Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

0 1979. december 9,, vasárnap KU;l»MTc] Barátaink életéből Lengyel pártkongresszus előtt Vita a következő évek feladatairól „Mit értünk el? Hol tar­tunk? Mik a tennivalóink?” Ilyen és ehhez hasonló kér­désekre sok millió lengyel ál­lampolgár keresi a választ a következő hetekben a Len­gyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusára kidol­gozott tézisek vitájában. A hetvtnes évek gazdasá­gi eredményeinek listája igen gazdag. Az építkezések eredményeként több, mint ezer nagyobb ipari objektu­mot adtak át rendeltetésé­nek. Ezek között 450 új üzem a kiemelt iparágakban lépett be. A gyors fejlődés eredmé­nyeként sikerült megvalósí­tani a teljes foglaltoztatott- ságot Lengyelországban. S ez nem volt könnyű feladat, hiszen csak az utóbbi évek­ben a demográfiai hullám, valamint a falusi lakosság városba való költözése miatt több, mint egymillió munka­helyről kellett gondoskodni. Figyelemre méltó az is, hogy az 1971. évi 2235 zlotyról a havi átlagfizetések 5000 zlo- tyra emelkedtek. , A közzétett dokumentu­mokból azonban kitűnik: a számvetés nem minden terü­leten mutat pozitív eredmé­nyeket. A tervezettnél na­gyobb mértékben nőttek például a lakossági pénzbe­vételek. Ezzel pedig az áru­alap nem .tudott lépést tar­tani. Így a belföldi piacon sok termék esetében a ke­reslet-kínálat egyensúlya megbomlott. A népgazdasági célkitűzések valóra váltását nehezítette, hogy a mező- gazdaság eredményei több esztendőben alatta marad­tak az előirányzatoknak — amiben a kedvezőtlen időjá­rás is közrejátszott. Egyértelműen megfogal­mazott feladat tehát a kö­vetkező évekre az ipari és a mezőgazdasági termelés nö­velése. Igaz, a közzétett do­kumentumok adatai szerint 1981—85-ben a fejlődés át­lagos üteme alacsonyabb lesz, mint a korábbi eszten­dőkben volt De változatla­nul dinamikusan nő majd azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek az ex­portárualapokat bővítik, il­letve elősegítik a hazai piac árukínálatának a felzárkózá­sát az igényekhez. Lényeges, újszerű követel­mény javítani a gazdálko­dás színvonalán. Vagyis: nemcsak az a kérdés, hogy mennyit termelnek egy-egy esztendőben, hanem, hogy mennyibe kerül a termék gyártása. Ezért megkülön­böztetett figyelemmel vizs­gálják majd az anyag- és az energiafelhasználás alakulá­sát. Az itt levő tartalékokat érzékelteti, hogy például a lengyel ipar termelési költ­ségeinek 70 százalékát, az építőiparban pedig a 60 szá­zalékát az anyag- és ener­giafelhasználás adja. Es en­nek az aránynak a javítása annál is sürgetőbb — han­goztatják lengyel közgazdá­szok —, mert az ország sem függetlenítheti magát a vi­lágszerte egyre nagyobb gon­dot jelentő nyersanyagprob­lémáktól. Igaz, a nyolcvanas években is kiemelt program marad az ország nyersanyag- és energiatartalékainak ki­aknázása, de az előzetes szá­mítások szerint nem minden termékből érik el a korábbi időszak színvonalát, miköz­ben a feldolgozóipar igényei tovább emelkednek. A kiemelt kérdésként szá­mon tartott mezőgazdaság­ban az irányelvek hangsú­lyozzák az eddigi gyakorlat folytatását. Támogatják azo­kat az egyéni gazdákat, akik következetesen gondoskod­nak földjükről, gazdaságuk fejlesztéséről. Növelik az ál­lami gazdaságoknak, terme­lőszövetkezeteknek nyújtott segítségét az anyagi-műsza­ki bázis javítására. A válto­zatlan mezőgazdasági poli­tikától főleg azt várják, hogy növekedjen a gabona- és takarmánytermelés. Egyér­telmű azonban — hangoz­tatják a lengyel szakértők —, hogy hosszabb távon sem reális célkitűzés az ország önellátása gabonából, ezért a feladat az import éssze­rűbb felhasználása. A LEMP tézisei szerint a nyolcvanas évek közepére meg kell te­remteni a mezőgazdasági termékek külkereskedelmi forgalmában az egyensúlyt, ami elsősorban a takarmány- termelés, valamint az állat- állomány bővítésével érhető el. A kiemelt gazdasági fel­adatok között szerepel to­vábbra is a lakásépítések gyorsítása. A hetvenes évek­ben nagyszabású beruházá­sokkal, rekonstrukciókkal számottevő ipari és nyers­anyagbázist teremtettek meg a lakásépítkezések céljaira. Az a célkitűzés, hogy 1981— 85. között már jelentős mér­tékben megjavítják a len­gyel családok lakáskörülmé­nyeit. Faragó András Bulgária Gyermekirodalom A bolgár gyermekirodalom három évtizede még ismeret­len volt az ország határain kívül. Ma már Európa, Ázsia, Afrika és Amerika ifjú ol­vasóinak millióihoz jutnak el a bolgár gyermekirodalom alkotásai. A bolgár gyermek­kiadványok a szocialista ál­lamokban a legnépszerűbbek. Sok országban keresettek a bolgár népmesék, és a bolgár klasszikusok gyerme­keknek írt müvei. Külföldön a legismertebb szerzők: El in Pelin, Pan Bomilek, Angel Karalijcsev, Georgij Karasz- lavov, Dora Gabe, Emilj an Sztanev, Kamen Kalcsev és még sokan mások. Az elmúlt időszakban egyre nagyobb ér­deklődés nyilvánult meg a fiatal írók gyermekművei iránt is. A szovjet kiadók a nem­zetközi gyermekév alkalmá­ból egész sor könyvet jelen­tetnek meg az idén bolgár szerzőktől. Ukrajnában El in Pelin „Tudom és tehetem”, Litvániában Dora Gabe „A mi szemünkkel”, Grúziában A. Pavlov „Derék fiú”, a moszkvai Gyermekkönyvki­adónál Petr Neznakomov „Margitka és én” című mű­vét adják ki. A tervek kö­zött szerepel még egy orosz­ra fordított bolgár népmese­gyűjtemény, valamint egy gyermekvers-antológia köz­readása is. Csehszlovákiában már megjelent Elin Pelin „Tudom és tehetem”, és Do­ra Gabe „Valamikor” című kötete. Az NDK-val aláírt szerződés alapján már vár­ható ugyancsak egy népme­segyűjtemény megjelenése, és Angela Karalijcseva „Legki­sebb kiskacsa” című művé­nek kiadása. Magyarországon Nyikolaj Hajtov „Együgyű vajdák”, az NSZK-ban Elin Pelin „Jan Bibijan”, Görög­országban A. Karalijcsev, Sz. Minkov és K. Konsztantino- va műveinek kiadását terve­zik. Képek a szocialista Vietnamból Tovább folytatják a VSZK-ban a létfontosságú új gazdasági területek fejlesztését az élelmiszer-termelés növelése érde­kében. Képünkön: utat építenek az egyik Hue város környé­ki új település számára A vietnami népélelmezésben hagyományosan a hal a legfon­tosabb fehérjeforrás. Képűnkön: jó fogás a Ha Long-i Viet­nami—Szovjet Barátság Halászati Szövetkezetnél (Fotó: VNA — MTI — KS) Kisinyov levegője Mindent a szenvedőkéit Koreai NDK Moldávia fővárosában azt tartják, hogy ott még a föld­be dugott karó is kivirágzik. Klímája kellemes, sok a nap­sütés, jó a talaj és elegendő a csapadék. Az utak, a jár­dák mentén, a középületek és lakóházak között, a gyá­rak udvarán mindenütt dísz­fák és gyümölcsfák állnak. A város területének egy- harmadát, vagyis 4500 hek­tárt kertek, parkok, virág­ágyások foglalják el. Egy ki- sinyovi lakosra több mint 90 négyzetméter zöld terület jut, a legközelebbi jövőben pedig meghaladja a 130 négyzet- métert. Kisinyovban elsősorban olyan fókát ültetnek, ame­lyek a legjobban tisztítják a levegőt: a hárs például 2,5- ször gyorsabban adja le az oxigént, mint a fenyő, a to­polya csaknem 7-szer, az or­gona 8-szor olyan gyorsan tisztítja a levegőt, mint az akác. A városi tanács kertészeti szakemberei gondoskodnak a parképítésről, s ebben nagy segítséget nyújt maga a la­kosság. Az idén tavasszal például közös erővel 53 ezer különféle facsemetét, 50 ezer rózsatövet és 120 ezer bokrot ültettek ki. Ezzel nemcsak a várost szépítik, hanem friss, tiszta levegőt is kapnak. De vajon teljesen megóv- ja-e ez a zöld pajzs a váro­siakat a füsttől? Kisinyov a különösen gyorsan fejlődő városok közé tartozik, az utóbbi 15 évben lakosainak száma megkétszereződött, és ma meghaladja a félmilliót. E gyors gyarapodás össze­függ a város iparának fejlő­désével. Ez ma több, mint 130 vállalatot jelent. — Bármilyen furcsának is tűnhet, az ipar fejlődésével együtt a levegő tisztasága ál­landóan javul — mondta Nyikolaj Uzun, a városi ta­nács elnöke. — Az ellenőrző mérések és a levegőminták szerint a város fölül szinte teljesen eltűnt a korom, egy- harmadára csökkent a kén- gáztartalom és egynegyedére a por. Ebben persze nemcsak a parkosításnak van szere­pe, hanem annak is, hogy az ipart és a lakóházakat, a középületeket földgázzal fű­tik. Már egyetlen széntüzelé­sű kazán sincsen. Az ipari vállalatok nagy részében füst- és porszűrőket szerel­tek fel, illetve újakkal cse­rélték fel azokat. Kedvező az ipar ésszerű telepítése és néhány gyárat már kitelepítettek a város­ból. Kisinyov fejlesztési ter­vei szerint minden, a ter­mészetet szennyező gyár ki­kerül a városból. Ivan Zsoszul I Újsághír: Az NDK-beli Senta Herdamot FLO­RENCE NIGHTINGALE, éremmel tüntették ki. Ezt a kitüntetést a Nem­zetközi Vöröskereszt ado­mányozza kétévenként a világ 36 legjobb ápoló­nőjének. „Legfőbb célom: segíteni em­bertársaimon” (Fotó: ADN/ZB — KS) Kicsiny, törékeny asszony Senta Herdam, a kitüntetett ápolónő. Mozgékonysága, vi­dámsága feledteti, hogy már túl van a hatodik x-en. Mu­tatja az ovális érmet és Flo­rence Nightingale fényképét. Ki volt Florence Nightinga­le? Angol ápolónő, aki 120 éve felismerte, hogy a pisz­kos és fertőzött kórházakban biztos halállal szembenéző sebesült katonák ezreit meg lehet menteni a pusztulástól. Később a gyarmatokon síny­lődő milliók életkörülmé­nyeinek megjavításáért is síkraszállt. így lett az angol ápolónő a humanitás és az egészségügyi hivatás példa­képe. Senta Herdam így beszél életéről: „1929-ben kezdtem a gyermekápolást tanulni. Magam is átéltem a sze­génynegyedek gyermekeinek nyomorúságát. Szerettem volna ezen változtatni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az akkori társadalom­ban ez nem lehetséges. 1931- ben ifjúkommunista lettem, majd beléptem a pártba.” A fasizmus hatalomra ju­tása után előbb foglalkozásá­tól tiltották el, majd kon­centrációs táborba került. Kiszabadulása után Hal- berstadtba ment, később a párt szavára illegalitásba vo­nult. Marianne Kurier álnév alatt a berlini Charité-kór- házban tevékenykedett, ahol igyekezett továbbképezni ma­gát. Az elmúlt másfél évtized­ben a házassági és családi tanácsadó munkájában mű­ködött közre és a nőszerve­zet elnökeként főleg a sok- gyermekes asszonyok prob­lémáival foglalkozott. Ma is tart előadásokat ápolónője­lölteknek és katonáknak. „Egészségügyi szervezetünk példaadóan biztosítja a gyó­gyítás anyagi feltételeit — mondja. — A legfontosabb most, hogy a leendő ápoló­nők átérezzék hivatásuk nagyszerűségét. Ezt szeret­ném megértetni mindnyájuk­kal!” g. I. Több, mint 311 millió pesót szánnak Kubában a közleke­dés fejlesztésére az idén. Hatszáz új autóbusz jelenik meg a városi útvonalakon, a légi közlekedés pedig egy új IL—62-es és három JAK— 40-es típusú repülőgépet kap. A vasúti járműpark 15 mozdonnyal és 475 vagon­nal, a kereskedelmi flotta három hajóval bővül. A gép­Baromfi­tenyésztés A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság jelenlegi, hétéves (1978—84) tervében nagy hangsúlyt helyeztek a baromfitenyésztés fejleszté­sére, a tojás és a 'baromfihús mennyiségének jelentős nö­velésére. A KNDK-ban ennek a me­zőgazdasági ágazatnak döntő szerepe van az ország élelmi­szer-ellátásában. Az ország domborzati viszonyai — a sok hegy, erdő — miatt igen kevés a legelőnek alkalmas terület, és így az állatte­nyésztés más ágazatainak fejlesztése nagyon nehéz. Az ipari központok mellett mindenütt baromfifarmok működnek, amelyek tojással és baromfihússal látják el a dolgozókat. A KNDK jelenlegi legna­gyobb „baromfigyárának” termelése évi ezer tonna tyúkhús és több, mint 100 millió tojás. kocsiállomány 613 teherautó­val egészül ki. Az országban nagy figyel­met fordítanak a vasútvona­lak építésére is. Ebben az évben például 287 kilométer hosszú, gyorsvonati közleke­désre is alkalmas fővonalat, valamint 30 kilométernyi szárnyvonalat adnak át a forgalomnak. Űj autóutak építése és a régi utak kor­szerűsítése is folyik. A város területének egyharmadát kertek, parkok, virágágyások foglalják el (Fotó: APN—KS, L Deniszenko felvétele) Kuba Fejlődő közlekedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom