Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
1979, december 16.. vasárnap UNuuvtuci Falak... Vélemények a gyomai Kner Múzeum sorsáról Mottó: Falak vannak, amelyek leomlanak, s vannak amelyekbe beleütközünk. Esetünkben éppen abban bízunk, hogy a leomló falak megmenthetők, de csak akkor, ha sikerül lerombolnunk azt a másikat. A történet valamikor 1970- ben kezdődött, vagy még azelőtt, amikor megszületett az elhatározás a gyomai Kner Múzeum létrehozására ... Petőcz Károly, a gyomai üzem vezetője így emlékezik: Már & külső vakolat is hullik — A múzeum anyagának magvát már korábban összegyűjtöttük. Knerék üzletvitele szerencsénkre kiváló volt. Mindezt már akkor, egy amolyan házi tárlaton bemutattuk. Ehhez, komoly gyűjtőmunkát végeztünk a levéltárakban, könyvtárakban, antikvár könyvesboltokban ... így, 1970-ben megnyithatta kapuit, és hamar országos hírűvé vált múzeumunk, amely egyedülálló a maga nemében határainkon belül, s talán kívül is... OMLIK A BETON Részlet a nyomdamúzeumot ismertető kiadványból: „A gyomai Kner Múzeum szervezői és kivitelezői arra kívántak vállalkozni, hogy megláttassák, miként épült bele nagyszerű és szakavatott irányítás mellett, egy különben regionális érdekeltségűnek indult nyomdai vállalkozás az országos érdekszférába és az egyetemes emberi és szakmai kultúra aktív szolgálatába.” — majd lentebb: — „A múzeum természetesen erőforrás is akar lenni...” Nos, ne szaporítsuk tovább a szót, a forrás elapadt, azaz, s hadd idézzem még egyszer az előbb említett kiadványt: „ ... a kiállítást mai formájában nem tekinthetjük lezártnak, végleges megfogalmazásúnak ...” — írta az ajánlás szerzője. S bár ő más értelemben használta a lezártság fogalmát, hadd feleljek rá így: De igen, lezártnak tekintjük, a szó szoros értelmében is, s ha a megkérde-- zettek szavait a későbbiekben felidézzük, talán véglegesnek is tűnhet ez a megállapítás. De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen Petőcz Károly készséggel emlékszik a' múzeum tiszavirágéletű fénykorára: — A fogadtatás kedvező volt. Ez nem csupán az üzem dolgozóira, s a helyi lakosságra értendő, hiszen nem egyszer még külföldiek is megfordultak itt. Az állandó kiállítás mellett saját kamarakiállításoknak is helyet adtunk. Egy-egy ilyen bemutatóra — amelyet havonta rendeztünk — mintegy 150—200 ember jött el. A szocialista brigádokat is bevontuk. A gyulai SZOT- szállóval már készült a megállapodás, hogy vendégeik rendszeresen ellátogatnak a nyomdamúzeumba. De nem így történt... Mert egyszer csak, derült égből villámcsapásként érte őket a hír: a múzeumot be kell zárni. A nyomda KISZ- esei ugyanis kiszemelték maguknak az épület pincehelyiségét, hogy ott társadalmi munkában klubot hoznak létre. Akkor vették észre, hogy odalenn omlik a beton ... Végül szakértők elé került az ügy, s az általuk végzett különböző statikai és egyéb vizsgálatok megállapították, hogy az épület élet- veszélyes. — Mi csak kaptunk egy igazgatói utasítást, hogy a Kner-házat le kell zárni a látogatók elől — emlékezik keserűen Petőcz Károly. Az erkölcsi veszteség forintban ki nem fejezhető ... Véleményem szerint egy ilyen hagyományakkal és termékösszetétellel rendelkező üzem, mint mi vagyunk, megérdemelné ezt a múzeumot, ám nem sok reményt látok arra, hogy valahogy rendeződjék ez a kérdés. Kezdetben mondták, kétmillió forintba kerül, most már úgy hiszem, jóval több pénz kellene. „..MINT MÜZEUM, NEM ÜZEMEL” Komlódi Elek, megyei főépítész a Kner-ház jelentőségével kezdi a beszélgetést: — Kozma Lajos, a Kner- család megbízásából, építette ezt a házat. Korai munkája, ezért a külső jegyek még nem is annyira jellemzőek, ám ahogy a kilincset megfogjuk, s benyitunk az ajtón, máris fellelhetők a munkájára jellemző vonások. A helyi tanács még annak idején gondolkozott azon, mit kezdjen az épülettel — korábban óvoda volt —, aztán az Országos Műemléki Felügyelőség akkori megyei referensével többször is megnéztük, majd Nosztalgia... felvettük a műemlékek jegyzékébe, műemlék jellegű épületként. A műemlékek jegyzékébe felvett épületekről 3 évenként felmérés készül. Komlódi Elek előkeresi a gyomai Kner-házról beérkezett jelentést, amely 1977 novemberében készült. „Pince alá van dúcolva talajvíz rongálása miatt. Az épület megmentése érdekében, műszakilag felül kell vizsgálni, mert jelenleg, mint múzeum nem üzemel, az állaga miatt. Pincefödém terhelése kétséges ... ” — Én nem hiszek abban, a súlyos helyzet ellenére sem, hogy nincs megoldás — folytatja a megyei főépítész elgondolkozva. — Ám azt tudom, hogy egyelőre a szemléletek, s az érdekek sem egyeznek. Ha egyformán tudnánk végre gondolkozni, s ha mindannyiunk közös célja az épület megtartása lenne, akkor talán máris mehetnénk múzeum- látogatásra. De, amíg a nyomda az épület lebontását akarja, addig semmit sem tehetünk. — Szív egyet cigarettájából, majd rövid szünet után folytatja: — És még valamit! A műemlék- védelmi feladatokkal — s ezt nemcsak Gyomára értem — jobban kellene foglalkozniuk a helyi tanácsoknak. Bizonyára ez esetben nagyobb társadalmi összefogásra lehetne számítani, történjen ez a tanács, vagy a népfront égisze alatt... NE BOLYGASSUK A KEDÉLYEKET? Részlet egy telefonbeszélgetésből. A vonal túlsó végén Huszár Mihály, a békéscsabai Kner Nyomda igazgatója: — Igen, hallottam, hogy keresett. Múzeum? Nem tartom időszerűnek írni róla. Nincs értelme, hogy ezzel ismét felzaklassuk a kedélyeket. A Könnyűipari Minisztérium elzárkózik, mondván, nincs pénz a felújításra. A lebontást pedig nem engedélyezi a műemléki felügyelőség. Végül Ugor Csabával, a gyomai tanács illetékes munkatársával beszélgetek. Reménykedem, hátha ő valami biztatót mond. — Igen, ennyit tudok én is, hogy 1974 vége vagy talán 1975 eleje óta a múzeum pincéjének födémszerkezete életveszélyes, ezért zárták be. Hogy mekkora veszteség ez községünk számára? Elég csak a fellendülő idegenforgalomra emlékeztetnem, mert azóta ismét leszoktak múzeumunk látogatásáról. Sajnos. Az életveszélyessé nyilvánítás időpontjának utánanézek, no meg a felújítási költségek pontos ösz- szegének is ... Egy nap múlva telefonon: — Sajnálom, nem_ tudok segíteni, Talán a műemléki felügyelőségnél megvannak az iratok mindarról, amit tudni akar ... Végignéztem mindent az irattárban, hiába. Nem tudom, hol lehetnek. Próbáljam a nyomdában megtudni? Nos, ennyi. Vonjunk le tanulságokat? Félek hiába, hiszen, mint a megyei főépítész is mondta, ahhoz, hogy előrelépjünk, egyformán kellene gondolkodnunk. Amattól, hogy ha csak a megtérülés esélyeit latolgatják, a múzeum kapuja nem nyílik meg. Tudom, mondhatják erre, ilyen ínséges időkben?... Meg hogy mégiscsak termelőüzem a nyomda... A takarékosságról nem is beszélve... No de, vajon takarékosság-e, ebek harmincad- jára hagyni egy országos hírű, különleges kultúrtörténeti értékű múzeumot? Tűrni, hogy az épület a mostaninál is siralmasabbá váljon, s várni, hogy szép lassan valóban romba dőljön, magá- rah agya tottságában. Van más út is. Az összefogásé. De ehhez olyan irányítóra van szükség, aki a várható buktatók ellenére is talpon marad. Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit — Nem, köszönöm ... A lényeg még mindig elsikkad! v Váry Ferencet köszöntik a gyulaiak Váry Ferenc első operett- ■ jét, a Daróczy Lajos szövegére és verseire komponált „Mariann hercegnőt”, 1946. április 27-én mutatták be az Erkel Színkörben. Még ebben az évben Szilágyi Lajos állította az Erkel Színkör színpadára — Dobi Jolán I felléptével — a második Váry—Daróczy operettet: „Az álompillangót”, amit többször megismételtek. 1947-ben már a harmadik Váry—Múlt operettnek, a „Hat kislánynak” tapsolhatott a gyulai I közönség. Így, amikor Váry I Ferenc 1946 júniusában a gyulai gimnáziumban az érettségi bizottság elé leült sikeres érettségi vizsgát tenni, már a zenével jegyezte el magát egy életre. Zenei tanulmányait Budapesten végezte, és a gyulaiakat meglepte kitűnő orgonajátéka. Később Dános Pállal sikerrel mutatták be Váry Ferenc orgona-gordonka szonátáját. Hamarosan a. rádió műsorán tűnt fel a ne* ve, mint a mesejátékok ötletes zeneszerzője, akinek behízelgő dallamait a gyerekek szívesen hallgatták. A televízió mesefilmjeihez is — A kisködmön, Bicebóca stb. — Váry Ferenc írt han- ! gulatos kísérőzenét. Több más filmzene került ki keze ! alól. Mindenütt szívesen • énekelték Bóbita-dalait és gyermekhangra írt kórusműveit. Az Országos Filharmónia > az Erkel Művelődési Köz- I pont színháztermében 1979. december 17-én 19 órakor ] sorra kerülő bérleti hangversenyén, Váry Ferenc 33 I évi zeneszerzői működésének legismertebb termékeiből ál• lított össze változatos mű- j sort. Gyermekhangra írt kórusműve mellett elhangzik I két trombitára és kamara- együttesre írt műveiből egy- j egy, valamint ismét halljuk j a népszerű Bóbita-dalokat is. Dr. Márai György Nemrég került a kezembe a Békés megyei Tanács munkaügyi osztálya által készített összefoglaló, amely a diákok nyári foglalkoztatásának tapasztalatairól készült. A szűkszavú és egyben tárgyilagos megállapításokat közlő összefoglaló olvasása közben, több figyelmeztető jelenségre is felfigyeltem. Mint minden érintett gazdasági egység, úgy a pedagógusok és a szülők is tudják már, hogy 14 éven aluli gyermek nem vállalhat munkát. Ezt egy nemrég született jogszabály tiltja. Jogszabály ide, tiltás oda, egyes munkáltatók némi ügyeskedéssel hamar rájöttek arra a bizonyos kiskapura. Nevezetesen, nem kötöttek szerződést a 14 éven aluli gyermekkel, ellenben nyugodt lélekkel foglalkoztatták őket. Még szerencse, hogy a megközelítően 6 ezer munkába álló diáknak ez mindössze néhány százalékára volt érvényes. Azt a mezőgazdasági üzemet pedig, aki mindezt nagyban űzte, „érdemeinek” megfelelően meg is büntették. A tanulóifjúság a nyár folyamán főleg a mezőgazdaságban és az élelmiszer-feldolgozó iparban helyezkedett el. Munkájukra, ezt mindenki megérti, a jelenlegi szűkös munkaerőviszonyok közepette egyre nagyobb szükség van. Felügyeletük, irányításuk többnyire biztosítva volt, ami a korábbi évekhez képest előrelépést jelent. De a foglalkoztatásukban rejlő nevelő hatás kiaknázásával továbbra is adósak maradtunk! Mert a szezonális munkák gyors elvégzésén felül azért más célja is lenne a diákok nyári foglalkoztatásának! Mégpedig, jól szervezett munkafeltételek biztosításával formálni a fizikai munkáról alkotott — gyakran ferde — ismereteiket, bevonni őket a termelő munkába, s a munkásélet szépségeiről, nehézségeiről hű képet adni. E nevelési célokat pedig köny- nyen lerombolhatja az a kisebb számban még mindig előforduló gyakorlat, hogy a fiatalokra csak látszattevékenységet bíznak, kellemetlen lődörgésre késztetve őket. így ugyanis elmarad a jól végzett munka adta sikerélmény, s emellett rájönnek arra is, hogy lehet el nem végzett feladatokért is pénzt kapni. Ezt pedig — amit később saját bőrünkön kell tapasztalniuk — szigorodó munkamorálunk, termelési fegyelmünk mellett már nem lehet büntetlenül csinálni! Szomorúan kell megállapítanunk azt is, hogy a fogadó üzemek még mindig nem ismerték fel a diákok nyári foglalkoztatásában rejlő pályairányítási lehetőségeket sem. Pedig az a gyerek, aki a nyári munka során jó tapasztalatokat szerez az adott munkahelyen, beleízeledve egy hónapon át végzett tevékenységébe, mély indíttatást is kap egyben jövőbeni pályaválasztásához. Ugyanilyen erővel viszont, egy életre el lehet riasztani bizonyos feladatoktól, szakmáktól őket. A munkáltatók következő nyári igényeiket majd február hónapban jelentik be. Addig még van idő. Például a tényleges munkaerő-szükséglet pontos felmérésére, s arra is, hogy e korábban felvetett gondolatokon meditáljanak egy kicsit. Biztos vagyok benne, a „befektetés” hamarosan megtérülne... B. S. E. M S Ev vége a „Vasutasban” A békéscsabai Vasutas Klubkönyvtár az év utolsó heteiben is változatos, érdekes programokkal várja a MÁV dolgozóit, és természetesen a város érdeklődő közönségét. A fiataloknak, a popzene rajongóinak szól a Kedves Family elnevezésű -budapesti együttes táncestje. Kedves Károly zenekarvezető és négy társának programja 25- én, kedden este 6 órakor kezdődik és éjfélig tart. A két decemberi ünnep között. 27-én csütörtökön este, ugyancsak 18 órakor rendezik meg a városi vasutas fúvószenekar évadzáró hangversenyét. Az Ötvös Nándor karnagy vezette népszerű együttes koncertjére azokat is meghívják, akik az elmúlt tíz évben támogatták a fúvószenekart. A programban Suppé Ünnepi nyitánya mellett szovjet és orosz, német szerzők művei, szlovák népA Fáklya írja Karácsonyt és az új esztendőt köszönti a Fáklya december 16-án megjelenő 24., ez évi utolsó száma. Riportjai is téli témájúak, többek között Kamcsatka életéről, fiatal geológusok munkájáról szólnak, bemutatjeik a szibériai cédrust. Olvasói levelek és kérések nyomán riportot közöl a lap Mihail Svartyin, orosz internacionalista életéről, Kun Béla és Szamuely Tibor harcostársáról. Mibe kerül a tél a szovjet népgazdaságnak? —kérdezi címében egy érdekes írás, és válaszol többek között arra is, hogy a Szovjetunió éghajlati viszonyai hogyan befolyásolják a lakástervezők gazdaságossági számításait, elképzeléseit. Külön riport idézi fel a táncfeldolgozás, polkák és indulók szerepelnek. Közreműködik Pál Olga énekes. A nemzetközi gyermekév jegyében — a Gyopár Klubbal közösen — ' annak zárórendezvényeként december 30-án, vasárnap délután 3 órakor az Okos Katica című mesejátékra várják a gyerekeket. A Jókai Színház művészeinek előadására a belépő ingyenes lesz. Az év utolsó napjára nagyszabású műsoros bálát tervez a Vasutas Klubkönyvtár. Szilveszter estéjén nyolc órától a közönséget a Tűzmadár. együttes szórakoztatja. A műsorban többek között Felkai Eszter, Geszti Glória, Gálfy László, Lengyel István és Holpert János, a Jókai Színház tagjai, valamint Alfredo bűvész és Lőcsei Mariann énekes lép pódiumra. Az óévbúcsúztató bál újév hajnalán ér véget. A jegyeket a klubkönyvtárban árusítják. mindig nagy vidámsággal járó Télapó-ünnepséget. Egy írás a nemzetközi gyermekév alkalmából megjelent, szovjet kiadású mesekönyveket mutatja be az olvasónak. Jakov Zonisz professzor az allergia leküzdéséhez ad tanácsokat cikkében. Prokof- jev Rómeó és Júlia című balettjének idei nyári felújításáról, illetve Jurij Gri- gorovics koreográfus munkájáról tudósít egy színházi riport. Képes riport kalauzolja el az olvasót egy régiségeket gyűjtő fiatalember lakására, érdekes gyűjteménye darabjai közé. A Fáklya idei, utolsó száma a hagyományos Fáklyafotóval, orosznyelv-leckével, rejtvénnyel, filmelőzetessel és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programismertetőjével zárul. Irodalmi pályázat Eredményt hirdettek Sarkadon A sarkadi nagyközségi könyvtár a két helyi általános iskolával közösen a közelmúltban irodalmi pályázatot hirdetett diákok résziére. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetését december 14-én, pénteken délután tartották a könyvtárban. Tímár Imre könyvtárvezető értékelte a pályázat eredményét. Mint elmondta, az „Olvastam egy mesét”, illetve „Olvastam egy könyvet” címmel kiírt pályázatra összesen 53 munka érkezett. Az alsóbb osztályokba járók elsősorban az olvasott művek tartalmának kerek összefoglalására törekedtek. Az idősebb pályázók — a felső tagozatosok «— viszont már hangsúlyt fektettek az olvasmányok mondanivalójának, művészeti értékének kifejtésére is. A tanárokból, könyvtárosokból álló zsűri értékelése szerint a pályázatok ösz- szességükben színvonalasnak mondhatók. Az elsőnek járó oklevelet Odor Krisztina 4. osztályos, Bandrus Antal 6. osztályos, Matus Anikó 5. osztályos, Nagy Edit 7. osztályos, Szabó Zoltán 7. osztályos és Juhász Lajos 8. osztályos tanulók vehették át. Az ünnepség végén a könyvtár és az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet KlSZ-szerveze- te teával és süteménnyel kedveskedett a pályázó 53 tanulónak és tanáraiknak, akik segítették a sikeres pályázatok elkészítését.
