Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

1979. december 9„ vasárnap o minimagazin KISZ-élet Füzesgyarmaton Amolyan kerekasztalbe- szélgetés-féle alakult ki nemrégiben Füzesgyarmaton, a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet pártbizottsága tit­kárának, Gyebrovszki Gézá- nénak a szobájában, amikor arra kerestünk választ, ho­gyan élnek, dolgoznak a nagyközség ifjai, ifjúkom­munistái. Ott volt a beszél­getésen Nagy Károly, az üzemi KISZ-bizottság titká­ra; Jeneses László, a közsé­gi KISZ-bizottság vezetősé­gi tagja; Veres Károlyné, az üzemi KISZ-bizottság tag­ja; Makra József vezetőségi tag és Papp Imre, az üzem egyik KISZ-alapszervezeti titkára. Fiatalos beszélgetés — amely nem volt mentes vitáktól sem — alakult ki a rövid egy óra alatt. Nagy Károly: Elsőként azt szeretném elmondani, hogy a nagyközségben a KlSZ-élet- ben is meghatározó szerep jut a termelőszövetkezet KISZ-fiataljainak, ahol a füzesgyarmati KISZ-esek kétharmada dolgozik. Négy alapszervezetünk van 180 taggal. Véleményem szerint néhány évvel ezelőtt még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett — legfeljebb elég­telennek — minősíteni a KISZ-munkát a községben. Mindössze az utóbbi két esztendő az, amire azt mondhatjuk, valahogy így kellene csinálni. Gyebrovszki Gézáné: Lé­nyegében akkoriban egyesült a három termelőszövetkezet, s akkor el voltunk foglalva a szervezéssel, a gazdasági munkával. Nem volt KISZ- titkár sem, az is az egyesü­lést követően „került a he­lyére”. Jeneses László: A község­nél is hasonló volt a hely­zet. Szinte hónaponként cserélődtek a titkárok, egyik sem tudott gyökeret verni. Akkor úgy gondoltuk, olyan fiatal kell erre a tisztségre, aki, amellett, hogy aktív, hosszabb időre lehet rá szá­mítani. Ez csak az idén ta­vasszal valósult meg, ami­kor Nyári Jancsi lett a KISZ-titkár. Makra József: Szerintem az is nagyban hozzájárult a KISZ-élet fellendítéséhez, hogy két évvel ezelőtt a Vö­rös Csillag jelentős anyag tá­mogatásával jól felszerelt és berendezett ifjúsági házat kaptunk. Itt lehet dolgozni, hasznosan eltölteni a sza­bad időt, és a politikai okta­tásnak is megvan most már a bázisa. Nagy Károly: Hogy ered­ményes a mozgalmi munka, nemcsak mi állítjuk, így ér­tékeli a KISZ Központi Bi­zottsága is, amely 1977-ben és ’78-ban dicsérő oklevéllel jutalmazott. Veres Károlyné: Az alap­szervezetekben 54 lány és fiatalasszony van. Hogy mennyire aktívak? Rendsze­resen eljárnak a rendezvé­nyekre, csak valahogy az önbizalommal van baj. Leg­többjük ugyanis szakképzet- len, általában az általános iskola 8. osztálya után ke­rülnek hozzánk baromfigon­dozónak a hűtőházba. Sze­rintem kisebbségi érzésük van, nem mernek véleményt nyilvánítani, vagy netán el­lentmondani a szakképzett fiúknak. Nagy Károly: Fontosnak tartjuk — a mozgalmi mun­ka mellett — a gazdasági se­gítő munkát. Szövetkeze­tünkben 680 harminc éven aluli fiatal dolgozik. Ez a tagság 50 százaléka. Termé­szetes, hogy a szövetkezet eredményeiben az ő munká­juk is benne van. Megítélé­sünk szerint döntő többsé­gük becsületes, szorgalmas, amilyennek a „mai fiatal”- nak lennie kell. Hogy a szö­vetkezet vezetői elégedettek velük, az is bizonyítja, hogy közülük 25-en középszintű vezetői állást töltenek be. Négy fiatal van a tsz-veze- tőségbe. De majdnem min­den bizottságban képviselve van a KISZ. Papp Imre: Az erkölcsi és anyagi elismerésen túl a személyes példamutatás is sokat jelent, különösen a KISZ-en kívüli fiatalok kö­rében. Hogy a KISZ vonzó lett, bizonyítja, hogy évente 20—25 tagot veszünk fel. Két év alatt 60-nal nőtt a lét­számunk, ezt pedig örvende­tesnek tartjuk. És akik még nem léptek be, azok sem tartják távol magukat ren­dezvényeinktől. Sok fiatal pedig más szervekben — tanács, MHSZ, népfront — fejt ki tevékenységet. Sze­rencsére községünkben el­enyésző azoknak a száma, akik teljesen közömbösek a közügyek iránt. KlSZ-alap- szervezetünk élvezi a párt- alapszervezet támogatását Én azt hiányolom, hogy például nálunk az alapszervezetben nincs meg az az őszinte vé­leménynyilvánítás, amit el­Diáklapszemle Űj diáklapot üdvözölhe­tünk a nemrég önállóvá vált békéscsabai Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola KlSZ-szerveze- tének lapjában, a FIS-ben. Egy kívülállónak a lap elne­vezése kicsit furcsának tetsz­het, de a szerkesztők „Az ön­állósodás útján” című cikk­ben azonnal megmagyaráz­zák: „A FIS német ere­detű nyomdász szakszó, je­lentése: összekevert betűk. S hogy miért ez lett a neve az újságnak? Talán azért, mert az akkori, 8—10 éve megje­lent nyomdászújságban az összekevert betűk látványá­hoz hasonlóan írtak le min­denféle humoros eseményt, viccet, sztorit.” A lap külsején látszik, hogy „szakemberek” csinál­ják. A fotók, a grafikák, s az oldalak áttekinthetősége egyaránt ezt bizonyítja. Az első szám igen színvonalas­ra . sikerült. A szerkesztők szólnak az iskola önállóvá válásáról, az új diákotthon megszületéséről, s a tanmű­helyfejlesztésről is. Az új is­kola épüléséről a Békés me­gyei Tanács művelődésügyi osztályán készített interjú­ban számolnak be. Izgalmas olvasmány a menzáról foly­tatott „tudományos” okfej­tés. Végül, a sport- és a hu­moroldal is jól sikerült. Re­méljük, az új lap képes lesz megtartani az induló szám­ban csillogtatott erényeket és színvonalat. Ugyancsak most jelent meg az Ady Szemle, a sarkadi Gimnázium- és Postaforgal­mi Szakközépiskola ez évi második száma. Ebben elő­ször is közlik az Alkotó If­júság pályázat feltételeit. A kongresszusi vállalásokról az újság szerkesztői az iskola igazgatóját kérdezték meg, s válaszából kiderül, hogy csak az egész iskolaközösség együttes fellépésétől függhet a vállalások sikere. Mint mindig, egy oldal terjedelem­ben most is Ady Endre köl­tészetének adóznak. Az új­ság szerkesztői megemlékez­nek a Nagy Októberről is. Kicsit sematikusan foglal­koznak — a különböző bér­letek számát felsorolva — az iskolai közművelődéssel. A mi nyelvünk (?) címmel a diáknyelv gyöngyszemeit sze­degette össze egy szemfüles diákíró. A rejtvénypályázat, mi tagadás, e sorok íróját is alapos fejtörésre késztette. , B. S. E. várnánk. Vagy nem merik elmondani a nagy plénum előtt. Mert aztán, amikor már kisebb csoportokban vannak, bizony hangzanak el vélemények, egészen más­milyenek, mint egy taggyű­lésen. Szinte már előre tud­juk, ki fog hozzászólni, mert általában mindig ugyanazok. Egyedül talán a társadalmi munka az, ahol egységes a vélemény. Makra József: Ha már a negatívumoknál tartunk, azt is meg kell őszintén mon­dani, hogy bizony a politikai oktatáson nem mindig tolon­ganak a fiatalok. Pedig a témát saját magunk javasol­juk. Jók az előadók és az oktatáshoz megvan minden segédeszközünk, diavetítő, film, magnó, lemezek. Nem lehetne azt mondani, hogy a könyvtár, a mozi, meg a vendéglő csábítja el a fiata­lokat. Szerintem több ösz- szetevője van ennek. Ma már mindenütt van rádió, tévé, újság is jár a házak­hoz, gépkocsival könnyen el lehet jutni bárhová, egyszó­val azt hiszem, túl jól élünk ahhoz, hogy ilyesmivel le tudjuk kötni a fiatalok ér­deklődését. Pedig nem sok helyen dicsekedhetnek olyan anyagi támogatással — a KISZ-szervezetre gondolok — mint mi. Csak a tsz 45 ezer forintot ad évente. Nagy Károly: Lassan egy éve, hogy lezajlottak az ifjú­sági parlamentek. Legtöb­ben a továbbtanulást tették szóvá. Azóta egy kihelyezett gimnáziumi osztály és egy mezőgazdasági szakközépis­kola kezdte meg a működé­sét. Sokan kérték egyes te­lephelyeken a szociális ellá­tás javítását. Ez is megoldó­dott. Talán a legnagyobb ér­deklődés a lakásávásárlási támogatás iránt volt. A tsz- nek erre a célra megfelelő összeg áll a rendelkezésére. Hatvanöt százalékát a fiata­lok kapják. Jeneses László: Na, azért nem ilyen rózsás a helyzet. Javasoltuk mi a parlament­ben, hogy a szövetkezet szol­gálati lakásait csak megha­tározott időre biztosítsa az arra rászorulóknak. Azokkal nincs is probléma — itt fő­leg a szakemberekre gondo­lok —, akik máshonnan jön­nek ide dolgozni. Inkább azokkal, akik helyiek, de családot szeretnének alapíta­ni, azoknak már nehezebb lakáshoz jutni. Van olyan, aki mór 10—12 éve él szol­gálati lakásban. Ezek elve­szik a helyiektől. Aki itt akar letelepedni, az eldönt­heti 5 év alatt is, nem kel­lene 10 évet várni. Erre a javaslatunkra még választ sem kaptunk, pedig a tör­vény azt írja elő, hogy 30 napon belül kell rá vála­szolni. Remélem, a most épülő társasház majd segít ezeken a gondokon is. Gyebrovszki Gézáné: Ügy summázhatnánk a KlSZ-éle- tet Füzesgyarmaton, hogy most már sínen van. Persze nem vagyunk elégedettek, amint a beszélgetésekből ki­derült, van még mit ten­nünk. Mindenesetre úgy ér­tékeljük, hogy a fiatalok — legalább is az utóbbi két esz­tendőben végzett munkájuk alapján — megérdemelték a KISZ KB dicsérő oklevelét. Szerintem még nagyobb gon­dot kell fordítanunk a ká­der-előkészítésre, a káder­munkára, alaposan meg kell válogatnunk, kik azok, akik megérettek a vezetői posz­tokra. Azt hiszem nálunk se nem jobb, se nem rosszabb a KISZ-élet, mint bárhol másutt az országban. De az, hogy tudjuk, hol van javíta­nivaló, és hol kell előbbre lépni, záloga annak, hogy a jövőben még aktívabb, még cselekvőbb KISZ-tagság ne­velődjön. Béla Ottó »»Kis művészek” A békéscsabai ifjúsági és úttörőházban több szakkör működik, ahol a kisdobos korú gyerekek szórakozhat­nak, tanulhatnak érdeklődési körüknek megfelelően. A képzőművész szakkör foglal­kozásai olyan látogatottak, hogy a gyerekek egy terem­ben nem is fémek el. Sokan kiszorulnak a folyosóra. A lelkesedés azonban itt sem kisebb a bentinél. A „kis művészek” nagy átéléssel dolgoznak akár a rajzasztal mellett ülnek, akár a folyo­són levő felnőtt méretű fo­telokban, amelyekből a lábuk legtöbbször nem ér le a föld­re. Munkájuk eredményessé­gét bizonyítja, hogy a házi kiállításokon az úttörőházban és a múzeumi „nagy” kiállí­táson is szépen szerepeltek. Elmélyülten ... Fotó: Veress Erzsi Egy jelenség természetrajza n három billió dolláros üzlet Olivia Newton John és John Travolta Az elmúlt évek­ben legalább egy tucat diszkófilm (Grease, Bors őr­mester, Diszkóláz), készült Ameriká­ban és Nyugat- Európában. Az el­ső és mindmáig legsikeresebb pro­dukció — a „Szombat esti láz” — közönség- és kasszasikerét azonban megköze­líteni sem tudták. Igaz, ritkán ren­deznek ilyen „Fel­hajtást” egy film körül, mint a „Láz” esetében. A premie­ren, 1977 karácsonyán a saj­tófogadást a világ legna- gyob, 1600 négyzetméteres diszkójában rendezték. A partin 800 vendég vett részt, és az eseményeket 30 tévé­állomás is közvetítette. Hiába bírálta a szakkriti­ka — teljes joggal — a film bárgyúságát, hazugságait, a közönség érdeklődését mind­ez a legkevésbé sem befo­lyásolta. A mozik előtt száz- méteres sorok álltak. Volt, aki hússzor—harmincszor is megnézte a filmet. Társasá­gokban hónapokig csak ez volt a beszédtéma. A történet főhőse Tony Manero, bevándorolt olasz szülők gyermeke. Hét köz­ben egy festékesboltban őr- li unalmas mindennapjait, hétvégeken azonban kivirul; kiöltözve, bepomádézva, ha­sonszőrűekből álló bandája élén diszkóklubba jár, ahol ő a „menő”, a táncoslábú, jó alakú, szívtipró. A film cse­lekménye jó részt a pazarul berendezett diszkóklubban játszódik, parádés táncverse­nyekkel, vérpezsdítő diszkó­sikerekkel, és némi szenti­mentális szerelmi regénnyel megfűszerezve. A film főszereplőjét, John Travoltát, gondos és hosszú válogatás után szerződtették. Nagyon fontos szerepet bíz­tak rá. Neki kellett megtes­tesítenie az új tinédzseride­ált, a bálványt, akit minden­ki követni akar, aki példa­kép lehet mindenki előtt. Travolta ugyanis a film ké­szítőinek szándéka szerint nemcsak csellengő, munká­jával, mindennapjaival elé­gedetlen fiatalt alakít, hanem a hetvenes évek ifjúsága te­kintélyes részének vágyálma­it is megszemélyesíti. A ke­serű pirulát — a társadalmi valóságot — így vastagon be­vonták cukormázzal. A hét­köznapok problémáival küz­dő, a társadalmi felemelke­dés minden lehetőségétől megfosztott fiatal kereskedő­segéd csak jelzésszerűen van jelen a filmben, viszont a hétvégi neonfényben parádé­zó Tony, a „hímpáva” úgy­szólván másfél órán át a szí­nen van. A jóképű, kék sze­mű Travolta ezért válhatott szinte napok alatt szimbó­lummá, egy korosztály, egy nemzedéki állapot kifejezőjé­vé. A film pazar kiállítása, a diszkó gondűző környezete csak segített ebben. A diszkóban szó sem lehet többé olyan rebelis ruhada­rabokról, mint a farmer, a bőrruha vagy a hosszú haj. Az ideális diszkó-boy ápolt, illatszereket használ, ízlése­sen öltözködik — a legújabb divat szerint. Haját lakkal, pomádéval fényesíti, hegyes orrú cipőt, csípőre feszülő nadrágot hord. Az új módi a lányoktól is megköveteli a választékosságot és a méreg­drága öltözéket. A korábban elterjedt tánc­formák helyett is új jött di­vatba. A csoportos, zabolát­lan vonaglás, ugrabugrálás helyett koreografált tánclé­pések, kiszámított mozdula­tok jellemzik a diszkótáncot. A táncosok párosán vagy magukban, maguknak tán­colnak. A mozdulatokban erőteljes szexualitás, maga­mutogatás dominál. A popzenével foglalkozó különböző üzletágak 1978- ban 3 billió (!) dolláros for­galmat bonyolítottak le, és csak az amerikai lemezipar hárommilliárd tiszta hasznot vágott zsebre. Félmilliárddal többet, mint a legprofitképe- sebbnek tartott filmipar. Sebők János

Next

/
Oldalképek
Tartalom