Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-23 / 248. szám
1979. október 23., kedd o Korok találkozása Beszélgetés Hild György osztályvezetővel Gyula általános rendezési tervéről A közelmúltban tárgyalta a gyulai Városi Tanács a település általános rendezési tervét. Minden város rendezési tervében hosszú távra — ez esetben az ezredfordulóig — határozzák meg a helyi fejlesztési elképzeléseket. A gyulai tervekről beszélgettünk Hild Györggyel, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjével. — A most elfogadott rendezési terv a város életében a második. Miért kellett az előzőt módosítani? — Gyula rendezési tervét 1970-ben hagyta jóvá a megyei tanács. A jogszabályi előíráson túl a felülvizsgálatot és a módosítást néhány jelentős változás tette szükségessé. így többek között az, hogy Gyula és Gyulavári egyesült, amellyel megteremtődtek az egységes tervezés feltételei és lehetőségei. Aztán az iparfejlesztés, az iparban foglalkoztatottak számának jelentős növekedése vonta maga után a módosítást. Ma már ott tartunk, hogy a helyben foglalkoztatottaknak mintegy 60 százaléka az iparban dolgozik. Ezen túl a IV. és V. ötéves terv lakásépítési üteme olyan mértékű volt, hogy a könnyen feltárható, kevés szanálással járó lakásépítési területek gyakorlatilag kimerültek. Ezért új lakásépítési területeket kellet* kijelölnünk, többnyire la Város szélén úgy, hogy az épülő lakótelepek ne zavarják a város meglevő egységes szerkezetét. Az utóbbi esztendőkben rendkívüli mértékben megnőtt a város idegenforgalma, így az egyik legfontosabb városfejlesztési elemmé vált laz utóbbi 8—10 évben a városnak nemcsak a regionális, hanem a nemzetközi szerepe is. Végül szólni kell arról, hogy a térség felsőfokú funkciókkal való ellátásának igénye szükségessé tette az egymáshoz közel fekvő három Város, Békéscsaba, Gyula, Békés regionális kapcsolatának vizsgálatát és egységes fejlesztésének szükségességét. Az Állattenyésztési Kutató Intézet, valamint a Kisállattenyésztési Kutató Intézet egyesítése révén Gödöllőn alakul meg az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ, amelyben koncentráltabban használhatják fel majd a rendelkezésre álló anyagi-műszaki eszközöket és a szellemi kapacitást. Az új tudományos központban lehetővé válik a kutatómunka eredményeinek részletes egybevetése, továbbá olyan komplex technológiák kidolgozása, amelyek közvetlenül kerülhetnek át a gyakorlatba úgy, hogy az ellesztésében Gyula milyen szerepet kapott és ez hogyan illeszkedik az elképzelésekbe? — A részletek kidolgozása most folyik. Jelenlegi általános rendezési tervünkben csak utalás van arra, hogy az együttműködés szükséges. Mi azt iaz elvet képviseljük: minden funkciót ott kell megvalósítani, ahol erre a feltételek a legkedvezőbbek és leggazdaságosabban megteremthetők. — Gyula ez esetben adott idegenforgalmával... — Kétségtelenül igaz, hogy a város idegenforgalmi és üdülési funkciója messze meghaladja |a település lehetőségeit, környezetére, az egész Dél-Alföldre kihat vonzereje. Az utóbbi években Gyulát a Dél-Alföld gyöngyszemének is nevezik. A rendezési terv egyik célja, hogy ez a ma még talán túlzottnak tartott megállapítás valós jelző is legyen. — Hogyan tud ennek a város, a rendezést követően még jobban megfelelni? — Az a célunk, hogy a város fejlesztése és a rendezési munkák úgy történjenek, hogy Gyula történelmi hagyományai megmaradjanak. Ilyen például a város szerkezete, ezen belül elsősorban az úthálózat, amely az 1800-as évek elején alakult ki, s lényegében a mai napig megmaradt. Ennek fenntartására és fejlesztésére gondolunk úgy, hogy a közlekedési igények kielégíthetők legyenek. Ez néhány olyan kérdés* is felvet, mint például a Gyulán átmenő forgalomnak a város központjából való elterelése. A 44-es út átkelési szakaszénak eltereléséről és a gyula—sarkadi, valamin* a Békéscsaba—Kétegyháza— Elek felől Sarkad—Doboz irányába menő forgalom eltereléséről van szó. — Gyulának van egy sajátos atmoszférája, a megyében talán itt található a legtöbb műemlék, vagy műemlékjellegű épület. Ez az útkorszerűsítés nem vezet-e a város jelenlegi hangulatának változásához? méleti szakemberek az állat- tenyésztés és -tartás szinte valamennyi kérdésére „választ” adnak. A két intézet egyesítésével megszüntetik a kutatómunka eddig gyakran előforduló „átfedéseit”. A rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb fel- használását teszi majd lehetővé a gabonafeldolgozó-ipar tudományos hálózatának korszerűsítése. A jövő év január elsejétől Malom- és Sütőipari Kutató Intézet elnevezéssel összevonják a Sütőipari Kutató Intézetet és a Gabona Tröszt Kutató Intézetét. — A tervezők erre is gondoltak, a közlekedésfejlesztési koncepció egyik leglényegesebb eleme egy idegenforgalmi feltáró út létrehozása, amely a 44-es út bevezető szakaszából indulna és a város nevezetességei mellett haladna el. Érintené többek között a törökzugi templomot, a népkertet, az új művelődési házat, a városközpontot, a vár környékét és természetesen a Várfürdőt, majd a tervezett út az új üdülőterületen keresztülhaladva csatlakozna ismét a 44-es útba. — A városképben a fejlesztés során hogyan ötvöződnek majd a régi és új épületek, milyen beépítés várható? — A műemlékekkel való törődés különösen nagy gondot jelent. Ez abból fakad, hogy az ingatlanok állami, egyházi, és magántulajdonban vannak. Célunk az, hogy a városközpont rekonstrukciója úgy menjen végbe, hogy |az ne rontsa a város műemlékjellegű épületeinek megjelenését, az egyedi tervezésű épületek harm Cinikusan illeszkedjenek környezetükhöz. így készül már többek között a belvárosban a Magyar Nemzeti Bank épülete. Tervezzük még, hogy néhány műemlékjellegű épületet megvásárolunk és sajátos funkcióval látjuk el. — A városrendezés során ezen műemlékek szerepe mi lesz? — A városrendezési terv a műemlékek további megóvása érdekében előírja, hogy a műemléképületeknek meg kell találni az* a funkcióját, amellyel üzemeltetni lehet. A lakóépületek állami tulajdonba kerülésével, mlajd korszerűsítésével azok belső komfort- fokozata javítható, állaga megóvható. A nagyobb épületekben kulturális, közművelődési funkciót találunk, ennek megfelelően kerülnek majd felújításra. Csak egy példa; az Apor téren levő lakóházból alkotóházat, művészpanzió* kívánunk létrehozni. — Gyula üdülőváros. Hogyan bővül és változik a jövőben? — A gyulai Várfürdő ma már országhatárainkon túl is híres, nagy látogatottságú pihenő", üdülő- és gyógyhely. A fürdő hangulatú* az az őspark adja, amelyben elterül, gyógyászati értékét pedig a termálvíz és annak összetétele. Ma már csaknem egymillió ember láto- ga* ide évente. Ez viszont érezhető zavarokat is okoz, a gyógyulni, a strandolni és a pihenni vágyók igényeinek kielégítésére. Ezért a rendezési terv azit a koncepciót tartalmazza, hogy a jelenlegi Várfürdő gyógyászati jellegét kell tovább erősíteni, továbbfejleszteni. A mozgásigényes fürdővendégek számára pedig új strandfürdőt kell építeni. Az új, 8000 személyes strandfürdő helyének kijelölése megtörtént az új üdülőterületen, ahol épül még egy kisebb sportkombdnát, 300 személyes kempingtábor, valamint ifjúsági és úttörőtábor, bevásárló, vendéglátó központ, és természetesen tervezünk további üdülőtelkek kialakítását. Az új üdülőkörzet előfásí- tása ö* esztendővel ezelőtt már megtörtént, a leendő üzemeltetők és kezelők részére a terület átadását megkezdtük. Ezt követően kerül sor majd a beruházások megkezdésére, valamint az öthéktáros csónakázótó kialakítására, amely a horgászaton kívül a vízisport elterjedését is segíti. Elképzeléseink szerint Gyula az ezredfordulón az Alföld legnagyobb üdülőkörzete lesz — mondotta befejezésül Hild György. Szekeres András Pontosan bejegyzik a méréseket Épül a Tótkomlós—Mezőhegyes közötti út. A kilenc kilométerből talán még 2 kilométer van hátra. Útkorrekciót is végrehajtanak, ami a Száraz-éren épülő új hídhoz igazodik. Ez azonban csak a jövő évben készül el. Addig a régi hídon közlekednek a járművek. Mindezekről Veszelovszky József, a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat művezetője tájékoztat. Arról is, hogy az új úton öt kilométerrel rövidül le a cukorrépa-szállítás távolsága. Már az idén is erre közlekedtek a cukorrépával megrakott tehergépkocsik, és szeptember végén, amikor nagyobb eső volt, a terheléstől itt-ott egy-egy útrész megcsúszott. Most ezeket ki kell javítani. A szállítást azonban nem állították le, nem is fogják. Igaz, ahol az útépítők dolgoznak, lelassul a forgalom. De már nem sokáig, mert az aszfaltburkolás október végére elkészül, s a munka egyelőre befejeződik. A jövő év első felében az új hidat is átadják a forgalomnak. Az útépítésnél egy finiser halad az élen. Aszfalttal „etetik”, amit a mezőkovácsházi keverőtelepről billenős gépkocsik hordanak ki. — Tíz óra alatt fél pálya (3 méter) szélességben, 1 kilométeren képes 5—6 centiméteres rétegű aszfaltot elteríteni — tájékoztat Bakonyi Ferenc gépkezelő. — Mennyi aszfaltot szállít ide egy-egy gépkocsi? — Nyolc tonnát, amit 10 perc alatt elnyel az út és közben 18—20 métert hagy maga mögött a finiser. Érdekes szerkezet. Mint valami miniatűr gyár. Talán van ennél korszerűbb gép is, de ezeken az utakon jól Cukorrépaátvevők Percenként érkeznek a szállító járművek a magyarbán- hegyesi Egyetértés Tsz cu- korrépa-begyűjtőhelyére. Október másodika óta ezer vagon répát vettek már át a Mezőhegyesi Cukorgyárnak. A hét éve üzemelő telepre az idén már csak négy gazdaság szállít: a nagybánhe- gyesi Zalka, a kunágotai Bercsényi, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság bánkúti egysége és a magyarbánhegyesiek. A cukorgyártól kilencen dolgoznak itt a reggel 6-tól délután 5-ig tartó átvételen és a partnergazdaságoktól is segítenek átlagosan ketten- hárman. Az ő dolguk a telep körüli rendcsinálás, és a földelhányás. A telep vezetője, Hittmann Lászlóné naponta csaknem négyszázszor mér a hatalmas mérlegen megfelel. Csak működjön és legyen aszfalt, amivel etetik! Működése, teljesítménye nem kis mértékben a kezelőjétől függ. Bizonyos, hogy Bakonyi Ferenc érti a mesterségét. Mint technikus, nehézgépkezelői vizsgát tett és 1976 óta egyszer sem mondták neki, hogy szálljon le a „nyeregből”. Ö pedig maradt. A nagyobb keresetért, és azért is, mert csak a saját munkájáért felel. Egy idősebb férfi tartózkodik a közelünkben. Gondolom, ő tud összehasonlítást tenni az útépítők régebbi és mai helyzete között. — Nádasdi János — mutatkozik be. — Nem gróf véletlenül? — nézek rá tettetett gyanakvással. — Lehet, hogy grófi család leszármazottja vagyok, bár egyáltalán nem látszik rajtam. Valóban nem. Dolgos ember, aki 18 éve építi az utat elismert szorgalommal. Eleinte összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények között dolgozott. Ahhoz képest ma már álom az élet. Kerekes Sándor gépkocsi- vezető egyetért Nádasdi János véleményével. — Mindenről gondoskodik a vállalat — mondja, s hozzáfűzi még: — A kereset sem rossz. Nagy Géza, aki hallgatja a beszélgetésünket, egyszer csak közbeszól: — Azért volna panaszkodni való. Egy nap sem lenne elég hozzá. Kissé csodálkozom a dolgon. — Mire gondol? — kérdezem. — Hát az anyagi javak elosztására ... Nekem a kapa és a csákány a szerszámom. Útépítő szakmunkás vagyok. És hol van az én keresetem Pihenő a répahegyek tövében a gépkezelőkétől? A premizálásnál is elsősorban ők jönnek számításba. — Ha nem elégedett, miért vállal ilyen munkát? — Ide osztottak be. — Nem tudná elvégezni a gépkezelői tanfolyamot? Erre már Karsai János építésvezető is megszólal: — Mi biztatjuk az embereket. Van lehetőség a tanulásra. De lasszóval is nehéz fogni gépkezelőt. — Na látja — fordulok Nagy Gézához. — Ügy látszik, még mindig nincs elég különbség a keresetekben. Ha lenne, biztosan rászánná magát a tanulásra, és nem elégedetlenkedne. Oláh Ferenc hallja a Nagy Gézával folytatott eszmecserét. Nem tetszik neki a dolog. Közelebb jön: — Tudja, én 26 éve vagyok úthengerkezelő. Még gőzösön kezdtem, ezért akik régebben ismernek, a tv-film alapján Józsinak hívnak. Most 500 forinttal keresek többet, mint egy kubikos, illetve útépítő szakmunkás. Ennyi a különbség. Pedig egy ilyen hatalmas masináért vagyok felelős, nem egy lapátért. Csanki Sándor gépszerelő, egyúttal a műhelygépkocsi vezetője is. Nem panaszként mondja, hogy — túlórák nélkül — az ő keresete is hasonló Oláh Ferencéhez. Pedig nagyon megfeszítve kell dolgoznia, mert „öregek” a gépek, és sok gondot jelent az alkatrészhiány pótlása. Ennyi talán megnyugtatja Nagy Gézát. Ám vita ide, vita oda, egy bizonyos: jól dolgoznak az útépítők. Évek óta eredményesen teljesítik a rájuk bízott feladatot. Ezt — mint a beruházó képviselője — Sziklai György, a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság osztályvezetője igazolja. És tanúja ennek a megye egész lakossága. Pásztor Béla A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet libatenyésztő szakcsoportjában évente kétszázharmincezer libát tenyésztenek, melyből száznyolcvanezer úgynevezett májliba. Ez az ágazat nagy hasznot hoz a gazdaságnak, mert a libák zömét exportálják—-— _______— (M TI-fotó — Fehérváry Ferenc felvétele — KS) — A három város fejÚi tudományos központok Fotó: Veress Erzsi Percek alatt újabb hegyek nőnek Vita az úton
