Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-30 / 304. szám
1979. december 30., vasárnap Természettudományok és világnézet Napjainkban már szinte közhellyé váltak azok az egykor még nagy horderejű felismerések, hogy „a tudás hatalom”, „a tudomány termelőerő”. Korunk természettudományos eredményein alapuló modern technika, melynek produktumai jelen vannak életünk, tevékenységünk minden szférájában, nélkülözhetetlenné vált számunkra, munkánkat köny- nyebbé, életünket kényelmesebbé, pihenésünket sokoldalúbbá téve. A magnetofon, a televízió, az autó, vagy akár az űrhajó az ifjabb nemzedék számára is magától értetődő és megszokott. A természettudományos eredmények praktikus értéke, a rájuk épülő technika hatalma vitathatatlan, de ez utóbbinak a háborús, embertelen célokra történő felhasználása a félelem és a rettenet érzését is kiváltja. A természettudomány önmagában nem tehető felelőssé abban, hogy mire használják fel, ez mindenekelőtt az adott társadalmi feltételektől függ. A természettudomány azok között a társadalmi feltételek között használható fel a kiszolgáltatottság eszközeként, áhol magának a tudománynak az értelmét és lényegét is leszűkítik. A magántulajdon, az elnyomáson alapuló társadalmi feltételek között válhat a tudomány a természetre való hatás pusztán mesterséges eszközévé, egyszerű utilitárius technikává. Az így értelmezett tudomány pusztán mesterséges eszköztár, amely bármire felhasználható. A természettudomány azonban keletkezésének pillanatától kezdődően a valóság megismerését nyújtotta, emancipációs szerepe volt a történelemben, mint igazi tudás, pozitív nevelő értéket képviselt. Az újkor hajnalán G. Bruno azt vallja, hogy a szabadságot az a tudás adja, amely a természet végtelenségének megismerése felé tör, a tévedések béklyóit széttörve. Eötvös Loránd, a nagy magyar fizikus mindezt a következőkben fogalmazta meg: „a tiszta tudományos törekvések meg nem becsülése nemcsak az emberiség legmagasabb eszményeit rontaná le, hanem meddővé tenné magát a gyakorlatot is”. Korunk kommunikációs eszközei szinte naponta tudatják velünk a tudomány egy- egy szenzációs eredményét, alkalmazásának sikereit. Az így nyert információk azonban bármily frissek is, a tudás egymástól elszakított töredékei csupán, melyek legtöbbször csak addig váltanak ki érdeklődést, ameddig egy újabb, szenzáció erejével ható eredmény el nem homá- lyosítja. Az így szerzett információ- őzön mit sem árul el a tudás, a tudomány igazi természetéről, rendszeréről, de kiválthatja a sznobizmust, a tudomány értékelésének, szerepéről alkotott véleményeknek a divat szerinti ingadozását. Az ily módon elsajátított tudománytöredékek nem adhatnak igazi kielégülést, s nem segítik egyéni és társadalmi törekvéseink összhangját, a világban elfoglalt helyünk helyes felismerését. A kielégületlenség, a félelem vezet gyakran és sokakat például ahhoz, hogy a valóság feltárását és megértését más eszközökkel keressék, visszatérve a titokzatoshoz, a misztikus világérzésekhez. Így áll elő az a paradox helyzet, hogy a kozmosz tudományos feltárása megférhet a repülő csészealjak titokzatosságot kifejező misztériumával. A természettudomány hatékony nevelő értékét, pozitív életfelfogást adó, életcélt alapozó szellemét nem egyes eredményei, hanem egésze, egészének lényegét kifejező gondolkodásmód adja. A természettudományos gondolkodásmód nem csupán szellemi képességeinket tökéletesíti, szellemi kvalitásainkat táplálja, hanem egyben gazdagítja és változatosabbá teszi az egyén és a külvilág kapcsolatát, alapvető szerepet tölt be világszemléletünk, világnézetünk alakításában. Megtanít bennünket arra, hogy ne pusztán szubjektív vágyaink szerint szemléljük a világot és értékeljük a világban elfoglalt helyünket, hanem olyan objektív szemléletmódhoz igazodjunk, amely reális céljaink megvalósulásának eszmei alapja lehet. A természettudományos gondolkodásmódon alapuló világnézet tárja fel a kozmosz törvényeit, lehetőséget adva valóságos meghódítására, fejti meg az élet titkát, reális alapot nyújtva az élő folyamatok ember érdekében történő szabályozására, az ember és a természet harmonikus egységének megvalósítására. Energiagondjaink megoldását, vagy például egészséges környezetünk biztosítását csakis a tudomány és a technika további előrehaladása teszi lehetővé. A természettudományos gondolkodás, gondolkodás- mód tehát olyan világnézet kialakításának az egyik fő pillére, amely a valóságot olyannak veszi, amilyen valójában, tehát materialista. Feltárja a valóság sokféleségét, változását, fejlődését, megmutatva átalakításának reális útját, tehát dialektikus. Szocialista társadalmunk jó feltételeket biztosít e természettudományos gondolkodásmód és az ezen alapuló dialektikus materialista világnézet kibontakoztatásához. Ha felmeriflnek tehát életünk nagy kérdései, hogy melyek az emberiség boldogulásának, az egyén megjavításának a reális útjai, akkor megállapíthatjuk, hogy a tudáson, a tudományos világnézeten kívül eső illuzórikus, misztikumokra épülő nézetek egy jottányival sem visznek közelebb a megoldáshoz. Itt a legjobb szándékot és erkölcsi indítékot kifejező fohász sem hoz segítséget. A jó szándékot kifejező fohászokat tettekkel kell felcserélni, mert csakis a tudáson alapuló valóságos cselekvés hozhat optimális megoldást korunk problémáira. Horváth József, egyetemi tanár, az ELXETTK marxista tanszék vezetője. Kulturális programok Gyomon Nagy hagyománya van Gyo^ mán a kiállításoknak. Hol a községben működő amatőr művészek, hol a helyi kézimunkaszakkör asszonyai, hol pedig a, művelődési, ház bélyegszakköre rendez itt kiállítást. A bélyege szakkör rendezésében egyébként vándor-bélyegkiállítás is útnak indul, amely január 7. és 20. között a Körösi Állami Gazdaságnál, 14. és 19. között a sütőipari vállalatnál, 21. és 26. között pedig a Kner Nyomdában látható. Január 7. és 20. között a művelődési házban a komádi hímzőszakkör mutatkozik be, amelynek vezetője — Fekete Erzsébet — 20-án délelőtt előadást is tart az érdeklődőknek. A művelődési házban működő tánccsoportok néhány tagja is nagy munkában van, hiszen január 12-én a Körösmenti Szövetkezeti Táncegyüttes szólistái Kalocsán lépnek fel, január 20- 7 án pedig a táncklub egy párja Gyulán, a D I. osztályú társastáncversenyen vesz részt. Az „ABC-hegy” csúcsán Minek tagadjam. Izgalom- oa hozott a Békési 1-es számú Általános Iskolában immár hetedik esztendeje folyó kísérleti anyanyelvi oktatás. Ez alkalomból többször is ellátogattam Mészáros lmréné osztályába. A volt bíróság épületében működő egyetlen első osztály külön kis világot képez a kőrengetegben. Körülményedóan vissza-visszatérve a korábban megszerzett ismeret- anyaghoz. A gyors munka eredményéről november elején a kis Takács Ernő Télapóhoz írt levele győzött meg. A gyerek nagyosan, a mondatokat nagybetűvel kezdő, korához képest bonyolult nyelvi eszközöket alkalmazó- .'levele- meglepett. „Műve” megérdemelten keA szünetekben mindig előkerül a házilag gyártott meséskönyv Fotó: Gál Edit ik nem túl rózsásak. Szekrényük nincs, a falon egy tenyérnyi szabad hely se látható a sok-sok, gyermek és tanítója készítette, rajzok, eszközök között. De a vidámság, a munkakedv, az őszinte jó viszony Alika — mert így hívják a tanító nénit — és a gyerekek között: nem mindennapi. De a módszer sem, amely szerint tanulhatnak a gyerekek! Csak az elnevezése bonyolult A többnyire városszélről verbuválódott gyereksereg, a Lovász Imréné-féle intenzív- kombinált olvasástanítási módszerrel -jóval megelőzte kortársait. (Bár hasonló eredményességgel, tanulnak e módszer alapján a békési kisegítő iskola elsősei is!) A gyerekek két hónap alatt tanultak meg írni, olvasni. De engem nem is ez a rendkívüli eredmény hódított meg. Inkább az, hogy nyoma sincs bennük a kemény munka okozta fáradtságnak, s valami egészen meglepő módon rajonganak az olvasásért. Szünetben előkapkodják a tanító néni készítette nagy mesekönyv lapjait, s Alikénak egy perc nyugtot sem hagyva olvasnak rendületlenül, nagyokat kacagva a vidám történeteken ... Egy alkalommal találkoztam az integrált anyanyelvi oktatás „szülőanyjával”, Lovász Imrénével is. Éppen ebbe az osztályba látogatott el. A módszeréért vívott húszéves, gyötrelmekkel, megszállott hittel folytatott küzdelme előtt fejet hajtottam: látva, s immár magam is bízva anyanyelvi oktatásának erejében, rendkívüli eredményességében. Tudományos igényű dolgozatait, a végre tavaly először megjelent tankönyveit átböngészve értettem meg — kissé nehézkes elnevezésű — módszerének lényegét: azt, amivel a gyerekeket oly gyorsan sikerül átsegíteni az olvasási nehézségeken, állanrült be akkor a Télapónak kikészített leveles ládába. Az olvasás gyönyörűsége Harmadik látogatásom alkalmával már jó ismerősként fogadtak a gyerekek. Akkor november 27-ét írtunk, s a gyerekek a kötelezően előírt első osztályos anyanyelvi anyagot — sőt, annál jóval többet! — tartalmazó Betűvásár című könyvük utolsó oldalain jártak. Jöttönjre elénekelték köszöntésüket, majd Biró Szabolcs hirtelen felpattant a helyéről, és sugárzó arccal jelentette be: — Elsők lettünk a világon! Mert megtanultuk az összes, kis- és nagybetűt, és már tudunk mesekönyveket is olvasni! Megfejtettük a betűk titkait! — Én még az anyu írását is el tudom olvasni! — kiáltott lelkesen Bárdi Péter. És most A nagy lovas című regényt olvasom. No, ezzel el is szabadult a pokol, s Alika csöndes mosollyal nézte a ragyogó arcú nebulóit. Egy kislány közben kiballagott ceruzát hegyezni, a hangzavar pedig nőttön nőtt. — Én a Hófehérke és a hét törpe történetét olvasom! — Most fejeztem be a Lókötő róka meséjét! — kiáltotta egy másik. — Én meg a Gőgös Gúnár Gedeont! A lelkes szóáradatnak a tanító néni vetett véget: — Gyerekek, vegyétek elő a könyveket, készítsétek ki a tollakat! Helyreállt a rend, elvacko- lódtak a gyerekek, kezdődhetett a munka. A munkatörvénykönyv 140. oldalán a téglalapokban ott ugráltak az L, LY és D betűk. — No, gyerekek, mit csinálnak ezek a betűk? (Minden gyerek keze a levegőbe lendült.) — örülnek, mert ők az ábécé utolsó betűi. Az LY lecsücsülj kifáradt tánc közben. A D betű fogja a kezét, mert páros táncot járnak. A leghetykébben az L betű járja. — Nos, válasszunk a szavak elé kezdőbetűt! (A feladatok között tulajdon- és köznevek keverednek. Folyik a csöndes munka, majd felállt az egyik kisdiák, s már sorolta is a megoldást. A többi saját munkáját ellenőrizte.) A megfejtést követően elhangzanak a köz- és tulajdonnevekről alkotott szabályok. (S mindezzel mennyire elöl járnak!) A feladatokat figyelemmel kísérni is nehéz volt. Szédületes tempóban haladtak. Karikába kerültek a rövid, majd a hosszú magánhangzók. Később megjelölték a kétjegyű mássalhangzókat is. S végül jött a közkedvelt névadó játék. A tankönyv anyakönyvéből csak úgy záporoztak a két pólyásbabát ábrázoló kép mellé a kiválasztott nevek. Rövid szünet után az óra pantomimjátékkal folytatódott. Ildi, a barátnőjével „eljátszotta” a kiáltották igét. S aztán belépett egy új fogalom. — Kérdezzetek rá a morcos, tornyos szavakra! Rövid töprengés, egy-két melléfogás, aztán Lacika diadallal bökte ki: — Milyen? S ezután már a dolgok tulajdonságáról is szó eshetett. Varga Péter közben majd kiesett a pádból, annyira jelentkezett. S miután engedélyt kapott a szólásra, már mondta is: — Tetszik tudni, most, hogy már minden betűt ismerünk, holnap megyünk Alikával és beiratkozunk a könyvtárba! S mikor ezt bejelentette, minden gyereknek felragyogott a szeme. Büszkék, nagyon büszkék tudományukra. Irigykedve néztem őket. Hiszen saját gyerekemről tudom, hogy a többiek még az ábécé-erdő közepén bolyon- ganak csak. Persze idővel ők is kijutnak a végére. De az időnyereség itt több és alaposabb tudást jelent. S hogy ez így van, a Dani bácsi karácsonya című olvasmány is, de az egész anyanyelvi óra tartalma is bizonyította. Nemhiába tartják nagy becsben az Alika által kiállított „jogosítványokat”, amely az első b. osztály tanulóit a szóképes olvasásra jogosítja fel. A megérdemelt' piros pontok után kiosztásra került a csodaszép dobozban őrzött „észforgató” cukorka is. Búcsúbeszélgetés Karácsony előtt jártunk... A gyerekek ajándékként saját készítésű üdvözlőlapot írtak szüleiknek. S csak a tanító néni, és ők tudják igazán: az ajándék mögött mennyi munka, milyen örömök rejlenek ... Biró Szabolcs az első „igazi” levelet a nagymamájának írta, amelyben beszámolt az addig kapott 21 csillagjáról. Kocsis Zoli arról mesélt, hogyan ünnepelték meg közösen azt a pillanatot, mikor minden betűvel megismerkedtek. Levelet írtak Budapestre, a kísérletben szintén részt vevő Arany János Általános Iskola elsőseinek, és eldicsekedtek nekik sikereikkel. A tollbamondásokat őrző füzeteken magam is elcsodálkoztam. Nehéz szövegek, szép és helyes írásáról tanúskodtak. Átlapozásuk után nemcsak értettem, de már éreztem is a békési gyerekek büszkeségét. Akik úgy jutottak el az „ábécéhegy” csúcsára, hogy általa gazdagabb lett személyiségük, s minél több ismeretet gyűjtöttek hátizsákjukba, annál könnyebben mászták meg az utolsó sziklákat. S a csúcsra felérve csodálatos világ tárult elébük. Az évezredes tapasztalatokat, gondolatokat érthetővé, befogadhatóvá tevő könyvek világa. Ahová csak e betűkből összeálló nehéz kapaszkodókon keresztül juthat el mindenki. Nekik sikerült! B. Sajti Emese KÉPERNYŐ Nézőpont Hűséges figyelője vagyok a televízió kulturális folyóiratának, a Nézőpontnak. Színvonala, témaérzékenysége, bátor problémafeltáró jellege avatta az egyik legnépszerűbb műsorrá. Éppen ezért nem tartom indokoltnak a túl késői adáskezdést. Hiszen a csütörtök esti, ingázókról készített nagyszerű riportfilmet is éppen azok nem nézhették — lévén a kezdés időpontja este fél 10 — akikről szólt, az ország majd másfél millió ingázó dolgozója. A riportfilm készítője Tá- piószecsőre látogatott el, abba a községbe, ahol az aktív keresők zöme naponta Budapestre jár dolgozni. A kamerák segítségével ellátogathattunk Horváth Gergely házába, áhol a nagy család minden részvevője az ingázók keserves életét élte vagy éli most is. Olvasni? Éppen akadt, aki szeretne, csak világítás, az nincs, vagy az olvasáshoz nem elegendő. Egyetlen ingázó riportalany sem volt elragadtatva etttől a kétlaki életformától. De dolgozni kell, s éppen ott, ahol munkalehetőség is van ... A Horváth családból eleinte öten, ma már csak hárman ingáznak. Ugyanis, a mérnök fiú, megúnva ezt az életmódot, aztán a pesti al- bérletezés gyötrelmeit, elment gázvezeték-szerelő kisiparosnak. Ügy érzi, az így megteremtett jóléttel teljesebb emberi életet élhet. Éppen az általat elmondott gondolatok bizonyítják: a Nézőpont „felvállalt” témái mellett mindig egész sor komoly társadalmi kérdést vet fel továbbgondolásra késztetőn. A televíziós folyóirat szerkesztő-műsorvezetője, Érdi Sándor a riportfilmet megszakító szünetekben izgalmas beszélgetést folytatott a téma pontos ismerőjével: Bőhm Antal szociológussal, aki rámutatott a bemutatott család két generációja közti lényeges életmód, szemléletbeli különbségeinek eredőjére. Míg az idősebb generáció életeleme a munka, addig a fiatalabbak több szabad időre, más, kevésbé gyötrel- mes, feszítő élettempóra vágynak. Éfcpen az által, hogy a nagyvárosban új értékekkel ismerkedtek meg, amit falusi életükbe is be akarnak vezetni. A filmben bemutatott család nem tekinthető tipikusnak. Ök inkább a keveseket, a beérkezetteket képviselik. De egyet azért, a meglevő különbségek ellenére is, láthatóan örököltek szüleiktől: a munkaszeretetet. A községben ritka szépségű családi házak sorakoznak. S emellett térdig érő sár, siralmas kinézetű boltok, pangó művelődési ház. Hiszen az ingázók nem itt fizetnek településfejlesztési hozzájárulást. S ezzel egy újabb problémakört vetették fel a műsor készítői. Akik, reméljük a következő esztendőben is hasonló, jó színvonalú műsorokkal kapcsolnak be bennünket közös töprengéseikbe. B. S. E. Békési Bástya: 4 órakor: Az állatok válaszolnak — 6 és 8 órakor: Sebességláz. Békéscsabai Szabadság:: de. 10 órakor: Egri csillagok. I., II. rész. — 4 órakor: Koldus és Királyfi — 6 és 8 órakor: Konvoj. Békéscsabai Terv: Náiunk csend volt. Gyulai Erkel: fél 4 és 7 órakor: A vadnyugat hőskora. I., II. rész. Gyulai Petőfi: A vasálarcos férfi. Orosházi Béke: 5 órakor: A Scotland Yard vendége — 7 órakor: Szöktetés. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A vad hattyúk — fél 6 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf. I., II. rész. Szarvasi Táncsics: A kétbalkezes és az örömlány.
