Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-30 / 304. szám
1979. december 30., vasárnap o A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat hárosi gyáregységében több mint harmincezer köbméter rönkfát dolgoznak fel, közöttük sok egzotikus, ázsiai, afrikai fafajtát is (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Balesetelemző A Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Forgalomszervezési Szakbizottsága a közúti jelzőberendezések, jelzőtáblák és útburkolati jelek elhelyezésének folyamatos vizsgálatával segíti elő a közlekedési balesetek megelőzését. A szakbizottság ez évi munkatervében szerepelt a nemzetközi gyermekév alkalmából, az 1974—1978 közötti időszak gyermekbaleseteinek elemzése. A kritikus előfordulási helyek feltárásával, a baleseti források megszüntetésével kívánja a bizottság a gyermekek biztonságosabb közlekedését elősegíteni. Az elemzés a napokban elkészült. A vizsgált 5 évben Terv és valóság Ismét reménykednek Bélmegyeren A leggondosabban elkészített tervek teljesítésének is számtalan akadálya van. Ezt bizonyítja a bélmegyeri Üj Barázda Termelőszövetkezet esete is. Hiába készítették el a közös gazdaság ötéves fejlesztési tervét a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel közösen, ha minden elképzelésüket „felborította” a kedvezőtlen időjárás. A gyors fejlődést tartalmazó terv egyébként már közepes terméseredmények mellett is megvalósíthatónak tűnt. * Hogy mégsem ez történt, annak okait a következőkben foglalhatjuk össze. A termelőszövetkezet fejlesztésének legfontosabb pillére az állattenyésztési ágazat termelésének növelése volt. Az ágazat fejlesztéséhez azonban jelentős beruházásokat kellett megvalósítani. Mindez akkor kezdődött el, amikor az egymást követő években az alacsony termésátlagok miatt csak igen szerény összegű fejlesztési alap képződött. Az időközben elkezdődött beruházások tulajdonképpen a tsz valamennyi pénzét felemésztették. Ilyen helyzetben már csak ráadásnak jött a természeti csapásokkal terhes rendkívüli 1978-as év. Ekkor szinte minden területen az eredménytelenség volt a jellemző. Az év zárásakor derült ki, hogy a közös gazdaság 10 millió forint fejlesztési alaphiánnyal és 4,5 millió forint veszteséggel kényszerül „szembenézni”. Igaz ugyan, a szanálási eljárás során ezt a veszteséget rendezték, ám ez is kevésnek bizonyult a további előrelépéshez. Tagadhatatlan persze, hogy a szanálás legalább bizonyos fokú lehetőséget biztosított a gazdálkodás gondjainak megoldására. Továbbra sem adatott lehetőség azonban a fejlesztési alap növelésére, nem született döntés a komplex melioráció megkezdésére. A fejlesztési alap leterheltsége miatt eszközök vásárlására nem vállalkozhattak, a magas hitelek is a fejlődés akadályaivá váltak. # A veszteség mértékét végül is 1979-ben csak kismértékben tudták csökkenteni. A pénzügyi hiány mintegy 7 millió forint lett. Különösen súlyos veszteségek érték a tsz-t a növénytermesztésben, ahol az árbevétel 5 millió forinttal maradt el a tervezettől. így hiába nőtt egymillió forinttal az állattenyésztés bevétele, az nem tudta ellensúlyozni a másik ágazat veszteségeit. Ráadásul a szövetkezet faüzeme szervezeti átalakulások miatt kevesebbet termelt. A gazdálkodás nehézségei, ellenére az egy évvel korábbinál a termeléshez szükséges anyagokból kevesebbet használtak fel. Az előbb már említett okok miatt csökkent a faüzem anyagigénye és az építőbrigád is kevesebb anyagot használt fel. A korábbinál több pénzt fordítottak azonban műtrágyák, ipari takarmányok és alkatrészek vásárlására. További nehézséget és gondot jelent, hogy elavultak a berendezések, tenyész- és növendék állatok vásárlására sem tudnak megfelelő összegét fordítani. Az elhasználódott gépek javítása sokba kerül. A szanálási eljárás ideje alatt a vezetők és a számviteli csoport dolgozóinak munkaidejét lekötik az ezzel kapcsolatos teendők. így kevés idő jut épp a legfontosabb időszakban a tsz tényleges gondjainak megoldására. A szövetkezetben az év végén összegezték azokat a tennivalókat, amelyekkel biztosítható az előrelépés. A növénytermesztésben az időben és jó minőségben elvégzett munka reményt ad arra, hogy 1980-ban ez az ágazat végre nyereséget adjon. A gazdaságban november elején befejezték a szántást, s ahol a munkák gyorsítása indokolt volt, külső segítséget is igénybe vettek. Az állattenyésztésben a technológiai fegyelem szigorításával, a növekvő hozamok mellett, tovább csökkenthető a takarmányfelhasználás. * A termelőszövetkezet a jövőben igyekszik bekapcsolódni a minél több nyereséget hozó gazdasági társulásokba, közös vállalkozásokba. Nagyobb lehetőségek vannak a körzetben gazdálkodó tsz-ek együttműködésében is. Kedvezőek a tapasztalatai a hunyai Hunyadi Tsz-szel kialakított kapcsolatoknak. A Hunyadi Tsz az elmúlt években sok segítséget nyújtott a szántóföldi munkákban. Az eddigi elemzések azt igazolják, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a költséggazdálkodásra. Nemegyszer megfogalmazódott már az is a közös gazdaságban, hogy az adottságokhoz az eddigieknél jobban igazodó beruházásokra van szükség. Kérdés persze, hogy az ehhez szükséges pénzügyi feltételeket milyen módon tudják előteremteni, ha a gazdálkodás eredménye 1980-ban sem lesz jobb az ideinél. K. J. megyénkben 317 sérüléses gyermekbaleset történt. Nincs a megyében olyan hely, ahol a balesetek rendszeresen, tömegesen jelentkeznének. Elgondolkoztató azonban, hogy a 124 gyalogosbaleset 71,8 százalékában, a 111 kerékpárosbaleset 79,4 százalékában a gyermekek vétettek a közlekedési szabályok ellen. A legjellemzőbbek: 37 esetben vigyázatlan, hirtelen le- lépés az úttestre, 26 esetben szabálytalan áthaladás az úttesten, 18 esetben álló jármű előtt vagy mögött való áthaladás, 36 esetben szabálytalan kanyarodás, 18 esetben elsőbbségi jog meg nem adása. E szomorú adatsor az elemzésén túl arra kell inteni a szülőket és nevelőket, hogy még többet foglalkozzanak gyermekeik helyes közlekedésre való nevelésével, közlekedési kultúrájuk fejlesztésével. Az elemzés eredményeként a békéscsabai Kazinczy út bizonyult a leginkább balesetveszélyesnek: itt az 5 év során összesen 9 gyermekbaleset volt. A forgalomszervezési szakbizottság a helyszíni bejárások során megállapította, hogy itt a gyermekek kellő időben való észlelését megnehezítik a dús- lombú fák, az útszegélyig kihelyezett szemeteskonténerek, valamint a hosszú sorban parkoló járművek. A baleseti veszély csökkentése érdekében a bizottság kezdeményezte a fák földik hajló ágainak lenyesését, a szemeteskonténerek helyének az útszegélytől 5 méter távolságban való kijelölését, a kritikus helyen a járművek várakozásának megtiltását, valamint az általános iskola és az ABC között, a Tábor utca meghosszabbításában levő gyalogátkelőhely áthelyezését, és biztonságosabb kialakítását. Természetesen a gyermekbalesetek számának csökkentéséhez nem elegendő csak a forgalomszervezés javítása, a problémák feltárása. A gyermekek a közlekedésben védtelen, a maga ősz-* tönös mozgásával, reflexeivel önfeledt viselkedésével sokszor okoznak gondot a legjobban szabályozott utakon is. Ezért nélkülözhetetlen a társadalom, a közlekedő felnőttek gondoskodó figyelme,' megelőző tevékenysége annak érdekében, hogy minél kevesebb tragédia történjen a közútjainkon. A francia mérnöktársaság tagja Emlékezés Révy Gyulára Révy Gyulának, kora kiváló vízműépítő mérnökének nevét ma már szakmai körökben is csak kevesek ismerik, a közvéleményből már teljesen kimosódott. Pedig csak 75 éve halt meg. 1904. december 30-án, valahol Dél-Amerikában. Években és kalandokban gazdag életét sajnos csak morzsákban ismerjük, mert az Észak- és Dél-Ameriká- ban működött mérnökember tevékenységéről már keveset tudnak a régebbi mémökge- nerációk is. Annyi biztos, hogy az orosházi járás kis falujában, Gádoroson született 1834-ben. A vizek, a mocsarak, a lápok világa iránt már kora ifjúságában érdeklődő fiatalembert szülei a szegedi piarista gimnáziumba íratták be, hogy tanulmányait magasabb fokon gazdagítsa. Szorgalmával és elhivatottságával hamar felhívta magára a figyelmet, és a gimnázium kevés számú eminens diákjai között tartották számon. Ajánlották neki a papi pályát, és csalogatták a piaristák sorába, de őt egészen más érdekelte, a vizek világa vonzotta. Szegedi tanulmányainak befejeztével Pestre ment, de a szabadságharc bukását követő önkényrendszer a kialakuló magyar felsőoktatást is szinte megsemmisítette, így felsőfokú tanulmányainak megkezdése végett Bécsbe ment, ahol az akkor már neves műszaki egyetemre iratkozott be. Jól beszélt németül, s azt tovább tökéletesítve, magántanítványok vállalásával keresett pénzből tartotta fenn önmagát. Mérnöki diplomájának megszerzését követően, 1854- ben egy alsó-ausztriai gépgyárban vállalt munkát, és az itt keresett pénzen több éves tanulmányutat folytatott Nyugat-Európában, majd 1857-ben áthajózott a csatornán, és több évre Angliában telepedett le. Itt váltakozva dolgozott a gépiparban, különböző vasúttársaságoknál, hidrológusként a hajózásnál. A múlt század végén már erősödő kivándorló hullám őt is a tengerentúlra vitte, és előbb az Amerikai Egyesült Államokban vízműépítéssel és hidrológiával foglalkozott tíz éven át, 1890-ig. Ekkor tovább költözött, és Dél- Amerikában működött, egészen haláláig, 1904. december 30-ig. Révy Gyula különösen Dél-Amerikában végzett munkásságával ért el úttörő hidrológiai eredményeket, és ezeket több angol nyelvű dolgozatban közölte kora legjobb folyóirataiban. Olyan jelentős megállapításokat tett szakterületén, amelyek sok vonatkozásban még ma is alapul szolgálnak a hidroló- gusok számára. Munkássága akkor kapott legnagyobb elismerést, amikor Franciaország kultúrmérnökeinek társasága tagjainak sorába választotta 1897-ben, sok más neves hidrológust is megelőzve. A Societé des ingeniuers civils de France díszes oklevelét nagy köszönettel vette át Révy, de részint a nagy távolság és előrehaladott kora miatt sem tudott már a társaság ülésein részt venni Párizsban. Nagy jelentőségű munkája, a már említett publikációkon túl, Duna Budapesten című könyve, amely angol nyelven jelent meg, és magyarra a földrajztudományok nagy nevű profesz- szora, Hunfalvy János fordított le, és jelentették meg 1876-ban. Igaz, hogy Révy Gyula alkotó munkásságával nem sok jutott hazánknak, de sok alkotásával hozzájárult az egyetemes emberi haladáshoz, így nevét érdemes ismét megemlítenünk a mai generációk előtt is. Aligha volt a múlt században olyan kultúrmérnökünk, akinek tevékenysége akkora világot átfogott volna, mint Révy Gyuláé. Dr. Bátyai Jenő ■■ gyetlen árunál sem t nélkülözhetők a szakavatott kereskedők. főként, ha külpiaci eladásokról van szó. A hazai termékek egy részénél nincs szükség különösebb ismertetésre, bemutatásra, mivel az üzlet megszerzésének, megkötésének legfőbb mozgatórugója éppen az, amit megvételre kínálunk. Nem bővelkedünk ilyen árucikkekben — olyanokban tehát, amelyek ma használatos kifejezéssel versenyképesek, — de számuk nagyobb, mint volt korábban, s remélhetően, tovább gyarapszik. Az üzletet szerző, megtartó termékek listáján ott találunk többféle orvosi műszert, erőművi berendezést, a közvélemény által is hagyományosan így emlegetett szalámit, szárazkolbászt, dobozolt sonkát, s helyet kap a listán az „új nemzedék” is: a korszerű fényforrások, a mezőgazdaságban felhasznált acélradiál abroncsok, a számítástechnikai perifériák. Ezek az áruk — ha képletesen is —, azért tölthetik be az üzletszerzői szerepkört, mert minőségi jellemzőik egyenletesek, használati értékük arányban áll az árral, s mert a felhasználó számára azt a műszaki, élvezeti színvonalat testesítik meg, amelyre éppen szüksége van. Így könnyebben csábítják el a vevőt — akit sok oldalról, bő választékkal csalogatnak az eladók —. mint a közepes színvonalú termékek. amelyek a kivitel nagyobb részét alkotják. Az előbbi bekezdésben hevenyészett receptet írtunk le arra, mit vár a vevő — s joggal várja ezt — az eladótól, annak árujától, s első pillantásra ezek a követelmények nem tűnnek teljesít- hetetleneknek. Mert hiszen természetes az egyenletes minőség, az árral párhuzamos használati érték, a vevő szükségleteivel egyező műszaki színvonal. Ezeknek a nem különleges jellemzőknek az elérése azonban — sok mással együtt — rugalmas termelési hátországot, hatásos fejlesztési politikát, szigorú költséggazdálkodást követel. Az üzletszerző termékek mögött ugyanis az adott, termelőhely egészének erőfeszítése, fejlesztési- és üzletpolitikája áll, s ebben olyan, csekélynek látszó mozzanatok is beleépülnek, mint a műveletközi ellenőrzés. a csomagolás, a szállítási határidők megtartása, a szerviz megteremtése, az alkatrész-utánpótlás zavartalansága. Ha most már ennek a bonyolult hátországnak az ismeretében vizsgáljuk a kivitelt, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy jó néhány olyan árut kényszerülünk egyáltalán nem szükségszerű kereskedői munkával eladni, amely üzletszerző lehetne. Csak éppen váltakozó a minőség, meghökkentően kezdetleges a csomagolás, a gyártó nem vállalja az alkatrészek pótlását... s olykor annyi is elég a piaci kudarchoz, a kitűnő termék lejáratásához, hogy a nyári divatcikk augusztus végén érkezik meg a külföldi megrendelőhöz. Vállalati, s irányítási — gyakran: adminisztrációs — hibák, nehézségek, érdekeltségi rések következménye, hogy amiért többet kaphatnánk, az kevesebbet ér. Ahogy ennek az ellenkezője, az üzletszerző termékek sorsa is ,a rugalmasság, a gyors helyzetfelismerés szükségességét bizonyítja. S ez utóbbiak olykor hiányoznak, hiszen — viszonylag szűk körben maradva — az idén, háromnegyed év alatt, a nem rubel elszámolású kivitel örvendetes növekedése elsősorban a nyers- ég alapanyagok, a félkésztermékek eladására támaszkodott, s csak kisebb részben a feldolgozóipari árukéra. Az exportnak ezen a területén kilenc hónap alatt egymilli- árd forinttal nagyobb értékben adtunk el nyers- és alapanyagokat, mint gépeket, gépi berendezéseket és egyéb beruházási javakat. Ami ilyen rövid távon nem lenne gond. csakhogy évek óta hasonló a helvzet Törekvésekben nincs hiány, hiszen a gépipar 1978- ban sorozatgyártás jelleggel 773, a vegyipar 217 új termék készítését kezdte el, közülük jó néhányat a tartós siker reményével. Ez a remény azonban szüntelen megújításra szorul, mert csak akkor teljesül, ha a vevőnek fölkínált áru mindenkor megfelel a mindenkori — azaz a folyamatosan változó — követelményeknek. A tapasztalatok szerint egy terméket viszonylag könnyű egyszer eladni. Egy terméket sokszor eladni azonban már nehezebb, de az igazi teljesítmény a versenyképes áruk folyamatos értékesítésének megteremtése, megtartása, bővítése. A termék, amely üzletet szerez, ennek a törekvésnek az avatott előőrse, szálláscsináló ahhoz, hogy újabbak követhessék. Nemcsak a rossz hír. a jó is gyorsan terjed, erre éppen a legutóbbi esztendőkben kaphattunk bizonyságot új gumiipari árucikkek: a vízzáró fólia, növényvédő szerek, komplett állattartó telepek, mélyhűtött élelmiszerek vagy éppen motorvonatok segítségével. A jó hírhez persze sok minden elengedhetetlen — a reklámtól a talpraesett külkereskedőkig —, ám a szilárd alap mindenkor a termék maga: a képességeinkről adott bizonyítvány. Veress Tamás A rendeltetésének nemrég átadott Kaposvári Húskombinátban évente négyszáztízezer sertést dolgoznak fel (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS) Üzletszerző: a termék
