Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-04 / 259. szám
1979. november 4„ vasárnap Látszatnépművelésről szó sem lehet Csata ütközet nélkül Ami a legfontosabb Interjú Jan Drdossal, a szlovák fóldrajztudományi kutató intézet osztályvezetőjével Kedden kora délután megint megmozdult a föld Békésen. Igaz, hogy az alig 3,5- ös erősségű földmozgást sokan észre sem vették, de azért megkoccantak a poharak, és meglendültek a csillárok. Aztán minden ment tovább, a megszokott kerékvágásban. Persze, ez csak a látszat. Mert a figyelmeztető jel újra előtérbe hozta a békésiek nagy gondját, a volt 3. sz. általános iskola és a főtéri művelődési ház műemlék, illetve műemlék jellegű épületének lassú pusztulását. Az 1978-as földrengés ebben a két épületben olyan súlyos károkat okozott, hogy helyreállításuk milliókba kerül. A művelődési ház emelete lezárva omladozik: a hetenkénti takarításkor halomnyi vakolatot, mészport sepernek össze a termekben. A legjobban megrongálódott részeket itt is, és az iskolánál is oszlopok tartják, rögzítik; ez az állapot azonban hosszú ideig nem tartható fenn. Ismerős dolog mindenkor helyről helyre vándorolva próbáljuk fenntartani a szervezettség látszatát.” Mondja, hogy a „szervezettség látszatát”, a „látszatnépművelést” mindig elítélte. És, ha így kellett volna “dolgoznia, ha erre kényszerítették volna bizonyos körülmények, nem is csinálta volna tovább. De a földrengés utáni hurcolkodások idején sem gondoltak arra, hogy fenntartsanak holmi „látszatokat”. Sokkal inkább arra, hogy a legnehezebb helyzetben is biztosítsák a folyamatosságot, a klubok, szakkörök, művészeti csoportok működésének minimumát. — Azt hiszem, ez már az első időkben sikerült — említi a városi tanács vb-ülé- sét, ahol az egyik napirend a művelődési központ volt. A testület megállapította, hogy a nehézségek ellenére feladataikat ellátják; habár ez rengeteg túlmunkával jár. Ez az, amivel szembe kell nézni ma is. Mert személyi ellátottságuk azóta sem bővült, azóta is három főhivaA műemlék jellegű művelődési központ oszlopokkal támogatva, kitört ablakokkal, sorsára várva Fotó: Gál Edit ki előtt, hogy az épület, amelyet nem laknak, nem használnak, szépen, lassan tönkremegy, használhatatlanná válik... Pedig Békésen nem dúskálnak középületekben, a közművelődés színterei pedig éppen hogy szűkre szabottak. Ilyen körülmények között kezdik a földrengés utáni második évadot a művelődési központban, talán a harmadik helyükön, a Kossuth utca négyben. Ez a volt járásbíróság épülete, társbérletben használják a gyermekkönyvtárral és egy általános iskolai osztállyal. László lmréné, a központ igazgatója mutatja a kényszerű birodalmat. — Van egy oktatótermünk, színes televízióval. Most éppen a földszinten beszállásolt első osztály nézi az iskolatévét. A másik terem az általános klubszoba, és itt kapott helyet a városi logopédia. A harmadik az ifjúsági klub, szépen berendezve. A negyedik az iroda, itt van mindenki, néha olyan a hangzavar, hogy képtelenség dolgozni. Persze, együtt, tízen (ha a technikaiakat is beszámolom), mi lenne más? A második számú általános klubszobában ülünk le, beszélgetni. Olajkályha duruzsol mellettünk, a teremben még sincs meleg. Túl nagy az a kis kályhához ... Lászlóné közben újságcikkeket mutat, terveik írásos anyagát rendezgeti. Nem lelkesedik különösebben az Űj Tükör áprilisi cikkéért, néhány mondatáért. Például ezért: „Hogyan lehet megtartani az érdeklődést, amitású népművelő igyekszik átfogni a számtalan helyszínt, ahol a város közművelődési élete zajlik. Mert azóta már tapasztalatok bizonyítják, hogy helyes volt a szorosabb kapcsolat kiépítése az üzemekkel, kivinni a művelődési alkalmakat a szövetkezetekbe, vállalatokhoz, gyárakba; a klubok is megtalálták otthonukat a Kossuth utca négyben, és legalább egy ideig biztosak abban, hogy nincs több költözködés. — 1981 szeptemberéig maradhatunk itt, aztán szakközépiskola lesz ebben az épületben — jegyezhetem fel az igazgatónő szavait. Magától értetődik ezután, hogy újra a régi, földrengés sújtotta épületről beszélünk, ahol 1949-ben az ország első művelődési otthona nyílt meg. Most bizony üres, galambok tanyája, ha beférkőznek a kitört ablakokon, és a jövője majdnem olyan bizonytalan, mint volt egy—másfél esztendeje. Vajon miért? Vámos László, a városi tanács elnökhelyettese: „A helyreállítás terve hamarosan elkészül. Mintegy 11 millió forintra lenne szükség ehhez. Ismeretes, hogy az épület ezután már nem töltheti be régi funkcióját, a nagyteremben tömegrendezvényt nem tarthatunk. Tervezzük, hogy kiállítóteremmé alakítjuk, esetleg — a békéscsabai múzeummal közösen — bemutathatnánk ott a múlt század és a század- forduló utáni időszak itt élt, vagy innen elszármazott festőinek Békéscsabán, raktárban őrzött képeit. A volt irodahelyiségek tanfolyamoknak, kis szakköröknek adhatnának helyet. Mindezeken túl az épület műemlék jellegű, megóvása tehát fontos feladat. Pillanatnyilag azonban a helyreállítás anyagi forrásait nem látjuk. Ugyanezt mondhatom a volt 3. sz. általános iskola 135 éves műemlék épületéről is, restaurálása hozzávetőleg 10 millió forintba kerülne. Az igazsághoz hozzátartozik még, hogy egyre inkább úgy érezzük, az országos szervek valahogy megfeledkeznek a békési földrengéskárok helyre- állításában ígért támogatásukról, pedig a kormány döntése egyértelmű volt, és nyilván az ma is. Tény, hogy gazdasági nehézségeink nem éppen jó értelemben befolyásolják ezt a segítséget, amit azonban meg kell tenni, azt nem kerülhetjük meg. Tudom, hogy a megyei tanács minden gond és baj ellenére keresi a megoldást; a földrengés miatt tönkrement tantermek pótlását jelentő új iskola, és az új művelődési központ megépítésének lehetőségét is.” Békés nevezetes volt arról, hogy évente 50—60 úgynevezett „nagytermi rendezvényt” fogadtak kellő sikerrel. Ehhez jött még évente ugyanennyi más alkalom, tsz-közgyűlés, tanácskozás, ünnepség, amelynek színtere ugyancsak az egykori „bérház” díszterme volt, s ez is a művelődési központ költségvetésének bevételi oldalát gyarapította. Negyedmillióval, legkevesebb. Most sem ez, sem az előbbiek: Békésen egyszerűen nincs nagyterem, ahol 4—500 embert fogadni lehetne. — Kísérletezünk. Jó ötletnek tűnt például, hogy szerződést kötöttünk a Dübögő étteremmel: náluk tartjuk meg a könnyű műfáj estjeit: Kétszázötvenen jöhetnek ide, s mivel 30 forintos ételjegyváltás a rend: a vendéglátó is jól jár. Bár nem minden művész hajlandó fehér asztalok előtt szerepelni, és nem- minden zenebarát, vidámmű- sor-kedvelő szereti azt fehér asztal mellől hallgatni... Maradnak változatlanul a kihelyezett programok, a város környéki kultúrházak- ban, üzemi éttermekben, klubokban. Állandósítottuk kapcsolatainkat a szocialista brigádokkal, most a megyei közművelődési vetélkedőt szervezzük. Tavaly a több mint 100 szocialista brigádunk közül 28 nevezett, és végül a békési fodrászok lettek a megyei elsők ... Klubjaink többet utaznak, meglátogatják a környező városok, községek klubjait, cigányklubunk legutóbb a Pest megyei Érden járt, azóta is emlegetik azt. a szép napot. Ifjúsági klubunk kétszeres aranykoszorús, kiváló; megválasztottuk a központ társadalmi vezetőségét, és 14 üzemi, szövetkezeti köz- művelődési bizottság vezetőinek munkaközösségben tartunk tájékoztatást a közművelődés dolgairól. Visszatérve arra a bizonyos Üj Tükör-beli cikkre, azt hiszem, bizonyított, hogy a békési népművelőktől távol áll a „látszatszervezettségre” való törekvés. Nehéz napjaik után, közel sem könnyű napjaik előtt az akaratuk töretlen, kezdeményezőkészségük ugyanúgy, most már csak az szükséges, hogy jogos igényeik sorra-rendre valósággá legyenek. Hogy őket is dicséri a békés-tar- hosi zenei napok országos sikere, a nyári alkotótábor jó híre, az természetes. És talán az is, hogy Raffay Anna rendező, az alkotótábor filmes tagozatának vezetője ezt írta Békésre a napokban: „Nálatok olyan igazi népművelő és baráti légkör van ...” Sokszor egy ilyen barátságból íródott dicsérő mondat többet ér mindennél. Sass Ervin Négynapos gazdag program után, november 2-án elutazott hazánkból a békéscsabai szlovák—magyar földrajzi szemináriumon részt vevő szlovák küldöttség, Békés megyei tartózkodásuk utolsó napján, november elsején este, Békéscsabán, a Körös Hotelben kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg az eltelt néhány nap tapasztalatait a vendéglátók, az MTI Földrajztudományi Kutató Intézet alföldi osztálya munkatársai, s a szlovák vendégek. Ez alkalomból nyílott lehetőségünk feltenni néhány kérdést a négytagú delegáció vezetőjének, Jan Drdosnak, a Szlovák Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézet osztályvezetőjének. — A kétnapos szemináriumon milyen fő kérdésekre kerestek választ? — Először is arra, hogyan lehet a kutatómunkát úgy kamatoztatni, hogy a két intézet kölcsönös kapcsolatai nyerhessenek ezen. Magyar kollégáink elmondták, hogyan fejlődik, változik a gazdasági élet az Alföldön, mi pedig arról beszéltünk, hogyan lehet a természeti tényezőket úgy kutatni, hogy azok az emberek közvetítésével a legjobban kihasználhatók legyenek. Példákat sorakoztattunk fel arra, hogy az egyes idegen- forgalmi területeket, például a Magas-Tátrát meg kell védeni a túlzott emberi beavatkozástól. Arra is, hogy a kelet-alföldi tájakon hogyan kell a termésátlag növelése érdekében a talajféleségeket javítani. Kiemeltük: alapvető feladatunk az, hogy úgy fejlesszük a geográfiát, hogy közben a természet ne károsodjon, s amellett optimális lehetőség legyen a társadalmi fejlődésre. Ezek a kérdések nagyon lényegesek számunkra, hiszen a szlovák természeti tényezők nem olyan kedvezőek, mint önöknél. — Milyen konkrét eredménnyel zárult a tudományos tanácskozás? Fotó: Gál Edit lom, hasznos lesz rrpndkét részről, hiszen szükség van a tapasztalatok és kutatási eredmények cseréjére. — Tervezik-e a békéscsabai alföldi osztályhoz hasonlóan egy önálló osztály létesítését Szlovákiában is? — Egy esztendeje már létezik Kassán egy ilyen önálló osztály, ahol tájtudománnyal foglalkoznak. Ennek az osztálynak konkrétan a kelet-szlovákiai alföld vizsgálata a célja, amely második gabonatermq területe Szlovákiának. — A békéscsabai osztályon kívül kikkel tart még intézetük szoros kapcsolatot? —• Szoros együttműködés alakult ki intézetünk és a lipcsei intézet között, a krakkói geomorfológiai intézettel, a szófiai geográfiai intézettel, valamint az irkutszki földrajztudományi kutató- intézettel. Emellett jó kapcsolataink vannak a nyugat-európai intézetekkel is. — A szemináriumon bizonyára megismerkedtek a három város koordinált fejlesztésének tervével? Mi a véleménye erről? — Nagyszerű gondolatnak tartom, hiszen jelentős fejlődési lehetőségeket biztosít ez az együttműködés a három városnak, amellett, hogy mindegyik biztosítja a saját, egyedi fejlődését is. Tulajdonképpen így partnerokká és nem riválisokká válnak. Hasonló törekvésről az NDK-ban hallottam, Drezda és Halle viszonylatában. Nálunk hasonló kutatásokra nincs lehetőség, hiszen településeink a Kárpátok völgyeiben helyezkednek el, egymástól szétszórtan. Talán elképzelhető az is, hogy Zólyom és Besztercebánya esetében hasznosítjuk az itteni kutatásokat, hiszen sokban azonos társadalmi, gazdasági és természeti feltételekről van szó. — Végül egy kissé személyesnek is tűnő kérdés. Hogyan tettszett önnek Békés megye? — Hivatalosan Budapesten már kétszer is jártam, magánemberként pedig szívesen kerestem fel a Dunántúl történelmi városait. Az Alföl- dön viszont először voltam. Nagy élmény volt számomra! Mert olyan síkságot képzel az ember az Alföld szó hallatán, ahol minden egyforma, nincs semmi változatosság. Pedig igen jellegzetessé és érdekessé teszik a facsoportok között megbúvó tanyák, s az igazán szép városok, mini Kecskemét, Gyula és Békéscsaba. Meglepett, és nagy dolognak tartom az itt észlelt gyors gazdasági fejlődést. Ennek nagyszerű példáját láttuk az Orosházi Üveggyárban. S, amellett, hogy a tanácskozás során sok hasznos tapasztalatra tettünk szert, egyéni szempontból is gazdagodtunk. Barátságokat kötöttünk, és mindenütt kedves fogadtatásra leltünk. Nagyon remélem, hogy elsősorban ezek az emberi, baráti kapcsolatok válnak tartóssá, hiszen ezek a legfontosabbak az ember életében. B. Sajti Emese — Az előadásokból és vitákból kitűnt, hogy nagyon sok közös problémánk van, amelyek az Alföld gazdasági életének fejlesztésével kapcsolatosak. Megállapodtunk abban is, hogy két esztendő múlva, a következő szemináriumot Kassán rendezzük meg, ahol a magyar kollégák megismerhetik a Kelet-Szlovákiában kifejtett tevékenységünket. GondoIskolanap a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában Az új iskola birtokba vételekor, négy esztendővel ezelőtt született meg a november 7-e tiszteletére rendezett Pillanatkép a gyulai zeneiskolából: Krasznahorkainé Magdu Délia tanárnő és tanítványa, Hegyi Zoli a zongorateremben Fotó: Gál Edit iskolanap ötlete a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában. November 3-án, szombaton gazdag program várta az iskola tanulóit és vendégeit. Az iskolanap keretében először megemlékez- g tek a Nagy Októberi Szocia- S lista Forradalom 62. évfor- 5 dulójóról, majd a szocialista fi kereskedelmi és vendéglátó- » ipari szakmunkásképzés 30, B évfordulójáról. Az ünnepi S S osztályfőnöki órákon nyugdíjas vendéglátós szakembert reket fogadtak a tanulók, fi akik felelevenítették a szak- 8 májukhoz kapcsolódó régi fi eseményeket. Ezzel egy idő- fi ben „A Nagy Október nyo- fi mában” címmel történelmi fi vetélkedőre került sor a bé- fi késcsabai szakmunkásképző fi intézetek között, fi Izgalmas csaták közepette fi zajlott le a négy évvel ez- fi előtt alakított „November 7. fi Kupáért” asztalitenisz-verseny. Ezen a megye összes fi szakmunkásképző intézeté- fi nek legjobb asztaliteniszezői fi vettek részt. Eközben a legjobb sakkozók szimultánversenyen vettek részt. Délben a felnőtt dolgozók ünnepségén megemlékeztek november 7. eseményeiről, majd dr. Fekete Antalné, az iskola igazgatója jutalmakat adott át. Az iskolanap este 5 órai kezdettel a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban megrendezett gólyabállal zárult.