Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK■ 1979. december 16.. vasárnap nekik is, mert ha megkapják a bizonyítványt, több pénzt kereshetnek. * — Jóasi bácsi abban az utcában lakik — mutat egy hölgy a mélyen sáros utcára. — Menjen csak egyenesen, amikor egy nagyon pici házhoz érkezik, ott kopogtasson. Nem is volt nehéz megtalálni. Valóban parányi épület, meg kell hajolnom, hogy belépjek az ajtón. — Hallottam, már a faluban, hogy keresett — fogad Szabó József. Hellyel kínál az ablak mellett. Elmondom, mi járatban vagyok, s nem is kell noszogatnom a 76 éves Józsi bácsit, mondókájába kezd: — Ügy neveztek 1945-ben, hogy községi altiszt. Aztán hivatalsegédnek hívtak. Mindegy minek nevezzük, egyik feladatom az volt, hogy harmadnaponként éjszaka őrködjek a községházán, nappalra meg kaptam egy dobot, s azzal jártam az utcákat. Mindig így kezdődött a szöveg: „A község elöljárósága közhírré téteti a következőket:...” Aztán később finomodott az előadás. Igaz, már másfél évtizede nyugdíjban vagyok, de még mindig én vagyok a hírtiarso- na. A változás csak annyi, hogy most már mikrofonon keresztül értesítem a lakosságot a hírekről, olykor pedig hirdetéseket, közleményeket mondok be. Például ez a ház, vagy ez a tehén, vagy ez a kert eladó. Tegnap a járási tűzoltóparancsnokság közleményét idéztem. Meg felhívtam a figyelmet, hogy a mezei pockokat irtsák a méreggel. — Melyik korszak volt a jobb a dobos vagy a mikro- fonos? — Mindkettőnek megvolt a maga izgalma, érdekessége. Amíg dobbal jártam, naponta több mint 40 utcát kellett bekürtölnöm. Ez egész napi Dob helyett mikrofon elfoglaltságot jelentett. Ennek az volt a hátránya, hogy ha tél volt, szinte odafagyott a kezem a dobverőhöz. Emlékszem, egyszer a Damjanich utca sarkán fújtam a mondókámat. Majd összeragadt a szám a hidegtől, s egyszer csak látom, hogy a Komlósi szűcs integet. Behívott a műhelyébe, elővett egy bőrkesztyűt, s mondta: „fogjam”. Hát mit válaszoltam rá: „Nem t’om én ezt kifizetni, nincs nekem any- nyi pénzem.” „Én ezt magának adom ingyen” — volt a válasz. Azóta is megvan. A hid, a kisbíró, meg a cipó • YifaA Metakémia új üzemcsarnoka — Hát maga tud segíteni, hogy visszaszerezzem. — De hogy szerezzem visz- sza, hát nem tudom ki vitte el. — Hát azt én sem, inkább csak sejtem. — S miért nem a rendőrséghez fordul? — Megyek én oda is, de maga közelebb volt. Különben sem segítenek nekem azok — sóhajt nekikeseredve. — Dehogynem, várjon csak — ezzel felveszi a telefont, s megtekeri az öreg készüléket. — ... százados vagyok. — Én meg a tanácselnök... — s mondja a kárvallott panaszát. — Várom, küldjék be hozzám. Kivizsgáljuk — s ezzel kattan a készülék. Sanyi kisomfordál a szobából, csendesen behúzva maga mögött az ajtót. — Mit gondol, hány éves ez a jóember? — fordul felém a tanácselnök. — Nyugdíjasnak saccolom. — Hát alig lépte át a negyven évet. De elég szerencsétlen. Negyven hozzá hasonló lakosunk kap szociális gott az új ABC-áruház. Színes kirakata mögött tágas téren megannyi portéka. — Lassan egy éve, hogy megnyílt üzletünk — mondja Árpád István, az ABC vezetője, s rögtön sorolni kezdi a legjellemzőbb adatokat: — A raktárral, kazánházzal és a szociális helyiségekkel együtt 630 négyzet- méter, s 17-en dolgozunk. Zömében nők. Az idei tervünk 18,6 millió forint, s kilátásaink szerint teljesítjük. — S mit válaszol, ha azt kérdem, banánt kaphatok-e? — A múlt héten volt, de ha holnap is eljön, vehet. A holnapi lesz az új szezon negyedik szállítmánya. Igaz, egy-két óránál tovább nem tart a készlet... — Ezek szerint mindent kapnak, amit kérnek? — No, azért nem. A mosószer, az édesség és a lisztesáru időnként későn érkezik, ezért úgy tűnik, mintha kevés volna. De hát nagy a forgalmunk, különösen nyáron, amikor nem egy turistaautóbusz is megáll, utasai nálunk vásárolnak. Ilyenkor karácsony előtt megint csak megélénkül a kereslet. Főleg a tizedikéi fizetés után. Föl is készültünk rá. Tavaly kevés volt a paprika, amit disz- nóölők keresnek, most dugig a raktár. Szilveszterre a pezsgő volt I:evés, most tán még marad is belőle — mutat körbe a gondolákon. Hogy jól fölkészültek, azt bizonyítja, hogy aranyvasárnap — ma — is várják a község vásárlóit. * Serfőző Jőzsefné, a Vörös Hadsereg útján lakik. Ez munkásságával, ha véletlenül is, de összefügg. Lassan öt évtizede a kommunista párt tagja. — A férjem vitt be a munkásegylétbe, hajdanán. Itt születtem, itt élek ma is. Végigkísérhettem falum változásait. Láttam, a múltban mennyire uraskodtak az elöljárók, s láttam, amikor a szovjet hadsereg átvonult Körösladányon Debrecen felé. Átéltem és aktívan kivettem a részem a helyi párt megalakulásában, s segítettem a beteg katonáknak, a gyerekeknek, egyszóval a szegényeknek. Olyanoknak, mint amilyenek mi voltunk. — Alig hogy felszabadult a községünk, létrehoztunk a gyerekeknek egy napközit. Hetven apróság kapott is helyet. Ügy kuncsorogtuk ösz- sze a pénzt. A férj-uram akkoriban rendőr volt, s amit elkoboztak a feketézőktől, azt is megkapta a napközi: hízót, libát... Aztán, mikor megjelent a forint, havonta kaptunk abból kétezret támogatásként. — De átéltem a tsz-ek megalakulásának viharos éveit is. Én is toboroztam a tagokat, sőt a tagosító bizottság elnöke voltam, s toboroztam más falvakban is. Mindig ott kellett dolgoznom, ahol a baj volt, vagy nagy volt a feladat. — Szépen fejlődik a községünk. Csak egy baj van: már idős vagyok, nem sokat tehetek a közért. De tesznek helyettem a mai fiatalok. Olyan szépen épül, például itt szemben a szövetkezet... * Vakító fehér a Metakémia Ipari Szövetkezet új üzemcsarnoka. Majdnem a portával szemben van az irodaépület, ahol Farkas Mártonnal, a szövetkezet főkönyvelőjével beszélgettünk. — Tudja, sokat jelent a községnek, hogy saját üzeme van. Sokan irigylik is ezt tőlünk. Ha az egész települést tekintem, akkor az egyik legfontosabb feladatunk, hogy munkaalkalmat tudunk nyújtani. Ma csaknem 250 dolgozónak van, s közel fele nő. Azt mondják, hogy a szomszéd várnak — Szeghalomnak — elszívó hatása van, de ez a mi üzemünkben nem érződik. Sok embert az itteni lehetőségek tartanak vissza attól, hogy elköltözzön. Ezért is, de magáért a termelésért is állandóan igyekszünk mindent korszerűsíteni, fejleszteni. A jövő számunkra a vegyi ágazat felfuttatása. Már ma is vannak ismert termékeink, mint a cipő- és padlóápoló szerek, a rovar- és rágcsálóirtók, fürdősók. De új termékek gyártását is tervezzük. S ami a legújabb, az idén ősztől első ízben szakmunkás- képzést is beindítottunk. A kétéves tanfolyamra 40 dolgozónk jelentkezett. Jó ez Nagy a forgalmunk ... Kecses új híd húzódik a Körösök fölött, s szinte beletorkollik a fáik között megbújó egyszerű épületbe, amelynek bejárója fölött tábla: Községi Tanács. Kö- rösladányban jártunk. Kiss Gyula, a 6200 lelket számláló település tanácselnöke. Pasztellszínre festett falú szobájában épp társalogni kezdenénk, amikoF az ajtó mögül hangok szűrődnek át, majd sietős kopogtatás után egy idősnek tűnő ember nyit be. Leveszi sapkáját, s ke- ményedő öklei közt gyűrve, szinte sírósan, mondókájába kezd. — Elnök elvtárs! Az éjjel ellopták a fél zsák kukoricámat. — És miért hozzám jött, Sanyi? segélyt rendszeresen a községben. Sanyinak az esete is nagyon furcsa. Mondtuk neki, gyűjtsön egy kis pénzt, s ha van tízezer forintja, kap a tanácstól egy lakást. Tudja, most egy amolyan rozzant viskóban lakik, ahol az ember fektében látja az eget. össze is gyűjtötte a pénzt, de ahelyett, hogy jelentkezett volna nálunk, vett rajta egy csikót. Hogy minek az neki, a jó ég se tudja, mert még csak fuvart sem vállal. * Kissé lehangolva folytattam utamat a kövesúton. A köd szürkébbnek látszott, mint reggel, s az eső szitált. E sűrű levegőn is átcsillo— A mikrofon, az más: nincs annyira közvetlen kapcsolatom a néppeL Habárma is az van, hogy a falu ap- raja-nagyja messziről köszön: jó napot Józsi bácsi, csókolom Józsi bácsi... — Viszont a mikrofon előnye: csak eljárt már felettem az idő, nehéz lenne mindennap végigmenni az utcákon. Itt meg ülök egy kis szobában, aztán jönnek az emberek, én meg negyedóránként bemondom a közleményeket. 1964-ig még szívküldi is volt. Az ismertebb névnapokon olyan sokan jöttek, hogy be se fért az egész napba a sok üzenet, meg zene. Mert zenéltünk is ám! Ha nem volt a tanácsnak olyan lemeze, akkor én hegedültem a nótát. — Aztán, ahogy nyugdíjba mentem,' csak visszahívtak. Háromszor is. Ügy érzem, szeretnek engem errefelé. * Korszerű új sütöde áll a Gyomai út szélén. Tisztaság és kenyérillat. Hatalmas tábA híres ladányi kenyér la az egyik pulton: „Üzletünkben a legkisebb súlyú kenyérmennyiséget is kiszolgáljuk.” — S ha én egy harapásnyit kérek? — fordulok Nagy Józsefnéhez. — Annyit is kimérünk. — A Békés megyei kenyérnek híre van az országban. Azon belül is a körösladá- nyit emlegetik első helyen. Igaz ez? — Hát, lehet benne valami, mert nap mint nap jönnek az emberek, hogy én szolnoki, egri, fővárosi vagyok, innen viszek haza kenyeret. Múltkor is itt volt két ellenőr, és azt mondták, hogy a békéscsabai kenyérhez képest ez kalács. — Mennyit sütnek naponta? — Átlagban ezer darabot. Ez főleg háromkilós cipó. Itt a boltban 150—160 darab el is kél. De jut belőle a környező községeknek is, ha igénylik. — Mégis, mitől jobb, mint a többi? — Hát, én azt nem tudom, pedig ugyanabból a békéscsabai lisztből készül, mint a megyeszékhelyen. Ezek szerint a szakmaszereteten múlik. A 23 dolgozót számláló kenyérüzem pékjein. S hogy hírnevük mész-, szebb tájékon is ismert, bi-> zonyítja, hogy a községen áthaladó Volán-buszok némelyike egyperces pihenőt tart, amíg utasaik vásárolnak az illatos kenyérből. * A Magyar—Vietnam Termelőszövetkezeten és a Me- takémián kívül, ami sajátunk, a községben még számos üzem foglalkoztatja lakosainkat — mondja a tanácselnök. Itt a Csepel Autó. a Sztár Üj Divat Szövetkezet, a kosárfonó, a téglagyár, az Üjpesti Bőrgyár egy részlege. Ennek ellenére elég sok ladányi, csaknem 300 ingázik. Igaz, van, aki községünkbe jön reggelente, de többen eljárnak. Az a községünk funkciója, a településhálózat szempontjából, hogy segítséget adjunk Szeghalamnak. Van, aki átköltözött, vagy messzebb tájékon lakik ma már, de ott sem tagadja le, hogy idevaló. Jávor Péter I ilifffl Ilii! I tfilTTll 1 Hi Jf ' ? . } -.■'' Vv - ,/--■ i / -i; ■ **r‘ -- JK- » ;aB
