Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

1979. december 11., kedd o Kedvezőek a mezőgazdasági kistermelés feltételei A Békéscsabai Állami Gazdaság 1248 férőhelyes szakosított tejtermelő tehe­nészeti telepének az építése 1977. május 30-án kezdődött. A gazdaság építőüzemének a dolgozói vállalták, hogy a tervezett határidőt fél évvel előbbre hozzák, és 1979 augusztusáig olyan körülmé­nyeket teremtenek, hogy a gépszerelők megkezdhessék a munkát. Az építők a vállalásukat teljesítették. Jól dolgoztak a gépszerelők is, így az új lé­tesítmény műszaki átadására december 7-én sor kerülhe­tett. Sikerült félévi időt nyerni, ráadásul a 100 mil­liós beruházási költséget mintegy 10 százalékkal csök­kentették is. Bacsa Vendel igazgató tájékoztatása sze­rint a kimagasló eredmé­nyért elismerés illeti az épí­tőüzem dolgozóit, a villany- szerelőket, a tej ház szerelé­sében részt vett AGRO- KOMPLEX, valamint az anyagszállítást jelentősen elősegítő telekgerendási va­sútállomás dolgozóit. A telep átadása alkalmá­ból rendezett ünnepségen Karsai Pál főépítésvezetőt és Szász Ferenc művezetőt a Mezőgazdaság Kiváló Dolgo­zója jelvénnyel tüntették ki, 18-an kapták meg a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt, 40-en pedig pénzjutalomban részesültek. Az istálló betelepítése ha­marosan elkezdődik. A gaz­daság arra számít, hogy az új telepen az éves tejter­melés a későbbiek során te­henenként mintegy ezer li­terrel lesz növelhető, és az átlag eléri majd az 5 ezer 500 litert. Ilyen eredmény mellett lerövidül a beruhá­zási költség visszatérülési ideje. A háztáji és kisegítő gaz­daságok 1980-ban a koráb­binál még kedvezőbb lehe­tőségek között folytathatják a lakossági ellátás és az ex­port szempontjából egyaránt fontos tevékenységüket. A kistermelők közvetlen anyagi érdekeltsége kedve­zőbbé válik. A mezőgazda- sági termékek felvásárlási árának emelése például szá­mukra jelentős többletbevé­telt jelent. A hízott sertések termelői ára — mint isme­retes — kilónként átlago­san 3-5 forinttal emelkedett az átvételi súlyhatárok egy­idejű csökkentése mellett. A vágómarha felvásárlási ára kilónként 3-7 forinttal — a minőségtől függően — lett nagyobb. Emelkedett a te­héntej ára is — literenként 0,70 forinttal — és, ugyan ki­sebb mértékben, de maga­sabb lett a vágóbaromfi és a tojás védőára is. A termelési szint fenntar­tását, illetve növelését előse­gíti az is, hogy a megválto­zott jövedelemviszonyok el­lenére nem módosul a ház­táji és a kisegítő gazdaságok adózási' rendszere, továbbra is adómentes marad a tevé­kenység, ha az éves árbevé­tel nem haladja meg a 150 000 forintot. Az eddigi­eknek megfelelően fizetik a használt földterület után a kistermelők a tételes jövede­lemadót, továbbá a tulajdo­nukban levő lovak és öszvé­rek után a meghatározott adót. A termelőtevékenység bő­vítése érdekében az új sza­bályozók — a korábban jól bevált ösztönzőket megtart­va — esetenként az eddigi­nél még szélesebb körben se­gítik a mezőgazdasági kis­termelőket. A szarvasmarha­tenyésztés támogatása fenn­marad. A műtrágya és nö­vényvédő szereket a mező- gazdasági nagyüzemekéhez hasonló mértékű támogatás­sal szerezhetik be a kister­melők. A kistermelésben fel­használt gépek jelentős tá­mogatással kerülnek forga­lomba. A korábbinál bő­vebb lehetőség nyílik a bo­gyós gyümölcsűek és egyéb ültetvények telepítésére, előnyt jelent az is, hogy a termelés szervezését ellátó kedvezőtlen adottságú mező- gazdasági nagyüzemek terü­letenként — egyes termékek után — többlet-árkiegészí­tésben is részesülnek, és eh­hez a kistermelőktől szár­mazó bogyós gyümölcsök és a tej értékesítése után is hozzájutnak. Tovább folytatják azt az üzletpolitikát, hogy több külkereskedelmi vállalaton keresztül exportálnak. Kü­lönösen nagy szerepet szán­nak legújabb partnerüknek, a HUNGAROCOOP-nak, mely rendkívül dinamikus és aktív piaci munkájával egy év alatt tízmillió forint­ra növelte részesedését a szövetkezetnél. A kivívott piaci pozíciók megtartásának alapfeltétele a minőség és a pontosság, ezért .— mint Kiszely Mi­hály elnökhelyettes elmon­dotta — továbbfokozzák a gyártás közbeni ellenőrzése­ket és a bérezés egyre job­ban függ majd a minőség­től. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a Sri rA" múlva is a legjobbak között legyen. L. L. Év végéhez közeledve Előtérben az export a Szirénnél Az új telep egy részlete Fotó: Veress Erzsi Feszített tempóban folyik a termelés az év utolsó he­teiben a szarvasi Szirén Ru­házati Szövetkezetnél. Ép­nek oka, hogy az év végére még tekintélyes mennyiségű export teljesítése maradt, és gyakorlatilag karácso­nyig mindennel el szeretné­nek készülni. Ez a hajrá előre látható volt, ezért számítottak is rá. A szerződéskötések úgy ala­kultak, hogy november kö­zepére befejezték a belföldi szállításokat, és attól fogva csak exportra termelnek. A külföldi — tőkés — partne­rek már a tavaszra gondol­nak, most veszik meg azo­kat az újdonságokat, melye­ket a jó idő beköszöntével a kirakatba tesznek. Nyugat- Európa szinte valamennyi országába szállít a Szirén. Az október végi adatok szerint jól halad a Szirén a terv teljesítésével is. A 200 millió forintos árbevétel idő­arányos részét teljesítették, várható, hogy valamivel túl is szárnyalják az előirány­zatot. Igaz, a most érvény­ben levő terv 20 millióval kevesebb, mint ahogy erede­tileg képzelték, időközben ugyanis abbahagyták — a kereslet hiánya miatt — a bútorszövetgyártást. Ez a te­vékenység 20 milliót hozott volna, kiesésével tehát csökkenteni kellett a tervet. Nem csökkent viszont a tő­kés export előirányzata, mely év végéig csaknem 60 millió forint értékű áru el­adását jelenti. Ez az előirányzat csaknem másfélszerese a tavalyi tel­jesítésnek, látható tehát, hogy dinamikus exportpoliti­kát folytatott az idén a Szi­rén. Azzal az elhatározással indultak neki az 1979-es esz­tendőnek, hogy minden ajánlatot megvizsgálnak, és a legkedvezőbbeket fogadják el. Ez nagyon sok többlet- munkát eredményezett, hi­szen a már megszokott ve­vőkörön kívül sok kisebb- nagyobb, számukra eddig is­meretlen cég jelentkezett. Az ilyen tárgyalások természe­téből adódik, hogy üzletkö­tés csak a tárgyalások vi­szonylag kis részét követte, mégsem volt haszontalan ez a munka. Sokkal szélesebb piaci információkhoz jutot­tak a megbeszéléseken, mint a régebbi időkben, és eze­ket felhasználva emelni tud­ták exportáraikat. Hozzájá­rult ehhez az is, hogy több külkereskedelmi vállalattal is kapcsolatba léptek az egészséges konkurrencia fo­kozására. A már említett jelentős export sokkal magasabb is lehetett volna, ha nem jöq közbe néhány váratlan, és a szövetkezet számára ért­C'saknem 60 millió forint a tőkés szállítások várható értéke hetetlen dolog. Több mint 10 millió forint értékű, szer­ződésekkel lekötött tőkés exportja hiúsult meg a szö­vetkezetnek, előttük isme­retlen ok miatt. A külkeres­kedelmi vállalatok ugyanis nem voltak hajlandók kö­zölni, hogy miért, csalt egy­szerűen sztornírozták a szál­lítási szerződéseket. Ezek között a meghiúsult szerző­dések között volt néhány olyan is, melyek teljesítésé­hez már minden anyagot és kelléket megrendelt a szö­vetkezet. Pedig ez a beszerzés ha­zánkban egyáltalán nem mondható könnyűnek. Az alapanyag- és kellékgyártók nem hajlandók szerződése­ket kötni, ezért teljes a bi­zonytalanság, hogy megkap- ják-e időre a kért anyagot. Emiatt szó sem lehet arról, hogy optimális alapanyag- készlettel dolgozzanak, szin­te mindenből mindig kell, hogy legyen a raktárban, mert ha jön egy külföldi vevő, akkor az nem fog egy évet várni a beszerzési gon­dok miatt. Pedig a szövetkezet ké­pes lenne arra, hogy rend­kívül alacsony készlettel is gazdálkodjon, mint ahogy ezt a készárunál be is bi­zonyították. Az év eleje óta alapos munka folyik azért, hogy a késztermékkészlet a lehető legalacsonyabb legyen. Ennek eredményeként az engedélyezett 3 millió 300 ezer forintos raktárkészlet helyett átlagosan másfél millió forintossal gazdálkod­nak. Ez rendkívül alacsony, szinte azt jelenti, hogy a szalagról egyenesen a part­nerekhez viszik a készárut. Gondos előkészítést és prog­ramozást igényel, és termé­szetesen a dolgozók és ter­melésirányítók fegyelmezett munkáját. Az 1980-as évre természe­tesen már megkezdték a felkészülést, bár konkrét tervet még nem dolgoztak ki. Nem ismerik az irányel­veket, és ezek hiányában nem lenne sok értelme a részletes elképzelés papírra rögzítésének. Azt viszont tudják, hogy éves árbevé­telük — jelenlegi árakon számolva — változatlan ma­rad. A termékösszetételen sem kívánnak módosítani, hiszen ennek szerkezete kor­szerű, keresett termékeket gyártanak. A népgazdasági és a piaci igényeknek meg­felelően növelik viszont a tőkés exportot, mintegy 25 százalékkal. Az exporton belül alap­anyagbeszerzési nehézségek miatt a saját anyagos ex­portot szinten tartják, a de­vizahiteles és a bérmunkás termelés arányát növelik. Ez utóbbival azért is érde­mes a jövőben még inkább foglalkozni, mert sikerült a Szirénnek kedvező, tíz szá­zalékos áremelést elérni partnereinél. Ez persze azt is jelenti, hogy a vevők elé­gedettek a szarvasiak mun­kájával .. . Határidő előtt elkészült a tehenészeti telep Tíz százalékkal csökkentették a költségeket Nem pihen a falu Tagadhatatlan, hogy a me­zőgazdasági munka nagyon is idényjellegű. Akkor is az, ha többek között az aratás sokkal kisebb gondot okoz a szervezésben és még csúcs- időszakban is kevesebb em­bert mozgat meg, mint vala­ha. A nagyfokú gépesített­ség, a technikai színvonal növekedése általában mérsé­kelte azokat a nagy különb­ségeket, amelyek a munka­csúcsok idejét, illetve a két munkacsúcs közötti szünete­ket jellemezték, legalábbis ami a dolgos kezek iránti igényt illeti. Ennek ellenére érdemes még egyszer hangsúlyozni, hogy a foglalkoztatás idény­szerűsége a mezőgazdasági termelésben csupán mérsék­lődött, de el nem tűnt nyom­talan. Nem is tűnhetett, hi­szen az őszi nagy betakarí­tásban a napraforgó, a rizs, a kukorica mellett nem kis te­rületekről kell lehordani megyénkben a cirok, a ken­der, a hibridkukorica termé­sét sem. Az utóbbiak bizony az átlagosnál jóval több gyalogmunkást igényelnek, mint ahogy a cukorrépa szál­lításában, rakodásában, priz- mázásában is meg kell moz­gatni akár egy-egy település apraja-nagyját is, ha az idő úgy kívánja. A kép természetesen ko­ránt sem teljes, mégis a fel­idézett mozgalmas napokkal szemben a tél csendje való­ban feltűnő a földeken. De lehet-,» ebből arra következ­tetni, hogy tavaszig ölbe tett kezekkel pihenik a fölei mű­velői a nyári, és őszi kam­pány fáradalmait? Ha más­hol ftem, a háztájiban min­denképpen helyt kell állni továbbra is és az már min­denki előtt világos, hogy a háztáji, hajtson még oly nagy hasznot is gazdájának, népgazdasági feladatokat old meg. Kiváltképp igaz ez me­gyénkben, ahol minden má­sodik hízó a portákról kerül ki. De nem pihennek a szö­vetkezeti üzemekben sem. Járnak a takarmánykeverők, a szárítók, magkikészítők gé­pei, s ha ez így van a közös gazdaságokban, hát nincs másképp az állami gazdasá­gokban sem. Ám akkor még nem is szóltunk a gépműhe­lyekről, amelyeknek környé­ke aligha idéz most szuny- nyadó télelőt. Az őszi nagy betakarításban próbára tett traktorok, vetőgépek, trágya­szórók körül olajos ruhás emberek sürgölődnek, ha őket kérdeznénk: van-e ele­gendő munkájuk a téli hó­napokra, biztos csodálkozva néznének ránk. Ezzel együtt is okozhat rövid ideig tartó, átmeneti főfájást néhány közösségben az, hogy mivel bízzák meg azt a 10—20 embert tavaszig, akiknek már végképp nem akad semmi tennivalójuk. Ez egyébként is csak első ránézésre igaz, mert a sza­porodó, jól megválasztott melléküzemágak jogos igé­nyeket kielégítő, hiánypótló munkára kérik mind rend­szeresebben, mind kiterjed­tebben a „ráérőket”. S végül ez a kevésbé tempós időszak ad lehetőséget mindarra, amit a kampánymunkák alatt el kellett halasztani: azaz tanfolyamokra, tovább, képzésekre, amelyek a kö­vetkező esztendő feladataira készíti föl az embereket. Fontos munka ez is! (Kőváry) Vetésellenörzö készülék Már egy szem kimaradását is jelzi Fényjelzéssel figyelmezteti a határban dolgozó trakto­rost az esetleges vetéshibára az a szellemes készülék, ame­lyet egy szövetkezeti tag szerkesztett és amelynek so­rozatgyártását megkezdte az egyházaskozári Haladás Tsz. A mezőgazdasági üzemek­nek mindmáig gondot okoz, hogy vetéskor a gép nem mindig adagolja egyenlete­sen a magot és a traktoros rendszerint későn veszi csak észre a dugulást, a szemek kimaradását. A következ­mény: kevesebb szem kerül a földbe, kisebb lesz a tábla tőállománya — csökken a terméshozam. A Plesz János egyházas­kozári géplakatos, többszö­rös újító által konstruált ve­tésellenőrző készülék olyan érzékeny, hogy már egyetlen szem kimaradását is jelzi a traktorosnak. Ez hallatlan pontosságot tesz lehetővé a vetési munkáknál. Egyhá- zaskozáron több éven át pró­baüzemelés gyanánt működ­tették a kukoricavető-gépre szerelt ellenőrző készüléket, és az teljes egészében meg­felelt a követelményeknek. A MÉM Műszaki Intézeté­nek vizsgálata szerint leg­alább huszonöt százalékkal növeli a termésbiztonságot. A készülék valamennyi al­katrésze hazai anyagból ké­szült és javítása minden olyan gazdaságban megold­ható, amelynek műhelye van. Az AGROTRÖSZT szerző­dést kötött a készülékek so­rozatgyártására az egyházas­kozári termelőszövetkezettel, amely erre a célra ipari üzemet hozott létre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom