Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-20 / 297. szám

1979. december 20., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Külső, belső, peremvédö Levelekből — sorokban Az eddigiektől eltérő nyug­díjasnapot tartott a PLAS- TOLUS Szövetkezet szövet­kezeti bizottsága az Árpád étteremben — írja Oravecz József, Szarvasról. A szocia­lista brigádok most adták át ajándékaikat a patronált óvodák képviselőinek: a kis­gyerekeknek. A meghívotta­kat Stefnacsik Pál elnök kö­szöntötte, majd az addig el­ért eredményekről, az elkö­vetkezendő évek terveiről tá­jékoztatta őket. Végül a szö­vetkezeti bizottság megaján­dékozta a nyugdíjasokat, és műsorral szórakoztatták az ünnepeiteket. * * * » Jó lenne, ha a Csaba Szál­loda falán levő órát vala­hogy, valaki megcsináltatná, mivel a templom toronyórá­ja sem jó. Vagy talán csak műemlékként kell szemlél­ni? — kérdezi Kovács Pé- terné, békéscsabai olvasónk. Ha az ember siet, és tele van csomagokkal, kellemetlen a saját karóráját nézegetni. És ha már egyszer megvannak azok az órák! Segítenék a munkába siető embereket. * * * _ Sajátos következetlenségre figyeltem fel — bosszanko­dik Rács Balázs, békéscsabai levélírónk. A Népújság is foglalkozott azzal, hogy a posta egyes hírlappavilonjait „városszépítészeti” okokból kitelepítették a forgalmas gyalogjárókról, holott a hír­lapárus-pavilonnak létszük­séglete, hogy szinte „elébe menjen” a járókelőnek. Most, amikor a posta a régi árus­létesítményeket korszerű, „formatervezett”, valóban szép pavilonokba telepíti át, az 1. sz. postahivatal újon­nan átadott, impozáns külse­jű épülete előtt megjelent egy fényes bádoglemezből készült könyvárus bódé, amolyan barokkszerű „eme­letes tepsi”, és ha reméljük is, hogy ideiglenes — mégis rontja a városképet. * * * Kedves esten vettek részt december 7-én a Békés me­gyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozói a vállalat 116-os egységében — tájékoztat ben­nünket Veszelka Andrásné, gerlai olvasónk. Két dolgo­zójukat köszöntötték nyug­díjba vonulásuk alkalmából. Az üzletvezető beszámolt az idei munkáról, majd átadta az ajándékot, amellyel az egység kollektívája kedves­kedett társainak. * * * A Tanácsköztársaság úton valami okból bontják az utat. Utána rendbe is hoz­zák, de a Kazinczy út ke­reszteződése előtt, a laktanya sarkánál az útszegélynél egy nagy tömb áll ki. Ha majd fagy, vagy a hó betakarja, és látható sem lesz; motor vagy kerékpár könnyen nekime­het, ami balesetet okozhat — hívja fel az illetékesek fi­gyelmét Fehérvári Ferenc békéscsabai lakos. VISSZHANG A Békés megyei Népújság november 21-i számában Kérem a jegyét! cím alatt a cikk írója a buszellenőr ud­variatlanságát kifogásolta. Az ellenőr ugyanis átvette az egyik utas jegyét, miközben gyanakvó megjegyzést tett. Hamarosan kiderült, hogy jó a jegy, amit vissza is adott az utasnak — anélkül, hogy elnézést kért volna. Az írással kapcsolatban a Volán 8. számú Vállalat az alábbiakat közölte: „Minden ellenőrzést végző dolgozónknak felhívtuk a fi­gyelmét az eddiginél udva­riasabb és körültekintőbb munkára.” Külső gumit vásároltam Gyomán, a műszaki boltban december 11-én a 28-as szov­jet gyártmányú kerékpárom­ra. A fiatal eladó udvariasan közölte, hogy csak úgy tud külsőt adni, ha a belső gu­Volt fodrászat - lesz fodrászat? Működött Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja 39. szám alatt egy fodrászüzlet, amelyet építkezés miatt be­zártak — írják a környék­beli lányok, asszonyok. — Sokan jártunk ide, mert a fodrászok nagyon jól dolgoz­tak. Kedvesek, udvariasak voltak, és a lakóhelyünkhöz közel is esett az üzlet. Az itt dolgozóknak egymástól eléggé távol levő üzletekben szorítottak egy-egy helyet. Azóta eltelt egy év, de sem a fodrászok, sem a vendégék nem tudták megszokni az új körülményeket. Most viszont kínálkozik egy megoldás: a Tanácsköztársaság úton a volt üzlethelyiséggel szem­ben hamarosan átadnak egy lakótömböt. Jó lenne, ha a földszintjén megnyitnák a régi fodrászat „utódját”. Lapunk november 22-i számában jelent meg egy szarvasi olvasónk panasza „Az utas ácsorog” címmel, amely Szarvas külterületén, az Ezüstszőlők irányában le­vő Brigádszállás elnevezésű autóbusz-megállóhely prob­lémájával foglalkozik. Pon­tosabban azzal, hogy a szó­ban forgó megállóhelyen várakozó helyiségre lenne szükség, annál is inkább, mert a megálló mellett van a postai támpontrendszer is. Az erre lakók naponta 10 és 12 óra között itt vehetik át a nyugdíjat, a családi pótlékot és így tovább. Te­hát az autóbuszjáratokra vá­rakozókon túlmenően egyéb célt is szolgálna a váróhe­lyiség. Ezzel kapcsolatban a Volán 8. számú Vállalat a következőket válaszolta: „ ... ilyen váróhelyiségek lé­tesítése tanácsi feladat, ezek építésével a Volán-vállala­toknak nincs lehetőségük foglalkozni.” Patkás Józscfné, sarkad- keresztúri olvasónk a helyi postán ért sérelméről írt. „Táviratot szerettem volna feladni férjemnek, aki je­lenleg katonai szolgálatot teljesít egy Pest környéki helységben. Ezért budapesti postafiókkal rendelkezik. Mikor a megírt távirati űr­lapot átadtam a postai al­kalmazottnak, minősíthetet­len hangon kezdett velem beszélni, sőt kiabálni: ... már egyszer megmondta, nem tudja elküldeni a táv­iratot, mert nem elég a postafiókszám, hanem a pos­tahivatal száma is kell. Más helységből is táviratoztam már férjemnek — Szeged­ről, Gyuláról — ahol minden kérdés nélkül felvették a táviratot.” Levelét továbbí­tottuk a Szegedi Postaigaz­gatósághoz, ahonnan a kö­vetkező válasz érkezett. „A posta és a távírószol­gálatot igénybe vevő felek közötti jogviszonyt szabályo­zó Távírószabályzat 10. §. 5., pontjában előírtak szerint a távirat címe a címzett nevé­ből és postafiók számából is állhat. Ilyen esetben an­nak a postahivatalnak a nevét, amelyben a címzett fiókot bérel, ki kell egészí­teni azokkal a szükséges megjelölésekkel, amelyek ezt a hivatalt a rendeltetési hely egyéb postahivatalaitól megkülönböztetik. Erre azért van szükség, mert a postafiókszámok postahiva­talonként nincsenek elkü­lönítve, hanem ismétlődnek. Hiányos címzés esetén a mit és a peremvédőt is meg­vásárolom vele. A szükség rákényszerített. Azt hittem, hogy ezzel a bosszúsággal megúsztam, de nem így tör­tént. Otthon vettem észre, hogy a szelep nem hagyo­mányos kerékpárszelep, ha­nem a motorkerékpáron használatos tűszelep. Rövid töprengés után döntöttem. A feleslegesen megvásárolt pe­remvédőt, melyre a gyárban anyagot, energiát fordítottak, az első begyújtáskor bedob­tam a kályhába. Nincs rá szükségem, mi mást tehet­nék vele? Veszek egy olyan pumpatömlőt, amivel az új szelepet tudom használni. Re­mélem, pumpa nélkül is kap­ható! Miután az új gumit felpumpáltam, kicserélem a tömlőt a hagyományosra, és felpumpálom a másikat is. De mi lesz, ha elromlik az új szelep? Pótalkatrészként biztosan nem kapom meg, legfeljebb egy új gumival. Azóta félek bemenni az üz­letekbe: netán a tojással meg kell vennem a tojástartót, vagy a kerékpárégővel a lám­pát is. Még most sem ér­tem, mi ebben a sokat em­legetett takarékosság? Beinschróth Károly, Gyoma, Zrínyi u. 8/1. posta címnyomozással meg­kísérli a címzett pontos cí­mének megállapítását, de ez eredménytelen lehet, illetve a távirat kézbesítését késlel­teti. A leírtak értelmében a feladónak célszerű feltün­tetni a távirat címében an­nak a postahivatalnak a számát, amelyben a címzett fiókot bérel. Megállapítot­tam, hogy táviratfelvevő a szabályzatban előírtak sze­rint, segítő szándékkal kérte fel a panaszost arra, hogy a távirat címében a posta- hivatal számát is tüntesse fel.” A segítőszándékot nem vitatjuk. No de a hangnem?! Cz. A. békési olvasónk a Volán 8. sz. Vállalat helyi járatának 3-as buszán tör­tént, jegyváltással kapcsola­tos problémáját, majd az el­lenőrrel keletkezett vitáját írta meg rovatunknak. „El­mondtam az ellenőrnek is, hogy bajban vagyok, hogy nincs apró pénzem, csak né­hány ötforintosom. Hogy erről megbizonyosodjon, a pénztárcámat is megmutat­tam neki. Benne, mint az utolsó lehetőséget látva, megkértem, hogy szívesked­jék az ötforintost felváltani, hogy jegyet vehessek. Rövi­den tudtomra adta, hogy ő nem köteles aprópénzt hor­dani magával, meg, hogy aprója neki sincs... Fel­szólított, hogy büntetésként a helyszínen azonnal fizes­sek 50 forintot.” Levelét el­küldtük a Volán 8. sz. Vál­lalathoz, ahonnan a követ­kező választ kaptuk: „Az autóbuszon csak az utazhat, akinek érvényes menetjegye, vagy utazási igazolványa van. Az utas köteles az utazás megkezdé­sekor felhívás nélkül menet­jegyet váltani, azt az uta­zás tartama alatt megőriz­ni, és kezelés, vagy ellenőr­zés végett bármikor felmu- tani.” így a rendelet. „A rendelkezés kizárja annak lehetőségét, hogy az ellenőr „kénye-kedve” szerint dol­gozzon, és az intézkedések során az emberi hiszékeny­ség nem lehet meghatározó. A fentiek alapján az intéz­kedő jegyellenőr szabályo­san járt el, amikor a pana­szost 50 forint pótdíj, illető­leg 2 forintos menetjegy megváltására kötelezte.” A szabály, az szabály. A megértés, a kölcsönös biza­lom — emberi dolog. Embe­re válogatja, hogy össze- egyeztethető-e a szabályok­kal ... Válaszolnak az illetékesek Szerkesztői üzenetek MIT MOND II JOGSZABÁLY? Eszlári Géza, Vésztő. Helyt adunk kérésének, mivel kö­szönetének közvetlen tolmá­csolására nincs lehetősége. Fia a hazautazáskor a sze­gedi vonaton felejtette a vasúti igazolványát, amelyet részére visszaküldték, de sem a megtaláló, sem a fel­adó nevét — akiket figyel­mességükért elismerés illet — nem közölték. Nádasi József, Békéscsa­ba. Az autóbusszal kapcso­latos levelét kivizsgálás vé­gett elküldtük a Volán 8. sz. Vállalathoz. A tájékoz­tatást majd közöljük. „Egy az ellenőr emberte­lenségén elcsodálkozó utas” aláírással kaptunk levelet. Névtelenül érkezett pana­szokkal nem foglalkozunk. Egyébként szabály: a jegyet kéznél kell tartani és kérés­re felmutatni. Szász Sándor, Pusztaottla­ka. Szerkesztőségünkhöz kül­dött panaszos levelét meg­kaptuk, és továbbítottuk az illetékesekhez. A válaszról majd értesítjük. Rusznák György, Tótkom­lós. Kérésére — miszerint a lapunkban múlt év nyarán folytatásokban közölt Tóth Béla Legendák a lóról cí­mű regény iránt érdeklődik — közöljük, hogy tudomá­sunk szerint a regény könyv alakban nem jelent meg. Bővebb felvilágosítást a bu­dapesti Kiadói Főigazgatóság nyújthat ebben a kérdésben. Ifj. Nagy Jánosné, Batto- nya. Rovatunkhoz küldött sorait megkaptuk. Örömmel olvastuk, melyben tájékoz­tat bennünket, hogy a hóna­pok óta húzódó problémája végre megoldódott. ♦ Fabulya Pál, Békéscsaba; Panaszát elküldtük az illeté­kesekhez. A kivizsgálás ered­ményéről majd értesítjük. Icsa Éva, Gyoma. Az 1909. sz. Dózsa György úttörőcsa­pat Télapó-ünnepségén ké­szült fényképet és a mellé­kelt néhány soros írást meg­kaptuk. Lapunkban közölni ezt már nem tudjuk. Mint írod, az ünnepség sok örö­met szerzett a pajtásoknak, akik énekeltek, verseltek. „Tessék tvenni Népújságot!” agitálták a múlt vasárnap a diákok, mint alkalmi árusok a járókelőket. Ezen a napon ugyanis a szokásosnál jóval nagyobb példányszámban je- • lent meg lapunk, színes falinaptár-melléklettel Sonkoly Mihály, Oroshá­za: Levelében azt írja, hogy 1953 óta áll munkaviszony­ban. Számítása szerint már meg kellett volna kapnia a jubileumi jutalmat. Mivel ebben az évben sem kapta meg, felkereste munkáltató­jának — a Dél-magyarorszá­gi MÉH — munkaügyi osz­tályát. Kérését ismételten el­utasították, mégpedig azzal, hogy nem lehet munkavi­szonyként figyelembe venni azt az időt, melyet nem vál­lalatnál töltött el. Így azt az időt sem, amikor sorkatonai szolgálatot, illetve tovább- szolgálatot teljesített a nép­hadseregben. Vajon helyesen járt el a vállalat? — kérdi levelében. A jubileumi jutalom szá­mításánál a vállalatnak mun­kaviszonyként kell figyelem­be venni mindazokat az idő­ket, melyeket a dolgozó nála munkaviszonyként töltött el. De azokat is, melyek mun­kakönyvében más vállalat­nál munkaviszonyban eltöl­tött időként szerepelnek. Nem ismerheti el a vállalat munkaviszonyként a mun­kakönyvben „bemondás alap­ján” megjelöléssel eltöltött időket. Ezeket csak akkor is­merheti el, ha hitelt érdem­lő módon igazolja. Így töb­bek között a társadalombiz­tosítás nyilvántartása alap­ján kiállított igazolással és a szolgálati bizonyítvánnyal is. Ha 1951. február 1-e és 1970. január 1-e közötti idő­ben vonult be katonai szol­gálatra, és leszerelése után 30 napon belül nem létesí­tett munkaviszonyt, a kato­nai szolgálati idő nem te­kinthető munkaviszonyban töltött időnek. Ha viszont 1970. január 1-e után vonult be munkaviszonyból sorka­tonai szolgálatra, a katonai szolgálati időt akkor is mun­kaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, ha nem tért vissza korábbi munkáltató­jához, és 30 napon belül máshol sem helyezkedett el. Mivel a néphadseregben to­vábbszolgáló állományba lé­pett, így az igazolt szolgála­ti idejét munkaviszonyban töltött időként kell számí­tásba venni. A szolgálati idők hiteles igazolása után kérheti a jubileumi jutal­mat a mostani munkáltató­jától. De ha előző vállalatá­nál munkaviszonya fegyelmi elbocsátással, vagy bírói íté­lettel szűnt meg, vagy nem a jogszabálynak megfelelően változtatott munkahelyet, a korábban munkában töltött időt csak 3 évi munkavi­szony elteltével lehet figye- venni. Dr. Serédl János nyomok — emlékül? Ma már nemcsak a vaske­rítéseket hajlítják el, a pa­dokat rongálják meg, hanem különös előszeretettel fog­lalkoznak garázda egyének azzal, hogy „tisztaság- és rendszeretetüknek” elég fur­csa módon adjanak kifeje­zést. Rákarcolják a gépkocsi csomagtartójára, vagy olda­lára, hogy „piszkos kocsi” vagy „nagyon piszkos kocsi”, attól függetlenül, hogy a ko­csi tiszta-e vagy sem. Lé­nyeg a rákarcolás. Azok kö­zé az autótulajdonosok közé tartozom, akik nem tudják lépten-nyomon cserélni ko­csijukat. A ráírás maradan­dó nyomot hagy a fényezés­ben. Talán ha az illetékes szervek, rendőrség járőre, is­kolaigazgatók, úttörővezetők, KISZ-esek felhívnák a fi­gyelmet az esetleges kárté­rítésre, amely a szülőket ter­heli, „leszoknának” e szóra­kozásról a fiatalok. Problé­mámmal nem vagyok egye­dül, de végtelenül felháborít a kiszolgáltatottság érzése. Baji István, Fotó: Veress Erzsi; Békés Soós Károlyné, Gyulavári: A férjem 1975 óta nyugdí­jas. A nyugdíja havonta 2216 forint. 1942 óta vagyok a házastársa, házastársi pótlé­kot azonban nem kap utá­nam. Sőt, jövedelempótlékot sem. Emiatt többször for­dultam a Nyugdíjfolyósító Intézethez, legutóbb október­ben, ajánlott levélben, de még válaszra sem méltattok. » Az öregségi vagy rokkant­sági nyugdíjas férfi a vele együttélő felesége vagy a legalább egy év óta megsza­kítás nélkül együttélő élet­társa után házastársi pótlék­ra akkor jogosult, ha felesé­ge az állandó özvegyi nyug­díjra jogosító életkort (55. életévét) betöltötte, vagy rokkant. A jogosultság akkor is fennáll, ha a feleségnek nyugdíja, baleseti nyugellá­tása, keresete, vagy jövedel­me van, ám az özvegyig nyugdíj legkisebb összegét — ebben az évben a havi 1110 forintot — nem haladta meg. Nem lehet keresetként, jövedelemként figyelembe venni az egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb, legfeljebb két gyermek gon­dozásáért kapott díjazást. A házastársi pótlékra való jo­gosultság azonban csak ak­kor áll fenn, ha ebben az évben a férje nyugdíja nem érte el a havi 2 ezer forin­tot. A házastársi pótlék ösz- szege havi 500 forint. Ha az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj összege ebben az évben a havi 1500 forintot meghaladja, házastársi pót­lék címén csak az az összeg jár, amely a nyugdíjat 2 . ezer forintra egészíti ki. A férje nyugdíja, ahogy leve­lében írja, havi 2216 forint. Ennélfogva házastársi pót­lékra nem jogosult. Hasonló megállapítás vonatkozik a jövedelemkiegészítésre is. A jövedelemkiegészítéssel kap­csolatos rendelet ugyanis a következőket írja elő: havi 180 forinttal emelkedik 1979. július 1-től az az összegha­tár, ameddig az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjhoz há­zastársi pótlék állapítható meg. Az így felemelt összeg­határt is meghaladja a férje nyugdíja. Az 1980. augusztus 1-e előtti időponttól megál­lapított öregségi, rokkantsá­gi, baleseti rokkantsági nyug­díjban részesülőnek a házas­társa után a házastársi pót­lék kizárólag azért nem jár, mert a nyugdíj meghaladja azt az összeghatárt, amed­dig ahhoz házastársi pótlék állapítható meg, havi*__L80 forint jövedelempótlékot kell ' igénybejelentésr^fnegállapí- tani. / /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom