Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Pályázat, utazás, barátság Az Orosházi Üveggyár egyik irodájában beszélge­tünk Vági Gyöngyivel és Pé­li Györgyivel. — A pályázatnak köszön­hető — kezdi Gyöngyi. — És persze annak, hogy volt, aki megoldja a feladatokat. A pályázatot a Moszkvai Rá­dió magyar nyelvű adásában hirdették meg, a hat kérdés a Komszomol megalakulása, élete körül forgott. Az alap­szervezetünk, a Birkás Imre nevét viselő 57 tagú, ebből tízen dolgoztunk a megoldá­son. Én lényegében összefog­tam, egységesítettem, legé­peltem az egészet. Nem volt túl nehéz, különben is gép­író vagyok. A válaszadásban sokat segített dr. Ambrus Pál, a gyár oktatási főosz­tályvezetője. Biztatott min­ket, megmondta, mit milyen könyvben keressünk. Sok mindennek utánanéztünk, amivel különben nem törőd­tünk. Aztán jött az ered­ményhirdetés. Képzeld! öt­száz pályamű közül a miénk lett az első! Mondhatom, hogy nagyon örültünk. Moszkvai, leningrádi utazás várt a csoportra. Nagyot csa­lódtunk, amikor kiderült, hogy csak egyikünk utazhat. Gyöngyi A versenykiírás ugyanis nem csoportoknak ígérte az uta­zást. A tagság úgy döntött, utazzak én. De a többiek is elnyerik a jutalmakat. A gyár párt- és gazdaságveze­tése úgy döntött, ha nem is egyszerre, de ahogy az anya­giak megengedik, mindenki kap egy szovjetunióbeli utat. Már utánam is többen vol­tak. — És milyen volt az uta­zás? — Mondhatom, csodálatos. Szeptember 23-tól 30-ig vol­tam kint egy Expressz-cso- porttal. Biztos, hogy ma­gamtól nem mentem volna el. Nem hiszem, hogy lett volna rá lehetőségem. Örü­lök, hogy így sor került rá. A gimiben orosz tagozatos voltam, érdekelt, hogy mi­lyen az, amit eddig tanul­tam. Nagyon tetszett min­den. Láttam a Vörös teret, a Mauzóleumot, és például Leningrádban a Petrodvorec szökőkútjait. Éppen működ­tek, csodálatosan szép volt. A két városban egyébként most minden az olimpiára készül. Amikor kint voltam, hallottam a rádióban az egyik újabb pályázatra beküldött írásomat. Nagyon megörül­tem. Az első díj óta többen „vérszemet” kaptunk, és az­óta is részt veszünk a verse­nyeken. A gyárból többen is versenyeztek, az MSZBT­A Komszomol-munka tagcsoport ezért megkapta a Moszkvai Rádió díszokleve­lét. V Péli Györgyi az 57 tagú KISZ-alapszervezet titkára, ő is megjárta Moszkvát, Le- ningrádot. Györgyi Fotó: Veress Erzsi — Az én utam volt az egyik, amit a gyár fizetett. Gyöngvi után mentem, Pes­ten, a repülőtéren váltot­tunk néhány szót. Kicsit hi­deg volt mindkét városban, de a látvány feledtette ve­lünk. Nekem legjobban a bo- rogyinói panorámakörkép tetszett. Ez majdnem négy kilométer hosszú, a borogyi- nói csatát ábrázolja. Olyan, mintha a harctéren lennénk. Nagyon tetszett a repülőút is. Először repültem, gyönyö- ! rű volt a kilátás a Kárpá- I tokra. Jól is esett, hogy én ; voltam az egyik utazó, igyek- ' szem mindig jól dolgozni. Én is dolgoztam a pályázat- ! ra. Szépen sorra kerülnek a többiek is. Közben megérkezik Léka Sándor, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoport­jának ügyvezető elnöke: — Hat éve, 1973-ban ala­kult a tagcsoportunk, ami­kor a síküveggyár beruhá­zását kezdtük. Akkor szov­jet szakemberek is dolgoz­tak nálunk. Így kezdődött a barátság. És tart azóta is. Elsősorban az üvegszakmá­ban dolgozó kollégákkal és a testvérmegyével, Penzá- val. Gyakran eljönnek hoz­zánk, legutóbb április 4-én voltak itt vendégségben. A penzai testvérüveggyárunk­tól. Akkor kaptak tőlünk egy albumot ajándékba. Az al­bum képei a gyárunkat és a munkás hétköznapjainkat áb­rázolja. — Mit szóltak a fiatalok sikeréhez? — Mit? — nevet fel —, hát természetesen nagyon örültünk. Ezért is döntöt­tünk úgy, hogy mindenki megkapja a jutalomutat, a gyár fizeti a költségeket. To­vábbra is támogatunk min­den hasonló törekvést. Vol­tak itt helyi versenyek is, például a Ki tud többet a Szovjetunióról?, az Együtt a közös úton. De másféle kap­csolatunk is van. Most ép­pen nálunk dolgozik 30 szov­jet katona a déli hadsereg­szárnyból. Nekik üveg kell, nekünk kevés az emberünk. Idejöttek hát munkával se­gíteni. A munkásszálláson laknak, november 26-ig lesz­nek itt. Gondoskodunk a szórakozásukról is. Épp a napokban hoztunk 4 orosz nyelvű filmet Pestről. Ne csak dolgozzanak, érezzék is jól magukat nálunk. — m. szabó — hőse... Vincze Istvánt, a békés­csabai Lenin Tsz építésztech­nikusát íróasztala fölé ha­jolva találjuk. „Ismét itt”, mondhatnánk, mert talán emellett az asztal mellett döntötte el valamikor 1976 tavaszán, hogy ő is részt vesz Uszty-Ilimszkben a cel­lulózkombinát építésében. — Szegeden egy előzetes tájékoztatón megtudtam, hogy betonozóként mehetek. Még egy hetes dunaújvárosi előkészítő, s augusztus 9-én felszállt velünk a repülő­gép ... Csodálatos út volt, különösen első találkozásom a tajgával, melynek szépsé­gét szavakban nem tudnám lefesteni. Uszty-Ilimszk vá­roskapujában kenyérrel, só­val vártak -minket a szovjet komszomolisták és a bolgár építőbrigád tagjai. Egy 9 emeletes szálláson kaptunk elhelyezést. Három-négy nap múlva jelentkeztünk az épít­kezésen. Miközben beszél, gondo­latai valahol több ezer kilo­méterre járnak. Az emlékek szinte dőlnek belőle. — Rengeteg emlék, baráti szál fűz oda. A szovjet em­berek közvetlensége, vendég­szeretete hazáig elkísért. Munkámért 1977. április 4-én megkaptam az Építőipar Ki­váló Dolgozója címet. Köz­Nagyon népszerű a békés­csabai Lékai János kollégi­um diákjai körében az a Ki mit tud? vetélkedő, ame­lyet minden évben megren­deznek. Az idén október 27- én délután került sor a nagy eseményre, amelyre hetek óta lázasan készülődtünk. Délután négy órakor kezdő­dött el a műsor, a Sipos—Jó- zsa duó zeneszámaival, majd egy szép verset hal­lottunk Szabó Ildikó tolmá­csolásában. Ezután követke­zett a verseny egyik nagy esélyes zenekara, tagjai Kiss Ottó, Nyikos Imre és Ördögh Nándor. Egy szavalattal folytatódott tovább a pergő műsor; Magony Ildikót hall­Tóth János saját versét sza valja ben elvégeztem kint a mar­xista középiskolát és nem egy tanfolyamot is. A máso­dik évben már hegesztőként dolgoztam, majd főinstruk­tor lettem a lengyel épí­tőbrigádnál. Amikor ez év augusztusában hazaindul­tunk, útközben, Moszkvában, a Komszomol Központi Bi­zottságán búcsúztattak min­ket. Nagy meglepetéssel, s még nagyobb örömmel töl­tött el, hogy megkaptam az energetikai miniszter dicsérő oklevelét és a Komszomol- munka Hőse kitüntetést. Itt, Magyarországon átvehettem az aranykoszorús KISZ-jel- vényt. Vincze István persze, nem­csak szép emlékekkel, s ki­tüntetésekkel tért haza. Fe­leségét, Ljubát is ott ismer­te meg. — ö a négyes részlegnél dolgozott. Egy tajgai kirán­duláson melegedtünk össze. Fel a dombra, le a dombról, segítségnyújtás ... Ügy ment ez, mintha itthon történt vol­na. Egy zimankós novemberi napon házasodtunk össze. Csaknem 40 fokos hideg volt, úgy hogy az ott szoká­sos tiszteletadó sétán csak később vettünk részt. Egy év múlva, 1978 októberében megszületett kislányunk, akit, mivel mindkét ország­hattuk, utána pedig egy kis- vidámság következett Repp Erika és Nagy Enikő jóvol­tából. Kiss Ildikótól ismét verset hallottunk, azután Sáfrány József szórakoztatott bennünket. Újabb szavalat, Laurinyecz Gabriella tol­mácsolásában, azután Kiss János citerajátéka töltötte be a zsúfolásig megtelt ter­met. Zöld Anna egy népbal­ladát adott elő. A második D. osztályos lányok pedig az iskolaélet ellesett pilla­natait parodizálták. Gyáni Márta szavalata után Tóth János adott elő néhányat sa­ját verseiből. Tóth János az 1978-ban hirdetett „Korok és gyerekek” című pályázat győztese. Az idén is írt paródiát a kollégium életéről Biri Pé­ter, aki humoros írásaival gyakran szórakoztatja a di­ákságot. A műsorát Kollár József, Németh János és Tóth János adta elő. Végül, de nem utolsósorban záró­számként Feke László gitár­ral kísérte a két énekest, Asztalos Ferencet és Varsan­dán Józsefet. Nem kis izga­lommal vártuk az ered­ményhirdetést, miszerint ze­nei kategóriában Feke Lász­ló, Asztalos Ferenc és Var­sandán József, a versmondók közül Zöld Amna, paródiá­jukkal pedig a második D-s lányok szerezték meg a győztesének járó egy-egy nagy tortát, a többi résztve­vő pedig csokoládét, köny­vet kapott. ■ Biri Péter, Major Nándor A „Kollégiumi élet” című humoros összeállításból idé­zünk a következőkben néhá­nyat. A műsorszám hatásá­ról a cím melletti képünk tanúskodik. Házirend-módosítás: 1. Minden kollégistának jo­ga van a jogaihoz. 2. Minden jó tanuló két­szer megbukhat. 3. A tanulószobába mag­nót, rádiót vízilovat bevin­ni tilos. 4. Az írásbeli házi feladatot még a vtBzj -»„-iff le kell másolni. „Ki mit tud”-ott a Lékai kollégiumban? Fotó: Veress Erzsi ban használatos név; Júliá­nak neveztünk el. Most már augusztus 17-e óta mindhár­man itthon vagyunk. Ljubá- nak még meg kell ismerked­nie a magyar nyelvvel, de sajnos nem kapok sehol ma­gyar nyelvkönyvet orosz nyelven. Most november 7-re készülünk. Kinn nagy felvo­nulás, este tűzijáték volt, s utána összejöttek a baráti társaságok, hogy együtt egyék meg a kint már ha­gyományos húsos derelyét, s mellé nemzeti italukat, a vodkát. A derelye most sem marad el... Nagy Ágnes OltürBk írják Csillagszerző játék A sokfajta úttörőprogram mellett október 6-án elkezd­tük a csillagszerző játékot. Miért éppen október 6-án? Azért, mert akkor szabadult fel lakóhelyünk, Szarvas. Ezzel is megemlékezünk a neves eseményről. A 35 csil­lag elnyerésének feltételeit, feladatait csapatvezetőnk és a csapattanács dolgozta ki. A feladatokat egy szorgalmas, jól szervezett raj minden nehézség nélkül megoldja. De ha valami mégsem ké­szülne el határidőre? A pluszba kapott csillag min­dent megold, mert nálunk plusz feladatokért plusz csil­lag jár. Különben a csilla­gokat az úttörőtanács fehé­ren és lepecsételve adja át. A raj feladata, hogy pirosra színezze és megőrizze. Jó játék ez, mert sok hasz­nos feladatot oldunk meg a csillag elnyeréséért. Szilágyi Mária, a 2460. sz. Dobó Katica Úttörőcsapat tudósítója Á „Kollégiumi élet” című műsor hatása a közönségre 5. A háló fűtéséhez min­denki köteles rőzsét gyűjte­ni. 6. Mindenki addig mehet kimenőre, ameddig akar. Fél négyig. 7. Igazgatói előtt a fe­gyelmire várók kötelesek pá­rosával, tömött sorokban vá- ■ rakozni. 8. A mosdóból való távo­záskor mindenki köteles a vízcsapot otthagyni. 9. A mosott ruha és az el­ázott kollégista szárítása a kijelölt helyen. A betegszoba rendje: 1. A betegszobában csak az tartózkodhat, akinek ma­tek- vagy földméréstan-dol- gozat van kiltásában. 2. Betegnek gyógyszert, patkánymérget kölcsönadni tilos. 3. A betegszobában senki sem adhat politikai mene­dékjogot a részegeknek. 4. A betegszobában kapca és gumicsizma szellőztetése tilos. 5. Az ágyakon vízilabdáz­ni tilos és nedves. A tanulógiai intézet je­lenti: Október 27-én a nap kelt a tanulókkal. Ébresztő 4 óra 29-kor. Nappal napsü­tés, este sötétedés várható. A derékszög 90 fok, ár­nyékban csak 85. A kollé­gium fölött továbbra is a piros jelzés érvényes. Va­csorára kevés csapadék várható. Varsandán József, Feke László és Asztalos Ferenc Fotó: Császár Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom