Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

1979. november 24., szombat o Ha nincs alkatrész a traktnrnkhoz Mindenki javít, mindenki készletez A téli nagyjavítások ide­jére az üzemek még úgy- ahogy időben meg tudják szerezni a legfontosabb al­katrészeket. Ilyenkor egy- kétnapos, sőt hetes várako­zás sem okoz különösebb gondot. Ezzel szemben a tavaszi, a nyári, majd az őszi csúcs­munkák idején az eltört, meghibásodott alkatrész hiá­nya miatti várakozás már költségesebb időtöltés. Alkatrész, alkatrész... Mint a biztonságos üzemeltetés legfontosabb feltétele? A kérdés nem véletlen. Mert igaz ugyan, az utóbbi évek­ben néhány géptípus alkat­részellátásában nem volt számottevő változás, ám en­nek ellenére nemcsak a na­gyobb mennyiségű alkatrész biztosítása adhat megoldást. Nem is beszélve arról, hogy a készletek képzésének fel­tételei legalább annyira szi­gorodnak, mint a gazdálko­dás egyéb feltételei. Ilyen helyzetben tehát nem árt más megoldást ke­resni. Például olyat, amely nem feltétlenül kívülről várja az orvoslást. A sokat emlegetett tartalékok mozgó­sítása tehát itt is haszonnal járhat? Igen. De egyáltalán miféle tartalékokról lehet szó ebben az esetben? Erre kerestünk választ a Békés megyében működő termelési rendszerek, az AGROKER, a békéscsabai MEZŐGÉP, a megyei tanács és a tsz-szö- vetségek szakembereinél. ♦ A Nádudvari Kukorica- és Iparinövény-termesztési Rendszernek a megyében 65 partnergazdasága van. Ez Békés megye mezőgazdasági üzemeinek több mint kéthar­mada. Nem mindegy tehát, hogy az alkatrészellátásra, a javítás feltételeinek megte­remtésére mekkora figyelmet fordítanak a KITE-ben. — A helyzetet alapvetően meghatározza, hogy míg ko­rábban egy, ma többféle nagy teljesítményű traktort üzemeltetnek a gazdaságok. Ez, azonkívül, hogy bonyo­dalmakat okoz az alkatrész- ellátásban, megnehezíti a ja­vítást folytatók munkáját. A nyugati gyártmányú gépek alkatrészellátása kiegyensú­lyozott. A lengyel kombájn alkatrészellátása az utóbbi időben sokat javult, a leg- töb gond most a hazai gyárt­Meglehetősen sokrétű a Tiszamenti Regionális Víz­mű és Vízgazdálkodási Vál­lalat gyulai üzemigazgatósá­gának tevékenysége. Mun­kájuk döntő részét Békés és Csongrád megyében folytat­ják, de vannak olyan fel­adataik, amelyek kiterjed­nek az egész országra. A gyulai üzemigazgatóság idei tervében 105 millió fo­rint termelési érték elérése szerepel, melyből mintegy 60 millió forintot az építés, 40 milió forintot a mező- gazdasági vízhasznosítás, a többit pedig az acélszerkeze­tű víztornyok javítása, kar­bantartása, szervizszolgálata adja. Az üzemigazgatóság életében igaz csak második helyet foglalja el a mező- gazdasági vízhasznosítás, ám ennek közvetlen haszna több száz millióra tehető. Az idén a két megyében együttesen mintegy 240 millió köbmé­ter vizet emeltek át az élő­vizekből az öntözőcsatorna­rendszerekbe, melynek Bé­kés megyei hossza megha­ladja az 550 kilométert. Egyébként a Körösökön, a Maroson és a Tiszán 20 úszó fő vízkivételi művet üzemel­tetnek, melyből nyolc elekt­romos, a többi Diesel-üzemű. Az üzemigazgatóság terüle­tén az elmúlt években kez­dődött a nagyarányú elekt- rifikálás, melynek keretében a Diesel-üzemű vízkivételi műveket elektromos beren­dezések váltják fel. Az idén mányú Rába-traktorokkal van — tájékoztat Gábel Ist­ván, a KITE alközpontveze­tője. A folyamatos üzemelés egyik alapvető feltétele a jó alkatrészellátás. A raktáron levő alkatrész felkutatása, majd helyszínre szállítása azonban sok időt vesz igény­be. Ezért az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet kap a megelőzés. — A KITE-technológiához adott gépek javításáról, a szervizről gondoskodnunk kell. A javítások színvonala eddig elmaradt a berendezé­sek műszaki fejlettségéhez képest. Alközpontunknál két gépészmérnök, 12 technikus és szerelő segíti, irányítja ezt a munkát. Az elmúlt év­ben 1 millió forint értékű diagnosztikai műszerekkel ellátott gépkocsit kaptunk. Ezzel nemcsak a traktorok bemérését végezhetjük el, hanem megállapíthatjuk a hibák forrását is. A műsze­res mérést taggazdaságaink­ban térítésmentesen csinál­juk meg. Szerelőink min­den évben speciális tanfolya­mokon vesznek részt — mondja az alközpont vezető­je. A legkorszerűbb berende­zések is rendelkezésre áll­nak tehát, amelyek segítsé­gével megelőzhetők, időben felfedezhetők a hibák. Igaz, ma még az üzemek egy ré­szében nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget a di­agnosztikai méréseknek. Az sem mindegy persze, milyen a gépműhelyek, javí­tóbázisok felszereltsége. Ta­gadhatatlan, hogy ebben a tekintetben is óriási különb­sége vannak. Ezért azután a javítások a tervszerű meg­előző karbantartások szín­vonala sem egyforma. Ennek ellenére, a nagy távolság miatt, az üzemek csak elvét-' ve veszik igénybe a nádud­vari központi javítóbázist. ♦ A Bábolnai Iparinövény- és Kukoricatermesztési Rend­szer orosházi központjához 31 mezőgazdasági üzem tar­tozik. Ezek közül csak 17 gazdálkodik Békés megyé­ben. Az IKR a KITE-hez hasonlóan körzeti raktárakat hozott létre, hogy az alkat­részek a felhasználás helyé­hez közelebb legyenek. Most építik Orosházán azt a 200 az üzemigazgatóság csak Bé­késben mintegy 21 ezer hek­tárra juttatta el az éltető öntözővizet. Az építőipari tevékenység­nél a szerelés adja a legma­gasabb árbevételt, s ez hoz­za a nyereséget is. öt, kü­lönféle típusú, előre gyártott elemcsaládból rövid idő alatt építenek fel, s adnak át fon­tos létesítményeket. Az el­múlt évben Békéscsabán 60 millió forintos költséggel el­készült a FÜSZÉRT raktár­ház. Legújabban az üzem- igazgatóság építőinek mun­káját dicséri a Békéscsabai Kötöttárugyár új, sarkadi telepe. S ami nem látványos, de gazdasági értéke felbecsülhe­tetlen: a Nagykunsági 14-es öntözőfürt csatornarendsze­rének építéséből is részt vál­laltak. A víztoronyjavítás, -kar­bantartás viszonylag szeré­nyebb árbevételt jelent: a 25, 50, 100 és 200 köbméte­res hidroglóbuszokat az egész ország területén javítanak, az idén 45-öt újítottak fel. A közelmúltban az üzem- igazgatóság megkezdte a jö­vő évi igények felmérését, a tervek összeállítását. Már most látszik, hogy az öntö­zővízigény meghaladja az 1978-ast, s az építőipari igé­nyek mintegy 20 millió fo­rinttal lesznek nagyobbak, mint az idén. —sz— négyzetméter alapterületű raktárát, amelynek átadását követően még kiegyensúlyo­zottabb lesz az ellátás. A gépek főjavítását meg­rendelésre Bábolnán csinál­ják. Szoros kapcsolatot tar­tanak fenn a KITE megyei alközpontjával, s nemegy­szer sietnek egymás segítsé­gére. Az IKR orosházi köz­pontjában 9 szerelő irányítja, szükség esetén segíti a javí­tást. A gépjavító állomások megszervezését követően a MEZÖGÉP-vállalatok kapták a megbízást mezőgazdasági alkatrészek gyártására. Ez a tevékenység azonban az utóbbi években jelentősen csökkent. A békéscsabai ME­ZŐGÉP Vállalat csak az üzemeiben előállított beren­dezésekhez, adapterekhez gyárt pótalkatrészt. A kül­földre és belföldre gyártott adapterekhez az idén 80 millió forint értékben szállí­tanak pótalkatrészt. A válla­lat ilyen jellegű tevékenysé­ge mintaszerűnek mondható. Az alkatrészeket forgal­mazó MEGÉV jelentősen, mintegy 80 százalékkal szán­dékozik csökkenteni a válla­latnál eddig megrendelt al­katrészek mennyiségét. Nem feltételezhető azonban, hogy az egyre növekvő gyártás mellett ilyen mértékben csökkenne a pótalkatrész­igény. A MEZŐGÉP egyéb­ként úgynevezett márkaszer­viz-szolgálatot hozott létre. Az alkatrészellátás mellett nagy gondot fordítanak a ga­ranciális javításra és a szer­vizre. A vállalat szoros kap­csolatot tart fenn a terme­lési rendszerekkel. ♦ Az AGROKER 15—20-féle traktorhoz és egy sor más berendezéshez forgalmaz al­katrészeket. Alkatrészhiány a hazai és a szocialista or­szágokban előállított gépek­nél a gyakoribb. — Sokszor úgy tűnik, a sok bába közt elvész a gyer­mek, Azt hiszem, szakosod­ni kellene az alkatrészek forgalmazásában is. így az elfekvő készletek csökkenné­nek, áttekinthetőbb lenne a forgalmazó vállalatok ilyen jellegű tevékenysége — ma­gyarázza Balogh József, a Békés megyei AGROKER igazgatóhelyettese. Az újonnan legyártott gé­pekhez a vállalatok idehaza és külföldön egyaránt úgy­nevezett alkatrésznormákat állapítanak meg. E szigorú normák gondos, megelőző karbantartást feltételeznek. — Ezért is van nagy je­lentősége annak, milyen az üzemi gépműhelyek felsze­reltsége, szakember-ellátott­sága. Minden bizonnyal ked­vező változást hoz majd az, hogy jövőre gépműhelyek építésére 20 százalék állami támogatást kapnak az üze­mek. A tervszerű megelőző karbantartással ugyanis nemcsak az alkatrészfelhasz­nálás csökkenhet, hanem megnő a gépek élettartama is. A javítás feltételeit kell tehát mindenekelőtt megte­remteni — hallottuk Kocsor Lászlótól, a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség gépesítési elő­adójától. A javítás, felújítás sem azonos fogalmak. Ott, ahol a megelőző karbantartást meg tudják csinálni, nem biztos, hogy megoldható a felújítás. Ma Magyarországon csak a termelési rendszerek rendel­keznek javítóbázissal. — Ma már meghatározó a termelési rendszerek ilyen jellegű tevékenysége. Az ott kibontakozó gyakorlatot kel­lene továbbfejleszteni, mert összehasonlítva nem egy környező országgal, megálla­pítható, hogy nálunk több al­katrészt használnak fel az üzemek. Ennek oka pedig a javítás anyagi és szellemi feltételeinek hiányában ke­reshető — mondja összege­zésül Tóth Imre, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának munkatársa. Kepenyes János Az útvonalat igazították a hidasháti kommunisták Miként a társadalom, ugyanúgy egy gazdaság sem be­fejezett, kész mű sohasem, hanem a folyamatok összessé­ge, s a fejlődéshez, haladáshoz vezető jó nyomvonalon az útvonalat állandóan javítani kell. Ez világlott ki a na­pokban a Hidasháti Állami Gazdaság központja pártszer­vezetének beszámoló taggyűlésén, ahol a kommunisták számba vették a saját és a központ valamennyi dolgo­zójának ötesztendei munkáját. Mert munkatanácskozás volt ez a javából: az élő, harcoló pártszervezet tanácsko­zása! Az egész gazdaság 1460 dolgozójából 265 a párttag, s a központ 375 dolgozója közül pedig 85-en tartoznak az MSZMP alapszervezeté­hez. Mégis a 85 kommunis­ta tanácskozása tükörképét adta az egész gazdaságnak. Mégpedig azért, mert a dol­gozó ember nem a gépek, a termelési eszközök, a tonnák mögül bukkant elő, nem azok közt láttatta a taggyűlés, ha­nem úgy, mint aki ezeket mozgásba hozza, aki a ton­nákat megtermeli! Hiszen csak a gondolkodó emberre számítva határozhatták el öt évvel ezelőtt a gépesítés fej­lesztését, azt, hogy átalakít­sák a gépparkjukat, az 50 lóerős és azoknál kisebb ka­pacitású gépek rovására nö­veljék a nagy gépek állomá­nyát, és kicseréljék a kom­bájnok nagy részét. Erre szá­mítva korszerűsítették a hib­ridüzemet, növelhették ka­pacitását, építették meg az 1350 szarvasmarhát befogadó szakosított telepet. A gaz­daság különböző posztjain álló vezetők mérlegelő, a lehetőségeket számba vevő és minden dolgozó szorgal­mas munkája volt az alapja annak, hogy az ötödik öt­éves terv gazdasági ütemé­nek növekedését 3—3,5 szá­zalékban állapíthatták meg. A gondos mérlegelés ered­ménye, hogy a gázolajról át­tértek a gáz használatára, amely éves vetítésben 3 mil­lióval kevesebbe kerül. A gondos mérlegelésnek, a szorgos munkának az ered­ménye, hogy a tervidőszak­ban évenként átlag egy te­héntől 4710 liter tejet fej­nek. Ezenkívül a gyapjúter­melésben, a süldőnevelésben teljesítették túl a gazdaság tervét. Az állattenyésztés többi ágazatában nem érték el az előirányzatot. A taggyűlés erős reflektor- fénybe állított mindent, ami a gazdaság életével össze­függ, aminek az ütőerén a kommunisták mindig rajta tartják a kezüket, és a gaz­daság növekedéséhez szüksé­ges útvonal zökkenőit állan­dóan javítják, mint ahogy a növénytermelésben, termé­szetesen az emberi tényezők­kel együtt az időjárás, a ter­mészeti tényezőket is vizs­gálják. Nevezetesen, cukorré­pát a tervidőszak átlagában hektáronként 415 mázsát ter­veztek és 337 mázsát értek el. És miként megállapítot­ták, hogy az átlageredményt rontja a 4-5-6-os kerület hoza­ma. Ennék egyik oka a ta­lajviszonyok, az időjárás, mint ebben az évben a 6-os kerület a tavasszal a Bala­tonhoz hasonlított. A talaj- viszonyok annyira befolyá­solják a cukorrépahozamot, hogy a mélyebb fekvésű, la­za talajon kétszer-három- szor annyi a termés, mint a kötött talajon. Ezenkívül közrejátszik az ember maga is, mert nevezetesen olykor 400 mázsa termésnek megfe­lelő műtrágyát adagolnak ott is, ahol eleve tudják, akik ezt csinálják, hogy nem te­rem annyi. Vagy az is az emberi tényezők közé soro­landó, hogy erős ellenállásba ütközött a 6 millió forint ér­tékű szerves trágyának aki­szórása, pedig a mezőgazda­ságban dolgozók ismerik a szerves trágya talajtáperejét. Miként annak is az ember az oka, hogy 4-5 millió forint értékű bérmunkát tudnának végezni a megerősödött gép­parkkal, és még nem szán­tottak más gazdaságnak. Nem lehet elégszer mon­dani, hogy miként az egész társadalom, egy gazdaság élete is sok folyamatnak az összessége. S a beszámoló taggyűlés, miközben vizsgál­ta, hogy mik a sikerek for­rásai, érthetően erős reflek­torral világított rá az elmu­lasztott lehetőségek okaira, és mire kell összpontosítani a figyelmet. A siker egyik forrása, hogy a gazdaság köz­pontjának 375 dolgozója kö­zül 11 brigádban 259 vesz részt a szocialista munkaver­senyben, míg 1975-ben 10 bri­gádban 221-en vettek részt. Ugyanakkor a taggyűlésen elhangzott az is, hogy a szo­cialista brigádmozgalmat óv­ni kell a formalitásoktól, ne­hogy valamiféle divatos fo­galommá szűküljön. Hiszen a munkaidő kihasználásában vannak gondok. Nem ritka, hogy helyenként olykor csak 50—60 százalékban használ­ják ki a munkaidőt. Nem tré­faként hangzott el, hogy a reggel kezdődő munkaelosz­tás tart negyed nyolcig, az­tán nyolcig eltart az ebéd­jegy megváltása, utána elin­dulnak a munkahelyre, és reggeliznek, hiszen erre az idő törvényesen jár, s végül aztán kilenckor megkezdik a munkát, öt embernek meg a helyszínen mérték meg egész napi munkaidejének a ki­használását, s ez ötből kettő 2,5—2,5 órát töltött el hasz­nos munkával. És még ed­dig semmi jelzést nem adtak a munkaidő rossz kihaszná­lásáról azok, akiknek hiva­tásuk a munkaügy. Bár az is korrigálásra szorul, hogy a jövőben ne doppingolják pénzzel azokat, akiknek elég­telen a munkája. Volt, aki azt is szóvá tette (mivel a mezőgazdaságot nem lehet függetleníteni az időjárás­tól), hogy olykor a munka­időt rugalmasabban lehetne megállapítani. Igaz, hogy ez szállítási gondokat is okoz, mégis talán érdemes lenne, akár a cukorrépa-betakarítás idején, hogy amikor jó idő van szombaton, vasárnap, akkor szedjék -a répát, mert utána eshet az eső, s a sza­bad időt ki lehetne adni ab­ban az időszakban. A beszámoló' taggyűlésen hangot kapott, hogy a kom­munisták személyes példát mutassanak. És ugyanazt te­gyék a különböző vezető posztokon állók. Nagy fon­tosságot tulajdonított a tag­gyűlés a politikai, a szakmai, az iskolai oktatásnak, mert a világ jobb megértéséhez kor­szerű politikai műveltség szükséges, miként a korszerű gazdasági munkához megfe­lelő szaktudás, szakismeret. S 1979-ben politikai tovább­képzésben 122-en vesznek részt, öt év alatt betanított munkásnak harminc dolgo­zót képeztek ki, harmincné­gyen céltanfolyamra jártak, és tízen pedig szakmunkás- képzésben vettek részt. Fel­ső- és középszintű vezetőtan­folyamra 48-an jártak, mun­kahelyi vezetőtanfoíyamra 12-en, egyéb tanfolyamra pe­dig 24-en. A gazdaságban kétszáznál többen fejezték be a 8. általános iskolát. Ugyan­akkor van olyan dolgozó is, aki 1963-ban született, és három általános iskolát vég­zett. Aki ezt szóvá tette, azt kérdezte azután, hogy ezek­ben az esetekben hol vannak a szülők, és hol vannak a közoktatás szervei? A taggyűlés végezetül meg­állapította, hogy ott gazdál­kodnak ezután is, ahol eddig, és olyan körülmények közt kell dolgozniuk, amilyenek adva vannak, és úgy, hogy lépésről lépésre előrejussa­nak. Hiszen a gazdaság a buktatók ellenére eredmé­nyesen zárja ezt az esztendőt is. Az előrehaladást szolgáló útvonal-kiigazításokhoz, -korrigálásokhoz pedig a fő tennivalókat a taggyűlés megjelölte. Cserei Pál Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban a különböző szakmai és közművelődési tan­folyamokon a gyár mintegy hétszáz dolgozója vesz részt (MTI-fotó: — Fehér József felvétele — KS) Öntözővíz és épületek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom