Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

1979. november 18., vasárnap Barátaink életéből „Országunk a forradalmárok szentélye lett” Jegyzetek Castro Beszédek és beszélgetések című kötetérfil Lehet-e bestseller egy politikus beszédeinek és nyilat­kozatainak gyűjteménye? Lehet-e sikerkönyv napjaink egyik legérdekesebb forradalmárának kötete? Azé, aki­ről már életében legendák ezrei keringenek, akit ellen­ségei kalandornak, barátai forradalmárnak tartanak, akiről beszéltek már mint polgári anarchistáról, és akit vallottak tudatos marxistának, akit kikiáltottak diktá­tornak, és aki valójában egy igazi néptribun, akit egy kézlegyintéssel hordószónoknak ítélnek, és közben sza­vaival vádolni, lelkesíteni, mozgósítani tudó igazi szó­nok, s akiről még ma is kevesen tudják, hogy beszédei­nek végén a „Haza, vagy halál! Győzni fogunk!” befe­jezést teátrális felkiáltásként, vagy a forradalom által érlelt, elszántságot tükröző jelszóként használja? Ezek voltak az első kér­dések, amelyek Fidel Castro könyvének olvasásakor felöt- löttek bennem, és amelyekre a kötet lapjain megkaptam a választ. A gyűjtemény a kubai forradalom kezdeté­től ad válogatást a párt első titkárának beszédeiből és a vele folytatott beszélgetések­ből. Napjainkban, amikor az amerikai imperializmus — szovjet dandár állítólagos kubai jelenlétére hivatkoz­va — hecckampányt indított a szigetország ellen, az ol­vasó különös figyelemmel reagál a forradalom hősi út­jára és a nemzetközi életben elfoglalt helyére. A szocia­lista Kuba, létezésének első pillanatától kezdve célpontja az amerikai imperializmus­nak. Ez a tény a legszembe­tűnőbb módon húzódik végig a kötet egészén. Képet ka­punk az Egyesült Államok Kuba elleni lépéseinek gyö­kereiről és szörnyű valósá­gáról. Megidéződik a törté­nelem, a forradalom meg­buktatására tett számtalan kísérlet, a Playa Gironban történt, amerikaiak támogat­ta ellenforradalmi partra­szállás, a hatvanas évek ku­bai „rakétaválsága”, a nap­jainkban is tartó gazdasági blokád, és a forradalom ve­zetői ellen kitervelt, de le­leplezett merényletek sora. Képet kapunk arról a sú­lyos örökségről is, amit a forradalom kapott: az egy­millió analfabétáról, a 700 ezer munkanélküliről és a mérhetetlen szegénység szül­te prostitúcióról. Ilyen kö­rülmények között — tűnik ki a beszédekből — különö­sen súlyos bűntett volt az USA részéről az élelmiszer- ős gyógyszerszállítások leál­lítása, az alkatrész-utánpót­lás megszüntetése, a cukor- import azonnal felmondása. Az imperializmus gazdasá­gilag, és éheztetéssel akart vereséget mérni a forrada­lomra. * Castro beszédeiből azon­ban nem a megalázottak hangja szól, hanem a min­denre elszánt forradalmáro­ké. Azé a népé, amely 72 óra alatt tengerbe szorította a Gironnál partra szálló el­lenforradalmárokat. Büsz­kén mondta a katonai blo­kád idején a televízióban: „Nem vagyunk sem harcos, sem háborúpárti nép; békés nép vagyunk, de ez a legke­vésbé sem jelenti azt, hogy hagyjuk magunkat eltapos­ni, mert ha ez bekövetkezne, akkor valamennyien harco­sokká válunk, hogy meg véd­jük magunkat.” Történelmi tény, hogy Ku­ba a legnehezebb időkben és azóta is, nagy segítséget ka­pott a Szovjetuniótól. Nem véletlen, hogy a kötetben nagy helyet kap a Szovjet­unióhoz fűződő viszony és az internacionalizmus jellemzé­se. Fidel Castro több beszé­dében méltatással szól a Szovjetunió önzetlen segítsé­géről. Így a gazdaságiról, a nyersanyagszállításról, - az élelmiszer- és gyógyszerkül­désekről, az üzemanyag és pótalkatrész biztosításáról, a cukorvásárlásról. De beszél a katonai segítségnyújtásról is: „az, hogy az Egyesült Álla­mok közvetlen agresszióval nem követhetett el tömeges gyilkosságokat Kuba ellen, nagyrészt a Szovjetunió szo­lidaritásának és támogatásá­nak köszönhető.” Kuba népe — ahogy a be­szédekből is kitűnik — nagy­ra értékeli az internaciona­lizmust. De saját politikája sarkkövének is tekinti. Tör­ténelmi hagyományai van­nak Kubában a segítségnyúj­tásnak. Beszél Fidel Castro arról, hogy ezer kubai har­colt a Spanyol Köztársaság védelmében, hogy kubaiak segítették Algéria, Angola és Etiópia függetlenségi harcát. Nem védekezik az afrikai né­pék támogatása miatt, nem magyarázkodik, hanem Kuba politikájának szerves és ter­mészetes részének tekinti. Olyan internacionalista köte­lességnek, amelynek vállalá­sakor a Kuba forradalmának nyújtott segítségre gondol. Ahogy mondja: „A kubai forradalom nem létezhetne az internacionalizmus nélkül. Amikor internacionalisták vagyunk, akkor az emberi­séggel szembeni adósságun­kat törlesztjük.” Rendkívül tanulságos Fi­del Castrónak és forradal­már társainak a marxizmus —leninizmushoz való viszo­nya. Egy alkalommal maga mutat rá, hogy a Moncada laktanya ostromakor szüle­tett forradalmi mozgalom nem volt kommunista, jólle­het tagjainak egy részére ha­tottak a marxi—lenini esz­mék. Maga a fegyveres harc, a nemzetközi támogatás, és a hatalom megragadásakor je­lentkező feladatok juttatták el őket a szocializmus esz­méjének vállalásához. A győzelem után hat évvel megalakul a kommunista párt. Fides Castro 1973-ban Algírban, az el nem kötele­zett országok IV. konferen­ciáján tudatosan vállalja a kubaiak nevében a szocia­lizmus építését, és vallja magát kommunistának. Le­nin születésének 100. évfor­dulóján mondott beszédében rámutat, mennyire fontos Lenin műveinek olvasása: „Művét, életét, gondolkodá­sát* és tanítását tanulmányoz­va, a népek valódi politikai kincsesbányára találnak.” Ugyanakkor fontos elméleti megállapításokat is megem­lít, így beszél a párt élcsa­patjellegének megóvásáról, az elméletről, mint a gyakorlat alapjáról, és megfogalmazza: „Csak egy forradalmi tudo­mány létezik, s ez a mar­xizmus—leninizmus.” Másutt állásfoglalásra, elkötelezett­ségre késztet bennünket: „Két út létezik a világban: a reakció és a haladás útja. Választani kell, senki sem le­het közömbös.” A kötet lenyűgöző képet ad a szónok Fidel Castróról. Egyfajta kettősség húzódik végig a beszédeken. Egyik oldalon egy forradalmár sze­rénysége. Itt Jósé Martinak, a kubaiak Petőfijének gon­dolatát vallja magáénak — a világ minden dicsősége el­fér egy kukoricaszemben. A másik oldalon kiérződik a be­szédekből egy nép nevében gyakorolt büszkeség. * Miben is rejlik valójában Fidel Castro szavainak ere­je? Az olvasót mindenek­előtt a beszédein végighúzó­dó közvetlenség kapja meg. Úgy szól a legünnepélyesebb emelvényről, és a legnagyobb tömegek előtt is, mintha ma­roknyi ember gyűrűjében be­szélgetne. Emberi közvetlen­séggel képes a forradalom legkomolyabb dolgairól be­szélni éppúgy, mint az élet leghétköznapibb ügyeiről. Így történt ez 1970-ben a cukor­nádaratók tiszteletére rende­zett nagygyűlésen is, ahol egymás mellett értékelte a termelés eredményeit, vaskos önkritikát is gyakorolva, és bírálta meg az ekevas minő­ségét. Beszédeiből egyszerre sugárzik Kuba hősi múltja, a forradalom és a szocialista közösség iránti hűsége. Időszerű könyv Fidel Cast­ro beszédeinek és nyilatkoza­tainak válogatott gyűjtemé­nye. Egy nagy tabló Kuba történelméről és forradalmi harcáról. Arról a harcról, amely Fidel Castro szerint Amerika felfedezése utáni legfontosabb eseményt szülte a földrész történetében. La- tin-Amerika első és mind­máig egyetlen szocialista or­szágának létrejöttét. Történelmi lecke is e;z a könyv. Emlékeztető az át- élőknek. Történelemismerte­tés tanulságokkal, fiatalok­nak. * Vallom, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, növekvő tisztelettel tekint Kuba hős népére. Egyetértéssel vallja magáénak Fidel Castrónak a „rakétaválság” idején elmon­dott szavait: „Az ilyen nép legyőzhetetlen. Az ilyen nép­nek, amely így, ilyen nyu­godtan, ilyen csodálatra mél­tóan néz szembe a nehéz helyzetekkel, joga van ahhoz, hogy elérje vágyait. Igen, joga van a békére, a tiszte­letre, a méltóságra és tekin­télye tiszteletben tartására. Mert messzeható erkölcsi fegyvereink vannak, amelye­ket nem lehet leszerelni, és nem is lesznek leszerelve so­ha. És ez a mi leghatalma­sabb stratégiai, védelmi és támadó fegyverünk.” Árpási Zoltán Csehszlovákia „Életet az éveknek” Majd minden városkában, sőt faluban is működnek nyug­díjasklubok, ahol az idős emberek ebédet is kapnak (Fotó: ORBIS — KS) Szovjetunió A hennaluki nyelv A Tufan-zaga hegycsúcs lábainál, 2300 méterrel a ten­ger szintje felett található Hennaluk község. Az azer­bajdzsán szó fordítása: az a hely, ahol a henna terem. (Igaz, ez a meleget kedvelő növény ma már nem talál­ható meg itt.) Egy helyi le­genda szerint a Damdam fo­lyó mentén az ősidőkben kezdték termelni a hennát. A falu különbözik Azer­bajdzsán valamennyi telepü­lésétől. építészetében és az itt lakók öltözetében, szoká­saiban is. A falu legfeltűnőbb vonása a hennaluki nyelv. Bár a nyelvészek feltételesen a dagesztáni nyelvcsoport egyik ágához sorolják, ez sa­játos, eredeti nyelv. A hen­naluki riyelv a főnévragozás 14 esetét ismeri, 18 igeidőt használ. A magánhangzók száma 23, a mássalhangzóké pedig több mint 65. A hennalukiak természete­sen valamennyien beszélnek azerbajdzsáni nyelven, és ez érezteti is hatását saját nyel­vükben. Más kis nyelvek ha­tása is felfedezhető, a tudó­sok ugyanis nemrégiben meg­állapították, hogy létezik bi­zonyos hasonlatosság a Je­nyiszej deltavidékén élő két népcsoport nyelvével. A hennaluki nyelv, bár régóta foglalkoztatja a nyel­vészeket, még további kuta­tásra vár. Nemrégiben tanul­mányúton járt Hennalukban a Lomonoszov Egyetem filo­lógiai tanszékének tudomá­nyos expedíciója. Mongólia Egyiptomi eredetű leletek Csehszlovákiában ma mint­egy két és fél millió nyugdí­jas él, és számuk öt év múl­va eléri a hárommilliót. A nyugodt öregség biztosítása valamennyiünk emberi kö­telessége Csehszlovákiában minden 60. életévét betöltött személy rendszeres nyugdí­jat — havonta átlagosan 1100 koronát — kap, ami egy munkás átlagjövedelmének körülbelül 40 százaléka. Az állami gondoskodáson túl igen nagy szerepe van a nyugdíjasévek megszépítésé­ben az emberi törődésnek. Zsolnán tizenkét aranylako­dalmat tartottak. Ezt a ked­ves ünnepséget a városi ta­nács dolgozói szervezték azok számára, akik ötven éve élnek együtt házastársi kö­telékben. A nyitrai járásban a tanács költségén az elmúlt három évben több mint hat­száz idős ember üdülhetett beutalóval, s további százak vettek részt a Csehszlovákia legszebb helyeira indított au- tóbuszkörutakon. A városok­ban és a falvakban az idős emberek számára külön klu­bokat létesítenek. Egyre nő a különböző sportlétesítmények száma is, ahol az idősebb emberek próbára tehetik ügyességüket, megőrizhetik testi erejüket. Ez a sokoldalú gondosko­dás különösen azoknál fon­tos, akik egyedül élnek. Szlovákiában több mint. hét­ezer a magányos nyugdíjasok száma, akik magas koruk, vagy betegség miatt szorul­nak segítségre. Rendszeresen felkeresik őket a tanácsok dolgozói, naponta a gondozó­nők, akik készségesen meg­főzik védencüknek az ételt, kitakarítanak stb. Sokakat diákok patronálnak, akik be- fűtenek, bevásárolnak, taka­rítanak — s mindezt igen vi­dáman, a nyugdíjasok örö­mére. Stefan Zuber NDK Ipari robotok sorozatgyártása Huzsirt városa ősi történel­mi emlékeiről nevezetes. Megismerkedni ezzel a hely- lyel annyi, mint ellátogatni a világszerte híres Har-Ho- rinba, amely a XIII—XIV. században Mongólia fővárosa volt: hajdan fejlett kultúrá­jú, forgalmas sztyeppi város, melyet az ókor legkiválóbb mesteremberei és kézműve­sei emeltek. Közelében épült a XVI. században az Erdene- Dzu kolostor, a buddhista vallási központ. A környéken ma is • nagyarányú ásatások folynak, és egészen váratlan leletek kerültek napvilágra. Nemrégiben egy mongol nő sírját feltárva, a XIV. szá­zadból származó temetkezési helyen két. egyiptomi álarc­ra, egy fafésűre, valamint egy szétmállott selyemtok­ban levő bronztükörre buk­kantak. Az ipari robotok, az úgy­nevezett manipulátorok első és második generációját már a hatvanas években is szé­les körben alkalmazták az NDK iparában. Az idén pe­dig megkezdték a kis és kö­zépteljesítményű ipari robo­tok kifejlesztését és gyártá­sát. Némelyek azt fontolgat­ják, hogy ezek a „minden­tudó” gépek célirányos vagy rentábilis készülékek legye­nek-e. Az érzékelőkkel ellá­tott, mikroprocesszorokkal vezérelt gépek mindenekelőtt a sorozatgyártást segítik elő, de pótolják az egyhangú ké­zi munkát is. Az ipari munkások 40 százaléka még ma is kézi, összeállító- és szerelőmunkát végez. Ez a tény is indokol­ja a robottechnika alkalma­zását. Az NDK járműipará­ban például 880 robottal 1300 fő munkaerejét sikerült meg­takarítani. 1985-ig a robotok további alkalmazásával 6-7 ezer munkás válik szabaddá más termelőágak számára. A harmadik generációs ro­botok leginkább a jármű- gyártásban, a szerszám- és könnyűiparban jártak ez ideig sikerrel. A jövőben pe­dig olyan robot „építőeleme­ket” kívánnak kifejleszteni, melyeket a felhasználó saját céljainak megfelelően állít­hat össze. »#########»»#»############»################»#»########################################< Lengyelországban immár hagyománnyá lett: október—novemberben az Állatvédő Társaság megrendezi a ..Jóság hónapját”. Az állatok szeretete, megóvása ennek a régi tradíciókat őr­ző egyesületnek a feladata, és sokan vannak Lengyelországban, akik ezekben a hetekben szegődnek az állatvédelem aktivistái sorába. A lengyel állatvédők és kutyabarátok fontosnak tartják az ország faunájának és háziállatainak védelmét is. A képen látható tátrai juhász­kutyákat (a magyar kuvasz közeli rokona) ma már például nemcsak a Kárpátok hegyeiben tenyésztik. A Lengyel Állatvédő Társaság a „Jóság hónapjában” gyűjtést rendez — a bevé­telt a nagyobb városokban levő állatmenhelyek fenntartására fordítják. A társaság arról is gondoskodik, hogy a telepeken élő kutyák számára gazdát, otthont találjon. Ennek jó mód­szere a varsói aukciók sorozata, amelyen számos neves lengyel színművész is közreműködik. INTERPRÉSS — KS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom