Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-26 / 251. szám

1979. október 26., péntek Kié a csenderes? Méhkerék határában a nagy­üzemiig művelt táblák kö­zött kisebb-nagyobb foltok­ban itt is, ott is fiatal és még fiatalabb erdőcskék ter­peszkednek. Ismerősöm az egyik ilyennél, amelyikben már combvastagságúak áfák, megállította a terepjárót. — Kijött az egész iskola. Mindenki ültetett egy fát. Talán még meg is tudnám mutatni az enyémet — mond­ta, és arcán elsimultak a rán­cok. Ez a nyári méhkeréki lá­togatás a Magyar Vadászok Országos Szövetségének ok­tóber közepi Békés megyei küldöttközgyűlésén jutott eszembe, amikor a vadgaz­dálkodási távlati fejlesztési irányelvek vitájában az egyik küldöttnek, Goron Jó­zsefnek, a békéscsabai Sza­badság Tsz elnökének fel­szólalását hallgattam. Szenvedélyes hangú hozzá­szólásában a békéscsabai va­dász azt bizonygatta: ha nincs is kibékíthetetlen ellen­tétben a vadászat, a vadgaz­dálkodás a nagyüzemi me­zőgazdasággal, az utóbbi semmiképp nem kedvez az előbbinek. A földvédelmi törvény értelmében például az elhagyott és lebontott ta­nyák helyét föl kell szántani, művelni kell. Ez egyet Je" lent azzal, hogy a volt ta­nyák körötti facsoportokat kiirtják, kivágják a rekety- tyóseket, eltűnnek a nyulak- nak, fácánoknak búvóhelyet adó bokrok, csenderesek. Tovább menve: nemrég még a kukoricatáblák vet­ték át az eltűnő, megfogyat­kozó búvóhelyek szerepét, de ma már, amikor a hektáron­kénti tőszám olyan magas, hogy két kukoricaszár közé az emberi tenyér sem fér be, nemhogy egy fácán, erővel sem lehetne az apróvadat a táblára bezavarni. Azután az általánossá vált vegyszeres gyomirtás is ellene hat az eredményes vadgazdálkodás­nak, .az élelmet, rejteket adó vadrepcések megint csak a múltéi már. S mindennek be- láthatatlanok a következmé­nyei vadászati szempontból, a végkifejletnek pedig csak az veheti elejét, ha a csen- deresítést követelő felhívás nem marad — szinte a szó szoros értelmében — pusztá­ba kiáltott szó. Azt pedig már én teszem hozzá, hogy a határ megvál­tozó képe nem csupán vadá­szati szempontból tölt el ag­godalommal. Hivatkozhatnék az Alföld költőjére, Petőfire, aki a ma általánosuló tájkép láttán aligha írná le, hogy „Szép vagy Alföld, legalább­is nekem szép”. De ne az esztétikai szempontok legye­nek a döntők, elfogadom. Ugyanakkor gazdaságossági megfontolások sem indokol­ják — még a földvédelmi törvény ismeretében sem —, hogy minden földdarabnak ekével menjünk neki. Lehet, hogy a számítások adott te­rületeken éppen azt igazol­nák: több haszon származik a ragadozó madár elől mene­déket találó, s így gyorsan szaporodó nyúl, fácán ex­portjából, mint ha nagy rá­fordítással, majdhogynem veszteséggel zöldséget ter­mesztenénk egy csenderesí- tésre kiválóan alkalmas he­lyen. A földvédelmi törvény a művelhető földek hasznosítá­sát írja elő, teljesítése a me­zőgazdasági nagyüzemek fel­adata. Ebből azonban semmi­képp nem következik az, hogy a törvény szelleme el­lentmond a vadászsport, a vadgazdálkodás és a környe­zetvédelem követelményei­nek, feladatainak. Nem is mond ellene, legfeljebb csak a gyakorlat, ami azonban — legalábbis fele részben — vadásztársaságainkon is mú­lik. Egészében pedig a két fél együttműködésétől függ- Ha ebben nincs hiba — biz­tos vagyok benne —, az is­kolások ma is ugyanúgy moz­gósíthatók fásításra, csende- resítésre, mint akár Méhke­réken 20 évvel ezelőtt. Vé­gül is ez mindannyiónk kö­zös ügye! (kőváry) Miről fr a Magyar Mezőgazdaság oktőber 24-i száma? A nyúlhús, mire elhagyja az országhatárt, ugyancsak kacskaringós utat jár be ha­tárainkon belül. Ennek kö­szönhető, hogy bár nyáron 35 forintért vásárolják föl az ÁFÉSZ-ek a kistermelők­től kilóját, mégis mire va- lamenyi költségtételt össze­adnak 43 forintba kerül. Igaz, a külföldi vásárlók a termelő községekből köz­vetlenül szállítják el az árut. Mi ennek az indokolatlan, exportot drágító költségnö­vekedésnek az oka? Erről közöl cikket a Magyar Me­zőgazdaság e heti száma. S bár a cikkben konkrétan csak a nyúlról van szó, de a szerző, Gádor Iván általá­ban az árupálya termelést bizonytalanító és exportot drágító indokolatlan kacska- ringókról beszél. A mezőgazdasági üzemek júliusban jelentős mennyi­ségű műtrágyarendelést mondtak vissza. Mint dr. Nagymihály Ferenc a műtrá­gya-értékesítés gondjairól szóló írásában kifejti: a ren­delések visszavonásának okai között megtalálható a túl­tervezés, az átmeneti vagy tartósabb pénzügyi gondok, a rosszul értelmezett taka­rékosság, esetleg az, hogy a gazdaságok az eddigiekben nem használták fel a terve­zett mennyiséget és készlete­ik maradtak, illetve egy vil­lanó pozitívum: újabban gondosabban használják fel a szervestrágya- és tarlóma­radványokat. Mindenesetre a júliusi megtorpanás most az év befejező részében jelentős igénytöbbletet eredménye­zett, ami nem csekély szál­lítási gondokat okoz. Az Országos Mezőgazda- sági Fajtakísérleti Intézet az elmúlt 13 év alatt 74 sze­mes- és 7 silókukorica-fajtát minősített. Ezek a számok lényegesen felülmúlják a többi növényfaj minősített fajtáinak a számát. Dr. Ka­pás Sándor, az intézet fő­igazgatója írásában megem­líti, hogy jelentős eredményt lehetne elérni a hibridek élettartamának meghosszab­bítása és minőségi javítása érdekében, ha a szabad el- virágzású szántóföldi vona­lak szaporítását csak két­évenként ismételnék meg, és utána visszanyúlnának a te- nyészkerti anyagokhoz. Tej, hús, gyapjú és toll Dévaványáról A dévaványai Lenin Tsz árbevételének mintegy felét az állattenyésztés adja. A közös gazdaságban több éve alakultak ki a jelenlegi ága­zatok. Legnagyobb ezek kö­zül a juhászat. A szövetkezet kiterjedt, 1100 hektáros legelővel ren­delkezik. A tenyészállományt 4000-es anyalétszám alkotja, melynél 3—4 éve áttértek a kétévenkénti háromszori el- letésre. Ezzel elérték, hogy 100 anyára 145 bárány jut. A szaporulat évente eléri az 5500-at, melynek egy ré­szét pecsenye- és hízóbá­rányként tőkés exportra, ki­sebb hányadát továbbte- nyésztésre értékesíti a szö­vetkezet. Ezenkívül minden évben a környező gazdasá­goktól 6000 tejesbárányt vá­sárol a tsz, s ezeket felhiz­lalva, nyugati országokba ér­tékesíti, igen jó áron. A hústermelésen túl szá­mottevő a juhászat gyapjú­termelése. Az idén egy-egy birkáról átlagosan 4,8—5 ki­logramm gyapjút nyírtak, s több mint 280 mázsa kiváló minőségű gyapjút adtak a feldolgozóiparnak. A szövetkezet 400 férő­helyes szakosított szarvas­marhatelepén a fajtaváltás 4 évvel ezelőtt kezdődött. A magyartarka állományt in­tenzív tejhasznosítású, ke­resztezett egyedekkel cseré­lik le. A fajtaváltás, no és a takarmányozás javításával dinamikusan fejlődött a tej­termelés: három évvel ez­előtt az egy tehénre jutó tej­hozam alig haladta meg a 2000 litert, az idén — vár­hatóan — a hozamok túl­szárnyalják a 3500 litert. A teljes fajtaváltás két-három év múlva fejeződik be, ami­kor is a magyartarka-állo- mányt egészében intenzív tejhasznosítású fajtával vált­ják fel. A tejtermelésen túl évente még mintegy 350 hí­zómarhát is értékesít a szö­vetkezet. A nagy kiterjedésű legelők nyáron bőséges táplálékot adnak a juhállománynak. Ebben az időszakban, az üresen álló juhászati épüle­tekben mintegy 60 ezer libát nevelnek. Az idén a gazda­ság 2250 mázsa pecsenyeli- hát adott a népgazdaság­nak, s ezen felül még 65 mázsa tollat értékesítettek. A dévaványai Lenin Tsz állattenyésztésének idei ár­bevételi tervében 36 millió forint szerepel. Eddig 32 mil­lió forint értékű állati ter­méket adtak a feldolgozó- iparnak, úgyhogy a nyereség is magasabb a tervezettnél. Gyuricza Imre, a Dél-al­földi Tégla- és Cserépipari Vállaltat mezőberényi I-es számú téglagyárának a veze­tője így tájékoztat: — Az idén az eddigi túl­teljesítés alapján év végéig várhatóan 6 millió 300 ezer nyers és mintegy 6 millió égetett B—30-as (kis mére­tűre átszámítva csaknem 24 millió) tégla készül, ami a gyár történetében rekord­nak számít. Agyagtároló nincs a gyár­ban, télen részben azt ,a nyerstéglát égetik, ami nyá­ron készült és amit. a nap melege szárított ki. Ez je­lentős energiamegtakarítás­sal jár. A jó eredményt elsősor­ban a dolgozók törekvésé­nek, a munkafolyamatok begyakorlottságának tulaj­donítja Gyuricza ImrP és megállapítja: — Nálunk csak a segéd­munkások között akadnak vándormadarak. A tmk-sok, a gépeknél és az irodában dolgozók nem változtatják a munkahelyüket. Véleménye szerint az eredményes termelésben kü­lönösen fontos szerepe van a Petőfi karbantartó — a vállalat kiváló — szocialis­ta brigádjának. Nem keve­sebb az, ami elsősorban en­nek a brigádnak az érde­me: három év óta folyama­tos a termelés. Közben csak a meghatározott napokon előírt karbantartás ideje alatt álltak a gépek. Egy perccel sem tovább. Jövünk, nem kényeskedünk Abelovszki Pál marós, a gyár KISZ-titkára ugyan­csak ,a Petőfi brigád tagja, ö — a társaival együtt — nagyon jól tudja, hogy a gé­pek zavartalan működésén múlik elsősorban a terme­lés eredményessége. Ezért mondja: — Nem kell könyörögni senkinek, ha meg kell előz­ni, illetve ki kell javítani a hibát. Jövünk éjszaka is, nem kényeskedünk. Fiatalok vagyunk, bírjuk a fáradal­makat. — Minek köszönhető az igyekezet? — Azt akarjuk, legyen otthonunk, kényelmünk, él­jünk jól. Ahhoz pénz kell! Mi másból teremthetjük elő? Kovács Lajos, az üzemi bizottság titkára, aki szin­tén brigádtag, egyetért a KISZ-titkárral. — Nem a túlóra, hanem az a kimerítő, ha kevés a ke­reset és nincs sem ez, sem az, ami kellene. Különösen, ha kilátástalan is, hogy azokat egyszer megszerezhe­ti magának az ember — mondja. Mi lesz 10 év múlva ? Gazsó Pál szerszámlakatos géplakatosként dolgozik a gyárban. Átjárhatna Békés­csabára, de az utazás idő- veszteség. Mezőberényben pedig talán itt a legjobb a kereset, ami persze a terme­lés mennyiségétől és minő­ségétől is függ. — Gyakorlatilag 10—15 százalék többletet jelent, hogy nem volt és bizonyára nem is lesz gépállás — mondja Gazsó Pál. Zolnai György művezető megállapítja: — 1967 óta ,a termelé­kenység jelentősen növeke­dett. A régit új, automata gépek, berendezések váltot­ták fel, amelyek kezelésé­hez nagyobb szakértelemre van szükség. Ezért is készül szakmun­kásvizsgára Majoros János betanított lakatos. Szereti a mesterségét, gyakorlatilag talán ért is annyira hozzá, mint egy szakmunkás, de — ahogy mondja —, ilyen helyen az elméleti ismerete­ket is egyre inkább fejlesz­teni kell. — Érdemes? — kérdezem tőle. — Hogyne. Több a kere­set és még tovább lehet ta­nulni. Hogy mi lesz 10 év múlva, ki tudja? Egyik-má­sik géphez talán közel sem engedik az embert techniku­si vagy főiskolai végzettség nélkül. Nincs egyedül az ember A 16 tagú brigádból he­ten érettségizettek. Ketten — Abelovszlki Pál és Mol­nár János — a szakközép- iskola második, illetve har­madik osztály levelező ta­gozatának a tanulói és a többieknek is eltökélt szán­dékuk a továbbtanulás. Csak egy kis lélegzetvétel­nyi időre van szükségük, hogy elrendezzék a család dolgait. Elsősorban a lakás­hiány okoz gondot. Már el­készült a háza Zolnai Györgynek, Papp Istvánnak, Kovács Lajosnak, Weidt- mann Mihálynak, Majoros Jánosnak és Schaffer Lász­lónak, most, pedig Szilágyi Sándor és Gazsó Pál épít­kezik. Aztán majd Szász Lajos kerül sorra talán. — Kispénzűek vagyunk, kell a segítség. A kezdéshez bátorságot ad, hogy érzi az ember: nincs egyedül. Azért is támogatjuk egymást, mert tudjuk, hogy az ered­ményes gyári munkával szorosan összefüggnek az otthoni körülmények — mondja Zolnai György. — A barátság, amelyet az egymásrautaltság, az ér­dekközösség kovácsolt szi­lárddá, mindnyájukat arra sarkallja, hogy tudásuk legjavát adják. Gyuricza Imre ezzel kapcsolatban megállapítja:: — Valamikor felépült a gyár, de abból már semmi sincs a helyén. Vagy helye­sebben: minden a helyére került. Mert, ahogy mond­ják, viselve válik be a ru­ha ... A változásban a gyár dolgozóinak, különösen a Petőfi brigád tagjainak a véleménye benne van. Na­gyon sók jó ötlet származik tőlük. Csak gondolkozni kell A legújabb ötlet az agyag- bányában a bagger tovább­szállítása hidraulikus beren­dezéssel. Amin eddig félna­pi rendkívüli erőfeszítéssel 15-en dolgoztak, most egy ember játszva megcsinálja. Az érdem Zolnai Györgyé és Majoros Jánosé. Az újí­tást a vállalat 5 ezer fo­rinttal honorálta. — Jó néhány kisebb újí­tás mellett említésre méltó az, amelyik most, készül. Olyan szerkezet lesz, amely- lyel lehetővé válik a téglá­nak a szárítókocsiról való leszedése géppel. — Csák gondolkozni kell, és hát persze érteni is a mesterséghez... Nem utol­sósorban törekedni tiszta szívvel a jobbért — véleke­dik Papp István, a brigád vezetője. A szorgalom és a törek­vés nem eredménytelen. A gyár évről évre 10 millió forint nyereséget tesz a vál­lalat asztalára. Az idén előreláthatólag még ennél is többet. Pásztor Béla Néhány szé a 69. OMÉK-rél Jövőre rendezik meg a 69. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítást és vásárt (OMÉK). A HUNG- EXPO rendezésében 1980. augusztus 19.—szeptember 4. között kerül sor e jelentős, ötévenkénti rendezvényre, a budapesti nemzetközi vásár- központban. Az OMÉK-en önállóan rendezett bemuta­tóval részt vehetnek azok a termelő, kutató, szolgáltató A SZOT és a KISZ KB felhívására a XII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny-felhíváshoz csatlakozott a MÁV Északi Járműjavító Üzemének százharminchat szocialista brigádja is. Vállalásukból kiemelkedik a villanymozdonyok nagyjavításának meggyorsítása (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Jutalom hulladékgyűjtésért A MÉH Tröszt, valamint az úttörőszövetség által meghirdetett országos hasz- nosanyag-gyűjtési verseny­ben elért eredményéért a szegedi Zalka Máté Általá­nos Iskola úttörőcsapata 8300 forint jutalomban és dicsérő oklevélben részesült, amelyet Szabó Jenő, a Dél­magyarországi MÉH Vállalat igazgatóhelyettese adott át. Oláh Károlynénak, az is­kola úttörőcsapat-vezetőjé­nek, sok évi lelkiismeretes szervező munkájáért a MÉH Tröszt vezérigazgatója kül­dött köszönőlevelet, és érte­sítette az elismerésül kapott külföldi IBUSZ-utazásról. vagy kereskedelmi tevékeny­séget folytató szocialista szervezetek és őstermelők, amelyeknek a bemutatásra kerülő termékei, termelési eljárásai és kutatásuk témái elősegítik a kiállítás céljai­nak elérését. Az eredmény­es teljesítménybemutatókon a MÉM által meghatározott részvételi feltételeket teljesí­tő gazdálkodó szervezetek, háztáji és kisegítő gazdasá­gok állíthatnak ki. A jelent­kezés — az eredmény- és teljesítménybemutatókra ki­zárólag egyénileg, az önálló bemutatókra kollektiven is történhet — határideje 1980. március 1. A KGST-tagországok és a mezőgazdasági élelmiszeripar és az erdészet különböző te­rületein velünk együttműkö­dő más országok részvételé­vel nemzetközi tapasztalat- csere-jellegű kiállításon a legjobb, leggazdaságosabb eredményeket és teljesítmé­nyeket értékes díjakkal ju­talmazzák. Megkezdődött a kiálítás ideje alatti, vagy ahhoz kapcsolódó szakmai, kulturális és szórakoztató rendezvények programjának öszeállítása. A kiállításra el­sőként a Hajdúsági Agrár­ipari Egyesülés, a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát és az ócsai Vörös Október Tsz je­lentkezett. Egy brigád a téglagyárból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom