Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-10 / 263. szám

1979. november 10.. szombat Mozgalmas fisz a határon Virágok a téren „Mi, az orosházi határőrkerület ötszörös kiváló battonyai őrsének személyi állománya, kommunistái és ifjúkommunis­tái — folytatva a hidasnémeti felhívás során kibontakozott versengést — az MSZMP XII. kongresszusa, és hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulója tiszteletére felhívással for­dulunk a határőrség személyi állományához... Felhívásun­kat azzal a meggyőződéssel tesszük közzé, hogy az a ha­tárőrség személyi állományának körében kedvező vissz­hangra talál.” A versenyfelhívás még augusztusban jelent meg a határőrség lapjában, a Ha­tárőrben. Ebben a battonyai- ak vállalták többek között, hogy becsülettel ellátják ha­tárőrizeti, határrendfenntar­tási feladataikat, a harcké­szültség magas szinten tartá­sával úgy hajtják azt vég­re, hogy szakaszukon büntet­len határsértés nem történ­het meg. Segitik a fiatal ha­tárőrök beilleszkedését, ál­landóan fejlesztik politikai képzettségüket, és az első­ként felszabadult és kiváló címmel kitüntetett határőr­nagyközség, Battonya lakos­ságának párt-, állami, ifjúsá­gi és gazdasági szerveivel, illetve az önkéntes határ­őrökkel tovább szilárdítják kapcsolatukat és együttmű­ködésüket. A felhívás nagy visszhan­got váltott ki országszerte a határőrök között. Máris szá­mos csatlakozásról érkezett hír. Az előzményekről és az őrs életéről váltottunk szót a — Nagyon mozgalmas — vágják rá szinte valameny- nyien egyszerre —, nem tud­juk mi lehet az oka, de például a tavalyi évhez ké­pest most megduplázódott a határsértések száma. Van munkánk bőven, nem unat­kozunk egy pillanatra sem. Szerencsére eddig még vala­mennyi határsértőt sikerült elfogni. Pallag József aránylag szerencsés helyzetben van. Kötegyánból vonult be, ő is a Sarkadi Cukorgyárban dol­gozott, nemcsak onnan is­merte Hőgyes Pistát, hanem már jóval korábban is, hi­szen együtt jártak iskolába. Ö lép Pista beosztásába. Kispál József, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ újkígyósi vas-műszaki boltjának he­lyettes vezetője volt, mi­előtt bevonult. — Két nappal a bevonulás előtt tudtam meg, hogy ha­tárőr leszek. Voltak többen a községünkben, akik hatá­meg különben is azt hisszük, változatosabb itt az élet, mint a néphadseregnél, mert ] van itt szép idő is, nem­csak eső meg fagy, Csodá­latos a természet az év | minden szakában. Persze ' azért nyáron könnyebb. Meg j tudja úgy van az, hogy azért ; ez egy kisebb kollektíva, többet vagyunk együtt, mint ] voltunk a testvérünkkel. Éj- i szaka, ha nem tudnánk, ki j vált le bennünket, akkor is ■ megismernénk a zörgésről, a ; lépések zajáról. Nem tudom ; a honvédségnél hogy van, itt nagyobb az egymásra utalt- j ság, segítünk is egymásnak j mindenben. Csínytevések? Itt is akadnak, hiszen fiata- ; lók vagyunk, és ha a szolgá­latot komolyan is vesszük, ; a szabad időben ugratjuk is ; egymást. A parancsnokokkal ’ itt más a kapcsolat, mintha szüléink lennének. Hogy mi- kor volt itt fenyítés utoljá- ' ra? Hát, amióta én itt va­gyok — annak már két éve — azóta nem volt. Ha vala- j ki szabadságra megy, vagy eltávozásra, nemhogy elkés­ne, de egy-két órával hama­rabb megérkezik. Hogy tör­tént-e velünk valamilyen említésre méltó esemény? Hát, az bizony gyakran elő­fordul nálunk. Hogy ma- j gamnál maradjak, éppen nemrégiben történt meg, hogy elengedtek parancs­nokaim három napra, össze < Pallag József, Hőgyes István és Kispál József, akik a jók a között is a legjobbak közé tartoznak Kép, szöveg: Béla Ottó közelmúltban a parancsnok­kal és határőrökkel. A puri­tán egyszerűséggel, de mégis hangulatosan berendezett klubhelyiségben beszélget­tünk a leszerelés előtt álló Hőgyes István őrmesterrel, Pallag József őrvezetővel és Kispál József határőrrel. — Ne tűnjön dicsekvésnek, de valamennyien éreztük, hogy mint ötszörös kiváló őrs- valami pluszt kell, hogy adjunk a két jelentős ese­mény, a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére. Ügy találtuk legcélszerűbb­nek, hogy ebbe vonjunk be hazánk valamennyi határsza­kaszán tevékenykedő határ­őrt. Mi valamennyien bevo­nulás előtt üzemekben, gyá­rakban, hivatalokban dol­goztunk, ott a munka front­ján próbáltunk, ki-ki a ma­ga tehetsége és tudása sze­rint hozzájárulni az ország gazdagításához. Itt azonban más jellegű a tevékenysé­günk, és ehhez igazítottuk a felhívásunkat — kezdi a be­szélgetést Hőgyes István őr­mester. — Jómagam a Sar­kadi Cukorgyárban dolgoz­tam, mint cukorfőző mielőtt bevonultam. — Ha már itt tartunk, úgy tudom, rövidesen leszerel. Már megkezdte az asszimi- lálódást a régi, de most új­nak ható környezethez? — Nem lesz nehéz az át­állás, hiszen amikor szabad­ságon vagyok otthon, felke­resem a gyárat, a szakikat. Várnak ők is, meg a felesé­gem is, aki a 3. sz. óvodában óvónő. — Milyen most az élet a határőrőrsön? ron teljesítettek szolgálatot, megpróbáltam őket kifag­gatni, milyen is a határőr­élet, hogy fel tudjak rá ké­szülni. Nevettek, de nem mondtak semmit — majd meglátod, ha ott leszel. — így aztán nem volt semmi elképzelésem az itteni élet­ről, semmi nem ért váratla­nul, ami itt történt velem. Igyekeztem mielőbb beillesz­kedni a kollektívába, és azt hiszem, ez sikerült is, hiszen két napja választottak mega fiúk KISZ-titkámak. Emel­lett én vezetem a klubot is. Már amikor van rá idő. Mert bizony itt soha nem lehet kiszámítani, mikor kell ab­bahagyni a tv-nézést, mikor kell elpakolni a sakk-kész­letet. A riadó, bár sohasem ér bennünket készületlenül, a legkiszámíthatatlanabb időben is felhangozhat. — Nős? — Szerencsére nem — mondja mosolyogva —, az­zal ráérek majd leszerelés után foglalkozni. — De azért egy kislány csak van, aki várja? — Most veszett össze vele — vágják rá kajánkodva a többiek. Aztán már kötetlenebbül beszélgettünk. A válaszadás­kor nem tartják be a sor­rendet. — S ha most vonulnának be, és lehetne választani, hogy határőrség, vagy nép­hadsereg, melyiket választa­nák? összenéznek, mosolyognak, de azért egyértelmű a vá­lasz. — Ügy vagyunk vele, hogy már ezt megszoktuk, volt minden csomagolva. Már éppen búcsúzni készül- . tem, amikor jött a riadó. Es­tig tartott. Akkor meg már hová menjek, se busz, se vonat. De azért nagyon vágytam haza, telefonáltam apósomnak, hogy jöjjön el értem autóval. Szerencsém volt, mert amikor visszaj öt- I tem, megtudtam, hogy nem sokkal később újra riadó volt. Ügy, hogy másnap sem tudtam volna hazamenni. — Az az igazság — mond­ja az őrsparancsnok —, hogy a fiúk minden dicséretet I megérdemelnek, bár ezt nem is kellene hangsúlyoznom, j hiszen erről tanúskodik a többszörös kiváló cím. Az is j igaz, hogy ha nem lennének ! önkéntes segítőink, még ne- • hezebb lenne a dolgunk. Az önkéntes határőrök a ha- : tárőrökkel együtt látják el i sokszor a szolgálatot. A kit ' tsz-ben, a Május 1-ben és a Petőfiben egy-egy önkéntes ; határőrcsoport működik, amelyeknek sokat köszönhe- j tünk. Példásan veszi ki ré- 1 szét a szolgálat ellátásából j Szitás Ferenc, Kopcsák Bé- j la, Putzig Antal, Varga Jó- ! zsef, Mák Ferenc, Gombkötő \ György, Oláh József és Ár- j vai János önkéntes határőr, de a többiekre sem lehet panasz. A battonyai határőrőrsön ; meggyőződhettünk arról, j hogy a személyi állomány j a parancsnokok irányításá­val jó úton halad, hogy az idei teljesítményük alapján a versenymozgalomban nyúj- | tott kiemelkedő munkájukért hatodik ízben is elnyerjék a „Kiváló Határőrőrs” megtisz­telő címet. — Mit is jelent a HVDSZ rövidítés? — Helyiipari és Városgaz­dasági Dolgozók Szakszerve­zete — mondja Valentinyi Mártonná, a megyei bizott­ság titkára. — Ezek szerint a helyi­ipar és a városgazdálkodás külön, mégis együvé tartozó fogalom. — A mi munkánk sokol­dalú, hiszen érdekkörébe tar­toznak az árutermelő, a javí­tó-szolgáltató, valamint a kommunális közüzemi vál­lalatok, amelyek tanácsi fel­ügyelet alatt állnak. Szak- szervezetünknek hat ipari, hét kommunális, 24 költség- vetési üzeme van, a szerve­zett dolgozók száma pedig mintegy 7 ezer. RlVAL-kazán, cirokseprű Amikor a tanácsi vállala­tokról beszélnek, általában így .fogalmaznak: az a sze­gény szakma?! Sokszor még a kérdőjelet sem teszik a mondat végére. Ebből vilá­gosan látszik: fontos, ugyan­akkor többre érdemes ága­zatról van szó. Nem árt ezen elgondolkozni. Kezdetben ugyanis az árutermelő taná­csi vállalatokat azért hozták létre, hogy elsősorban a he­lyi igényeket elégítsék ki, bővítsék a. választékot, pó­tolják a hiánycikkeket, és nem utolsósorban megoldják a város és a környék foglal­koztatását. A világ azóta na­gyot fordult. Ma már eze­ken a szempontokon kívül a legtöbb üzem igazodik az ágazati, a -népgazdasági programokhoz. Termékeik keresettek a szocialista és a tőkés piacokon. Az elmúlt években jelentősen meg­gyorsult a megyei tanácsi vállalatok műszaki és tech­nológiai fejlődésének az üte­me. Itt van mindjárt a vegyes­ipari vállalat, amelynek gáz­kazángyártása határainkon túl is híres. Megszüntették a gazdaságtalan termékek elő­állítását, s előtérbe került a gyártmányfejlesztés. Ebben az évben kezdték el készíte­ni a gáz-, az olaj-, a széntü­zelésre alkalmas RIVÁL-ka- zánt. Termékeik olyannyira keresettek, hogy a hazai igé­nyeket nem tudják kielégí­teni. Csehszlovákián kívül más országok is érdeklőd­nek a kazánok iránt. Ez egyébként „az egyik szemem sír, a másik meg nevet” ti­pikus példája. Szinte tör­vényszerű, hogy ilyenkor a szolgáltatás háttérbe szorul. Nincs már a vállalatnál szo­bafestő, kárpitos, és nemso­kára az asztalosok, a fűtés- szerelők is becsukják a mű­helyt. Nagy feladat hárul itt a vállalat vezetőire, a szak- szervezetre. A dolgozók át­irányítása, más szakmára va­ló átképzése bizony nem megy egyik napról a másik­ra. Mindez körültekintő, ap­rólékos munkát igényel. Természetesen nem sza­bad hallgatni a gondokról sem. A Gyulai Betonáru és Szakipari Vállalatnál ösz- szességében jól mennek a dolgok. Termékeiknek nem kell nagy reklámot csapni. Az alumíniumöntéssel is ki­váló üzletet csináltak, ami­kor együttműködnek a nyu­gatnémetekkel. Aligha lehet panasz a szervezésre, a mun­kafegyelemre, s az üzemi de­mokrácia fórumaira. Az Orosházi Faipari Vállalatnál megfér egymással a bútor- gyártás és a seprűkötés. Vi­szont az utánpótlással bajok vannak. Szerződtetnek ugyan ipari tanulókat, de az idő­sebbek nem vállalkoznak ta­nulásra, a szakma megszer­zésére. Üj szelek fújdogál- nak a Gyulai Kötőipari Vál­lalatnál is. Igyekeznek lé­pést tartani a divattal, kor­szerűsítik a termékeket, amelynek egyik kerékkötője a nem megfelelő alapanyag­ellátás. Ennél a vállalatnál a legalacsonyabb a bérszínvo­nal, ezért is vannak gondja­ik a létszámmal. Ugyanak­kor nincs megoldva a fel­nőttek szakmai képzése. fl sárga mellény terhei A közelmúltban tárgyalta és hagyta jóvá az SZMT el­nöksége a HVDSZ intézkedé­si tervét, amely a lakossági, az építési, a kommunális szolgáltatások fejlesztésének megyei feladatait szabta meg, összhangban az MSZMP KB 1978 októberi, a megyei pártbizottság 1979 áprilisi határozatával. Ezek kifejezik a társadalom és az egyének érdekeinek egységét. Azt, hogy minél több lakásban le­gyen egészséges ivóvíz, ja­vuljon a lakások használati értéke, ne árassza el a tele­püléseket a szemét, szép kör­nyezetben éljük le az éle­tünket. Nos, tudnak-e iga­zodni a változó, növekvő igényekhez megyei vállala­taink? Ha nem is mindegyik, a többség igen. A Patyolat Vállalat új telephelyet ka­pott, korszerű gépeket szer­zett be, aminek eredménye­ként csökkent az átfutási idő. A korszerűsítésre 16 mil­lió forintot költöttek. Mosó­szalonok, felvevőhelyek lé­tesültek. Ami ugyancsak fi­gyelemre méltó: bevezették a minőségi bérezést. A jövő­ben a szőrme- és bőrtisztí­táson kívül szőnyeg, vala­mint kárpittisztítást is vál­lalnak. A Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalatnak is van bőven „szennyese”. Csak győzze elhordani a felgyü­lemlett hulladékot, rendezni a parkokat, játszótereket. Sajnos, a békéscsabai és a gyulai vállalat kapujában nem tolonganak a felvételre várók. De ki gondol ezzel? Nekünk az a lényeg: pompá­san nyíljanak a virágok a téren, tiszta legyen az út, a járda. Pedig van már mun­kát könnyítő seprű- és lo­csológép. A sárga mellényes emberek viszont így is ki vannak téve az időjárás vi­szontagságainak. Jó lenne, ha a lakóépületek tervezésé­nél rájuk is gondolnának, olyan helyiségek kialakításá­val, ahol melegedhetnének, s elhelyezhetnék a szerszá­mokat. Tudjuk, rendszeres kar­bantartás nélkül az új laká­sok is tönkremennek. Való igaz, nagy lemaradást kell pótolnunk. A megyei Ingat­lankezelő Vállalat jól oldja meg eme feladatát. Bázisvál­lalata, a másfél éves múltra visszatekintő Békés megyei Építőipari Lakossági Szolgál­tató Szervezetnek, amelynek tíz vállalat, költségvetési üzem a tagja. Különböző el­méleti továbbképzéseket szerveznek, közös az anyag- beszerzés. A gépeket, beren­dezéseket kölcsön adják egy­másnak, szakmai bemutató­kat tartanak. Társadalmi megbecsülés A szakszervezet érdekvé­delmi munkájának egyik alapfeltétele, hogy fokozód­jék a nélkülözhetetlen szol­gáltatásokban dolgozók tár­sadalmi megbecsülése, javul­janak az élet- és munkakö­rülmények. Ez sok minden­ben kifejezésre jut. Egyre jobban bővül az üzemorvo­si hálózat. A víz- és csator­namű vállalatnál az orvos komoly üzemegészségügyi feladatokat is ellát. A bal­esetek száma csökkent, de még mindig sok a súlyos munkavédelmi vétség. A vál­tozó munkahelyeken dolgo­zóknak lakókocsit, munkás- szállást biztosítanak, megol­dották a munkásszállítást. A másik fontos tennivaló a gazdasági építőmunka se­gítése. A dolgozók mintegy 70—80 százaléka vesz részt a munkaversenyben. Tavaly az 504 brigádban 4162-en küz­döttek a vállalások teljesíté­séért, közülük 268 kollektíva nyerte el a szocialista címet. Mindenképpen a munka mi­nőségének a javítása a cél. Az IKV példamutatása nyo­mán több helyen önkor­mányzati brigádok alakul­tak. Kibontakozott a „Mun­kád mellé add a neved!” moz­galom, elsősorban a patyo­latnál. örvendetes, hogy egy­re többen vállalnak garan­ciát a munkájukért. Ilyen kezdeményezésről adott szá­mot a békéscsabai, a Gyulai Kertészeti Vállalat. Az elmondottak bizonyít­ják: a legjobb irányító-, szer­vezőmunka mellett is a dön­tő szó a munkásoké, akik végrehajtják az elképzelése­ket. Ezért nem elhanyagol­ható a munkahelyi demok­rácia további erősítése, a bi­zalmiak megnövekedett jog- és hatáskörének érvényesíté­se. Seres Sándor ■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a» A szombathelyi Kertész Mezőgazdasági Termelőszövet- : kezet területét tekintve az egyik legkisebb az ország- ; ban. Mindössze 8,5 hektáron gazdálkodnak. Ennek elle- ■ nére az idén 75 millió forintos árbevételt terveznek. Igaz, • hogy ez a 8,5 hektár a legkorszerűbb holland üveghá- ; zakkai van beépítve. Ugyanis a szövetkezet virágter- i mesztéssel foglalkozik. A különféle fajtájú virágok te- j kintélyes része exportra, méghozzá tőkés országokba ; kerül. Szállítanak az NSZK-ba, Ausztriába, Svájcba, • Svédországba, sőt Ciprusra és Libanonba is. A szövetke­• zet az elmúlt hét végén színpompás bemutatót rende- ; zett virágaiból Gyulán, az Erkel Művelődési Központ­ban, közösen a kertészeti és városgazdálkodási vállalat­tal. Nagy sikert arattak az orchideák és broméliák, va­lamint sokfajta cserepes és vágott virágai. Termékeiket Békéscsabán is bemutatják mától az ifjúsági és úttörő­! házban Fotó: Béla Ottó B »• ■ B ■ ■ ■ ■ : :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom