Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

1979. december 14., péntek Év végéhez Közeledve Importgondok a Kner Nyomdában Kevesebb üzemanyaggal több kilométer és tonna Az elmúlt esztendőkben a világ energiaigénye az élet minden területén fokozódott. A villamos energiát az üzemeken kívül falják a háztartási gépek, a gáz egyre több otthonban szolgáltatja a meleget, a folyékony üzemanyagok iránti igény a járművek számának növe­kedésével fokozódott. Falják a gázolajat, a benzint a teherautók és személykocsik — egyre többet. De vajon az áruszállításban a teljesítmények arány­ban vannak-e a felhasznált folyékony energiával? Ezt kutattuk a Volán 8-as számú Vállalatnál. Talán még sohasem volt annyi gondja a folyamatos termeléssel a Kner Nyomdá­nak, mint ebben az évben. A gyártmányok és a gépek, no meg a felhasználói igé­nyek jellegéből adódóan sok import alapanyagot használ a nyomda, és ezek beszerzé­se rengeteg gonddal jár. Hi­ányoztak a behozatali enge­délyek, és bár időben jelez­ték a minisztériumnak, még­is, csak késve kapták meg a jóváhagyást. Emiatt előfor­dult, hogy nagy termelé­kenységű, drága gépek áll­tak. Legtöbb kiesést az And­reotti mélynyomó gép és a Bopst dobozgyártó gép kény­szerű leállítása okozta, de sok más gépet is csökken­tett kapacitással üzemeltet­tek. A nyomda saját import- gondjaihoz járult a megren­delők hasonló problémája is. A mosószert gyártó üzemek is anyaghiánnyal küszköd­tek, és érthető az álláspont­juk: ha nincs mosópor, nem kell a doboz sem. Más ter­melők importkorlátozásai is részben a nyomdánál csa­pódtak le. Ezek után nem meglepő, hogy nagyon jelentős meny- nyiséggel, mintegy 2500 ton­nával marad el a nyomda az eredetileg kitűzött 14 ezer tonnás termelési tervtől. Természetesen, amikor ki­derült, hogy gond lesz az importtal, azonnal keresni kezdték a megoldás lehető­ségét. Ennék egyik módja, hogy hazai alapanyagokat használnak fel. Erre részben volt csak lehetőségük, mert a hazai papíripar sok eset­ben nem tudja biztosítani a kívánt minőséget. Volt úgy, hogy próbaképpen hazai anyagra nyomtattak, és az lett az eredménye, hogy ren­geteg selejt mellett csak a kapacitás 15 százalékát tud­ta produkálni a gyártósor. Amit tehát nyerték a réven, többszörösen elvesztették a vámon. Más jellegű problémát okoz az import alumínium- fólia helyettesítése. Míg kül­földről 2 ezred milliméter vastagságút kapnak, a ha­zai gyártó csak 3 mikrono­sat tud szállítani. Az im­portkiváltás ez esetben 50 százalék anyagfelhasználás­növekedéssel jár. Megoldásához közeledik viszont a kombinált csoma­golóanyagok hazai gyártása, a gép már működik Ma­gyarországon, de jelentősebb termelésfelfutás csak a jövő évtől várható. Ezért az idén importpótlás ügyben nem so­kat tudott tenni a Kner Nyomda. A gondokon a termelés át­programozásával igyekeztek segíteni, és állíthatjuk, hogy ez nagyon jól sikerült. Fo­kozták a tekercsnyomást, és a munkaigényes kombinált csomagolóanyagok gyártását. Ezek természetesen drágáb­bak is, mint az egyszerű kar­ton, így érthető, hogy a 960 millió forintos árbevételi tervtől csak kevéssel, 25 mil­lió forinttal maradtak le. Ami pedig a hatékonyságot és a vállalati eredményt il­leti, ott igazán jól sikerült az idei esztendő. A tervezett 97 millió forintos nyereség helyett több mint 100 mil­liónyit realizálnak. Ennek az évnek az esemé­nye az is, hogy több mint egy év késéssel elkészült az új kapacitásbővítő beruhá­zás építészeti része. A héten megkezdték a gépek kitele­pítését. Az új beruházáshoz szükséges eszközök már rég­óta beérkeztek, kivéve a két NDK gyártmányú nyomógé­pet, melyekre 1978 óta hiá­ba várnak. A következő évre a nyom­da 12 ezer 500 tonnás terme­lési tervet készített. Ez több, mint az idei, de kevesebb, mint az 5 éves terv 1980-ra előirányzott része. Ennek egyik oka, hogy a jobb anya­gok miatt csökkent a termé­kek súlya, másrészt pedig Ha nem is veti fel az öröm a kétegyházi Béke Termelő- szövetkezet központját, azért elkeseredés sincs, pedig len­ne rá okuk, hiszen az idei gazdasági évben sem volt megrendelő partnereik ter­melésfelfutása is elmaradt a várttól, így kisebb a csoma­golóanyag-szükségletük is. Árbevételük viszont a 8 szá- lékos termelésnövekedés el­lenére ugyanennyivel csök­ken majd, az új termelői árak miatt. Várható nyere­ségük még bizonytalan, de legjobb esetben sem számí­tanak többre 30 millió fo­rintnál. A nehezebb gazdasági kö­rülmények érthetően a haté­konyság fokozására ösztön­zik a vállalatot. Ennek szép hagyományai vannak, mert az idei évre vállalt 5 száza­lékos növekedést 10 hónap alatt 6 százalékra teljesítet­ték. Jövőre már lehetőségük lesz a fokozott importmeg­takarításra is. Mintegy 20 millió forinttal kívánják csökkenteni a tőkés orszá­gokból származó behozatalt. Az egy forint termelésre ju­tó fajlagos energiafelhaszná­lást 2 százalékkal csökken­tik. Egyre több dolgozó sajátít­ja el több szakma ismerete­it a nyomdában, ezáltal könnyebben csoportosíthat­ják át az embereket. Meg­kezdik jövőre a mesterszak- munkás-képzést is, 14 dolgo­zó jelentkezését fogadták el eddig. A jövő év fontos felada­ta lesz még a gyomai üzem rekonstrukció-előkészítése is. A tervek szerint 1981-ben 150 millió forintos költség­gel kétszeresére fokozzák a könyvnyomtatási és három­szorosára az egyéb nyomtat­ványok gyártásának kapaci­tását. kegyes hozzájuk az időjá­rás. Ennek ellenére bizako­dóak, nem lesznek vesztesé­gesek az idén. Ez pedig már nagy szó, hiszen ilyet a gyu­lai járásban talán négy szö­vetkezet mondhat el magá­ról. Bizakodnak azért is, mert időben és jó minőség­ben sikerült elvetni 1200 hektáron az őszi búzát, 260 hektáron a repcét, s 1500 hektáron mélyen felforgatták a talajt. Az állattenyésztésben ága­zatváltás történt. Felszámol­ják a szarvasmarha-tenyész­tést, s helyette nagyobb súlyt kap a juhtenyésztés. Jelen­leg 1600 juhból áll az állo­mány plusz 300 jerkéből. Ügy tervezik — mivel ez az ága­zat gazdaságosnak tűnik, még hosszabb távon is —, hogy a VI. ötéves tervben négyszer ezer férőhelyes juhhodályt építenek, mert egy-két éven belül a juhállományt 4 ezer­re kívánják fejleszteni. Ta­valy kezdték hozzá — a meglevő épületek jobb ki­használására a baromfite­nyésztéshez. Az első évben, tavaly 20 ezer libát tenyész­tettek. ebből 6 ezret hagy­tak meg törzsállománynak. A tojástermelésük is jól ala­kult, hiszen az idén 144 ezer libatojást értékesítették ta­vasszal, az ősszel pedig 60 ezret, amelyből csaknem 3 millió forint többletbevétel­hez jutottak. Ugyancsak mintegy másfél millió forin­tot hozott az a 33 ezer gyön­gyös, amelynek túlnyomó többsége exportra került. Mind ennek köszönhető, hogy tervezett árbevételük állattenyésztésből — amely 18 millió forint volt — jó­val több lesz, várhatóan meg­haladja a 20 millió forintot. — Járműveink az elmúlt évben csaknem 19 millió li­ter üzemanyagot fogyasztot­tak, melynek egyik fele gáz­olaj, a másik pedig benzin — kezdte a beszélgetést Deák János, a vállalat fő­energetikusa. — Az elmúlt évektől a Volán Tröszt mind a 24 vállalatánál, az 1974-es üzemanyagár-robbanást kö­vetően kidolgozták a közép­távú energiatakarékossági koncepciót, mely átfogja a vállalatok üzemanyag-gaz­dálkodását. A vállalatunknál az éves tervek kitérnek a szervezésre, a beruházásra, a műszaki kérdésekre, és természetesen az emberi té­nyezőkre. Az intézkedések, a tervek csak akkor érnek valamit, ha azok nemcsak tervek, és elképzelések maradnak, ha­nem meg is valósulnak. A 8-as Volánnál a műszaki, a fejlesztési és a forgalmi fel­adatok meghatározzák az üzemanyag-felhasználás mértékét, a teljesítményeket. A forgalmi szervezés kor­szerűsítésével a vállalat te­hergépkocsijainak többsége ma már pótkocsival közleke­dik. Ezenkívül a visszfuva- rok szervezésével, fuvarát­vállalásokkal csökkentik a járművek üres futását, vagy­is a felesleges üzemanyag­felhasználást. A műszaki feladatok közül a fogyasztás terén kiemelkedik a kopott motorok időbeni cseréje és javítása. Az adagolók helyes beállítása közvetlenül is érinti a gázolajfogyasztást, a motor teljesítményének ala­kulását. Az üzemanyag-fo­gyasztás mérésére a vállalat külön csoportot hozott létre. Ugyancsak külön csoportban végzik az adagolók helyes beállítását. Tágas, kényelmes műhelyben dolgoznak az „arany kezű gyerekek”, vagy­is az adagolóbeállítók. A központi adagolósmű- helyben a polcokon katoná­san sorakoznak. a különféle típusú járművek „szívei”. Helyes beállításukat, javítá­sukat jól képzett szakembe­rek végzik. — A gázolajfogyasztást meghatározza munkánk: füs­töl a jármű, ha az adagoló rosszul van beállítva, vagy ha kopottak az alkatrészei — sorolja Remző Imre fő­művezető. Az ajtó melletti próbapa- don éppen egy Ikarus adago­lóját állítja Komáromi Já­nos. A csavarokat egy moz­dulattal meglazítja, légtele­níti a rendszert. Néhány másoperc múlva felpörög a próbapad, üzemi állapotba kerül az adagoló. — Havonta 80—90 adago­ló kerül a műhelybe — mondja a fiatalember, aki hét éve dolgozik a szakmá­ban. — Egyik nagy gon­dunk, hogy a kereskedelem­ben nincs meg minden al­katrész, gyakran két-há- rom adagolóból állítunk ösz- sze egyet. Aztán feltétlenül megemlítem másik gondun­kat : sok gépkocsivezetőnk szereti „bűvölni” az adago­lót, azt szeretné, ha az ő ko­csija jobban gyorsulna, mint a másiké. De kérdezem én: hogyan tudja helyesen beál­lítani egy csavarhúzóval? A Volánnál felhasznált üzemanyag másik felét a benzinüzemű gépkocsik fal­ják fel. Ezeket a teherautó­kat is rendszeresen ellenőr­zik, a görgős fogyasztásmé­rő próbapadon. Különféle terhelésnél jegyzik a sebes­ség és a fogyasztás alakulá­sát, s ahol szükséges, a kar­burátoron állítanak. — Nagyon sok függ a jár­művezető vezetési stílusától — elemzi a fogyasztást Pet­A benzinüzemelésű teherau­tók fogyasztását görgős fo­gyasztásmérő próbapadon el­lenőrzik Fotó: Veress Erzsi rovszki István. — Sok ZIL befut hozzánk, mondván, nagy a túlfogyasztás. Ami­kor a próbapadra kerül, ki­derül: a kocsi fogyasztása optimális, a gépkocsivezető lábával van a baj. Túl so­káig nyomja a gázpedált, pörgeti a motort, sportosan vezet. Békéscsabán egy füstölgő Roman teherautó nyomába erdtem. Trabantom kilomé­terórájának mutatója úgy állt meg a 60-as számon, mintha odaragasztották vol­na. A vasútállomáson ka­vicsrakodásnál értem utói. — Kicsit gyorsan jött... — fordulok a kocsi hosszú hajú, fiatal pilótájához. — Rossz a kilométerórám — hangzik a tömör válasz. — Aztán • kicsit füstöl a motor... — Nyomom neki a kakaót, különben nem megy, nem élek meg. — Rosszul van az adago­lója beállítva... — Az?! — horkan fel. — Én állítottam be! — s érzi, hogy e mondat nem kellett volna, majd bűnbánóan így folytatja: — Teljesítmény­bérben dolgozunk, ha keres­ni akarok, hajtanom kell. Közben még két tehergép­kocsi vezetője érkezik. Az egyik pilótája, az ötvenhez közel járó Zsák János így vélekedik: — Az adagolóhoz hozzá nem nyúlnék, azt nekem 6enki ne magyarázza, hogy csavarhúzóval jól be tudja állítani. — Nem is megy a kocsid — szól közbe az előbbi be­szélgetőpartnerem. — Lehet, hogy nem megy úgy, mint a tiéd, de egy-két dologra hadd emlékeztesse­lek: több mint 25 éve veze­tek, engem még nem bün­tettek meg. Téged? Ügy tu­dom, már kaptál fényképet. És mennyi a te fogyasztá­sod? Jóval több, mint az enyém. És mennyi pénzt viszel haza? Annyit, ameny- nyit én. S ezzel együtt nem győzöd a kipufogót kormoz­ni — üti el tréfával, és nyújtja a kezét, mert a markoló kürtje jelzi: meg­telt a teherautó, mehet. Az elmúlt öt esztendőben a vállalatnál csaknem 17 százalékkal nőtt az üzem­anyag-felhasználás, 1974-ben 13,4 millió liter üzemanya­got használtak fel, s a kü­lönféle járművek megtettek 36,7 millió kilométert. A te­hergépkocsik teljesítménye 100 millió tonna árukilomé­ter, az autóbuszoké pedig 360 ezer -utaskilométer volt. — Mi a helyzet napjaink­ban? — fordulok ismét a fő- energetikushoz. — Az év eltelt 11 hónap­jában felhasználtunk csak­nem 19 millió liter üzem­anyagot, járműveink megtet­tek 44,3 millió kilométert. A teherkocsik teljesítménye 126 millió árutonna-kilo­méter, a személyszállító jár­műveké pedig 490 ezer utas­kilométer. És még nincs vé­ge az évnek... • A vállalatnál az elmúlt három esztendőben jelentő­sen korszerűsödött a gépjár­műpark. Nagy teljesítményű tehergépkocsikat és korsze­rű autóbuszokat helyeztek üzembe. Jóllehet ezeknek az üzemanyag-fogyasztása na­gyobb, mint a régi típusú- aké, ám az egy tonnára eső üzemanyag-fogyasztásuk alig 70 százaléka a koráb­biaknak. És még ebből is tudnak megtakarítani! Az elmúlt négy évben a válla­lat 9 millió forint értékű üzemanyagot és kenőanyagot takarított meg. Hogy az idén mi várható? Szerény számítások szerint a megtakarítás fedezi az egy hónapi üzemanyag-szükség­letet. Jövőre, vagyis január 1-től a vállalatnál az üzem­anyag-megtakarítást ösztön­zik. A számítások szerint például az 5 százalékos üzemanyag-megtakarítás negyedévenként 1200—1500 forint prémiumot jelent a gépkocsivezetőknek. A vál­lalatnak? Milliókat, tízmil­liókat ! Szekeres András s A gyomai Győzelem Termelőszövetkezet melléktevékenység­ként vasipari munkákkal is foglalkozik. A füzesgyarmati Univerzál Szövetkezet részére készítenek vaskerítéseket Fotó: Veress Erzsi Előtérben a juhtenyésztés a kétegyházi Béke Termelőszövetkezetben Komáromi János a próbapadon ellenőrzi egy Ikarus ada­golóját

Next

/
Oldalképek
Tartalom