Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
1979. október ZS., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET Országos gyermekszínházi találkozó Amikor 1974-ben a budapesti művészeti hetek részeként megrendezték az úgynevezett gyermek esztétikai hetet, joggal bizakodhattunk abban: ismét előrehalad valamelyest az általános iskolás korúak esztétikai nevelésének ügye, s ezen belül a gyermekeknek szóló színházi előadások dolga is. A nem túlságosan jól elkeresztelt eseménysorozat (hiszen végül is nincs külön gyermekesztétika!) alkalmat adott arra, hogy a fővárosi gyermekközönség és az érintett felnőttek — színházi szakemberek, esztéták, kritikusok, pedagógusok — megtekinthessék néhány vidéki színházunk gyermekeknek szánt produkcióját, s eszmét cseréljenek a legfontosabbnak tartott 'kérdésekről. A tanácskozáson lelkes volt a hangulat, szép tervek születtek, hogyan lehetne jobb színházat csinálni a legfiatalabbaknak, miképp válhatnék a színházi élmény a nevelés szerves részévé. Azután véget ért a „Hét”, s a sok szép tervből kevés vált valóra. Október 21-én gyermekszínházi találkozó kezdődött Kaposvárott és tart a mai napig, ismét lehetőséget teremtve larra, hogy fölvessük és megbeszéljük a jövő színházi közönsége szempontjából oly igen fontos kérdéseket. Mindenekelőtt bat hazai társulat — közöttük a békéscsabai — nyolc produkciója alapján fölmérhetjük: milyen is a gyermekelőadá- sók művészi színvonala, s hogyan felelnek meg azoknak a sajátos követelményeknek, amelyeket a fiatal közönség életkori sajátosságai, ismeretei, felkészítettsége vagy felkészítetiensége támasztanak. Lesz módunk e tekintetben némi nemzetközi összehasonlításra is, hiszen a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából és Olaszországból érkezik egy- egy színház. Mi tagadás, ezekben az országokban lényegesen előbbre vannak a gyermekszínház ügyében, legalábbis ami a gyermekeknek játszó színházak számát illeti. Mint köztudott, Magyarországon — a Bábszínházát nem számítva — csak egyetlen olyan színház van, amely kifejezetten az iskolás korú közönségnek játszik: ta Budapesti Gyermekszínház. Vidéken nincs hasonló. A társulatok attól függően, hogy a vezetőség milyen fontosságot tulajdonít a gyermekelőadásoknak; küszködve anyagi és számtalan egyéb nehézséggel, tesznek valamit, hol mennyire futja erejükből. Jó tehát megnézni, mit tudnak produkálni az említett országokban, s arról is szót- ejteni a beszélgetéseken, milyen lehetőségek között, milyen módszereikkel dolgoznak, mit lehetne ezekből honosítani. Meri nyilvánvaló, hogy bármi módon is, de előbbre kell lépnünk! Riasztó statisztikák tanúskodnak arról, hogy még a fővárosban is, ahol a legkedvezőbb a helyzet, egy-egy gyermek átlagosan jó ha évadonként kétszer eljut a neki szánt előadásra. És az átlagosan azt jelenti, hogy sokan egyáltalán nem járnak színházba. Márpedig, aki a legfogékonyabb korban nem ismerkedik meg a színház varázsával, az később, felnőttként sem lesz túl gyakori látogató Thálija hajlékaiban. Van azután elgondolkodni, vitatkozni való magukról a gyermekeknek szóló darabokról, előadásokról is. Mely korosztályoknak mit és hogyan játsszunk? — ezt a kérdést még nagyon is föl kell tennünk. őszintén szót kell ejteni arról is, hogy a színházlátogatással kapcsolatban sok még a tennivaló az iskolában. Bizony elég gyakran fordul elő, hogy a gyermeksereg felkészületlenül megy a színházba, s az sem ritka, hogy a függöny degördülésé- vei a pedagógusok befejezettnek tekintik a dolgot, s soha nem térnek vissza az előadásra. Márpedig kétségtelen, hogy a színházi előadás élménye csak akkor lehet igazán hatásos, ha jól előkészítették, s meg is beszélték alaposan. Csak ily módon érhető el, hogy a színházlátogatás valóban beleilleszkedjék a gyermek esztétikai nevelésének folyamatába. A színház szerepe a gyermekek komplex esztétikai nevelésében — ez lesz a témája a találkozó zárótanácskozásának, amelyen egy színházigazgató és egy pedagógiai tudományos kutató előadásai alapján tárgyalják meg a részvevők a kérdést. Ez a tanácskozás igen hasznos lehet. Nagyon fontos azonban, hogy — szemben az öt évvel ezelőtti kezdeményezéssel — az ott elhangzottak ne merüljenek feledésbe, s az elhatározások ne fulladjanak közönybe. A találkozó ünnepe a gyermekszínháznak. De az ünnepet munkás hétköznapok kell, hogy kövessék, s amit egy hét alatt elhatározunk, eltervezünk, megbeszélünk, ezt évek szorgos munkájával kell megvalósítanunk. És a megvalósításhoz azonnal hozzá kell látnunk! Sürget az idő! Az elmúlt öt esztendőben — ezt őszintén be kell valianynk — nem sóik történt. Márpedig öt esztendő alatt egy ötödik általános iskolás középiskolássá nő. Leéli életének azt a szakaszát, amelyben jószerivel eldől: lesz-e belőle színházat szerető, értő felnőtt? Morvay István TÉKA Ez volt a Sarló Régen várt, hézagpótló művet jelentetett meg a Kossuth Kiadó, a pozsonyi Madách Kiadóval összefogva, a ma és a jövő ifjúságának okulására, s ősz hajú, ifjú szívű forradalmárok emlékező örömére. Sándor László, az egykori „sarlós”, a tanulmányok, emlékezések, dokumentumok avatott ösz- szeállítója így jellemzi bevezetőjében a vállalkozást: „E könyv szerzői, akik annak idején irányítói, illetve cselekvő résztvevői voltak a mozgalomnak ... elemző-értékelő, sok ismeretanyagot közlő írásaikban hol a tanulmány feszes, tárgyilagos modorában, hol az emlékezés oldott szubjektív hangján próbálták elmondani mindazt, amit a mozgalom útjával kapcsolatosan fontosnak, lényegesnek tartottak.” Fél évszázada, 1929-ben alakult meg a Sarló, a hajdani csehszlovákiai értelmiségi fiatalság baloldali, demokratikus mozgalma, mely fejlődése során végül is a munkásmozgalomba torkollott, vállalva, s hirdetve a tudományos szocializmus igazságait. Ragyogó és tiszta „sarlót” suhogtattak meg Balogh Edgárék ötven éve a Rozsnyó környéki Gombaszögön ; szikrázó fényei „fél magyar eget fényküllőztek.” Buddy György épp a Sarló röpiratában, a „Vetés”-ben jelenteti meg — az 1929. szeptemberi számban — a szegedi egyetemi ifjúság falukutató tevékenységéről szóló terveket: „... felvettük körünk ifjúságának célkitűzései közé a magyar Alföld és tanyavilág nehéz nyomorban küszködő népe viszonyainak és problémáinak kutatását, minél szélesebb körű és minél alaposabb megismerését, ezek tudományos rendszerezését és publikálását ., Pozsonyban Barta Lajos író támogatja gondos szeretettel a sarlósokat ez idő tájt; szocialista irodalmi és politikai műhelyét, az Űj Szót megnyitja előttük. A Soproni Fiatalok vezetője, Csaba József előadásokat szervez a sarlósok számára Sopronban — a miskolci „Kőtörő” szerkesztői, Erdélyben az Erdélyi Fiatalok című lap, Budapesten a Bartha Miklós Társaság a Sarló „legizgalmasabb társa” — ahogyan Jócsik Lajos tanulmánya regisztrálja... A Sándor László szerkesztette 430 oldalas gyűjteményben rendre nyilatkoznak meg — Balogh Edgár és Jócsik Lajos mellett — Do- bossy László, Győry Dezső, Kovács Endre, Morvay Gyula és sokan mások, akiket nem kell bemutatni egyetlen könyvszerető embernek sem. S kitűnik az is, hogy a Sarló nem csupán a csehszlovákiai magyarság gazdasági, politikai és kulturális viszonyait vizsgálta alaposan és bátran, hanem — amint Julius Fucik és Ján Rob Poni- can megnyilatkozásaiból kiderül — tevékenysége lelkes visszhangra talál a cseh és szlovák ajkúak leghaladóbb köreiben is. Hiszen a sarlósok a testvéri népek összefogásának is élenjárói voltak. Külön öröm, hogy a tanulmányok, megemlékezések között leljük Drien Károly ny. szegedi professzornak „A Sarló pedagógiai elvei és aktív szerepvállalása a nevelőmunkában” című hosszabb tanulmányát. Ebben a szerző, az egykori sarlós, meleg hangú méltatásban számol be tanári és atyai barátja, Krammer Jenő professzor — hajdani szegedi tanár — kiemelkedő pedagógiai tevékenységéről is, a többi között. A kötetet dokumentumok, bibliográfiák egészítik ki, s számos fotó. Ezek tárgyias képet adnak a mozgalom páratlanul hasznos szerepéről, s a munkásmozgalomban betöltött helyéről. Dér Endre Molnár Antal: Hegyi falu Molnár Antal: Dubrovnik Oláh Éva Memento A pult mellett a bárban Egyedül ültem. Éjfél elmúlt, A pezsgőből kiszállt a buborék. Széplakon téged meg sem ismernének. Ugye egészében maradt az élet? Lassan jöttünk, Nyomoztunk eszelősen, S találtunk néhány ócska vacakot: — Hogy éltünk, S külön, S hogy a kutyád köszöntött, Körbeszaladta csavargó ebét. Mi cserzett arcúak, Az ősz testvérei... Rémülten kérdezted: — megöregedtem? Elmosolyodtam. Látod, a tavasz ennyi, Meg a könnyű víz is a tavakban. — Hogy egyáltalán vagyunk 11 éve, az is akaratlan. Elbúcsúzom. Augusztus derekán az ősztől, És tőled is, hisz Betemet a hó. Mindent de mindent bevégeztem immár. Amit teszek Erőn felül való. Vajnai László A pásztor és a nyáj Munka után másodállásban pásztorkodom, őrzöm legelésző nyájamat, tegnap mégis a legértékesebb vezér-ürümnek nyoma veszett. — Rossz pásztora vagyok fehérgyapjas verseimnek. Törhetetlen Ha tudnék üveget önteni, először öntenék emberi szíveket, és csak aztán minden egyebet. Törhetetlen üvegből önteném mind ami földi, hogy ne lehessen összetörni. Bogár László Primitívek Vad dobszóval és egyszerű gondolattal éltek a primitívek távoli, még fel nem fedezett földrészeken. Akkor jöttek az emberek, s bonyolult szavakkal akarták jobb életre nevelni őket. De a primitívek mind megszöktek.
