Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
IZUllUKTHtl------------------------------------------------- --------------------------- SZÜLŐFÖLDÜNK--------------------------------------------1979. december 2., vasárnap-------Q T öbb szálról kellene kikerekíteni ezt a sarkadi faluriportot, gondolom, amikor már második ízben érem el ez ügyben az országúti jelzőtáblát, tasakomban Kesztyűs Lajosnak, a helyi pártbizottság titkárának alaposan átgondolt, az itteni élet fejlődésére méltán jellemző adataival. Valami azért mégis hiányzik a részletes felsorolásból, bár annak minden gondolata a társadalmi előrehaladásról beszél. Talán éppen az a változás, mely a régi Sarkad sárhoz, nyomorhoz tapadt embereit emelte a ma bátorhangú, küzdő harcosaivá, vagyis az emberek társadalmi fejlődéséhez kötődő, jellemalakuló története. A jelzőtáblától a község másik széléig, a Lenin Tsz — hazánk elsőnek megalakult szövetkezete — szárító üzeméig több mint öt kilométer a hajdani döcögő, ma aszfaltos főútvonal. Tucatnyi szépen kovácsolt, színes kerítés előtt vezet az út. Üj házak sora. Téglafallal elzárt nagy sportpálya. Ruhatisztító, büfék, boltok. A kacsaúsztató előtt benzinkút. A főútra beton kaparok futnak, és aszfalt bekötők. A tanácsháza előtti térségben orvosi rendelők, lakások, szemben a híres (Európában talán ezenkívül csak kettő) kilenctomyú református templom. Kerítésénél nagy piros betűkkel írt tábla nyila jelzi: jobbra halárusítás. S ahogy a nagyközség közepébe érünk, rendezettebb, modem központi negyed. Üj áruházak, a pártház, a posta épülete, az OTP, a bútor- szaküzlet, a háztartási bolt, 114 modem, többszintes lakás, aszfaltozott új utak. A sarkon a híres Pelikán vendéglő és étterem. Jani, az egyik fiatal felszolgáló mondja: Sarkad valamikor mezőváros volt — 1580-ban írt feljegyzések erről tanúskodnak — várral, címerrel rendelkezett. Címeréből a hajdan mocsaras vidéket jelképező pelikán adta a község központi éttermének és presszójának a nevét. S ahogy az út kifelé visz a központból, a budai villák sorába is beillő családi épületek tucatjaival találkozunk a főútvonal melletti lakóépületeken, a hajdani vályog- és zsuptetős roskadozó kalyibák helyett. — Mert akkor ilyen, meg a sártenger uralta itt az egész települést — emlékezik Erdélyi Károly, a volt feketeéri szövetkezet mai szárítóüzemének vezetője. Egy bivaly, meg egy szamár maradt igavonónak. Azokkal kellett kezdeni a közöst, a Magyar Föld Rt. régi birtokán. Nyomorú volt az életünk. A pereskedés még ma is tart a múlttal, Szabó Pál, az e tájon nevelkedett neves írónk „sötét Biharnak” nevezte akkoron Hajdú-Bihar megye e déli szögletét. Az indiai „Bihar” tartományhoz hasonlította elmaradottsága miatt, az urak bűnei miatt. A sors az újabb történelmi fordulókon is sokáig mostohán bánt Sarkaddal. Hol ide, hol oda csapta a községet, míg végül Békéshez került. Gyula város hatásának vonzásába. Mit vallanak erről a Gyuláról idetelepültek? — Nekünk, a velem egy- ívású gyulaiaknak, a Körösökön túl megszűnt a világ. Sarkad? Azt sem tudtuk,létezik-e? — A robosztus termetű, de magyaros bajuszával inkább népi táncoshoz, mint községi körzeti orvoshoz hasonlító dr. Szabó Ferenc 1963-ban jött ide szintén orvos feleségével együtt a városból. — Hogy miért? Mert itt valóban med. univ. lehet az orvos. Tokától a bokáig mindent kell csinálnia, és gyorsan, pillanatok alatt kell felismernie a helyzetet. Mondjuk egy tanyán, ahova sürgősen hívnak, nyomban szükséges dönteni, hogy mi legyen Mari nénémmel. Szép feladat ez. Én már ide szervültem. Régebben hatezer ember tartozott hozzám, kevesen voltunk. Ma már öt körzeti orvos van. Dr. Szabó negyvenöt éves, négy gyermek apja. Munkásőr. Zsigulija van, de kerékpáron jár a betegeihez. — Tizenöt éve egészséges itt a fejlődés. Községpolitikai szférákban is. Pedig ennek a Sarkadnak szinte külön mikroklímája van, még az időjárás változása is legalább tizenkét órával később érkezik ide. Megszerettem Sar- kadot, nem vágyódom innen el ... A város vonzása elszólított Sarkadról sok embert. A volt egyetlen ipari üzem, a cukorgyár, meg a tsz nem tudta foglalkoztatni őket. A közös a megélhetést is alig biztosította. — Ezért perlekedünk manapság is a sorssal. Szántunk, vetünk és sokszor a belvíz, az árvíz, a rossz talajadottságok, meg más elemi csapás takarítja be a termést — mondja Erdélyi Károly. A széles körű meliorációs program változtat lassan Üj gépsor a cukorgyárban ezen. Ma már 800 hektáron megvalósult, s ezen a táblán a mostani 20 mázsás búzaátlag helyett, (ami az idén 3 ezer hektáron egymaga 28 milliós kiesést okozott a Lenin Tsz-nek) 40—50 mázsás gabonaátlagot lehet majd betakarítani. — Azért nem állunk rosz- szabbul az itteni ipari üzemek dolgozóinál a kereset dolgában — dicsekednek a hét tv-kamerás, vezérlöpul- tos, modem szálastakarmány- szárító üzemben, amelynek termékéből évente 16 millió forint értékben exportra is futja. A régi egybivaly, egy- szamár helyett, ma korszerű, nagy teljesítményű munka- és erőgépek sokasága, mintegy húszmilliós produktumot előállító saját építőipari ágazat, biztos bevételi forrást jelentő állattenyésztés teremt mind jobb körülményeket a Lenin Tsz-ben is. — Iparosodik a mezőgazdaságunk — nyugtázza Kesztyűs Lajos. — Legnagyobb változás mégis az, hogy ma már 12 üzemünk van, amelyekben jelenleg 4 835-en dolgoznak. Ipari községgé vált Sarkad. A munkaviszonnyá) rendelkezők összlétszáma ugyanis 6 275. öt év óta kereken 500 ipari munkahelyet _ teremtett a központi elképzeléseket jól kiaknázó megyei, járási és helyi vezetés. Legnagyobb üzem a 970 állandó dolgozót foglalkoztató cukorgyár, mely a sok milliós rekonstrukció során 160 vagonról 300 vagonra növelte a napi feldolgozási kapacitást. — Nemcsak a kapacitás- növelés érdemel itt említést. Elsősorban inkább a munkánk könnyítése — mondja Barta Béla, a B műszak vezetője. — Nem is olyan régen például a diffúziós munka elmondhatatlanul nehéz volt. Viliázni, taposni kellett a szeletet, belerokkant az ember egy-egy szezon után. Most? Nézze, ott fent apuknál Tóth Sándort! Csak ül, és nyomogatja a gombokat, ha valami differenciát mutatnak az ipari tv-kamerák. Mi is innen ellenőrizzük az egész munkafolyamatot, és az automatikus gépsorok utasításainkra korrigálják a hibákat. Azért a pénzünk is megvan, az a négy, négy és fél ezer forint... A cukorgyár előtti, régen lucernásnak nevezett, főleg a gyári dolgozók által lakott területen már félig kész a£ új ABC-áruház. Még beljebb a község felé, pompás, laposan elnyúló, nagy, világos ablakokkal zsúfolt üzem, a Békéscsábai Kötöttárugyár ez év november 7-én átadott új telephelye. Nyugati exportra termelnek női dolgozói. — Az anyaüzemünk 22 millió forintot fordított erre a minden szociális igényt kielégítő új helyünknek a felépítésére — mondja Marika néni, aki a telepvezetőt helyettesíti, és elégedetten mutatja meg a valóban szép öltözőket, mosdókat, üzemi éttermet és konyhát. Aztán hozzáteszi. — Sajnos már ez is szűknek bizonyul. Mármint a gépterem, mert eredetileg nem tervezték oda a szabászatot, aztán mégis hozzánk kényszerült... De van hely a további bővítésre, csak majd pénz is legyen hozzá. Pénz. Az örökös probléma ... Nyiszorog a fűtőberendezés csöve, meg dobog is a szellőző művek munkásöltözőjében, ahol megkeresem Árgyelán Józsefet. Ahogyan a padló nyiszoroghatott akkor, mikor a műlábú főköny- velőj az akkor 18 éves gép- állomási traktoros háta mögött megállt. Szabó Pál a „Hajdú Klári” című regényében név szerint is megírta az esetet. Most sem tiltakozik ellene a 49 éves Árgyelán József. — Teleszkópos Danúviát akartam venni, akkor jött az divatba, bolondultam a motorokért. De hatszáz forintom hiányzott hozzá. Mint a gépállomás traktorosai, magunk gyűjtöttük be akkor a szántási pénzt a gazdáktól. Elvettem ebből „kölcsön”. Rájöttek. Visszafizettem. Szabó Pali bácsi megmutatta nekem, hogy mit akar írni rólam, beleegyezem-e? Miért tiltakoztam volna? Különben is, ha Budán muzsikálnak, az még nem hallatszik ide, és srévizavé... Aztán 27 évig mégis gépkocsira kerültem: a főnökök pilótája lettem. Az idén pedig saját 1300- as Ladát vásárolt, jövőre meg vejével együtt új családi ház építéséhez kezdenek. Ma szinte meg sem lehet számolni azt a rengeteg motorkerékpárt, amelyiken dolgozni jönnek a hosszú község lakói! Balogh Imre, a fiatal esztergályos, szintén motor- kerékpáron jár. Nemrég, amikor átadták a „kék házat”, Sarkad egyik impozáns három emeletes épületét, odaköltöztek feleségével, és kis gyermekével. Szépen berendezett lakásuk van, de gépkocsira még nem futja. Ám nem ezért elégedetlen Balogh Imre. — Sokszor úgy érzem magam, mint az ősember: ha adni akarok a közösbe, csináljak magamnak szerszámot ! Esztergálnom kell, és nincs megfelelő kés. Köszörülni kell a késeket, és nincs elég köszörű. Pedig ha lenne, nemcsak növelhetnénk a ténylegesen munkával töltött időt, hanem a keresetünket is, és elsősorban üzemünk gazdaságosabb termelését. Exportra dolgozunk. Nem mindegy ez! Üj munkásvár, méghozzá a vasasok bázisa Sarkadon a Szellőző Művek gyáregysége. Öt éve alakult. Akkor 39 millió forint éves termeléssel. 1979-ben a várható produktum 175 millió forint lesz. A BEKÖT új varrodája Jogos Balogh Imre elégedetlensége, bár ez már merőben emeltebb platformról történik, mint a régiek törekvése a jobb életkörülményekért. De a szándék egy tőről fakad. Kanyarítsunk egyet visszafelé. Ugyanis ma már: el- hallatszik Sarkadra is, amit Budán „muzsikálnak”. Vagy az ország, a világ bármely részén. Nem csak az hallatszik innen messze, hogy a sarkadi tizenkét üzem több, mint egymilliárd forintot ad a népgazdaságnak. A tájékoztatások, hogy máshol miként van? — lecsapódnak a régen „sötét Biharra” a háztetők tv-antennáin, a rádió- készülékeken át. Rádió szinte minden háznál és 4100 lakásból 3025-ben a televízió is szól. Több, mint ötszáz a gépkocsi-tulajdonosok száma (1944-ben csak a Báthori fuvarosnak volt egy kis Topo- linója). Sőt taxiállomása is van a 12 036 lelket számláló községnek. (A lakosság lé- lekszáma 1974-ben csak 11 600 volt.) A megépült 60 kilométer hosszú vízvezetékhálózat eredményeként ma 1950 lakásban van vízvezeték, négy évvel ezelőtt csak 875-ben volt. A régi Sarkad Gyula „árnyékában” is az urbanizálódás útján halad. Azért sok még a behozni- való. A felszabadulás óta például mindössze négy iskolai tanteremmel bővült a meglevő két iskola. S noha három bölcsőde és óvoda is — amit 1945 előtt hírből sem ismertek — létesült a közKesztyüs Lajos: — Ipari községgé vált Sarkad ségben (nagyrészt az üzemek mintegy 162 szocialista brigádjának segítségnyújtásával), ma már ez is kevésnek bizonyult. Van gimnázium is, melyet a volt uradalmi kastélyból alakítottak ki. Jelenleg postás szakközépiskolával bővülve működik, s a múlt évben korszerű tornacsarnok építésével -vált gazdagabbá. Hatvan pedagógus, még több műszaki értelmiségi, öt orvos segíti Sarkadon a kulturáltabb, egészségesebb életkörülmények kialakítását. Nem utolsósorban pedig intézményesen a művelődési ház, a könyvtár. A gond azonban az iskolák bővítésében még egy ideig marad. — Nagy út, amit idáig megtettünk. Akkor szegények voltunk. A nyomor állandó vendég volt viskóinkban. Most jól megvagyunk. — mondja Nagy Sándor, aki ez idén ment nyugdíjba a környéki állami gazdaságból. Csaknem 3000 forint a nyugdíja. — Egy idő óta helyi buszjáratunk is van. Köny- nyebben eljutunk mindenhova. Most Gyulára igyekszem, éppen várom a buszt... Invitáltam, tartson velem. Ütközben elmondta, 28 évig dolgozott a gazdaságban, és Albot, régi cimboráját, a gazdaság kocsisát megy meglátogatni a kórházba, merthogy lebetegedett. Biztosan jól fog esni neki. Viszek egy kis jófajta pogácsát is, mert azt fenemód szereti —mondja, és mutatja a csomagot. Szerény kis pakk. Az értéke szimbólumában van. Abban, hogy semmilyen körülmények között sem feledkeznek meg egymásról a sarkadi emberek ... Varga Dezső Szin Ferenc a hétkamerás vezérlőpultnál Fotó: Gál Edit Sarkadi képek és utak
