Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-20 / 297. szám
1979. december 20., csütörtök o Elvek és normák Lehetőséget kaptam, hogy több beszámoló párttaggyűlésen vegyek részt. Kézenfekvő, hogy a pártszervezetek legmagasabb fórumain szó esett a fegyelemről is. A szervezeti életre vonatkozóan a fegyelmet erősebb megvilágításba helyezte az irányelveknek az a megállapítása, miszerint: „A párt minden tagja példamutatóan teljesítse kötelességét, éljen jogaival, hiánytalanul tartsa be a párt- és állami fegyelmet.” A megállapítás világossá tette a taggyűléseknek azon megjegyzéseit, melyek elmarasztalták azokat, akik olykor minden indok nélkül elmaradoznak a pártszervezetek rendezvényeiről, s nem tartják kötelességüknek, hogy részt vegyenek a taggyűléseken. Az egyik alapszervezet pártcsoportbizalmija elmondta, hogy amikor felkereste a csoportjához tartozókat, és a meghívón kívül, szóban is felhívta a figyelmüket a beszámoló taggyűlésre, az egyik azt mondta, hogy ő névnapra megy a taggyűlés napján, Ós az neki most fontosabb. (Szerintem, a névnapot nem feltétlenül a taggyűlés időpontjában szükséges tartani.) Lehet, hogy más esetekkel szemben a példa kirívó, mégis ezt tartottam említendőnek, mert ez töményen fejezi ki egyesek furcsa felfogását az alapszervezetekről, pedig azok a párt bázisai. És ezeken a bázisokon állók alkotják a pártot. S azok a né- hányan, akik nem teljesítik kötelességeiket, egyben lemondanak a jogaikról is, mivel nem vesznek részt a döntések kialakításában, meghozatalában. Márpedig a párton belül a demokratikus jogokkal élni, annak is az alapja, hogy a társadalom többi szervezetében és intézményeiben is mélyüljön a demokratizmus. S a párt vezető szerepe nem általában valósul meg, hanem az alapszervezetek által. Az alapszervezetek útján fejleszti a párt a szocialista népi-nemzeti egységet, a kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatot a lakosokkal, s így biztosítja részvételüket a társadalmi életben. Így biztosítja a társadalmi, gazdasági, kulturális •élet fejlődését. S ez megköveteli a szocialista vonások erősítését, fejlesztését, ami azt jelenti, hogy a társadalmi életben érvényt szerezzünk a szocialista elvnek, normáknak. Ha a párt a gazdasági élet, és irányításának gyengeségeit önkritikusan felismerte, s a gazdasági fejlődés szükségleteit meghatározta, akkor a legtermészetesebb, hogy egyes tagjainak képeseknek kell lenniük saját fogyatékosságaiknak az elismerésére, és a bázisokra állni a többiek mellé, akik 'mindenkor azt tették, amire szükség volt! Ezt az irányelvek a jövőre vonatkozóan így fejezik ki: „A párt egységét az időszerű feladatokhoz igazodóan folyamatosan meg kell teremteni minden kérdésben.” Ami azt jelenti, abban, hogy a párt betöltse történelmi feladatát, jelentős szerepe van a párt szervezeti rendjének, hiszen a pártszervezetekkel, s az egyes kommunistákkal szemben a követelmények nőnek. Ez pedig fokozott politikai aktivitást követel. Cserei Pál Miért fontos a megfeleli! mikroklíma? Szervezetünk megnyugtató működéséhez mindig megfelelő mikroklímára van szükség, s ez a téli időszakban a fűtés szabályozásával állítható az optimumra a helyiségekben. Hogyan, mennyire fűtsünk otthon és a munkahelyeken egészségünk érde- kében-védelmében — erről érdeklődött az Országos Egészségnevelési Intézetnél az MTI munkatársa. A tömör válasz: mindig attól függ a kívánatos hőmérséklet, mi a rendeltetése annak a helyiségnek, ahol — hosszabb-rö- videbb ideig — tartózkodunk. A lakások és a munkahelyek fűtésével olyan mikroklíma kialakítására kell törekedni, amely az embereknek jó közérzetet, úgynevezett komfortérzést ad. Ez nemcsak a megfelelő hőmérsékleten múlik! Azon is, hogy egyenletes legyen a hőelosztás, ne „száradjon ki” a — például vízpárologtatással dúsítható — levegő, minimális mértékben se szennyezze égéstermék a légteret, köny- nyen-gyorsan lehessen szellőztetni. Konkrét, jó tanácsokat is adtak az egészségvédők. Például azt, hogy a fűtött lakószoba egyes pontjai között ne legyen nagyobb a hőmérsékletkülönbség 2-4 Celsius- foknál, napi ingadozása pedig lehetőleg ne haladja meg a 3-6 Celsius-fokot. A cserépkólyha hőszelepe — a fűtőanyag-adagolás mellett — legtöbbször a röpke szellőztetés. Vigyázzunk a vaskályhára: csak addig tápláljuk a tüzét, amíg ébren élvezhetjük melegét. A páratartalom perceken belül „mérhető” a száj- és torokkiszáradással, másodla- .gos jelzők a köhögési ingerek és a szomjúságérzés. Különösen gőzüzemű központi, illetve távfűtés esetén. Ajánlatos: lapos edényben vízpárologtatás (például magán a fűtőtesten), s újabban vahnak elektromos párásító készülékek is. Olajkályhánál az elmondottakat még körültekintőbben tartsuk be. Ne feledjük: zárt, fűtött helyiségekben előbb-utóbb „rossz” lesz a levegő. Csökken az oxigén- és emelkedik a széndioxid-tartalom. A légfrissítésről kellő szellőztetéssel gondoskodjunk, téli napokon elegendő néhány percre kinyitni az aj tót-ablakot — mondták az Országos Egészségnevelési Intézetben. MÉM-rendelet a fenyő fűrészáru felhasználásáról 1980 január elsejétől a MÉM most megjelent rendeleté korlátozza a fenyő fűrészáru felhasználást. A rendelkezés azért vált szükségessé, mert a fenyő fűrészáru döntő részét eddig külföldről szereztük be, idén azonban az importfeltételek az előző évekhez képest romlottak, emiatt a feldolgozóipar és a lakosság kevesebb ilyen termékhez jutott. Ezért az ésszerűbb gazdáiKözös ügyünk: a természetvédelem „Környezet- és természet- védelmi tájékoztató” címmel jelent meg legutóbb a békéscsabai ifjúsági és úttörőház természetvédelmi klubjának 3. sz. módszertani füzete. Csupán emlékeztetőül; az 1. sz. (1976) a természetvédelemre nevelés gyakorlatával és a természet megismerésével kapcsolatos adatgyűjteményt, illetve bibliográfiát tartalmazza. A 2. sz. módszertani kiadvány (1977) a madarak meghatározásához szükséges útmutatóból, valamint a természetvédelmi klub tagjainak írásaiból áll. A fentebb említett 3. sz. füzet Réthy Zsigmond muzeológusnak, az „Együtt a természet védelméért” jelszóval indított sorozat szerkesztőjének e tárgykörben folytatott kutató-feltáró munkáját, pontosabban néhány eredményét, a környezet és természet megóvása körüli gondokat és a sokak által a gyakorlatban is hasznosítható tanácsokat ismerteti. Maga a kiadvány jól tagolható, egyszerűen és világosan megírt rövid fejezetekből tevődik össze. Jóllehet, a szerző mindjárt az előszóban arra hívja fel a figyelmet, hogy „a kis tájékoztató füzet nem kíván tudományos meghatározásokat közvetíteni”. Mégis: az egyes írások tartalmi része, gondolatvitele arról tanúskodik, hogy itt — éppen a munkahipotézis követelményeivel ellentétben — a tapasztalatilag nagyon is igazolható tételek megfogalmazásáról, szerkezetileg jól elrendezett^ logikus felépítésű egységéről van szó. Sőt mi több: az előző állítását cáfolva — amit maga a szerző is beismer — például a bioszféra egészéről írt részben kénytelen megjegyezni: nem lehet „elkerülni néhány tudományos hátterű mondatot” az eszmei mondanivaló alapjainak indokolása céljából. Egyébként helyesen mutat rá azokra az emberi kapzsiságból, ostobaságból, hanyagságból eredő okokra, amelyek évszázadunkban az élő fajok százainak pusztulásához vezettek. A következő fejezet címe (Szemléletváltozás és a pedagógusok felelőssége) szinte önmagában is jelzi, hogy a követelmények megtartása, az egészséges, kulturált környezet megóvása ifjúságunk nevelésében-oktatásá- ban is érdekelt felnőtteken múlik. Az 1879-es erdőtörvény megjelenésétől napjainkig terjedő időszak vázlatos áttekintése, valamint az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) és a hozzá kapcsolódó felügyelőségek ismertetése szintén a tájékozódás, az információszerzés jobb felhasználásának szándékát igazolja. Ezen túlmenően a Békés megyei környezet- és természetvédelmi bizottság céljairól szóló részben már a reklám- és propagandaakciók kiterjesztésével; a ki nem használt lehetőségekkel; a szervezett madárvédelemmel ; szakkörök, klubok, táborok munkájával összefüggő tennivalókról olvashatunk. Nagyon is érdemes odafigyelni Békés megye országos (és megyei) értékű védett területeire a jövőben. Igen jó szolgálatot tesz a füzet 18. oldalán található térkép, amely a megyénkben levő arborétumokat, természetvédelmi területeket és a tájvédelmi körzeteket tünteti fel. Ugyancsak értékesek a különböző típusú madáretetők, fészekoduk elkészítését segítő tervrajzok is. Mindent egybevetve: nem győzzük hangsúlyozni a békéscsabai ifjúsági és úttörőház, a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei úttörőelnökség megbízásából napvilágot látott, és az erkölcsi, esztétikai és egészségi célokat tükröző füzetek jelentőségét. Az „Együtt a természet védelméért” sorozat sugallta feladatok csakis akkor oldhatók meg, ha a természeti értékek megőrzése, a kulturált, tiszta környezet kialakítása végett az üzemek, gyárak, szövetkezetek, intézmények kollektívái — a városok, községek lakosságával együtt — valóban minden tőlük telhetőt megtesznek. Ezt, mint mondottuk, nem néhány ember, hanem az egész társadalom közös ügyének kell tekintenünk mindenütt, ahol csak élővilággal találkozunk. A természet védelméért fáradozó szakemberek, társadalmi közösségek korántsem öncélú elméleti-gyakorlati kezdeményezéseinek komoly és nemes szándékkal, s eredményekben gazdag tettekkel lehet csak érvényt szerezni! Bukovinszky István kodás megköveteli, hogy a fenyő fűrészárút más termékekkel — elsősorban hazai lombos faanyaggal helyettesítsék. Amíg eddig a házak külső és belső faburkolata — hajópadló, kerítés, raktári polc, redőny fenyőfából készült, addig január elsejétől e célra hazai lombos fafajtákból, faforgácslapból, cement kötésű faforgácslapból, farostlemezből gyártott szerkezeti elemeket használnak fel a feldolgozó üzemek, kisiparosok. A korlátozás alól néhány kivételre is lehetőséget ad a rendelkezés, így felújításra, műemlékvédelemhez és a pótláshoz továbbra is alkalmazható fenyőfa. A fa- házgyártásban 1981. január elsejéig ad lehetőséget a MÉM-rendelet az átállásra. A helyettesítő termékekből a megfelelő ellátásra a faipar növeli a lombosfa-ter- melést, s emellett az eddig exportált évi húsz—harmincezer köbméter farönköt itthon használja fel. Ugyanakkor a MÉM felhívta az érdekelt más tárcákat, hogy a fenyőfa-helyettesítésre alkalmas műanyagokból készüljön fel a gyártás fokozására, illetve a választék szélesítésére. II tájnapok haszna ékés megye bemutatkozik — így hirdet- I ték nemrégiben a budapesti Divatcsarnokban a Centrum áruházak akciójának indulását. S valóban, aki az idő tájt a Népköztársaság útján levő áruházba látogatott, megismerkedhetett Békés megye termékeinek egy részével, az ott készülő fogyasztási cikkek választékával, sőt a tájegység kultúrájából, népművészetéből, történelmi nevezetességeiből is kapott ízelítőt. Azóta öt megyeszékhely és három további fővárosi áruház adott otthont egy-egy megye termékbemutatójának. A tatabányai Centrum Áruházban a vasiak, az egriben a Veszprém megyeiek, a salgótarjániban a Győr- Sopron megyeiek, a pécsiben a zalaiak, a győri áruházban a baranyaiak vonultatták fel a kis- és nagyüzemek, a szövetkezetek áruit. Az újpesti áruházban Heves megye, a pesti Csillagban Csongrád megye tárta a látogatók elé: ezt nyújtjuk az ország fogyasztóinak. A Corvinban Bács-Kiskun megye mutatkozott be főként híresnevezetes élelmiszeripari termékeivel. A tájnapoknak nevezett kezdeményezés elsősorban kereskedelmi jellegű, és közvetlen célja az áruválaszték bővítése. Jelentősége azonban messze túlnőtt ezen. Amikor — elsőként — az óbudai Flórián téri áruházban lezajlott a nógrádiak vendégeskedése, döbbentek rá az áruházi szakemberek, milyen nagy lehetőségek szuny- nyadnak a hasonló rendezvényekben. Mi történt Óbudán? A bevásárlóközpont áruházában összetalálkoztak a főváros III. kerületének állami és pártvezetői a salgótarjániakkal. Bemutatta a megye fontos termelőit — nemcsak a fővárosiaknak, hanem egymásnak is. Mert kiderült, hogy a kis távolság ellenére alig van személyes kapcsolatuk. De mi haszna van mindebből a vásárlónak? Általánosságban: ha az ipar és a kereskedelem közelebb kerül egymáshoz, ha kapcsolataik személyesebbé, jobbá válnak, az a fogyasztónak előnyös. A kereskedelem közvetíti a vásárlói igényeket a termelőhöz, és közvetíti természetesen magát az árut is. Ha közvetlenebb viszonyban van a termelővel, jobban tudja betölteni ezt a feladatát. Ami a nógrádiak óbudai vendégszereplését illeti, ebből az alkalomból például a Salgótarjáni Uyeggyár felvonultatta exportáruit is, a romhányi csempegyár pedig bemutatta azokat a termékeket, amelyeket 1980-ban szándékozik gyártani. Túl ezen, a Flóriánban a tájnapokon a lehető legszélesebb választékban kínálták, árusították is a Nógrád megyei termékeket. Mindez aztán a további tájnapok jellemzőivé vált. Egy-egy megye bemutatkozása nemcsak gazdasági, hanem társadalmi eseménnyé is vált. Olyannyira, hogy a vendégeskedő megyék termelői már-már tekintélyi kérdést csinálnak abból, bejutnak-e a tájnapokra, helyet kapnak-e az árusítással egybekötött bemutatón. Ez nagy szó a mi körülményeink között, ahol bizony a termelők általában gazdasági erőfölényt élveznek a kereskedelemmel szemben, ahol a forgalmazó vállalatoknak gyakorta valósággal ki kell sírniuk, máskor a kötbér eszközeivel ki kell kényszeríte- niük az áru egy részét a termelőktől. Sőt, amint a hiányzó cikkek terjedelmes listájából minden fogyasztó tudja: bizonyos termékekhez a kereskedelem, s így a vevő a legnagyobb erőfeszítések árán sem jut hozzá. | tájnapakció tehát bővíti az áruházak kínálta 1 választékot, egyszerre javítja az ipar és a kereskedelem kapcsolatát és a fogyasztók áruellátását. Az ország harminc Centrum Áruháza közül eddig tízben rendeztek tájnapokat; 1980-ban további áruházakban további megyék bemutatkozásával folytatódik az akció. És reméljük megmarad a jó kap-v csolat azon termelők és áruházak között is, amelyek a tájnapokon már találkoztak. Gál Zsuzsa Ünnepi előkészületek a Pápai Hűskombinátban A Pápai Húskombinát belföldi feldolgozó üzemében megkezdték az ünnepi előkészületeket : az esztendő utolsó két hetében 28 vagon füstölt, főtt és töltelékárut készítenek és szállítanak az üzletekbe. A kiváló termékeiről ismert gyár csaknem 1300 fővárosi és vidéki boltba szállít tőkehúst, illetve húskészítményt. A napi szállítmányokon felül szilveszterre 7 vagon virslit készítenek Pápán. Az Öntödei Vállalat kőbányai vas- és acélöntödéjében speciális gépeket gyártanak a paradicsom, valamint a gyümölcs nagyüzemi feldolgozására. A termékek zömét exportálják (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS)
