Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-26 / 251. szám

Délelőtt a gyermekotthonban 1979. október 26., péntek imam-TiTel Ahol nem a szánakozás, hanem a szeretet segít A Csepel Vas- és Fémművek munkásotthonában az országos ifjúmunkás napok keretében kiállításon mutatták be az „Alkotó ifjúság” pályázatra küldött munkákat. A képen a ko­hó- és gépipar, a nehézipar, a könnyűipar, az építőipar és a KPM területén dolgozó fiatalok egyéni és csoportos pályaművei láthatók (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) MmvMWWWwmvwvMVMmmmwmMMWvwMVWvmwwvwvwvwMMW Füles Évkönyv ’80 Mi van a véka alatt? Nincs tudomásom arról, vajon megírták-e valahol azoknak az orvosoknak, pe­dagógusoknak, nővéreknek, gondozóknak az apoteózisát, akik elhivatottságból vállal­ták a minimális gyógyulás­sal sem kecsegtető emberek ápolását, gondozását. Ide soroljuk azokat a betegeket is, akiktől a sors megtagad­ta az értelmet vagy a testi épséget (vagy mind kettőt), s akiket körülményesen kell táplálni, avagy tisztába rak­ni; sőt — ha szükséges — éjjel-nappal vigyáznak rá­juk, hogy se önmagukban, se másokban ne tehessenek kárt... Emberi helytállás — Nagyon örülünk annak — kezdte a beszélgetést dr. Ácsai Pál vezető főorvos —, hogy felkeresett bennünket. Ugyanis az a gondunk, ho­gyan fejezzük ki hálánkat, és hogyan mondjunk köszö­netét a megyei tanács, a gazdasági egységek és az in­tézmények vezetőinek, kol­lektíváinak azért az önzetlen, gyors segítségért, amelyet a békéscsabai gyermekotthon­nak nyújtottak. — Kiket említhetünk meg név szerint, és miből áll ez a támogatás? — Nagy terhet vettek le a vállunkról a Csaba sző­nyegszövő dolgozói, akik a nővérekkel együtt tisztítot­ták az ajtókat, ablakokat; felmosták a kövezetét és ta­karítottak. Az építőipar ugyanis kapacitáshiány miatt nem tudta vállalni ezeket a munkákat. Közben a főorvos behívja Tóth Ferencné főnővért és Sztankó Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettest. A ma­gukkal hozott vaskos dosszié leveleket, különféle hivatalos iratokat tartalmaz. Elmond­ják, hogy több szocialista brigáddal kötöttek együtt­működési szerződést, de akadnak olyanok is, ame­lyekkel szóbeli megállapodá­suk van. Nem egy kollektí­va tagjai saját elhatározá­sukból kérték, hogy ők is se­gíthessenek mindenütt, ahol erre lehetőség nyílik. — Milyen nagyobb felada­tokat vállaltak a jelentke­zők? — Kétszeresen is szeret­nénk köszönetét mondani — válaszolta a főorvos — a Volán vállalat vezetőségé­nek azért a támogatásért, hogy közreműködött a Le­nin Termelőszövetkezet ál­tal adott 10 ezer köbméter föld ideszállításában, vala­mint a buszjárat meghosz- szabbításában. — Persze ez az utóbbi csakis úgy valósulhatott meg — teszi hozzá a gazda­sági vezetőhelyettes —, hogy a DÉMÁSZ társadalmi munkában megtervezte és felszerelte a lámpatesteket. Éppen a busz miatt kellett felújítani a Degré utcában a közvilágítást... — Kik terítették el azt a nagy mennyiségű földet? — A kiskatonák — fele­lik egyszerre. — Négyszer voltak itt, s kimagasló tel­jesítményt nyújtottak a park és a konyhakert létrehozásá­ban, valamint a csatorna- ásásban ... A megyei tanács dolgozói és intézetünk KISZ- fiataljai is bekapcsolódtak a parkosításba, s csaknem 15 ezer palántát ültettek el... A buszfordulót a saját dol­gozóink építették... — Csak csabaiak dolgoz­tak? — Nem. A tótkomlósi Ve­gyesipari Szövetkezet 4 kol­lektívája több 10 ezer forint értékű szakipari munkát teljesített soron kívül. Fő­ként olyan berendezéseket készítettek, amelyeket nem lehet beszerezni: pólyázóasz- talokat, öltöztetőket, stb. A debreceni ÉRDÉRT Vál­lalat megígérte, hogy ingyen 1000—1200 facsemetét küld az intézetnek. Az Orosházi Üveggyár is segítséget aján­lott fel az üvegház felállítá­sához. A 611-es ipari szak­munkásképzőtől — az újkí- gyósi tsz-en át — a budapes­ti Texelektro Ipari Szövet­kezetig sok-sok gazdasági egység és intézmény segített és segíteni kíván a jövőben is. Szülői ragaszkodás Most pedig szóljunk rövi­den arról: mi a helyzet az ez év tavaszán átadott, és 12,5 millió forintos költség­gel épült békéscsabai gyer­mekotthonban? A beszélge­tést hármasban folytatjuk tovább. — Mennyi felnőtt dolgozik itt? — Most — feleli Tóth Fe­rencné főnővér — a 130 gyerek ellátásáról, ápolásá­ról, oktatásáról és nevelésé­ről csaknem 170-en gondos­kodunk. A 240 személyes in­tézetünk azonban a jelenle­gi feltételek mellett csak 180 mozgássérült, illetve ké- pezhetetlen értelmi fogyaté­kos, 2—18 éves korú gyer­meket tud fogadni. — Milyen munkaköröket látnak el a felnőttek? — A két főfoglalkozású orvosi státusz közül eddig csak egyet töltöttek be. Szá­zon fölül van a nővérek, a pedagógusok, az óvónők és az ápolók száma. Különösen a technikai személyzet köré­ben jelentkezik nagyobb fluktuáció. Igaz, nem köny- nyű egy olyan helyen dol­gozni, ahol három műszak van. — Hogyan kerülnek ide a gyerekek? — Gk — mondja a főor­vos — a megyei tanács egészségügyi osztályának beutalója alapján jönnek ide. Énnek kettős társada­lompolitikai hatása van, ugyanis a családból próbál­juk „kiemelni” ezeket a gye­rekeket. Sok szülő csakis azért nem jár dolgozni, mert testi, vagy szellemi fogyatékos gyermekét otthon' kívánja nevelni. Főként a szülői ragaszkodás az oka annak, hogy sokian nem ad­ják be lányukat, vagy fiu­kat az intézetbe; vagy ha elengedik, néhány héten be­lül hazaviszik és otthon gondozzák, próbálják nevel­ni őket. A tapasztalat azt igazolja: minél később ér­kezik ide a gyermek, annál nehezebb hozzászoknia az új helyzethez. Ilmi még következik Nehéz lenne összeszámol­ni, hány helyiség található az egyes épületrészekben. Magiam is fehér köpenyt öl­tök és végigjárjuk az inté­zetet. Minden berendezés új, s szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak a színes bútorok, szőnyegék és egyéb felszerelések. A zárt folyo­sókból jobbra és balra újabbak ágaznak el. Egy 10 év körüli fiú csaknem négykézláb igyekszik a mos­dó felé. A főorvos és a nő­vérek kedvesen szólnak hozzá és gyorsan segítenek neki. A legtöbb gyermeket már névről is ismerik. Min­denki igyekszik a lehető leg­nagyobb türelemmel bánni velük. Az étkezőhelyiségben az intézet dolgozói éppen ebé­delnek. A konyhában, a mo­sogatóban is nagy a sürgés­forgás. — Itt minden korszerű, minden higiénikus — jegyzi meg a főorvos. — Még kü­lön gáztűzhelyet is beállítot­tunk, mert jónéhány gyer­meknek egészen más étren­det kell biztosítanunk. Megtekintjük a modem orvosi rendelőt, a laborató­riumi felszereléseket, a gye­rekekről vezetett részletes feljegyzéseket, stb. Korszerű fogorvosi szék, röntgen- készülék áll a gyógyítás szolgálatában. — Az épület átadása után 20 ezer csempét kel­lett még felrakni; s a fekvő­betegek szobáiba is bevezet­tük a vizet — folytatja a vezető főorvos. — Most pe­dig felszedetjük a küszöbö­ket, megcsináltatjuk a le­folyókat, mivel ezek okozzák a legtöbb problémát. Akad­nak gyerekek, akik min­dent leszerelnek; leszakít­ják a felszereléseket és így tovább. — Ha elkészül a pipere mosoda és a raktár, vala­mint felépül a szolgálati lakás, akkor az intézet minden igényt kielégítő, a legkorszerűbb létesítmények közé tartozik. — Hogyan birkózik meg az ápolószemélyzet az átla­gosnál nagyobb követelmé­nyekkel? —Elég sok a fiatal, vagy az olyan nővér, akiknek nemcsák az alkalmazkodást, hanem a munkaköri' fel­adatok pontos végrehajtását is el kell sajátítani. Itt nem szánakozásról, hanem szere- tetről, teljes odaadásról van szó! És valóban, hihetetlen önmérséklet, segítőkészség és türelem kell az epilepszi­ás, a mozgássérült, a süket­néma, ia testi és szellemi fejlődésükben teljesen visz- szamaradt, az izomsorvadá- sos, az agyi sérülésben, stb. károsodott, illetve szenvedő gyerekek ápolásához; az éj­jel-nappal v,aló felügyeleté­hez, gondozásához, etetésé­hez, fürdetéséhez és sorol­hatnánk tovább. S mivel viszonozzák mindezt a gye­rekek? Elég volt csak lát­nom, hogy egy-egy gondozó­nőt négyen-öten is körbe fogtak, simogattak és ked­veskedtek nekik. Volt, aki alig tudott állva maradni, s mégis: sugárzó arccal ösztö­nösen és tudatosan is azon buzgólkodott, hogy közelébe kerüljön egy-egy felnőttnek, s ha csak egy pillanatra is, kezével megérinthesse, vagy átölelhesse... Aki találós kérdésnek vé­li a fenti címet, nem jár messze az igazságtól, mert a kérdés mögött a Füles most megjelent, 1980-as évköny­vének nagy pályázata rej­lik. A népszerű rejtvényúj­ság új évkönyve — hűen csaknem két évtizedes ha­gyományaihoz — nemcsak ezzel, hanem egy hosszú sor egyéb ötlettel is meglepi ol­vasóit. A rejtvényfejtők több százezres tábora elsősorban a keresztrejtvényeket, közü­lük is a Skandináv rendsze­rűeket kedveli. Több mint ötven keresztrejtvényt közöl ,a Füles 1980-as évkönyve, és ezek egy jelentős része skandináv típusú. Ilyen az évkönyv melléklete két óri­ás méretű keresztrejtvényé­nek egyike is, míg a másik, a hagyományos típusú — pályázat. Ennek első díját véka alá rejtették, és csak annyit tudni róla, hogy két darab azonos, aranyból ké­szült, egyenként hatezer fo­rint értékű használati tárgy. A második díj egy véka 20 filléres, a harmadik díj pe­dig egy ugyanakkora véka megrakva 10 filléres érmék­kel. Mivel ennyi aprópénzzel nehéz volna mit kezdeni, a két nyereményt az érmék értékének megfelelő összeg­ről szóló takarékkönyv for­májában kapja meg a kisor­solt nyertes. Az évkönyv tartalma olyan gazdag, hogy abból csak a nagyobb fejezetek cí­mét ragadhatjuk ki. így Kenguru címmel dr. Grétsy László szerkesztett érdekes nyelvi játékot. A Kereszt- rejtvényfejtők kislexikona nagy segítségére lesz a rejt- vényfejtőknek, a Tanuljon — újságül! az újságkészítés világába vezeti az olvasókat. A cseh, a szlovák és az osztrák irodalmat ismertető fejezetek közelebb hozzák szomszédaink szellemi vilá­gát; az Olimpia, olimpia, olimpia! című . összeállítás 1980-ban időszerű. Az Égen- földön rejtélyek mindmáig meg nem fejtett nagy titkok­ról szól, az Elfelejtett inter­jú Karinthy Figyessel, iro­dalmi különlegesség. Szelle­mes, ismeretterjesztő játék témája az államok címere, Hogy mik vannak! címmel pedig sok érdekes történettel szolgál az évkönyv, amely­ben Rátonyi Róbert egy vi­dám naplóval szerepel. Ma­ga készíthet az olvasó örök­naptárt az évkönyv segítsé­gével. Külön rovat, a Kis Füles szól a gyermekekhez, akik számára számos díjjal jutalmazott pályázatot is hirdetnek. Ulti iskolából ta­nulhatják meg a játékot, akik még nem ismerik, akik pedig eddig is szívesen ját­szották, azok hasznát veszik a szabályok ismertetésének. Közöl a Füles Évkönyve há­rom teljes képregényt, egyet közülük gyerekeknek. Végül ,a legkülönbözőbb rejtvény­fajtákból összeállított válo­gatás, Rodolfo bűvésziskolá­ja egészíti ki a gazdag tar­talmat. Hiánycikk a kulturáltság? Sokszor bebizonyosodott, hogy a gazdálkodás és a ki­szolgálás kulturáltsága kö­zött szoros összefüggés van. Ezért is kell állandóan szem előtt tartani a kereskedelmi és vendéglátóipari vállala­toknak, szövetkezeteknek a fogyasztói érdekvédelmet. A vésztői Körösmenti ÁFÉSZ igyekszik eleget tenni e fel­adatának. Rendszeresen vizs­gálják a nyitva tartást, a lejárt szavatosságú áruk ke­zelését, a vásárlók könyvé­nek a használatát. Az elmúlt évi ellenőrzések sok mindenre ráirányították a figyelmet. Például arra, hogy az egyes áruféleségek­ről hiányoznak az árcímkék. Ezt a hiányosságot később pótolták. Próbavásárlást az üzletek 30 százalékában bo­nyolítottak le a szövetkezet ellenőrei. Nagyobb szabály­talanságot csupán az okányi kisvendéglőnél tapasztaltak, ahol 5 százalékos súlycson­kítást követett el az egyik dolgozó, örvendetes viszont, hogy általában kevesebb és enyhébb hibák fordultak elő, mint az előző években. Ami viszont elszomorító: a ki­szolgálás kulturáltsága nem a legjobb. Mindezt a tech­nikai eszközök hiányával, az egységek elavultságával le­het magyarázni, de az udva­riatlanságnak már kevésbé ez az oka. Ehhez kapcsolódik a fel­nőttek képzése, a gyesen le­vő nők továbbtanulása. Meg­lehetősen magas a szakkép­zetlenek aránya a vendéglá­tásban. Jelenleg 12-en jár­nak szakmunkásképzőbe. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak az élet- és mun­kakörülmények javítására. Szociális tervet készítettek, amely öt évre csaknem 3 millió forintot irányzott elő ilyen célokra. Bukovinszky István Lila ábránd Majdnem fájdalommentesen jöttem a világra. Szülőapáim gyöngéden bántak velem: babusgattak, csinosítottak. A le­endő látogatóim ugyancsak féltő szeretettel vettek körül, hi­szen a népes lakótelepen nagy szükség van rám. Igaz’ so­kan elmarasztalták a közeli hozzátartozóimat, hogy kicsire terveztek, s állítólag nem is jó helyen állok. Mindenesetre örülök a kezdeti sikernek, különösen a ke­resztanyák, a keresztapák kedvessége hatott meg. Mennyi ötlet, szebbnél szebb név pattant ki az agyúkból! Mondják: valaki szupermarkúnak titulált, ha már market nem lehetek. Aztán jött a Fényes Győzelem. Így, csupa, nagybetűvel. Büsz­ke vagyok erre a névre, mert ilyen felirat aligha virít egyet­len honi ABC-áruház homlokzatán. Most mégis rettenetesen keserű vagyok. A népszerűségem egyik napról a másikra a mélységbe zuhant. A számat lilára rágtam az izgalomtól: vajon milyen ruhát kapok? Azért a csecsemő is adhat magára! Aztán egy verőfényes délelőttön jöttek a munkások, és valami szörnyű folyadékkal nyakon öntöttek. Sötét, lila színű festékkel mázolták be érzékeny testemet. És, hogy mit kell kiállnom ezért?! A minap is megállt vagy nyolc Pásztor utcai lakos előttem, s mind a négy sarkomat körbejárták, egyszerűen nem hittek a sze­müknek. Mi ez: börtön, halottasház? — kérdezgették egy­mástól, miközben megesküdtek a fényes egekre, hogy kár volt elcsúfítani a halványpiros téglákat. Itt állok, a nyitás előtt néhány héttel, mint egy bíborban született és lila ábrándokat szövögetek. Arról: ha vásárolni akarnak a jámbor békéscsabai emberek, úgyis átlépik a kü­szöbömet. Bizonyára így lesz, s én akkor lilára nevetem magam... — seres — Augusztusban kezdték meg a próbagyártását a képen látható vasalatlan betoncsőnek a Mezőberényi Építő­ipari Szövetkezetben. Az új, modern üzemcsarnokban korszerű körülmények között gyárthatják már ezt a me- gyeszerte igen keresett terméket Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom