Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-24 / 275. szám
o 1979. november 24., szombat Munkások, technikusok, mérnökök továbbképzése az Orosházi Üveggyárban Az egyre fejlődő technika és technológia az Orosházi Üveggyárban is szükségessé teszi a dolgozók képzését, továbbképzését. Hinnék elősegítésére több tanfolyamot, kihelyezett iskolai tagozatot hoztak létre, aminek a tényleges költsége évente meghaladja az egymillió forintot. Búza Katalin közművelődési előadónak és Pál Józsefnek, az Üvegipari Művek szakoktatási előadójának a tájékoztatása szerint a továbbképzésben az egyik legfontosabb szerepet a központilag szervezett művezetői tanfolyam tölti be. Ezen az üvegipar 12 gyárából 45 fős csoportokban, csaknem 400- an vesznek részt. Egy-egy turnus két hétig tart. Most az ötödik csoport továbbképzése kezdődik. Előadók: az Üvegipari Művek és a gyár szakemberei. Főbb tantárgyak: művezetési, szervezési, valamint szociálpolitikai ismeretek, továbbá munkavédelem, szakmai ismeretek. Az utóbbinak az elméleti és gyakorlati oktatására 1981-ben kerül sor. Ezután azok, akik jelenleg szakmunkás-bizonyítvány- nyal rendelkező (45 évesnél fiatalabb) művezetők, állami bizottság • előtt vizsgát tehetnek és középfokú képesítést szerezhetnek. Nagy jelentősége van az általános iskola kihelyezett 7. és 8. osztályának, amely már évek óta lehetőséget nyújt a tanulásra. Jelenleg a két osztályba (30 éven aluliak) húszán járnak. Közöttük olyanok is, akik automatagépen és üveggyártásban dolgoznak, és beosztásukkal járó követelmény az általános iskolai végzettség. Vannak, akik arra törekednek, hogy bizonyos gyakorlati idő után szakmunkásvizsgát tegyenek. Az építőanyag-ipari szak- középiskola kihelyezett esti tagozata a Táncsics Mihály Gimnázium keretében 1978- ban, az első osztállyal indult. Az idén az első és második osztályban összesen több mint ötvenen tanulnak. Az iskola befejezése után szakközépiskolai érettségi bizonyítványt szerezhetnek. Azután lehetőség nyílik arra, hogy tovább tanuljanak és technikusminősítő vizsgát tegyenek. Azoknak, akik gimnáziumi érettségivel rendelkeznek, ugyancsak van lehetőségük, hogy — különbözeti vizsga után — technikusi minősítést szerezzenek. Felkészülésükhöz külön tanfolyamot szerveztek. A technikusi minősítő vizsgára való felkészítés az előzőhöz hasonló módon történik Orosházán. A megye más üzemeiből is járnak ide. Előadók a Táncsics Mihály Gimnázium tanárai és a gyár mérnökei, szakemberei. Az egyetemi és főiskolai előkészítő tanfolyamra azok a fizikai, műszaki, és adminisztrációs munkakörben dolgozók jelentkezhetnek, akik munkájukkal és magatartásukkal arra érdemessé válnak és középfokú képesítéssel rendelkeznek. Részükre a TIT keretében hetenként egy alkalommal tartanak 4 órás foglalkozást. Most ezen a tanfolyamon a gyárból 14-en vesznek részt, akik — ha a felvételin majd megfelelnek —, a Pollák Mihály Műszaki Főiskola szi- likátgépész szakának a levelező tagozatára, illetve a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára kerülhetnek. A tanfolyam már az előző években többeknek elősegítette a főiskolai felvételi vizsga sikerességét. A Nehézipari Műszaki Egyetem levelező tagozatán a gyárból eddig hat mérnök szerzett szakmérnöki oklevelet, jelenleg pedig hatan tanulnak. A gyár gondot fordít a szakmunkások rendszeres továbbképzésére, a termeléssel kapcsolatos tudnivalók megismertetésére. A tanfolyamokat (mintegy 30 szakmában) 5 évenként kibővítve ismétlik. A tanulás, a közép- és felsőfokú képesítés megszerzése, a szakmai hozzáértés a jövőben fontos feltétele lesz annak, hogy valaki előre lépjen, valamilyen vezető beosztásba kerüljön. P. B. A közelmúltban Gyulán az Erkel Művelődési Központ előcsarnokában kiállítás nyílt lengyel képzőművészek alkotásaiból. Megnyitót mondott Edward Debicki, a Lengyel Kultúra igazgatója, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. A kiállítás december 2-ig tart nyitva Fotó: Béla Ottó Dobozi beszélgetés Gondolatok a közművelődésről Végtelennek tűnő folyamban jönnek, szép kettes sorokban az iskolás lányok és fiúk a művelődési ház felé. Dél múlt, a program fél egykor kezdődik. — Olyan sokuknak van már valamilyen közlekedési eszköze, hogy úgy gondoltuk, valamilyen szervezett formában a helyes közlekedés alapjaira meg kell tanítani a gyerekeket. A mai a negyedik, filmmel is illusztrált előadás. Még egy követi majd — mondja Futaki Im- réné, a ház igazgatónője. * * * öt évvel ezelőtt nyitották meg az új művelődési házat ebben a Gyula—Békéscsaba háromszögelésében fekvő, a millenniumához közelgő, ősi nagyközségben, Dobozon. Ezer és öt év. A hatalmas különbség azonban nem ebben, hanem a fiatal létesítmény által is kiváltott, a megváltozott körülményekben, annak hatásában van. Erről beszélgettünk ezen az „évfordulón” Futaki Imré- nével. * * * Néhány évvel ezelőtt az alföldi falu megváltozását még a hidroglóbusz létével jellemezték. Az urbanizációnak ez azonban csak az első, alapvető jellemzője lehetett. Az életforma változása, az egyre gyorsuló ütem többet követel attól is, aki munkás életét a faluhoz köti. Aztán, hogy itt a mezőgazdaságban, vagv éppen az elmúlt években telepített iparban dolgozik, az már valahogy mindegy. Legalábbis abból a szempontból, hogy életvitelében valami újra, eddig nem ismertre vált át. Ezt nevezik szemléletváltozásnak, a hétköznapok felfogásában. A falu embere is közéleti emberré, az új dolgok, a fejlődés változásai iránt nyitottá válik. Mert ezt követeli meg a gazdaság, a munka formája és körülményei. * * * Igaz, mindez még csak a kezdetek kezdetén van ebben a nagyközségben is. Sok minden azonban ezt a változást sietteti, segíti. A tíz évvel ezelőtt idetelepített ipar, amit a Budapesti Harisnyagyár telephelye képvisel. Ráadásul: majdnem kizárólag nők dolgoznak itt. Aztán az, hogy az ötezer-egyszáz doboziból majd nyolcszáznak más településen van a munkahelye. A napi ingázás is másfajta életvitelt követel meg. * * * * A közművelődés dobozi intézménye is természetszerűen csak az emberekkel, az emberekért létezhet. Szüntelen, naponta megújuló feladat, hogy szolgálatait, de akár létezését az itt élőknek átnyújtsák. Hogy valóban szükség legyen mindarra, amit adni tud. Még akkor is, ha vitathatatlanul része ma már ez az intézmény a nagyközségnek; a doboziak majd- hogy nem természetes dolognak tudják be szerepét, létezését. * * * S hogy ez így legyen, igen sok feladat hárul a most megválasztott társadalmi vezetőségre is. Tizenegy név sorakozik ezen a listán. S ami az érdekes: semmi pro- tokollíze nincs. Azok kapták a megbízatást, akik már korábban is a házért, azaz a közművelődés ügyéért dolgoztak. „A vezetőknek hivatali kötelességük, hogy vállalatuk, illetve a község művelődését segítsék.” Hát, valahogy így. Másutt is ekép- pen kellene. * * * Az igazgatónő a rendezvénynaptárt mutatja. Ezek és ezek a rendezvények voltak ebben az évben, zömükben a nagyteremben. „Sajnos, kiszolgáltatottak vagyunk a magánszervezőknek is.” Mert a 230 személyes nagyterembe csak 230 érdeklődőt lehet leültetni. A bevételből pedig a méregdrága (és indokolatlanul az!) ORI-rendezvénye- ket nem lehet kifizetni. Amelynek színvonalára előzetesen senki nem vállal garanciát. Például a könnyűzenei koncertek esetében. Az idén mégis több nagyszerű ilyen program volt. Amelyre még Békéscsabáról is tömegesen jöttek el. , * * * Valamivel több, mint félmillió forintból gazdálkodik a ház. A központi fűtés költsége, a két főhivatású népművelő, a takarítók bére, a hét kiscsoportvezető tiszteletdíja is ebből számítódik le. Sok mindenre (talán mindenre!?) elég ez a pénz. A „minden” itt elsősorban az, hogy minél többet adni az embereknek. Élményben, tudásban. És jót, érdekeset a szórakozásban. Egyszerű dolgok, kétségtelen. * * * Működik itt egy ifjúsági klub is. Vezetője a KISZ- bizottság titkára. A nyár eleji évadzáráskor harminc tagot számláltak. Az őszi induláskor jóval kevesebbet. Továbbtanulni, más településre mentek dolgozni a lá- nyok-fiúk. De jönnek az újak. Hívják egymást, vonzó a program is. A cél? Közösséget kialakítani? Ha ez lenne csak, aligha valósulna meg. A közösségi érzés kialakítása: együtt lenni, a másikra figyelni. Ügy viselni magamat, hogy a másik érdeke se szenvedjen csorbát. Szóval: erre nevelni, késztetni a klub tagjait. Több kellene? Lehet. De énnek elérése már értelmet ad az ifjúsági klubmozgalomnak. Itt igen, másutt pedig: adhatna. Ha legalább ez megvalósulna. * * * „A közművelődés ügyének csak kérni lehet, követelni sohasem.” A dobozi művelődési házban nincs semmi rendkívüli. Egyszerű dolgok emberépítő folyamával találkozhat bárki, ha belenéz munkájukban. S ha ez így van, akkor megvalósult az, amiért öt esztendővel ezelőtt felépült a régi helyett az új művelődési ház. Mert a kor gazdasági-társadalmi változásait csak az az ember tudja értelmesen és hasznosan szolgálni, akinek néhány gyökere ide kapcsolódik. (Nemesi) A Jelenkor új száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Fodor András, Gyurkovics Tibor, Hervay Gizella, Keresztury Dezső, Rába György, Vas István és Zelk Zoltán költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában Jékely Zoltán kisregényének befejező részét, Mándy Iván rádiójáték-szövegét és Nádas Péter elbeszélését közli a folyóirat. Amerigo Tot hetvenedik születésnapja és újabb pécsi látogatása alkalmából Keresztury Dezső köszöntő versét és a televízióban elhangzott interjúszöveget olvashatjuk. A számot a művész szobrainak és grafikáinak reprodukciói díszítik. Az irodalmi tanulmányok, esszék, elemzések közül figyelmet érdemel Melczer Tibor írása Fodor András költészetéről, valamint Rónay Lászlónak Rába György: Pillantás az éjszakába című verséről szóló elemzése. A „Versről versre”-sorozatban Zelk Zoltán Az ismeretlen Nagy Lajos című költeményéről beszélget a költővel Domokos Mátyás. A kritikai rovatban — egyebek mellett — Csoóri Sándor Nomád naplóját, Tüskés Tibor, Fehér Lajos és Balogh Edgár emlékírásait Czine Mihály, Zelk Zoltán verseskötetét pedig Bécsy Ágnes értékeli. A kiscsoportok foglalkozásainak ez a mindennel felszerelt klubszoba ad otthont Fotó: Gál Edit MOZI A vasálarcos férfi Nemcsak a naptárból és a város felett is keringő, gyászruhás varjúcsapatokból lehet tudni: egyre zordabbá válik az időjárás. A mozik műsorából is. A gyártók és a forgalmazók természetszerűleg a nyári, más műfajoknak a holt szezont jelentő, közönségnek a szabad levegőn töltött szórakozást biztosító évszakra időzítik a sikeresnek tartott filmek bemutatóját, őszre, télre és tavaszra — legalább is úgy tűnik — marad az „egyéb”. Mint például ez a színes, magyarul beszélő, angol kosztümös film, A vasálarcos férfi. Mike Newell rendező a „nagy francia mesélő”, A. Dumas sokszor megfilmesített regényét választotta ismét témájául. Alapos a gyanú, hogy a rendezőnél, a stábnál is „uborkaszezon” lehetett. Hiszen mit lehet újítani egy dumasi adaptációban? Kötött a történet, adottak a szereplők (a hősök) jellemvonásai, rögzített a cselekmény helyszíne és kora. Ezáltal a mondandó is. Legfeljebb apró változtatásokat visel el; az alkotói kifejezés többletét — aligha. XIV. Lajos, azaz a Napkirály udvarában járunk. Űtitársunk persze a három plusz egy testőr egyike is. Akit az „alapító” XIII. Lajostól pompázatos fia is örökül kapott — Dumas-tól. A történet közismert, hiszen a francia romantika ezen nagy íróóriásának olvasott művei közé tartozik ez is, a Monte Cristo grófja és a három testőrős, milady-s mesegyűjtemények mellett. Valahogy úgy vagyunk mindannyian, hogy érdekes dolog pár órára, percre szemlélő jelenlevőjének lenni egy olyan történelmi kornak, eseménysornak, amely már elmúlt, s a megszépítő messzeség igazán romantikus egzotikummal ékesített föl. Ez a film is ezt szolgálja: valódi mozgó, képes mesekönyv tárul elénk másfél óra hosszat. A megszokott formában. Átlagosan. Sem a rendezésről, sem a különösebben nem ismerős nevű színészek alakításairól, sem a felfogásról, sem más egyébről nem érdemes szót ejteni. Egyedül talán az operatőr igyekezett jobban a vártnál: csodásán jó beállításokat láthatunk, nagyszerű színekben. Igaz, televíziós keskenyvásznon. Ez azonban most nem nagyon erény. Az öntetszelgés csapdájába esik Freddie Young operatőr. Ebből aztán az lesz, hogy a feszültnek szánt cselekmény unalmassá, lapossá válik. S hogy miért vetítik mégis? Erre is lehet magyarázatot találni. Gondolom, a nemzetközi gyermekév miatt, a 8—14 éveseknek. Bár ezt a feldolgozást ők is unják. Már az ő érdeklődési körük is több ennél. Vagy csak azoké maradt ennél, akik drága pénzen megvették ezt a kópiát? ... (Nemesi) SZÍNHÁZ, mozi 1979. november 24-én, szombaton este 19.00 órakor Békéscsabán: INTERJÚ BUENOS-AIRESBEN Blaha-bérlet 1979. november 24-én, szombaton este 19.00 órakor Szarvason: ' AZ ARANY EMBER * * * Békési Bástya: 4-kor: Az ezüst tó kincse, 6 és 8-kor: A leprás nő. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: 5-kor: Piknik a Sasok hegyén, 7-kor: A szórakozott. Békéscsabai Szabadság: de. lókor: A vasálarcos férfi, 3 órakor: Filmklub, csak 5 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat. I., II. rész, 8 órakor: A vasálarcos férfi. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Hatholdas rózsakert, fél 8-kor: Gyilkos a tetőn. Gyulai Erkel: Sógorok, sógornők. Gyulai Petőfi: 3-kor: Fekete fülű fehér Bim I„ H. rész, 7 órakor: A nő illata. Orosházi Béke: Minden szerdán. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Nem fáj a teje a harkálynak, fél 6 és fél 8-kor: A kétbalkezes és az örömlány.
