Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
0 1979, december 11., kedd IZHUUlTlTcl Hétfőn kezdj hozzá! Csupa szórakozás már csak beleolvasni is, a nemrég megjelent 30 nap alatt eszperantóul című nyelvkönyvbe. Annyira más, mint amit megszoktunk. Nem is lehet tankönyvnek nevezni a hagyományos értelemben, sokkal inkább hasznos tanácsadónak látszik, rengeteg ötlettel, s olyan új módszerrel, hogy aki forgatja, észre sem veszi, mégis tankönyv van a kezében. Szerzője, Jo- zefo Horváth szakított a régi fajta nyelvkönyvsablonnal, s tanítványaiból is ki akar űzni minden előítéletet. Mert ez van jócskán, s azokat kell legyűrni legelébb, hogy felszabadultan, játékosan — sok-sok saját készítésű eszközt is használva —, de azért szigorú következetességgel haladjon napról napra a nyelvvel való ismerkedés. S hogy mindez nemcsak játszadozás — ha játékos is a tanulás módja — arra jól utal az általa szerkesztett 13+1-es aranyszabályzat második pontja, amely egy hiedelmet is cáfol: „Nyelvtehetség? Minden embernek van, hiszen valamennyien megtanultunk már egy nyelvet, az anyanyelvűnket — a tehetség, vagy helyesebben képesség tehát adott. Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy az akarat a leghatalmasabb erő a világon, és akarattal meglevő képességeinket hihetetlen mértékben továbbfejleszthetjük.. A nyelvtanulásban csak az erős emberek érhetnek el eredményeket.” No de 30 nap alatt? Ezt a nyelvet és ilyen szakkönyvvel, igen! Sőt a két utolsó nap már a feladat nem más, mint két folytatást olvasni eszperantóul Az előretolt helyőrség című Rejtő-könyvből. Ez nem vicc — abból egyébként jócskán van a tananyagban — hanem teljes komolysággal, állítható, hogy ha valaki komolyan akar tanulni és komolyan veszi a napi munkát, az erre képes. Ennyi idő csak nem sok? Hiszen harminc napot — amit hétfővel kell kezdeni, mert ez a beosztás, és a vasárnap sem munkaszünet — huszonnégy órástól is boldogan feláldoztak volna már az emberek, ha cserében egy nyelvet birtokolhatnak. Horváth nem követel eny- nyit, de azt igen, hogy a naponta rászánt időn kívül a holt időket is jól értékesítsék tanítványai, „a türelmetlen emberek és magántanulók”. Azt, ami a villamoson, autóbuszon, vonaton egyébként kárba vész. De még a konyhában, fürdőszobában, vagyis a házimunkák közben is lehet használni, hasznosítani például a rádiót, mert számos állomás sugároz eszperantó nyelven műsort. A nyelv hallgatása különben is lényeges, sőt elsőrendű, ugyanis a tanulási sorrend a következő: hallgatás, beszéd, olvasás, írás. Nehéz lenne, és hosszú ezt a teljesen új felfogású nyelvkönyvet részletesen ismertetni, ezért csak két dolgot még. Az egyik: a könyv annyi humorral íródott, hogy olvasmányként is élvezetes. A másik: népünknek több mint kilenctized része egyetlen idegen nyelvet sem beszél. Hogy ez mit jelent ma, a fellendült turizmus korában, jól tudjuk. Vagy állunk szótlanul külföldön, vagy kézzel-lábbal mutogatunk, persze eredmény nélkül. Mindkettő roppant kínos érzés, tapasztalatból ismerjük. És ez még akkor is így van, ha tanultuk esetleg a németet, oroszt, angolt, franciát valamikor, mert népünk legalább ötven százaléka biztos, hogy tanulta valamelyiket. De tanulni és tudni, az kettő. Főleg a gyakorlatban. Vass Márta Elnökségi ülés a TIT-ben Nemrégiben ülésezett a TIT Békés megyei Szervezetének elnöksége Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban. A tanácskozás témája a nemzetiségi ismeretterjesztés volt. Három év eredményeit vizsgálva kiderült, hogy a román anyanyelvű lakosságnak a gyulai román gimnáziumban évente 12 előadást rendeznek, Méhkeréken 25-öt, Pusztaottla- kán pedig kettőt-hármat. A szlovák nyelvterületeken a következő a helyzet; Tótkomlóson évente 12, Békéscsabán 10, Szarvason 13, Kétsopronyban 5, Telekgerendáson 2-3 szlovák nyelvű előadást tartottak, A német és a délszláv nemzetiségűek anyanyelvi ismeret- terjesztése jóval kisebb számot mutat. Ez év áprilisában jelentős előrelépés történt az anyanyelv hetén, melynek során igen sok román és szerb nyelvű előadást rendeztek megyénkben. A Békési Élet című folyóirat is rendszeresen foglalkozik cikkeiben a nemzetiségiek anyanyelvi kultúrájával, népszokásaival, hagyományainak őrzésével. Az elnökségi ülés határozatot hozott, mely szerint a TIT-ben önálló nemzetiségi bizottság alakult, vezetője dr. Grin Igor lett. A bizottság feladatait is megjelölték. Eszerint a jövőben a nemzetiségieknek anyanyelvű témajavaslatokat „ szerkesztenek, szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a nemzetiségi iskolákkal és művelődési házakkal. Yasarnap délelőtt kedves kis ünnepséget rendeztek az ifjúsági és úttörőház nagytermében a Megyei Művelődési Központ táncos lábú kicsinyei részére. Az úttörő népitánccsoport bemutatója után játszóházat tartottak, ahol a kicsik együtt énekeltek és táncoltak a nagyokkal Fotó: Veress Erzsi Az amatőr művészek útválasztása Bartóki József kiállítása Mezőberényben Az egyik olajkép az utóbbi évek terméséből, a „Cáki pince” Fotó: Gál Edit Az amatőrök útja egy bizonyos szakasz után kettéválik: egyik irányban a dilettantizmus felé, a másikban az igazi kiteljesedés, a tudatosodott hivatásosság felé vezet. Mindezt persze a művészetekre értve, s szigorúan elhatárolva más területektől, amelyekben különböző érdekekkel lejáratták és megváltoztatták az ,amatőr” szó valódi tartalmát. Különösen érvényes ez a képzőművészetre. A művészeti ágak közül ez az, amelyik a legtöbb „amatőrrel” dicsekedhet. A dicsekvés persze nem mindig őszinte. Festeni, szobrot faragni, rezet metszeni, tussal és krétával bánni eredménnyel csak úgy lehet, ha a szóban forgó amatőr tisztában van a mesterség szakmai dolgaival. Legalább olyan szinten, mint a hivatásos, aki nyolctíz éven át jószerével csak ezzel foglalkozott. Ellentmondás? Csak akkor, ha az amatőr és a hivatásos alkotó kezéből kikerült mű szakmai-technikai szempontból összevethetetlen. Mert csak a fogásokat, a színkeverést, az elméletet lehet iskolapadban megtanulni. De ez az iskolapad végső soron bárhol lehet. A többit, azt a bizonyos „pluszt”, amit tehetségnek, képességnek, művészetnek neveznek, valójában sehol sem lehet. Ezért vezet tehát az a bizonyos út a „tudatosodott hivatásosság” felé — is. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy az állami művészképzés felesleges, másféle módokon pótolható. Hiszen az előbb már szakmai-technikai szempontból összehasonlított két mű az összes többi szempont röntgenje alá téve elkülönül. Mert itt már más, fontosabb, jelentős eltérések, új kategóriák vannak. Persze a két út összeérése, torkolata előtt. A művészeteknek csak a mesterségét, s nem lényegét lehet tanítani. Ezek a gondolatok bizonynyal mindenkinek az eszébe jutnak, aki elidőz ezekben a napokban-hetekben a mező- berényi művelődési központ emeleti termében, ahol Bartóki József olajképeit, grafikáit, bronzplakettjeit találja. Az egyik helyi általános iskola rajztanára, a nagyközség szülötte. Még szegedi főiskolás korában, három évtizeddel ezelőtt fogott kezébe először ecsetet. A több, mint harminc alkotást felsorakoztató tárlat tehát egyrészt a szülőfalu közönsége előtti tisztelgés, másrészt pedig ennek a harminc évnek a főbb alkotói állomásait reprezentáló bemutatója is. Nos, Bartóki József elérkezett a bevezetőben említett úttorkolathoz. A korábbi gyűjteményes kiállításokon, csoportos tárlatokon szereplő — leginkább olaj- — képei is mutatták: már-már megszállott elhivatottsággal, tudatosan és mégis kicsit makacsul dolgozik azért, hogy legfőképpen önmagának, de a kétkedőknek is bebizonyítsa: az amatőr képzőművészet tisztasága kikrtstá- lyosíthat magából nemes, sokszor pótolhatatlan értékeket. Ügy tűnik, ez a szándék megvalósult. Az olajképeken a fény-árnyék örök játékával, a színek formát bontó és egyesítő alkalmazásával úgy tudja elénk varázsolni az általa oly annyira szeretett hazai táj kedves és drámai dolgait, a genezis és az elmúlás egymást váltó, szüntelen pillanatsorát, ahogyan az amatőrök közül nagyon kevesen. Vállalja ezt a jelzőt. Alkotásaiban, kísérletező kedvével, szándékával. Mindezt persze hivatástudattal és felelősséggel téve. Hiszen gyermekeket bíznak rá minden év őszén, akikkel meg kell ismertetnie a formák és színek gazdag világát, a művészetek igazságát és tisztességét. A pedagógus pedig csak az önmaga által is követett és igaznak tartott példát tudja becsülettel, őszintén és maradandóan továbbadni tanítványainak. E két dolog kölcsönössége juttatta el tehát Bartóki Józsefet az úttorkolathoz. Az ő joga és szabadsága, hogy rálép-e a hivatásosság útjára. De lelkiismeretének felelőssége is. Nemesi László A gyermekek művészeti neveléséért Érdekes, és hasznos kezdeményezést valósított meg a Békéscsabán, december 7-én, délelőtt megrendezett felolvasó üléssel a Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és Pedagógus Továbbképzési Intézete, a Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei Bizottsága, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei Elnöksége, és a Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei tagozata. Ugyanis az ifjúsági és úttö- rőház nagytermében, több mint 300 pedagógus előtt, olyan előadások hangzottak el. amelyeket ,a gyermekek esztétikai nevelésében jól hasznosíthatnak a résztvevők munkájuk során. A nemzetközi gyermekévet hasznosabban nem is köszönthették volna. Hiszen azzal, hogy a gyermekeket érő legfontosabb esztétikai hatásokat elemző előadások szerzőinek lehetőséget adtak, hogy a szakterületük — a pedagógia, a gyermekirodalom, az énekzene, a rajz, a bábjáték és gyermekszínház — körébe tartozó észrevételeket, tapasztalatokat átadták, egyben a jelenlevő pedagógusoknak a munkájukba jól hasznosítható információkat nyújtottak át. Bár ezzel az esztendővel véget ér a nemzetközi gyermekév, ezt a hagyományt mégis érdemes volna folytatni. A Jelenkor decemberi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Bárdosi Németh János, Csordás Gábor, Galambosi László, Kálnoky László, Károlyi Amy, Pás- kándi Géza, Vas István és Weöres Sándor költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában Bertha Bulcsu elbeszélését, Mészöly Miklós készülő új művének részletét é$ Szako- nyi Károly hangjátékszövegét közli p folyóirat. A tanulmányok között figyelmet érdemel Alföldy Jenőnek Kálnoky László versét elemző írása, valamint egy rádióbeszélgetés-szöveg Vas István Mindig előre c. költeményéről. Az „Irodalomtudó- sítóink fóruma” sorozatban Fenyő Istvánnal ' beszélget Kabdebó Lóránt A művészeti rovatban találjuk Vitányi Iván: Gyar- mathy Tihamér életműve c. írását, amely megnyitóként hangzott el a pécsi származású festőművésznek a Műcsarnokban rendezett kiállításán. A Képzőművészeti krónikában Láncz Sándor beszámol a Párizsban rendezett nagyszabású Moszkva—Párizs kiállításról. A szám képanyaga a két kiállításhoz kapcsolódik. KÉPERNYŐ A mi Hildaberta nénink... A televízió számolatlanul is nagyon sok feladatot lát el. A különböző korosztályok és érdeklődési körűek tanítása, szórakoztatása mellett ugyebár igen gyorsan és a kép könnyen felfogható eszközével tájékoztat a világ eseményeiről, a szép és borzalmas történésekről. Mindig mondjuk, tudjuk is, s a televízió is igyekszik megfelelni ezeknek az elvárásoknak. De van azért még egy, talán az előzőekhez hasonló fontosságú dolga is: a műértékek konzerválása, megőrzése az utókornak. Leginkább talán a legromlandóbb műértéknek, a színészi játéknak a megőrzése a film- vagy a másnesszalag segítségével^ S téve ezt akkor is, ha a színész előadótehetségének igazi ereje éppen abban van, hogy estéről estére, alkalomról alkalomra újjászületik, majd szertefoszlik. Amikor a Színészmúzeum című sorozatot készítette, s majd vetítette a tévé, sokszor elhangzott: milyen kár, hogy a legtöbb színészről előadásfelvétel szinte semmi nem maradt, mindössze néhány film. Bár bizonyára Galgóczi Erzsébet sem azért írta a Használt koporsót, s Mi- hályfy Sándor nem azért készített belőle tévéfilmet, mert a magyar színművészet egyik csodálatos képességű, közismert személyiségének, Gobbi Hildának akart volna holmi jutalomjátékfé- le lehetőséget biztosítani. Mégis az lett belőle, szerencsénkre. • Galgóczi novelláinak, regényeinek egyre több az olvasója. Sok művéből jobb- rosszabb tévéadaptáció is készült. A pénteken este vetített Használt koporsó a jobbak, sőt: a sikeresek közé tartozik. De az is vitathatatlan, hogy ezt a főszereplő Gobbi Hildának köszönhetjük. A fösvénység az egyik leg- visszataszítóbb emberi jellemvonás. Berta néni fukarsága, fösvénysége azonban már-már történelmi indokokkal alátámasztott, s ezért valahol érthető, valahol szánalmas. A semmiből megteremteni akkor a kis házat. Amiben most már elhagyatva, a magány fogságára ítélve kell élnie. Haszonleső rokonok szorításában: S Berta néni könnyen általánosít: mindenki ilyen. Aztán feloldja ezt az önfojtogató kiúttalanságot a betegség, Rozinka és- a körorvos furcsa segítségnyújtása. Belátja talán, hogy nem ez ma a helyes, mégis a perselybe kölcsönforint kerül... A groteszk szellemességével rendezte meg Mihályfy Sándor a filmet. Lehetőséget adva Hildaberta néninek, hogy átnyújtsa annak a színművészetnek az esszenciáját, amely csak az övé. S amit majd az utókornak is látnia, éreznie kell. (Nemesi) SZlNHÍZ, MOZI 1979. december ll-én, kedden délután 15.00 órakor Békéscsabán: MANDRAGORA 611. sz. szakmunkásképző ea. 1979. december ll-én, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: MANDRAGORA Déryné-bérlet 1979. december ll-én, kedden, Makón, este 19.30 órakor: INTERJÚ BUENOS AIRESBEN * * * Békési Bástya: 4 órakor: A vad hattyúk, 6 és 8 órakor: Az elveszett múlt. Békéscsabai Szabadság:: de. 10 órakor: A csodatevő palatábla, 4 és 7 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., XI. rész. Békéscsabai Terv: Megismételt esküvő. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Rangon alul, fél 8 órakor: Megtalálták a 7. századot. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A kék vércsék erdejében, 5 és 7 órakor: Nick Carter, a szuper- detektív. Orosházi Partizán: Se- verino. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 ósakor: Családi összeesküvés. 22 órakor: Az erőd.
