Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

1979. október 28., vasárnap Zene az étteremben Az ősi mesterség művelői Itt van az, amikor a sok éven át egy helyütt folyta­tott munka sem a munka­végzőnek, sem a foglalkoz­tatónak, sem a „terméket” fogyasztónak nem előnyös. A szórakoztató zenéről, zené­szekről van szó. Bezzegh László, a Békés megyei Vendéglátóipari Vál­lalat igazgatóhelyettese, Pa­lotai István, a szórakoztató zenészek szakszervezetének megyei titkára és Matyuc Gyula, az Országos Szóra- koztatózenei Központ megyei vezetője háromnapos ellenőr­zést folytatott Békés megye valamennyi zenés éttermében, vendéglőjében, eszpresszójá­ban. Az ellenőrzést az tette szükségessé, hogy ezekben a hetekben kell megújítani a zenészek egyéves munka- szerződését. S hogy ki érde­mesül erre, annak elbírálása is a szemle feladata volt. Igen, az újdonságnak eb­ben a vonatkozásban ha­talmas ereje van. A vendég­látás kereskedelmi tevé­kenység, tehát a minél na­gyobb bevételre törekszik. Ma már azonban az is szempont, hogy a növekvő bevétel ellenértékét minő­ségben kapja meg a vendég. Azaz: mindenkor jól is érez­ze magát. A jó, érdekes és szórakoztató zene a forgal­mat is gyarapítja. Egy példa erre. A békéscsabai Strand étterem esti bevétele koráb­ban néhány száz forint volt. A hatalmas teremben eltűnt az a néhány betévedt ven­dég. Üj zenekart szerződtet­tek. Azóta megsokszorozódott a forgalom. A kitűnő együt­tes dzsessz stüusú, egzotikus zenéjére főként fiatalok jár­nak ide vacsorázni. De van ellenpélda is. Az ugyancsak csabai Fészek vendéglőben mindössze egy asztalnál ültek, amikor az ellenőrzés odaérkezett. A hiányos népi zenekar saj­nálkozva tárta szét a karját. A kellemes belső kiképzésű, hangulatos orosházi Béke ét­teremben még ennyien sem voltak. Az üzletvezető be­vallása szerint a helyi kis­kocsmák zárása után talán lesz vendég ... Meg azokon a napokon számítanak min­dig telt házra, amikor disz­kóprogram szórakoztatja a fiatal vendégeket. A minden stílusban járatos, igen jó mu­zsikusokból álló, négytagú zenekar további fejlődését sem igen szolgálja az üres, kihalt étterem látványa. Pe­dig, ha egy távolabbi étte­remben játszanának, talán éppen ők lendítenék sokszo­rosára a forgalmat... A forgalom felszökése pe­dig azzal egyenlő, hogy az embereknek tetszik a zene­kar, a környezet. A kultu­rált környezet. Mert nem­hiába volt az ókor két leg­ismertebb alakja Bacchus és Diogenész. S ők nem az alkoholizmus előfutárai vol­tak, mint ahogyan sokan szeretnék így említeni máig is. De az már nem tréfa, hogy a szórakoztatás és a vendéglátás színvonalassága vagy éppen színvonalon alu- lisága a kultúra egyik je­lentős alapköve. Nem mind­egy, hogy hol, mit és hogyan. Tény, hogy az alacso­nyabb kategóriába sorolt, mondjuk harmadosztályú kisvendéglő zenekarától ma még nemigen lehet azt el­várni, hogy magas, mond­hatni : művészi színvonalú zenét játsszon. De egy máso­dik, első osztályú étterem­ben, presszóban és bárban ez egyre inkább alapkövetel­mény. A színvonal nemcsak abból áll, hogy a zeneszámo­kat tisztán, harmonikusan, zenei élményt nyújtva játsz- szák el. A több: emberi dol­gok. A legtöbb panasz üz­letvezetőktől, vendégektől és zenészektől is ez ügyben hangzott el. Olyan aprósá­gok, hogy az előírt 50 per­ces játékidő harminc perc, ugyanakkor a szünet tíz he­lyett negyven. Vagy: a zenész leittasodik, botrányt okoz. Munkahelyéről késik, vagy meg sem jelenik. Játékáért a vendégektől pénzt követel. Lehetne még sorolni. A cél az, hogy az ilyen zenészek a következő egy évben ne kap­janak erre lehetőséget. És ezzel egybeesik az érdek is. A vendéglátásé, a vendége­ké. Igen, a vendégek. Azt hi­szem, mirajtunk is nagyon sok múlik a szórakozás és a szórakoztatás kultúrájában. A zenei szolgáltatásban ta­pasztalható, botrányos kime­netelű esetek zömét a ven­dégek provokálják, illetve teremtenek ahhoz lehetősé­get. Szövőnők a Csaba Háziipari Szövetkezetben Több új együttes játszik megyénk vendéglátó helyein. Nincs már kihasználatlanul a békéscsabai Csaba télikert sem, ahol a budapesti Treff Combo elnevezésű zenekar már saját vendégkört terem­tett. Ugyanez mondható el a gyulai Budrió étteremről is, ahol esténként a három­tagú, szimpatikus Red-Black zenekar szórakoztatja illő módon és hangerővel a ven­dégeket. Az ellenőrzés során azt is tapasztalhattuk, hogy a minőségi zenét nyújtó he­lyeken még enyhén ittas vendéget sem láttunk. A szórakoztatás speciális, sok epés megjegyzést kiváltó helyei a bárok, amelynek egy ideiglenes helyszíne a Csaba presszó, éjszakánként. S hogy újabban egyre kevésbé szolgál rá a korábbi (amikor még volt a Kishajó ...) meg­jegyzésekre, azt a műsor hatására megváltozott ösz- szetételű közönségnek lehet betudni. Humoros és vir­tuóz programot bemutató Alfredó, a bűvész, valamint egy igazi bárzenét játszó duó szórakoztatja azokat, akik a bár világát szeretik. Tehát nem csak zene van. Bár ebből több is elkelne, elsősorban a presszókban. Vagy éppen a diszkózenés helyeken, szünetekben. Az is igaz, hogy az átlagosnál sok­kalta magasabb fizetést kap­nak ezek az új előadók, mu­zsikusok. Jelenlétük pezsdítő hatása bizonyára abban is megmutatkozik majd, hogy a régi Békés megyei zenekarok tagjai is belátják az ön- és továbbképzés jelentőségét, a színvonalas és kulturált szó­rakoztatás elsődlegességét. Már akit ez illet. Mert ez nem jelenti azt, hogy a ré­giekre nincs szükség: hiszen a stabil magot ők képezik. Lehet rájuk számítani. Már azokra, akik az emberi és művészi kívánalmaknak ele­get tudnak tenni. Ez, és csakis ez az érdeke minden­kinek. Főleg nekünk, ven­dégeknek. Hiszen értünk van az egész. Nemesi László Békéscsabán, a Jókai és a Tanácsköztársaság út sar­kán áll az öreg épület, mely­ből szebbnél szebb kelin, csomózott, takács- és perzsa­szőnyeg kel útra a világ min­den égtája felé. Itt van a Csaba Szőnyegszövő Háziipa­ri Szövetkezet békéscsabai központja. A megye 12 tele­pülésén van részlegük, s több mint ezren dolgoznak a szövetkezetben. Az egy mű­szakos munkarend kedvező a főként nőket foglalkoztató üzemnek, de a körülmények már megértek a változásra. Különösen a megyeszékhe­lyen sürgető a helyzet, az újonnan építendő városköz­pontból hamarosan költözni­ük kell. Képíró Imréné, Ro­zika 7 esztendeje dolgozik már a szövetkezetnél, de fő­könyvelőnek még egészen új. Június 1-től nevezték ki eb­be a munkakörbe. Másik be­szélgetőtársunk Futaki An­géla, a szövetkezeti bizottság elnöke, régóta alapos isme­rője az itteni munkának, az asszonyok kimondott, s ki nem mondott vágyainak. El­sőként ő beszélt a szövetke­zet közművelődési életéről: — Pártalapszervezetünk je­lölt ki öttagú közművelődési bizottságot. Ök segítenek a hosszú távú tervek évi rész­letezésénél, megvalósításánál. Nálunk is, ugyanúgy, mint a többi termelőüzemben^ egyenlőségjelet tehetünk a közművelődési tevékenység és a szocialista brigádok munkája közé. A szövetke­zetben 36 szocialista brigád dolgozik, de sok a bedolgo­zónk is. Érdekes, hogy az idősebbek aktívabbak, mint a 20—30 éves lányok, asszo­nyok. Értem én a családala­pítás, az életkezdés gondja­it, sok energiát felemészt ez a munka mellett! Mégis gyakran úgy érzem, ezek a mostani KISZ-esek kicsit el- kényelmesedtek, pedig többre lennének képesek! Csoór István: Rozsdás dózni és a kirakat A fűszerüzlet felől jön és megy a kistemplom irányá­ba. Kezében régi, elnyűtt bőr- szatyor. Fél liter tasakos tej van benne és egy fél vekni. Vacsora és reggeli. Kicsit görnyedten jár, az utat nézi, a járdán összegyűlt őszi tó­csákat és a régi nyomokat. Mindig a fal mellett jár, szinte egy nyomon, akárcsak az őzek, amikor hajnalonta közelítik a folyót és az ivó­vizet. A cipőbolt kirakatánál pi­hen. A bőrszatyrot leteszi a ki­rakat betonpárkányára. Meg­szokott mozdulatokkal igaz­gatja, nehogy az az aszfalt­ra, a sárba, a vízbe vagy a porba hulljon. Lógó szárnyú nagykabátját kigombolja, és a kiskabát zsebéből kiveszi a dóznit. Régi jószág ez is. A fényes nikkel már leko­pott róla, és imitt-amott már a vakrozsda is belemart. Könnyedén nyitja, cigaretta- papírt szálaz ki a többi kö­zül, dohányt perget bele, ko­mótosan csavargatja, nyálaz- za és rágyújt, régi kupakos öngyújtóval, amit még az el­ső világháborúban használt puskatöltényből készítettek. Minden gombot begombol magán. Kizárja a feszítő őszi szelet, a szemetelő esőt. Csendesen álldogál, fújja a füstöt. Néz, de nem lát sem­mit. A kirakat nem érdekli. A jövő-menőkre rá se hede­rít. Nem köszönnek neki, ő sem köszön senkinek. Mint­ha bűvös körön belül állna, ahová nem jut el a szó, a dübörgő zaj, az ének, az imádság, a káromkodás, semmi sem. Mindennapos útja ez. Min­den este itt áll meg, itt gyújt rá, itt fújja a füstöt, és néz maga elé. S az egyik este elmarad. A következő estéken is. Szinte üres az utca. Lép­teinek nyoma ott maradt a járdán, bőrszatyrának helye a kirakat párkányán. Az el­dobott csikk szétázott ron­csát őrzik a járda mellett szunnyadó fűszálak. Halk lépteinek csendes hangját csak az emlékek élesztik, a felszálló füst végtelenbe ve­sző csíkjait a képzelet őrzi és láttatja újra és újra. Szomorú képet szül a szo­morú gondolat. Fejfa, fris­sen hantolt sír, friss virágok, papírból font, esőverte ró­zsák, amiket betemetett a hulló falevél. A nappalokat követik az esték, és az éjszakának elé­be jön az ásítozva nyújtóz­kodó reggel. S úgy fogy az emlék, mint a megkezdett kenyér. Ám esteienként újra gyúl- nak a lámpák és az új ár­nyékok mellé régi árnyékot fektetnek. Ott görnyed a jár­dán, ott pihen a bőrszatyor a betonpárkányon, előkerül a nikkelét vesztett dózni és száll a füst... Öröm. Együtt vagyunk minden ... A főkönyvelő, Rozika szá­mokkal bizonyítja a háziipa­ri szövetkezet fontosságát: — Tőkés exportra szállít­juk az áruink 75 százalékát! A termelési értékünk 113 millió forint, s a 10 milliós nyereséget ebben az eszten­dőben is sikerült elérnünk — mondja Rozika. — A szőnyegeinket, más termékünket megvásárolhat­ják a szépet szeretők itthon is, Békéscsabán, a Népművé­szeti boltban, Budapesten, Debrecenben. Nem szalag mellett dolgoznak az itteni­ek, s a munkaidő is állan­dó, egy műszakos. A kerese­tük változó, az ügyes kezű gyakorlott munkásnőknek 3 ezer feletti a havi jövedel­mük. A hozzánk kerülő fia­talokról néhány hét alatt ki­derül, mennyire alkalmasak erre a munkára, megszok­nak, vagy megszöknek-e?! A szövetkezet tagságának majd­nem a fele törzsgárdatag, sok a 20 éve itt dolgozó. Szép és nehéz munka a szőnyegszö­vés, de aki beletanul, ráérez a gyönyörűségére, nem válik meg tőle! Futaki Angéla olyan szem­léletesen idézi a szövés mes­terségét, szinte látom a mű­veletet, amint mesél. — A takácsszövés a legnehezebb; mindene mozog a szövő asz- szonynak a nagy lábujjától a haja száláig. A kelinnél egész műszak alatt állni kell, a perzsa szőnyegnél valamivel könnyebb. Sokan másként el sem tudják képzelni az éle­tüket, csak a szőnyegek szö­vése mellett. A művész al­kotó társaivá válnak, az ál­mait szövik valóra! A szakmai képzést komoly -gonddal figyeljük mi is. A HTSZÖV évente rendez ver­senyt a szakma kiváló mű­velőinek, a takács népművé­szeti vetélkedőt éppen a hó­nap végén, október 29—30- 'áu_ rendezzük. Csupán há­rom éve ismerték el a sző­nyegszövést szakmának, az­óta folyamatosan szervezzük a tanfolyamokat. Egy év után szerezhetnek szakmunkás-bi- zonyítványt a dolgozóink, so­kan kapcsolódtak már a kép­zéshez. A szocialista brigád­mozgalom 1964-től él nálunk, a munkájukat rendszeresen figyeljük. A szövetkezeti bi­zottság évente kétszer a vi­déki részlegeket is végigjár­ja. Három kiváló szövetkeze­ti brigádunk van, a mezőbe- rényi Haladás, a békéscsabai Ady és a békési Lendület, de mellettük 14-en aranykoszo­rúsak, 10-cn az ezüst-, 6-an pedig a bronzjelvényt sze­rezték meg, három brigád kapott oklevelet. Nemrégiben alakult még három új szo­cialista brigádunk. Komo­lyan helyt kell állnia a szö­vetkezeti bizottságnak az ér­tékelésnél, mert az asszo­nyok kinyitják ám a száju­kat, ha úgy érzik méltány­talanság történt A fiataljainkról már beszél­tünk, az eredményeiket sem tarthatjuk titokban. Az Al­kotó Ifjúság pályázaton har­mincnyolcán vettek részt, s a munkáikból 2 kelin- és egy takácsszőnyeg jut a HISZÖV központjába. A pályázók mindegyikét 2 napos kirán­dulással jutalmaztuk. — Ismét a számok jutot­tak nekem — mosolyog Ro­zika. — A 166 ezer forint jó­léti alapból próbálunk a kul­túra területeire juttatni. Az óvodák fenntartásához hoz­zájárulunk. Mezőberényben és Békéscsabán az iskolai alapra is adunk pénzt. Szín­házbérletet, mozi- és hang­versenyjegyet vásároltunk, TIT-előadásokat szervezünk, Battonyán segítjük a szocia­lista brigádklubot, a nőna­pot, a gyermeknapot szépen megünnepeljük, s a nyugdí­jasainkra is gondolunk. A gyeses kismamák sem sza­kadnak el az üzemtől. Könyvbizományosaink szépen forgalmaznak a szépirodal­mi, s a Kossuth könyvekből egyaránt. Ügy tudom, tavaly 30—32 ezer forintért vásá­roltak a dolgozók helyben művészeti, irodalmi könyve­ket, 20 ezerért pedig politi­kai témájúakat. *8* Mondják a szőnyegszövő­ben, hogy jól összefér a sok asszony. Ha bejönnék az üzembe, mesélik az otthoni bánatukat, örömüket, s a munka mellett ez is meg­könnyebbülést jelent. A me- zőberényi szövőnők futball­csapatot is alakítottak, me­gyei szereplésüket siker kí­séri, de az országos verse­nyen valami mindig közbe­jön ... Az Előre Spartacus természetjáró csoportjába so­kan járnak ebből az üzem­ből. Annyian, hogy már az önállósulást is tervezik. Az ősi, szép mesterség mű­velői, a szövőnők mai éle­tünk valóságából is jelentő­sen kiveszik a részüket: ta­nulnak, dolgoznak, művelőd- rfek, s ez nem kevés. Bede Zsóka Ifjú zenebarát hangversenyek A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya és az Országos Filharmónia az idén is megrendezi megyénkben ifjúsági bérleti hangverse­nyeit. Az 1979/80-as évadban el­ső évfolyamos fiatalok ok­tóber 29. és november 2-a között hallhatják megyénk különböző településein a Magyar Rádió Gyermekka­rát, Botka Valéria és Csányi László vezényletével. Műso­rukon öt világrész dalai és kórusművei szerepelnek. Az előadáson Juhász Éva mű­ködik közre, zongorán. Ja­nuárban a fúvós hangsze­rekkel ismerkednek a gyere­kek a Budapesti Fúvósötös műsorán, majd februárban a húros hangszereket mutatja be a Kodály vonósnégyes. Az első évfolyam utolsó előadá­sa áprilisban lesz. Gazdag program vár a másqflik évfolyam hallgatói­ra is. Előadássorozatuk no­vember 19-én kezdődik a ro­mániai Táltos együttes be­mutatkozásával. Ekkor a magyar zenét ismerhetik meg, Rázga József műsoris­mertetésében. Januárban Chopin, Smetana, Dvorák, Csajkovszkij, Muszorgszkij és Prokofjev művein keresz­tül a szláv népek zenéjébe nyernek betekintést. Követ­kező előadásukon a szarvasi kamarazenekar osztrák és német zeneműveket ad elő. Végül április 28. és 30-a kö­zött a francia, olasz és spa­nyol zenéből kapnak ízelí­tőt^ a békéscsabai pedagógus női kar segítségével, Sárhe­lyi Jenőné vezényletével. Az ifjúsági bérleti hang­versenyek harmadik évfo­lyamos hallgatói Kódexek kincsei címmel. részleteket hallgatnak többek között a Lőcsei-, az Istvánffy- és a Kájoni-kódexekből. Febru­árban a KISZ Központi Mű­vészegyüttes Rajkózenekará­nak műsorát hallgatják meg, Friss Gábor műsorismertető­jével. Márciusban Századunk magyar zenéje, májusban pedig Erkel Ferenc és Liszt Ferenc művészete címmel rendeznek számukra hang­versenyt. A negyedik évfolyamos ifjú zenebarátok ebben az évadban a reneszánsz és ba­rokk, a bécsi klasszikusok, valamint a romantika nagy mestereinek műveiből halla­nak összeállításokat. Utolsó előadásukon, áprilisban a XX. századi magyar muzsi­kával ismerteti meg őket a debreceni Kodály-kórus, Gu­lyás György vezényletével. A középiskolás fiatalokról sem feledkeztek el az ifjúsá­gi hangversenyek szervezői, hiszen első bérleti hangver­senyük október 29-én, illetve 30-án lesz. Az első napon battonyai és sarkadi, a má­sodik napon pedig gyomai és békéscsabai fiatalok hall­gatják meg Purcell Dido cí­mű művének keresztmetsze­tét. Előadják: a gyulai ka­marazenekar, a békéscsabai Bartók-kórus, a gyulai Er­kel vegyes kar, valamint az Országos Filharmónia szó­listái. Műsorismertetőt Her- bály András tart. Pályaválasztási fórum A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya a megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézettel közösen pályaválasztási fórumot ren­dez második és harmadik év­folyamos középiskolások szá­mára. Az 1979. október 31-i rendezvényre azokat a fiata­lokat várják, akik érdeklőd­nek a műszaki, jogi, orvosi, közgazdász és az állatte­nyésztési pályák iránt. A bé­késcsabai ifjúsági ég úttörő­házban megrendezésre kerü­lő fórumon részt vesznek a Budapesti Műszaki Egyetem, a Nehézipari Műszaki Egye­tem, a GAMF kecskeméti, a DATE mezőtúri kara, a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem,- a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem, a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskola, valamint a kaposvári mező- gazdasági főiskola képviselői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom