Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

1979. november 24., szombat nruukfiTcí Nem a közgazdász szemével N oha az integrációról már korábban is hallottam, ám valódi tartalmát, mélyebb értelmét csak úgy 1965 táján, az egye­temi éveim alatt ismerhet­tem meg. Az egyik szeminá­rium után az adjunktusunk­kal folytatott beszélgetés köz­ben fordult elő mind gyak­rabban ez a szó, s a hosz- szúra nyúlt vitát követően már nem is tűnt olyan ide­gennek, olyan homályosnak az igazi jelentés. Aztán tel- tek-múltak az évek. A saj­tóban, a rádióban, a televí­zióban is egyre gyakrabban tapasztalhattuk: hogyan va­lósul meg a gyakorlatban a KGST-országok között létre­jött tudományos-műszaki együttműködés; milyen ered­ményekkel járnak a koope­rációkról, a gyártmányfej­lesztésről és az új technoló­giákról aláírt megállapodá­sok. Természetesen nemcsak a külföldi, hanem a hazai vál­lalatok, szövetkezetek és in­tézmények kapcsolatfelvétele is ezernyi lehetőséget rejtett és rejt magában. Nem szük­séges magasabb iskolai vég­zettség ahhoz, hogy valaki megértse: miért jobb, hanem minden állam foglalkozik például autóbuszgyártással; vagy milyen előnyök szár­mazhatnak a termékek elő­állításával összefüggő szako­sodásból, illetve a szabvá­nyosításból. Azt sem nehéz belátni: sok esetben milliós nagyságú megtakarítást je­lent a megfelelő feltételek között végrehajtott egyesítés; ha például egy-egy azonos jellegű intézményt közös gazdasági irányítás alá von­nak össze a felettes szervek. A „trösztösítés” szóval elő­ször 1962 telén találkoztam. Azt az üzemet, ahol segéd­munkásként magam is dol­goztam, hasonló jellegű egy­ségekkel vonták össze. Ebből adódóan létszámfölösleg ke­letkezett, s nekem és még néhány szakinak már nem újították meg a szerződést. Kénytelenek voltunk új mun­kahely után nézni. (Jó pél­da ez arra, hogyan ütközik össze esetenként az állami és az egyéni érdek.) Jól em­lékszem, akkortájt még nem mutatkozott olyan nagy ke­reslet az anyagmozgatók iránt. Az irodák kezdtek megtelni érettségizettekkel... A segédmunkások közül so­kan betanított munkások let­tek, és többen különböző szakmákat is elsajátítottak. Azután új üzemek létesültek, rekonstrukciókra került sor, ami új munkalehetőséget te­remtett. Akkoriban még so­kan áramlottak a mezőgaz­daságból az iparba. Mindnyá­jan emlékszünk arra, hogy az állami vállalatok, a szö­vetkezetek gyakran kerültek nehéz helyzetbe. Később már a munkaerő-csábítás sem volt ritka jelenség. Ennek meg­akadályozására különféle in­tézkedéseket hoztak a mun­kaerő-gazdálkodással foglal­kozó irányító szervek. Az év­ről évre gyarapodó irodai ad­minisztrációnak a létszám­stop bevezetésével igyekez­ték gátat vetni. (Természete­sen még így is sok volt a „kiskapu”.) A világgazdasági helyzet rosszabbodása következtében egyre gyakrabban szerepel­tek a következő szavak & ki­fejezések : exportképesség, cserearányromlás, a termelés hatékonysága, a kiapadóban levő munkaerőforrások stb. Mint ismeretes, ezeket már korábban is használták, de itt most csupán a gyors és széles körű elterjedésükre utalok. Talán helytelen is lenne — nem közgazdász lé­temre — mélyebb fejtegeté­sekbe bocsátkozni. Ezért — noha továbbra is csak az át­lagember szintjén maradva kívánom papírra vetni gon­dolataimat — érdemes né­hány országos visszhangot kiváltó cikkre visszaemlékez­ni: a kesudió-vitákra, a mű­szaki újításokkal és találmá­nyokkal kapcsolatos nagy tömegű hozzászólásokra és így tovább. Közhelynek tartjuk, mégis leírjuk: aki piacról él, többé vagy kevésbé csakis a saját pénztárcáján érez meg egy- egy árrendezést, ákarom mondani: áremelkedést. Ré­gen nem egy embert hallot­tam zsörtölődni amiatt, hogy az árrendezés nem fejezi ki világosan a tartalmat. Igaz, kezdetben, de még napjaink­ban is, helytelen csak (!) ár­emelkedést emlegetni. Elein­te ugyanis valóban az tör­tént, hogy bizonyos árucik­keket drágábban, másokat viszont — a rendezés után — olcsóbban kaphattunk meg. Mostanában: egyes ter­mékek, szolgáltatások ára nö­vekszik, másoké változatlan marad. Az viszont tény: hogy a magasabb árak miatt je­lentkező többletkiadásokat az állam elsősorban a szociális helyzet javításával (családi pótlék, gyermekgondozási se­gély, nyugdíj stb.) ellensú­lyozza. M i várható még? Mi­lyen hatékony lesz az 1980-ban életbe lépő új bér- és keresetszabá­lyozási rendszer? Reméljük: a jobbnál jobb lehetőségeket kereső-kutató gazdasági, mű­szaki szakembereink megta­lálják a kiutat, s meghatá­rozzák annak a módját is: hogyan lehet leküzdeni a je­lenlegi belső gazdasági ne­hézségeket. Bukovinszky István Édes — keserű Való igaz, ma már nem látni csokoládét majszoló gyereket ábrázoló plakáto­kat. Persze, ettől még lehet szeretni az édességet. A kor­szerű táplálkozás propagan­dája kétségtelenül „ártott” a cukorkák, desszertek forgal­mának. Aztán jött az ár­emelés és egycsapásra csök­kent a kereslet. Egyszerű közgazdasági következmény: a gyárak kevesebbet termel­ték, arra számítva, hogy ez most már örökké így lesz. Füstbe ment az az optimiz­mus, amely szerint az V. ötéves terv első esztendeiben évente 5 százalékkal több édességet gyártanak. Tavaly például 105 ezer tonna áru került az üzletekbe, 15 ezer tonnával kevesebb, mint az előző évben. A Magyar Édesipar veze­tői most keseregnek: 1979- ben 2,5—3 százalékkal nő ugyan a termelés, de még mindig nem éri el a két év­vel ezelőtti szintet. A keres­let viszont egyre jobban nő. Az ágazat belekerült egy olyan bűvös körbe, amelyből nehéz lesz kitalálni. Miért? Mindenekelőtt aggasztóan kevés a munkáskéz, a gyár­tóberendezések elavultak. Ugyanakkor az alapanyagok nagy része tőkés importból származik a csomagolóanya­gokkal együtt, amely meg­drágítja az előállítást. Még­sem lehet egy kézlegyintés­sel elintézni a dolgot, mond­ván: nem nagy ügy, van ne­künk égetőbb gondunk, mint az édesipar. A fejlesztési törekvéseket jelzi, hogy ebben a tervidő­szakban megkezdődött a gyá­rak, a berendezések felújítá­sa. Szégyenkezve vallotta be a vezérigazgató legutóbbi sajtóértekezletén: 50 éves gépekkel pörkölik a kávét. Jövőre helyezik üzembe azt a berendezést, amelynek se­gítségével évente 130 tonna nyerskávét takarítanak meg. Lehet számolni: egyetlen tonna 4000—4700 dollárba Nyugdfjastalálkozó a Gyulai Harisnyagyárban A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyáregységének nyug­díjasai találkoztak az elmúlt napokban a Jókai Művelő­dési Házban. Hagyomány már, hogy a gyár vezetői minden év utolsó negyedé­ben meghívják nyugdíjasai­kat. Az idén is több mint 200-an jöttek el. A megje­lenteket Fekete Józsefné, a szakszervezeti bizottság tit­kára köszöntötte, majd ke- gyeletes szavakkal emléke­zett meg azokról, akik már nem tudtak eljönni. A gyár igazgatója, Horváth István tájékoztatta a résztvevőket a gyár jelenlegi helyzetéről, de beszélt a távlati tervekről is, majd meleg szavakkal mondott köszönetét azoknak a nyugdíjasoknak, akik munkájukkal még ma is se­gítséget nyújtanak a tervek * teljesítésében. Az ünnepélyes aktus után • kötetlen beszélgetés alakúit [ ki a résztvevők között. - Emelte a hangulatot Dobra S Károly és zenekara, és meg- j ható pillanatokban sem volt hiány. Andó Mihály i énekes itt találkozott régi ; harcostársával, Székely Vil- • mossál és természetesen az : első dal neki szólt, majd egymás után hangzottak el a ■ legszebb magyar nóták, né- < hányán táncra kerekedtek, l fiatalos jókedvvel telt meg a ' terem. A nyugdíjasok névé- : ben Borbély Jánosné mon- ■ dott köszönetét a gyár veze- ■ tőinek a kellemes és jó han- : gulatú nyugdíjastalálkozó * megrendezéséért. Miről ír a Fáklya? A Fáklya november 18-án megjelent 22. száma érdekes gazdaságpolitikai cikkeket közöl Murmanszk kikötővá­rosnak a szovjet hajózásban betöltött fontos szerepéről, Szibéria faanyagának ipari hasznosításáról a kőolaj nemzetközi forgalmazásának a KGST-n belül kedvezmé­nyes jellemzőiről és a ke­nyérgabona termesztésének, illetve a táplálkozásnak a kérdésköréről. jet női mellúszók olimpiai ; reményeiről olvashatunk ké- : pes riportot. **• . ■ Hagyományos anyagokkal. • Fáklya-fotóval, orosz nyelv- S leckével, filmismertetővel, a : Szovjet Kultúra és Tudó- ■ mány Háza programjának ! közlésével zárul a szám. Kitüntetettek Laszli Pá| Laszli Pál életútja mások életrajzában is fellelhető. Sok ezer emberében, akiket rábeszélt, nevelt, irányított, küzdelmekre vezetett. Nap­számos szülők gyermeke. Téglagyári munkás, majd vasútépítő. A munkásmoz­galomba már 1940-ben — 25 éves korában — bekap­csolódott Nagyszénáson, ahol született. Előbb a szociálde­mokrata pártban tevékeny­kedett, majd a felszabadulás után a kommunista párt he­lyi szervezetének egyik ala­pító tagja, később titkára lett. Hamarosan az orosházi járás titkárául választották. Onnan a megyei pártbizott­ság politikai munkatársává, innen pedig a pártközpont szervezői teendőivel bízták meg Mezőhegyesen. 1954-ben került hároméves pártfőis­kolára és az ellenforradalom napjaiban részt vett a VII. kerületi pártház védelmében. Ezt követően lett párttitkár Mezőhegyesen, majd az egész mezőkovácsházi járás­ban. 1957 ős?én a megyei pártbizottság másodtitkárá­nak tisztségébe került, utá­na négy évig a megyei ta­nács elnökhelyettese, majd a párt ismét Mezőhegyesre küldte, igazgatóhelyettes­nek. Innen Zsadányba ment, ahol az állami gazdaság igazgatói posztját látta el. Mostani beosztásával 1967- ben bízták meg. Azóta a gyulai Köröstáj Tsz elnöke. Jól hasznosítja gazdaságve­zetési tapasztalatait. A gyen­ge adottságú szövetkezet ma eredményesen működik. Gyula város gazdasági, társadalmi, politikai életének gazdagításában is jelentős szerepet vállal 63 éves kora ellenére. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést novem­ber 7-én vehette át. (V. D.) n szeghalmi postahivatalban n hírlapkézbesítés elsőrendű feladat A tudomány-technika ösz- szeállítás a földmágnesesség­ről, a gépkocsi-égéstermék kiküszöbölésére irányuló je­reváni kutatásokról, a fer- mentumoknak a vegyiparban játszott szerepéről ad hírt. Adatokban gazdag publi­cisztika foglalkozik a Moszk­vában megrendezett nemzet­közi könyvkiállítással és vá­sárral, amelyre ezúttal má­sodik alkalommal kerül sor. Színes képriport vezet el a hatvan éves születésnapját nemrég betöltött MOSZ- FILM területére, a 14 000 négyzetméteren fekvő moszkvai filmvárosba, amelyben a teljes újjáépítés után évente hetven filmet készítenek majd. A hírek szerint januárban a Nemzeti Színházban fog rendezni Anatolij Efrosz, a moszkvai Malaja Bronnajai Színház főrendezője. Ehhez kapcsolódva a Fáklya inter­jút közöl a művésszel. Megismerkedhetünk egy mai fiatallal, a húsz eszten­dős Ljudmilla Petriscsével, aki az uglicsi óragyári Kom- szomol-alapszervezet titká­ra. A sportoldalakon a szov­kerül ebből a termékből. Bármennyire hihetetlen: itt is szükség van a termékvál­tásra. Arra kell törekedni, hogy a kevés importanyagot tartalmazó édességek válasz­tékát bővítsék és javítsák a minőséget. Jellemző: ebben az évben 17 korszerűtlen termék gyártását szüntették meg, s 23 újabbal jelentkez­tek a piacon. Dp ez még mindig kevés, hiszen a nők háztartási munkáját könnyí­tő lisztesárukból nem tud­ják kielégíteni az igényeket. A balmazújvárosi gyár be­ruházása késik, előrelátható­lag csak 1983-ban kezdi meg a gyártást. Ez tényleg messze van, nem úgy, mint a karácsony. Télapóra 850 tonna figurát állít elő a diósgyőri üzem. Azt ígérik; a kereskedelem által rendelt 4410 tonna sza­loncukor előállítását decem­ber 10-ig befejezik. Lesz eb­ben konzum, mártott kon- zum, desszert ég zselés sza­loncukor. Hogy ez sok-e, vagy kevés, az ünnepek után kiderül, amikor szemügyre vesszük a kidobott fenyőága­kat. A szeghalmi postahivatal a nagyobbakhoz tartozik. Havi pénzforgalma ma már eléri a 60 millió forintot, ami an­nak tulajdonítható, hogy az utóbbi években jelentősen fejlődött a nagyközség. Üj üzemek létesültek, a régiek pedig bővültek. Igen sok hírlap is érkezik Szeghalomra. Példányszámuk havonta mintegy 80 ezret tesz ki, aminek 65 százaléka na­pilap. A sok újságot a pos­tán szortírozzák és a kézbe­sítők juttatják el az olvasók­hoz, illetve a megrendelők­höz. Füri Gábor felügyelő, a hivatal vezetője ennek vég­rehajtását elsőrendű feladat­nak tartja, amit így indokol: — A posta — meghatáro­zott díjazás ellenében — kö­telezettséget vállal rá. A pos­tát pedig itt a munkatársa­immal együtt én képviselem. Hogy a kijelentése nem csupán szólam, azt Nagy La­jos, a Békés megyei Lapki­adó Vállalat terjesztési szak­előadója a következőkkel igazolja: — Az év elején 6 hírlap­kézbesítő helyett csak kettő volt. A posta 4 hónapig még­is mindennap pontosan el­juttatta az újságokat az ol­vasókhoz. — Hogyan tudták megol­dani? — fordulok Füri Gá­borhoz. — Második fordulót vál­laltak a belterületi postai kézbesítők, a takarítónő pe­dig a hírlapdíj beszedésében segédkezett. Persze igen nagy feladatot jelentett Varga Ti- borné hírlapfelelősnek és valamennyiünknek a munka megszervezése. — Különösen ki érdemelt dicséretet? — kérdezem Var­ga Tibornétól. — A leginkább Juhász Fe­renc postai kézbesítő tett ki magáért. A hivatal régi dol­gozója. Jutalmazásra java­soltuk őt és a többieket is, akik kisegítették a hírlap­kézbesítőket, de a szegedi igazgatóságtól telefonon azt üzenték, hogy nincs rá ke­ret. — Kapott már valaki ko­molyabb elismerést? — Igen, két hírlapkézbesí­tő. Közülük Vasvári Gyuláné tavaly, Szívós Károlyné pe­dig az idén lett kiváló dolgo­zó. Tíz éve vannak itt, min­dig derekasan kivették ré­szüket a munkából. Az elő­fizetés-gyújtésben is jó ered­ményeket érnek el. — Milyen felszerelésük van a hírlapkézbesitőknek? — Van kerékpárjuk és bőrtáskájuk. Kaphatnának munkaköpenyt is, de arra nem tartanak igényt, mert az éppenséggel nem valami „divatos”. Kár a postának olyat beszereznie. — Mi a legnehezebb a munkájukban? — A nagy hideg, az eső, a vihar... Mindennap men­niük kell. Nehéz a díjbesze­dés is, mert olykor nem ta­lálják otthon, akit keresnek, de előfordul, hogy az előfi­zető azt mondja: jöjjön más­kor, mert most nincs pén­zem. Több belátásra lenne szükség. Szétnézek a hivatalban. Látom, szűk a hely, nagy a zsúfoltság. Bővíteni kellene már ezt a postát, ahol jövő­re várhatóan még nagyobb lesz a forgalom. És talán az sem ártana, ha szép egyen­ruhát kapnának a postások, ami az önbizalmukat és a tekintélyüket is növelné. Érezzék mindig, hogy a tár­sadalomban igen fontos sze­repet töltenek be! Pásztor Béla Nagy a forgalom a zsadányi ABC-áruházban: a lányok, asszonyok szövetet, kelmét, ken­dőt, pulóvert vásárolnak. Az ellátásra általában nincs panasz, de hús és felvágott ritkán és kevés érkezik Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom