelgetnek egymásnak, hogy hoppon marad, aki egy pillanatra is kikapcsol. Előttünk a fantasztikum, a valóság és a filozófiai, erkölcsi el* mélkedés világa, a húszas és harmincas évek Moszkvája, heves bibliai viták, ördögi kalandok és ördögkalandok. Mihail Bulgakov Mestere és Margaritája Johann Wolfgang Goethe Faustjára és Gretchenjére emlékeztet. Nehéz összefogni, mi is történik valójában. A Mester Pilátus, Jésua és Júdás történetéről regényt írt, amiért bűnhődnie kell, kitaszítottá lesz, szenved szerelme távollététől. Mefisztó, azaz Woland elindul, hogy igazságot tegyen; provokál és megidéz, amerre csak felbukkan. Egymást váltogatják a Mester regényének epizódjai, a Sátán és kíséretének moszkvai afférjai és az erkölcsi következtetések. Kérdés: vajon tényleg happy-e a happy end? A Sátán ugyanis bálkirálynőnek hívja meg a Mestertől elszakított szerelmest, Mar- garitát, s cserébe visszaszolgáltatja neki szerelmét, a Mestert. Utána azonban mindkettőjüket — a Mester kérésére — egy másik világba röpíti. A főszereplők — úgy tűnik — egyáltalán nem a címszereplők, talán nem is a többi szereplő, hanem bibliai, filozófiai szólások, igazságok, na meg nem utolsósorban Esztergályos Cecília Macskája, annak is fantasztikus fizikai produkciója, a magyar színpadokon színészek által szinte sosem nyújtott, színvonalas mozgásművészet. Egyébként, ami nem a mozgást, hanem a kimondották súlyát illeti, a látszólag kellemetlenkedő, de jó szándékú, emberközeli Sátán és az okos, számító, embertelen Pilátus, vagyis Szabó Gyula és Inke László a két központi szereplő. Nem a Mester (Közák András), és nem Margarita (Drahota Andrea); kettőjüknek, de főképp a huszadik század Margitjának ebben a rendezésben nem sok tér, s így nem sok lehetőség adatott meg a kibontakozásra. Miért vártam többet a darabtól? Talán azért, mert szeretem Mihail Bulgakov Mesterét és Margaritáját, akárcsak Goethe Faustját és Gretchenjét, meg a többi Faustot, különösen a német irodalom különböző műfajaiban Lessingtől Heinéig, Thomas Mann Doktor Faustusát, vagy akár Bertolt Brecht Galileijét, vagy Friedrich Dürrenmatt fizikusait, akikben közös, hogy tudásra vágynak, hatalommal bírnak, kutatják, vajon megfér-e hatalom és igazság együtt, és küzdenek, hogy hatalommal a kezükben emberségesek maradhassanak. A Tháliában mindezt nem tagadják, de nem is ezek a szempontok dominálnak. A regény írójának halála után negyedszázaddal jelent meg először, s feltűnően gyorsan lefordították valamennyi jelentősebb nyelvre; ma a világirodalom gyöngyszemei közé sorolják. Világlapok bestsellerlistáit vezette hónapokon át. A magyar kiadások példányszáma túljár a félmillión. Mihail Bulgakov elsősorban drámáiról ismert, így nem csoda, hogy ez a regénye is szinte színpadra kívánkozott. Elbert János a következőket írja ezzel kapcsolatban: „A Mester és Margarita első pillantásra olyan zsúfoltan gazdag műnek látszik, hogy elriaszthatja a színpadi átdolgozót. Más oldalról nézve azonban a dolgot, rendkívül szembeszökő itt a drámaiság, a markáns alakok és helyzetek sora, a dinamikus ellentétek, erős hangulatváltások érvényesülése. És ami mindennél fontosabb: a színpadi formát szinte természetesen vonzó erkölcsi elemzőkedv, drámai igazságkeresés. Egyszóval, elháríthatatlan a kihívás. Az mindenesetre igaz, hogy a nagyon gazdag anyagból nem minden mozzanat juthat szóhoz, és a különféle színházi átdolgozások Moszkvában, New Yorkban, Krakkóban, Londonban és másutt a nagyszerű regény más és más mozzanatait állították előtérbe, juttatták hangsúlyhoz vagy éppen jelezték csupán. A Thália Színház előadása arra törekszik, hogy a több szálú mű fő vonalait egymásra hatásukban, egymással való szüntelen kapcsolódásukban mutassa fel. Az ellenpontozás talán a legérdekesebb jellemzője Bulgakov regényének is ...” Talán. És a Thália Színház ezt a koncepciót tényleg sikeresen meg is valósította. Niedzielsky Katalin Olvasó iskola, könyvbarát klub a mezőberényi gyermekkönyvtárban Az iskolai szünet utáni első napokban megindult a nyüzsgés a mezőberényi gyermekkönyvtárban. Fazekasné, Erzsiké és Tóth Csabáné könyvtárosok egy pillanatra sem unatkoznak. A gyerekek könyvet kölcsönöznek, élményeiket mesélik, rejtvényt fejtenek, s mindéhhez a felnőttek jelenléte nélkülözhetetlen. — A vakáció idején kisebb volt a forgalom — meséli Erzsiké. — Bizonyosan olvastak akkor is a gyerekek, de talán többet mozogtak, játszottak a szabadban, vagy tévét néztek. Volt egy szervezett foglalkozásunk a szünetben, Kutyatár címmel. Zenét, verset, mesét hallgattak a gyerekek, és közben síkbábokat készítettek. Az évközi szakköri foglalkozások persze sikeresebbek, mint például a könyvbarát klubé is. Az ötödik—hatodik osztályosokból szeretnénk itt kis könyvtárosokat nevelni. A könyvbarát klubnak komoly hagyományai és eredményei vannak Mezőberény- ben. Már hét éve annak, hogy először könyvtáros őrs megalakításával próbálkoztak. A gyerekek különböző kutatási feladatokat kaptak, helytörténeti, vagy koruknak megfelelő tudományos témákat dolgoztak ki. A könyvbarát klub a könyvtáros őrs tapasztalatai nyomán szerveződött. Alkalmam volt meggyőződni a gyerekek tájékozottságáról és talpraesettségéről. Néhány hónapja Simái Mihály, a Kincskereső című gyermekirodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese volt a vendégük. Nem vallottak szégyent előtte a herényiek hozzászólásaikkal, kérdéseikkel. Nyolcadikosok voltak, ezért tőlük már búcsút vett a gyermekkönyvtár. A mostani klubosok még az alapismereteknél tartanak, a katalóguskezelést tanulják. Szűkös ez a bolthelyiség, amelyben a gyermekkönyvtár kapott otthont. Hamarosan ezt is lebontják: — Csak nehogy kisebb helyet kapjunk! — sóhajt a könyvtárosnő. A téli hónapokban naponta száz gyerek megfordul nálunk. Most is legalább húszán játszanak, böngésznek, olvasgatnak itt. Egészen más a mi munkánk, mint a felnőtt könyvtárosoké. A gyermekarcokon azonnal látni a munkánk hatását, s a véleményüket se hallgatják el. Nagyon szeretnek beszélgetni, s erre sajnos, nem mindig jut elég idő. Délelőttönként sok órát tartanak nálunk a tanárok. Kezdetben főként csak magyarórát, most már földrajzot, élővilágot, rajzot is, sőt volt már olyan első osztályos csoportunk, amelyik a matematikai feladatokhoz keresett segédeszközt. — Az új tanterv könyvtári feladatokat is ad a gyerekeknek, de ettől függetlenül már hosszú ideje rendszeresen jó kapcsolatban állunk az iskolákkal. A gyermekkönyvhetet is velük, no meg a közművelődési intézményekkel, a művelődési házzal, a könyvesbolttal együtt rendeztük. Az együttműködésnek, a jó gyermekkönyvtári munkának még jó néhány példáját sorolta Erzsiké. A Bölcs Bagoly sorozat ismeretanyagából versenyt rendeztek, de felhasználták a Már tudok olvasni köteteit is hasonló vetélkedőkre. Egy-egy könyvet kellett elolvasni a kicsiknek, a felsősöknek nyilván többet a megadott kötetekből, s ennek alapján válaszoltak a kérdésekre. A könyvtár besegít a kulturális úttörőszemlék előkészítésébe, mese- és bábkészítő délutánokat, napközis foglalkozásokat rendeznek 996 kis olvasójuknak. Érdekes mozgalmat hirdettek az „Olvasó iskola” cím elnyeréséért. Nemcsak a kölcsönzött kötetek számának emelése tartozik a feltételek közé, hanem a rendszeres könyvtári látogatás, a pedagógus kíséret, a gyerekek aktivitása is számít. Az idén gyermeknapkor, a 2-es számú általános iskola nyerte el a kupát. Búcsúzóul arra kértük a könyvtárost, mondja el, melyek a legkeresettebb könyvek, s mit ajánlana még a gyerekeknek? — Sajnos kevés a gyerekeknek szóló tudományosfantasztikus könyv, pedig nagyon népszerűek. Verne Gyula, Cooper művei változatlanul a legolvasottabbak. A mai írók közül Csukás István: Pompom meséit, a Közlekedj okosan kötetét, Török Sándor: Gilikotiját, Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly verses könyveit, Kántor Zsuzsa, Gergely Ágnes írásait kérik szívesen. Már több kötet megjelent az Ezerszínű Magyarország sorozatban, amelyben az idősebbek találnak érdekességeket. Az irodalomban jártas gyerekek szívesen forgatják Lázár Ervin köteteit is. Bede Zsóka Újabb József Attila-műveket jelentetnek meg A felszabadulástól napjainkig csaknem félszáz alkalommal, több, mint egymillió példányban adták ki Magyarországon, a XX. századi líra világviszonylatban is egyik kiemelkedő alakjának, József Attilának műveit. Az idén, születésének 75. évfordulóján újabb kötetek címeivel gazdagodik majd a költőóriás műveinek bibliográfiája. A könyvkiadók ugyanis méltó módon köszöntik a jeles jubileumot. József Attila összes verseinek és műfordításainak kötetét 115 ezer példányban jelentetik meg. Ez talán elegendő lesz ahhoz, hogy a könyvesboltokban ne legyen hiánycikk a ma még bizony gyakran hiába keresett verseskönyv. A kötetet a Szép- irodalmi Könyvkiadó gondozza, s az a tervek szerint a költészet napjára, József Attila születésnapjára, április 11-re jut az üzletekbe. A Kossuth Kiadónál a költő életútjáról, munkásságáról összegyűjtött tanulmánykötet jelenik meg József Attila útjai címmel. „Megtartó varázslat” címmel szerkesztik a Magvető Kiadónál azt a kötetet, amelyben magyar szerzőknek József Attiláról írt költeményeit, prózai írásait gyűjtik csokorba. A műveiben élő József Attila a legfiatalabb olvasókhoz is több kötetben jut el az évfordulón, a Móra Kiadó jóvoltából. A népszerű „így élt...” sorozatban Fodor András monográfiáját adják közre. Második kiadásban hagyja el a nyomdát „A magyar irodalom gyöngyszemei” sorozatban a jubileumra bővített válogatott verseskötet. Lapozó formában készül a legkisebbek számára a „Gyönyörű, gyönyörű” című válogatott összeállítás József Attila gyermekverseiből, és hasonló formában immár harmadik kiadásban jelenik meg „Altató” című költeménye is. Az Európa Kiadó Helikon osztálya a kézirattár sorozatban jelenteti meg József Attila kései költészetének egyik legmegrázóbb darabját, a „Költőnk és kora” című Hatvány Bertalannak dedikált versét. A költeménynek ceruzával írt fogalmazványa maradt meg: ezt a kéziratot a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi. A vers keletkezésének körülményeit Tverdota György irodalomtörténész tanulmánya világítja meg. Pedagógusoknak, diákoknak egyaránt hasznos segítség lesz a költő életművének tanulmányozásához, a „József Attila-versek elemzése” című, a Tankönyvkiadónál készülő, Szabolcsi Miklós szerkesztésében megjelenő tanulmánykötet. A békéscsabai szlovák nyelvű általános iskola nyolcadik osztályos tanulói a szünidőt követő első rajzórán plakátmontí- rozást készítenek Fotó: Gál Edit r ígéretek és ígéretességek Jó egy évvel ezelőtt — mint azóta kiderült: felelőtlenül — ígéretet tett a Televízió. Az évek hosszú sora alatt megkopott és elunt tévémacit újra váltja fel 1980 januárjában. Kiszolgált a korábbi kedves jószág, meg aztán a nagy magányossága is sokunkat zavart, zavar. De az új, s tavaly már be is mutatott maci (vagy macicsalád?) csak nem jelentkezik. Vajon miért? Annál gyakrabban az ugyancsak tavaly, de nem éppen kedvező kritikával fogadott Kakaóbár-blei műsor. Most, vasárnap délelőtt ismét előtűnt. Nem nagy örömünkre. Ügy tűnik, hogy Rajnai András rendező megkedvelte a Világcirkusz egyes adásait, s sajátos, de az adott tartalomra nehezen ráigazítható elektrotechnikáját megkísérelte odaigazgatni. Az egyik vágásban a sok-sok és unalmas gyermekarcot, a következőben Gálfi János bűvész-műsorvezető nehézkes mosolygását, s a harmadik vágásban pedig az összevissza montírozott hátteret láttuk nem éppen szellemes, ugyancsak unalmas artista jelenetekkel. S mindezt ismételve, noha már legelső közvetítésekor sem tudtunk kiegyezni a gyereknézőknek alkalmatlan műsorral. A gyerekek is szerették volna kimondani a hókusz-pókusz ilarázsszót, hátha e műsor helyett gyorsan valami okosabb, nekik valóbb varázslódik a vasárnap délelőtti képernyőre. Az elmúlt héten — főképpen gyermekműsorokban — kijutott az ígéretekből. De egy ígéretesség is akadt, amit örömmel fogadtunk. Mi, felnőtt nézők. A péntek esti főműsorban indult Vit- ray Tamás Siker című műsora. A sikeres gazdasági, kulturális kezdeményezések, életutak pályáját bemutató műsor egyik résztvevője volt Móka Miki, alias Levente Péter színművész. Ezt a furcsa névpárosítást indokolta a műsor. Hazánk sok tíz-, talán sok százezer kisgyerekének legjobb ismerőse, sőt: barátja Móka Miki. Minden kommentáló szó, frázisokba fúló indoklás nélkül, mindössze Levente Péter egyik óvodai előadásán készült filmfelvétel bizonyító erejével igazolta ezt a tiszta, építő barátságot Vitray Tamás. Talán azért is tűnt kicsit feleslegesnek a művész feleségének nem mindig logikus, bár őszintének ható igazolósdija férje művészetéről, elhivatottságáról. Vitray műsorait vagy csodálni, vagy utálni lehet. Közömbösen szemlélni aligha. A most induló Siker bizonyára méltó lesz nevéhez: siker kíséri majd. Még akkor is, ha még most akadozott, a hármas zsűri sem értette igazán a dolgát. Vitray egyik legfőbb televíziós erénye éppen az, hogy megújítani képes műsorait, ugyanakkor tudja, mikor kell azt befejezni. (Nemesi) SZlNHÍZ, MOZI 1980. január 15-én, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: UN ALMI A Déryné-bérlet * * * Békési Bástya: 4 órakor: Indiánkaland Ontarióban, 6 és 8 órakor: A skarlát betű. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Sebességláz. Békéscsabai Terv: Hajókkal a bástyák ellen. Gyulai Erkel: A kívánság fája. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A titokzatos rendszám, 5 és 7 órakor: őszi szonáta. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Az utolsó vérbosszú, fél 6 és fél 8 órakor: Konvoj. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: A vasálarcos férfi, 22 órakor: Macbeth.
