Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-10 / 263. szám
MTHTTl 1979. november 10., szombat A SZÖVÖNÖ Fotó: Martin Gábor Szegeden Tudományos ülésszak a szikes vizekről A Magyar Hidrológiai Társaság szegedi területi szervezete november 15-én, csütörtökön Szegeden, az MTSZ székházában tudományos ülésszakot rendez. Az ülésszakon a szikes vizek kérdéseiről esik szó. Eben a témában dr. Andó Mihály egyetemi docens, a földrajztudományok kandidátusa, dr. Molnár Béla tanszékvezető egyetemi docens, a földtudományok kandidátusa, dr. Megyeri János, címzetes egyetemi tanár, a biológiai tudományok kandidátusa, valamint dr. Kiss István nyugalmazott főiskolai tanár, a biológiai tudományok kandidátusa tart előadást. Tudnivalók a villamosenergia felhasználásáról szóló rendeletről Mindmáig sok félreértésre ad okot az a rendelkezés, amely a villamos energia fűtési célra való felhasználását korlátozza. Kimondták ugyanis, hogy villamos energiával helyiséget fűteni csak akkor szabad, ha arra más mód nincs, illetve, ha másként gazdaságosan nem oldható meg. A korlátozó előírások azonban nem vonatkoznak a hatályba lépésekor már helyiséget fűtő berendezésekre, ezek továbbra is működhetnek. Új lakások építésekor viszont már a rendelet előírásai szerint kell eljárni. Villamos fűtést tehát csak akkor szabad tervezni, ha más — földgáz-, olajvagy szén-----tüzelésre nincs mód. Ilyenkor is csak hőtároló kályhát használhatnak, ehhez viszont nem szükséges az energiafelügyelet engedélye. A lakótelepeken, illetve a telepszerű, több szintes lakás- építkezéseknél sütés-főzésre, melegvízkészítésre vagy helyiség fűtésére csak engedéllyel szabad villamos energiát felhasználni. Az engedély megszerzése a beruházó feladata. A társasházépítők számára fontos tudnivaló: ugyanígy, csak engedéllyel szabad villamos energiát felhasználniuk, ezért a szükséges papírokat már a tervezés előtt ajánlatos beszerezni. A hőtároló kályha üzemeltetésével kapcsolatos előírások nem változtak. E készüléket kizárólag éjszaka, illetve a 16.30 óra és 21 óra-közötti csúcsidőn kívül szabad a hálózatra kapcsolni. A villanyfűtésű cserépkályha természetesen nem minősül hőtároló kályhának, arra a háztartási fogyasztás éjszakai díjszabása — 40 fillér/kw óra — nem alkalmazható. A forróvíztárolókat szintén csak a csúcsidőszakon kívül szabad bekapcsolni a hálózatra. Ugyanez érvényes azokra a vilamos fűtő- készülékekre — hősugárzókra, kályhákra, padló-, falvagy mennyezetfűtésre — is, amelyek teljesítménye másfél kw, vagy annál nagyobb. Ez a teljesítményhatár korábban 2 kw-ban volt meghatározva. A csúcskizárásos üzemeltetést az áramszolgáltatók általában kapcsolóórák felszerelésével valósították meg. Lényeges azt is tudni, hogy a rendelet az időbeni korlátozásnál is különbséget tesz meglevő és új fogyasztó között. A már meglevő berendezéseknél nem kell alkalmazni a rendelet előírásait, vagyis a fogyasztónak szükségtelen az átalakításokat a saját költségére elvégeztetnie: Nem így azoknál, akik a hőfejlesztő készüléket az áramszolgáltató tudta és beleegyezése nélkül, vagy előírásaitól eltérő módon szerelték fel és üzemeltetik. Üj fogyasztóknál természetesen a rendelet előírásait kell alkalmazni. A csúcsidei terhelés csökkentésére az áramszolgáltató jogosult a meglevő fogyasztóknál beépített hőfejlesztő készülékeket számba venni, s a szükséges átalakításokat elvégezni. Az áramszolgáltatótól kapott űrlapot 15 napon belül kell kitöltve v'isz- szaküldeni, még akkor is, ha a válaszok „nemlegesek”. Előírás az is, hogy az áramszolgáltató köteles a munkálatokkal érintett helyiségeket eredeti állapotukban helyreállítani, s a felmerülő költségeket nem háríthatja át a lakóra. A vilamosenergia-felhasz- nálás engedélyezésével kapcsolatban az energiafelügyelethez kell fordulni. A hőfejlesztő készülékek — vagyis a meleg termelését és hasznosítását szolgáló bojlerek, átfogó rendszerű vízmelegítők, főzőlapok, tűzhelyek, hősugárzók, villanykályhák — működéséhez szükséges feltételek biztosításával, valamint a csúcskizárási kérdésekkel kapcsolatban a helyileg illetékes áramszolgálta, tó kirendeltséget kell megkeresni. A villanykályhával melegített lakások tulajdonosainak sem új felhasználási engedélyt nem kell kérniük, sem bejelentést nem kell tenniük. Könnyűipari üzemeink többsége közvetlen lakossági fogyasztásra állítja elő termékeit. Ez minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt nagy terheket ró a ruhát, cipőt készítő gyárakra, szövetkezeti üzemekre. Dolgukat tovább nehezíti az, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében termékeiknek szigorodó feltételek között kell versenyezni nemzetközi piacokon. Az elmondottak önmagukban valamennyi iparágunkban igazak. Ami a könnyűiparban tovább bonyolítja a dolgokat, az az, hogy itt egy rendkívül szeszélyesen változó követelményrendszernek is eleget kell tenni, ha állni akarják a sarat, jelesen, a divat állandó hullámzásaihoz kell igazodni. bai Kötöttárugyárnál, s ki- elégítőek az Endrődi Cipész Szövetkezetnél. Képesek arra is, hogy az új és újonnan belépő termékek részarányát meghatározóvá tegyék rövid idő alatt a gyártmányszerkezetben. Igaz, ez egyre körülményesebbé és nehezebbé válik, mivel a külpiacok a nagy tételek helyett ma már kis szériában és exkluzív cikkeket várnak a termelőktől. Amikor a termékszerkezet korszerűsítéséről, fejlesztéséről beszélünk, akkor ez az előbbiekből következően az érintett könnyűipari üzemekben kettős értelmet nyer. Egyfelől azt jelenti, hogy a termékösszetételt a nyereséggel forgalmazható, jól exportálható árucikkek javára kell változtatnunk, s ezzel együtt kell — ez a másik — folyamatosan és időről időre a divatnak tulajdonképpen elébe menve a holnap, holnapután kelendő portékák gyártására fölkészülniük. Ez utóbbi csak úgy képzelhető el, ha a körbe tartozó vállalatok megbízható, pontos és elegendő információra alapozzák ezeket a változtatásokat. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság öt termelő egységben — a Békéscsabai Kötöttárugyárban, az endrődi, illetve a Körösvidéki Cipész Szövetkezetben, a gyomai háziipari és a Mező- berényi Textilipari Szövetkezetben — vizsgálta meg: hogyan készítik elő a termékszerkezet-váltásra vonatkozó döntéseket. Első megközelítésben azt állapították meg, hogy a mezőberényi szövetkezet kivételével, amely hagyományos termékeket gyárt, mindenütt gondot fordítanak a megfelelő információk beszerzésére, a termékszerkezet megváltoztatásához szükséges alapvető feltételek kialakítására. Legmegnyugtatóbb e tekintetben a helyzet a BékéscsaA vizsgált öt üzem egyike sem önálló exportáló, ennek ellenére a kötöttárugyár és az ENCI partnereivel közösen folytat külkereskedelmi tevékenységet, a többiek főleg a külkereskedelmi vállalat megrendeléseire hagyatkoznak. A belkereskedelemmel mind az öt könnyűipari üzemnek jó kapcsolatai alakultak ki. Amikor a piaci információkból, megrendelésekből már kiderült, hogy mit kell gyártani, a következő kérdés: a hogyan? Vagyis a termékszerkezet-változtatást megalapozó gyártmány- és gyártásfejlesztésre, az ehhez kapcsolódó beruházásra gondolunk ehelyütt. Az öt üzemben eredményesen foglalkoznak a műszaki fejlesztéssel, amit igazol az is, hogy a gyártott termékféleségek kétharmada e vállalatoknál olyan, amit az adott évben kezdtek gyártani. A mezőberényi szövetkezet a már említett ok miatt különösebb gondot nem fordít új modellek kialakítására, összességében a fejlesztő munka eleddig mindig részfeladatokat oldott meg, azonban nem a termékszerkezet korszerűsítésének, fejlesztésének általános követelményeiből indult ki. A gyártmányfejlesztés csupán a kötöttárugyárban járt . együtt gyártásfejlesztő munkával, amikor is a rövid idő alatt elismerést kapott nyírott plüss termékek előállításához technológiát váltottak, s ezzel összefüggésben jelentős gépi beruházást valósítottak meg. A hogyan kérdéséhez társul a miből — dilemmája is. A gyártás során felhasznált anyagok többségét az öt üzem hazai piacokon Szerzi be. A cipész szövetkezetekben csuHz Orosházi Miami Gazdaság Híradójában olvastuk Az Orosházi Állami Gazdaság is a korszerű követelményekhez igazodott, amikor a munkaerő- és bérgazdálkodását egyre magasabb szintre kívánta emelni — olvastuk a gazdaság Híradójában. Ezért a kerületek és sertéstelepek vezetőit következetesen bevonták és anyagilag is érdekeltté tették e tevékenységben, s az előrehaladás már egy év után is mérhető. Enyhültek a tavalyihoz képest a munkabérproblémák, a létszámot csökkentették hat személlyel, s a munkabér fontos időarányosságát is tartani tudták. Az idei gondot a bértömegtúllépés okozta, ami a tervezett termelési érték el nem éréséből adódott. Az év hátralevő hónapjaiban e számottevő túllépést még csökkenteni lehet jó és körültekintő munkaszervezéssel, a munkaerő és gépi adottságok ésszerű kihasználásával, valamint az év végi munkák költségeinek leszorításával. Fontos ez a feladat, hiszen 1980-ban az új gazdasági szabályozórendszerhez az 1979-es év szolgál bázisul. pán műbőrből használnak fel importból származót. A textilipari alapanyagok is hazaiak, de ezek nyersanyaga jobbára import eredetű. Az import korlátozás így nem is annyira az alapanyagok beszerzésében okoz nehézségeket, hanem inkább azon nélkülözhetetlen kellékek esetében, amelyeket külföldről kell behozni. Az anyagok beszerzésének nehézségeihez időnként társul az is, hogy a szállítók nem mindig tartják meg a vállalt határidőket, s ezzel a készletek növelésére „ösztönzik” partnereiket. A vizsgálat a felhasznált alapanyagokban jelentkező minőségi kifogások, az ellátás itt vázolt gondjainak ellenére is úgy összegezhetett, hogy a termékek minősége, ha kis mértékben is, de évről évre javul a megye öt könnyűipari üzemében, amit az első osztályú áruk arányának növekedése jelez. A Forgácsolószerszám-ipari Vállalat az idén több mint hatmillió forint értékben készit forgácsolószerszámot. A vállalat termékeinek egy részét a tőkés piacon értékesítik. A budapesti gyáregységben főként menetkészítő, maró- és fogazószerszámokat készítenek. A budapesti gyáregység marófejeket készít az NSZK-beli Krupp—Widia céggel kötött kooperációs szerződés keretében. Képünkön: háromdi»e”,'i6« - -'--géppel ellenőrzik az exportra kerülő marófejeket (MTI-fotó — KS) Az már világos, hogy a ruhát és cipőt gyártóknak a divattal kell versenyezniük. A verseny kimenetele azonban nemcsak attól függ, hogy sikerül-e valóban tetszetős árut előállítani. Legalább ilyen fontos az, hogy a szemre való holmi nyereséget is hozzon készítőinek. Ez aligha képzelhető el a tulajdonképpeni állandó termékszerkezet-változtatáshoz szükséges létszámú és szakmai ösz- szetételű szakember gárda nélkül. S anélkül, hogy ne mérnénk ezeknek a változásoknak a pénzügyi hatásait. Az előbbieket tekintve a körbe tartozó valamennyi üzem állja a próbát, az utóbbi követelményt nézve az állapítható meg, hogy csak a kötöttárugyárban és a Körösvidéki Cipész Szövetkezetnél számszerűsítik a változtatások eredményeit, következményeit. A kötöttárugyárban kiszámították, hogy a nyírott plüss termékek megjelenésével a vállalati nyereségnek több mint felét köszönhették a termékváltásnak. A számítások természetesen nem mindig a termelő- egységek akaratán múlnak. Az elszámolás jelenlegi bonyolult rendszerében az öt üzem közül csupán a kötöttárugyár képes arra például, hogy megállapítsa: mennyiért állít elő egy dollárt. A termékszerkezet-váltás kedvező hatását tükrözi az is, hogy az 1977. évihez képest 1978-ban kilenc forinttal csökkent egy dollár „előállítási költsége”. Mindent egybevetve a vizsgálat alapján az állapítható meg, hogy a termékszerkezet változtatásával összefüggő, hosszabb távú tervezésre a termékelőállítás gazdaságosságának, korszerűségének átfogó értékelésére az üzemek jelentősebb intézkedésekre nem készülnek. Az igények változásával összhangban csökken a termékek sorozat- nagysága, a gyártás tömegszerűsége. A készletek növekedése viszont nem ezzel a termékszerkezet-váltással van összefüggésben, hanem az anyagellátás nehézségeire vezethető vissza. Az elmondottakból mégsem lehet azt a következtetést levonni, hogy azok az üzemek, amelyek a divattal állnak versenyben, semmit nem tehetnek a belső tartalékok feltárásáért, a minőség javításáért, a termék- szerkezet átgondolt, összehangolt fejlesztéséért. Azok a hiányosságok,' amelyekről a NEB megállapításai alapján cikkünkben is szóltunk, legalábbis ezt sugallják. Kőváry E. Péter Mindig más! gyártani? Versenyben a divattal Hogyan? Mit? Mennyiért?
