Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-23 / 248. szám

1979. október 23., kedd o Elutazott hazánkból Andrej Kirilenko CmOHiEJ----------------­Vasárnap elutazott Buda­pestről Andrej Kirilenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meg­hívására tartózkodott ha­zánkban. Kíséretében volt Valentyin Makejev, az SZKP KB tagja, a moszkvai városi pártbizottság másodtitkára és Jevgenyij Razumov, az SZKP Központi Revíziós Bi­zottságának tagja, a KB pártszervezési osztályának helyettes vezetője. Andrej Kirilenko és kísé­rete búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Baranyai Tibor és Be- recz János, a Központi Bi­zottság osztályvezetői. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. Hazánkat elhagyva a re­pülőgép fedélzetéről Andrej Kirilenko táviratot küldött Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának és Né­meth Károlynak, amelyben további sikereket kíván a magyar kommunistáknak, a magyar népnek a fejlett szo­cialista társadalom felépíté­se érdekében végzett mun­kájukhoz. Vasárnap délután vissza­érkezett Moszkvába Andrej Kirilenko, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és kísérete. Fogadásukra a repülőtéren megjelent Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a moszkvai városi pártbizottság első tit­kára, Vlagyimir Dolgih, a Központi Bizottság titkára és több más személyiség. Je­len volt dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Évente 1,7 milliárd könyv a Szovjetunióban Évente több mint 1,7 mil­liárd példányban jelennek meg könyvek a Szovjetunió­ban. E gazdag könyvtermés­ről ad ismét képet a magyar olvasóknak az immár ha­gyományosan megrende­zendő szovjet könyv ünnepi hete, amelyet Budapesten és Győrben november 5-én nyitnak meg. A szovjet könyv ünnepi hetének fővárosi kiemelkedő rendezvényén, a november 5-e és 18-a között, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ban látható könyvkiállításon mintegy 600 kötet reprezen­tálja a sokszínű szovjet iro­dalmat. Bemutatják a Ma­gyarországon megjelent mű­vek nagy részét is. Gazdag, színes programok­kal várják a szovjet köny­vek barátait országszerte az ünnepi héten. Győrben, a Rába Városi Művelődési Központban mintegy 800 orosz nyelvű könyvből nyí­lik kiállítás. Több helyütt rendeznek irodalmi műsoro­kat, rendhagyó irodalmi órá­kat, vetélkedőket a szovjet irodalom legkiválóbb alko­tásainak népszerűsítésére. A könyvkiadók is több tudo­mányos, szépirodalmi újdon­sággal jelentkeznek az al­kalomra. Megkezdték a szelídgesztenye szedését a Kőszegi-hegység oldalában. Velem, Csák, Bozsok és KSszegszerdahely ős- gesztenyéseiben a szövetkezetek és kistermelők 10—12 va- gonnyi szelídgesztenyét szednek az idén (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) Tudományos konferencia a leszerelésről Az ENSZ 1978-as rendkí­vüli leszerelési közgyűlésé­nek ajánlása és |a Béke Vi- lágtaeács felhívása alapján — immár hagyományosan — az egész világon egysége­sen küzdenek az emberiség jövőjének szempontjából oly döntő leszerelésért — hangsúlyozta a hétfőn meg­kezdődött leszerelési tudomá­nyos konferencia megnyitó­ján Simái Mihály akadé­mikus, a Magyar ENSZ Társaság elnöke. A Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat budapesti stúdiójá- b|an megkezdődött egész na­pos tanácskozáson Gyovai Gyula, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója, az Or­szágos Béketanács tagja tar­tott főreferátumot, elemezve az enyhülés és napjaink po­litikai viszonyainak kérdé­seit. A tudományos konferen­cián — amelyen kutatók, tu­dósok, társadalmi szerveze­tek képviselői vettek részt —, elemezte 0 leszerelés, valamint az európai bizton­ság és együttműködés össze­függéseit is. A plenáris ülést délután szekcióviták követ­ték. Ezeken egyebek között napirendre tűzték 0 SALT— II. aláírása utáni helyzetet és a SALT—III. kilátásait, a fegyverkereskedelem veszé­lyeit, valamint a Varsói Szerződés és a NATO kato­napolitikai lépéseit össze­függésben a nemzetközi erőviszonyokkal. Szó volt a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások helyzetéről, vala­mint 0 leszerelés társadalmi­gazdasági problémáiról. Sajtótájékoztató a mezőgazdasági kiállításról A 69. országos mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ki­állítás és vásár előkészületei megkezdődtek; sorra jelent­keznek a hazai és külföldi kiállítók — jelentette be Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes, a kiállítás főbi­zottságának elnöke hétfői sajtótájékoztatóján. A nagyszabású bemutató­sorozaton az üzemek, vál­lalatok és intézmények nem­csak a legjobb eredménye­ket teszik közzé, hanem be­mutatják azokat az új mód­szereket és technológiákat, amelyek a termelőket hozzá­segítették a teljesítmény fo­kozásához. A korábbi kiállí­tásokhoz képest jobban elő­térbe kerülnek a gazdaságos termelésre mozgósító mód­szerek, ezeket a kiállítás csaknem valamennyi bemu­tatóján tanulmányozhatják majd a szakemberek és az érdeklődők. Az 1980. augusz­tus 19-től szeptember 4-ig tartó rendezvényre a buda­pesti nemzetközi vásárváros­ban kerül sor. Tanteremépftés Medgyesegyházán Medgyesegyházán is gon­dokkal küzd az általános is­kola, hiszen a meglevő tan­termeikben csak nagyon ko­moly szervező munkával tudták a gyerekeket oktat­ni. Ezért a lakosság elhatá­rozásából összegyűjtött 750 ezer forintból július 10-én két tanterem építését kezd­ték meg. Az építkezés igen jól halad, eddi® csaknem egymillió forint értékű tár­sadalmi munkát teljesítettek a szövetkezetek, intézmé­nyek, vállaljatok dolgozói. A két tantermet november elején adják át rendeltetésé­nek. Megkezdődött a köszörügépgyártási tanácskozás A gépipar általános fej­lődésének egyik feltétele a korszerű anyagmegmunká­lás, a köszörűszerszámok minősége. Ezekről az eszkö­zökről és a technológiákról kezdődött hétfőn háromnja- pos tanácskozás Budapes­ten, a Technika Házában, 14 ország szakembereinek részvételével. A konferenci­án, amelyet a Szilikátipari Tudományos Egyesület szer­vezett, a köszörűgépek fej­lesztésének és a köszörűkö­vek előállításéinak kérdései kerülnek napirendre, össze­sen 40 előadás keretében. Gábor András kohó- és gépipari miniszterhelyettes bevezető előadásában a kö- szörülóstechnológia fejlesz­tésének irányáról beszélt, s egyebek között rámutatott: e téren egyik legfontosabb tennivaló, hogy az igen drá- gja köszörülőanyagok be­szerzésénél a jövőben az ed­digieknél is jobban kihasz­náljuk a s&ocialista integrá­cióban rejlő lehetőségeket. Fotókiállítás az orosházi művelődési központban Érdekes, nem mindennapi fotókiállítás nyílt október 22- én, hétfőn az orosházi műve­lődési központ előcsarnoká­ban. Az egymást követő kép­zőművészeti alkotások után most Bérei László bajai mű­vész képeit mutatják be a közönségnek az orosházi bá­zisközpont népművelői. Bérei László ma is Baján él, és ezúttal fiatalkori alko­tásai kerülnék paravánokra. Még a harmincas évek vé­gén, a negyvenes évek elején készített egy sor fényképet a népi írókról, akikhez szo­ros barátság fűzte. Ott volt a balatonszárszói konferen­cián is, melynek eseményeit egész sor képen örökítette meg. Bérei László nagymére­tű portrékat készített többek között az akkor még fiatal Veres Péterről, Darvas Jó­zsefről, Németh Lászlóról, Szabó Bálról, Erdei Ferenc­ről, Kodolányi Jánosról, Nagy Istvánról, Tersánszki Józsi Jenőről és Sinka Istvánról. Portréképet láthatunk Mó­ricz Zsigmondról, Kotlán György festőművészről, Féja Gézáról és más hírességek­ről. A fényképezőgépét min­dig alkalmas időben haszná­ló művész a balatonszárszói konferencián érdekes, intim pillanatokat is megörökített, a politizáló, szónokló, Bala­tonban fürdőző kortársak­ról, irodalmunk nagyjairól. Bérei László irodalomtör­téneti jelentőségű kiállításá­ra főként a város szocialista brigádjait és tanulóifjúságát várják. 11 termelési szerkezet fejlesztéséről „Az élelmiszeripart a ha­zai nyersanyag-lehetőségek, valamint a növekvő belföldi fogyasztói igények és a hosz- szú távon is tartósnak ígér­kező exportlehetőségek miatt gyorsabb ütemben kell fej­leszteni. Az iparág a mező- gazdasággal összhangban fej­lődjék, megszüntetve a tech­nológiai elmaradást, a táro­ló- és hűtőtérhiányt. A konzervipar a nyers­anyag-lehetőségekkel Össz­hangban fejlődjék. Alapvető iránynak kell tekinteni a konzervgyárak korszerűsíté­sét, termékeik minőségének további javítását. Fokozato­san tovább kell építeni a hű­tőláncot. A malom-, a sütő-, az édes-, a cukor-, a tej-, a sör- és dohányipar fejleszté­se a lakossági igényeknek megfelelően történjen. Elsősorban a belföldi ellá­tás, de á devizaszerzési le­hetőségek fokozása érdeké­ben is fontos feladat a zöld­ség- és gyümölcstermesztés fokozása. Perspektívában fő feladatnak kell tekinteni a kiegyensúlyozott belföldi el­látást, a vállalt exportköte­lezettségek teljesítését és a tőkés exportlehetőségek ki­használását.” Többek között erről tár­gyalt tegnap, hétfőn Békés­csabán a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület Békés me­gyei szervezete. Sor került még az 1980. évi munkaterv megtárgyalására és jóváha­gyására, valamint szervezeti kérdések megvitatására. Hála és pénz E gy kórboncnok némi öngúnnyal megje­gyezte: Etikailag feddhetetlenek vagyunk az orvostársadalomban. Az em­ber nincs kitéve a kísértés­nek, hogy borítékot csúsztat­nak a kezébe. Még nem ta­lálkoztam hálás hullával... A belgyógyász, a sebész per­sze azonnal visszavág :köny- nyen beszél, amikor nagyobb a jövedelme, mint a miénk. Veszélyességi pótlék, az igaz­ságügyi orvosszakértői véle­ményezés díja, szóval csur- ran-cseppen és semmivel sem kevesebb, mint általában egy szakorvas fizetése a hála­pénzzel együtt. Hálapénz. Neuralgikus té­ma, akár orvosok, akár be­tegek vagy egészségesek kö­rében vetődik fel. Ingerli a közvéleményt, holott terem­tője, terjesztője nagy rész­ben a betegségből felgyó­gyult ember. Az, aki hol halkan, hol lázadó méltat­lankodással panaszkodik, hogy elvárják tőle. Abban, hogy a „Van-e választott or­vosa?” divat kialakulhatott, a betegek is hibásak. A kórter­mekben egyik betegről a má­sikra terjed ez a ragály, az újonnan érkezőknek mind­járt ajánlanak orvost, s azt is megbeszélik, mennyi pénzt szokás adni. Átment a köz­tudatba, hogy a súlyos bete­geket a legnagyobb tudású orvos műti. Pedig ma már nem egy személyhez kötött az orvosi munka, hanem a szakmai követelményeknek megfelelően több orvos együttműködésén alapszik. A felelősség mindenkor az in­tézeté. Több mint két éve, hogy az egészségügyi integráció bevezetésével egy időben megszüntették az intézeti magángyakorlatot. Ettől füg­getlenül számos kórházban, ha a szülő nő ragaszkodik orvosához, mint konziliárius jelen lehet a gyermek szüle­tésénél, de az osztály ügye­letes orvosai felelősek a szü­lés levezetéséért. Ilyenkor a beteg dilemmája: ugyan ki­nek adja a hálapénzt? So­kan tévhitben élnek, mert nem biztos, hogy a legnép­szerűbb orvos a legalkalma­sabb egyes beavatkozásokra. Az ideális persze az lenne, ha a beteg orvosba vetett bizal­ma kiterjedne az intézetre is, s a hála valóban hála ma­radna, nem öltene testet a pénz formájában. Egyes intézetekben — pár éve — a hálapénz ügyét er­kölcsi mérlegre tették, és szélsőséges intézkedéseket vezettek be. Például nyilat­kozatot írattak alá a beteg­gel arról, hogy nem adott hálapénzt. így akarták iga­zolni az orvosok és az egész­ségügyi dolgozók szocialista és szakmai etikának megfe­lelő magatartását. Helytelen felfogás volt, mert az etikai rend megszilárdításának ko­rántsem ez a módja. Nem vi­tás, súlyosan sérti az állam­polgárok jogát, ha egy kór­házban olyan szellem ala­kul ki, hogy a betegtől vagy hozzátartozójától rendszere­sen anyagi juttatást vár­nak, elfogadnak, sőt kifeje­zetten kérik. A betegek egy része ugyanis nincs olyan anyagi helyzetben, hogy pénzt adjon az orvosnak, s s ezért úgy érzi, emiatt hát­térbe állítják, késleltetik gyó­gyulását. Az egészségügyi törvény ki­mondja, hogy megkülönböz­tetés nélkül minden beteg ál­lampolgári jogán, állapotá­nak megfelelően részesülhet magas színvonalú ellátásban. Hogy valaki a gyógykeze­léssel elégedett, s háláját ajándékkal, pénzzel fejezi ki, az magánügy, az orvos és a beteg dolga, nem tiltható meg. De ha táppénzbe véte­lért, kórházi ágyért, szana­tóriumi beutalásért, engedé­lyezett terhességmegszakítá­sért fogad el pénzt az orvos,1 akkor visszaél a társadalom­ban elfoglalt felelős beosztá­sával, helyével — korrupt magatartása törvénybe ütkö­ző. Büntethető. Az egyik fő­városi kórházban történt: a gyógyíthatatlan beteg, annak reményében, hogy a fiatal doktornő lábra állítja, nagy összegű takarékbetétkönyvet ajándékozott kezelő orvosá­nak, pedig az tudta, hogy az idős ember legfeljebb már csak egy-két hétig él. Mégis elfogadta. Az orvosnőt — etikátlan magatartása miatt — azonnal elbocsátották az intézetből. Az orvosok — hozzávető­legesen— negyven százaléka fogad el hálapénzt. Egy ré­szük azzal az indokkal, hogy szükségük van nagyobb jö­vedelemre, mert társadalmi rangjuk igényesebb, tehát költségesebb életmódra „kényszeríti” őket. Míg má­sok azt állítják, hogy a köz­vélemény elítéli, kevésbé jó orvosnak tartja azt, aki nem engedi, hogy a beteg lerója háláját. Elvégre más terüle­ten is — szolgáltatásban, ke­reskedelemben — az utóbbi évtizedekben hozzászokott a lakosság, hogy akkor része­sül kifogástalan kiszolgálás­ban, ha borravalót, vagy borsos felárat fizet érte. Az egészségügyre azonban ez nem vonatkoztatható. Itt a dolgozók tekintélyes része nem a pénzt tartja a hála ki-< fejezési eszközének. így gon­dolkodik a többség, aki nem váltja pénzre az orvosi hivatás méltóságát. Mert a hála benne lehet egy tekin­tetben, kézfogásban, megille- tődött köszönetben, évről év­re visszatérő megemlékezés­ben egy képeslapon —, de borítékba zárt ötszázasok ké­pében aligha. a dni vagy nem adni — mindenki maga dön­ti el. Annyi bizo­nyos, hogy az egész lakosság­ra kiterjedő egészségügyi tár­sadalombiztosítós, az intézet- hálózat fejlesztése, a gyógyí­tó-megelőző ellátás javítása összefügg a hálapénz prob­lémájával. Sok múlik majd az egységes egészségügyi színvonal megteremtésén. Hogy az ország legkisebb fa­lujában élők se érezzék azt, hogy hátrányban vannak, mert még csak a nagyváro­sokban, vagy egyes kliniká­kon gyógyítanak a mai or­vostudomány fejlett fokán. S ahová nem könnyű bejutni. Ehhez azonban nemcsak kor­szerűen berendezett intéze­tek, nemcsak kórházi ágyak kellenek, hanem, ahogy az őszi országgyűlésen az egész­ségügyi miniszter mondotta: .. olyan orvosokra van szükségünk, akik szakmai felkészültségük mellett tudá­sukat hasznosítva megfelelő érzelmi — ezt a klasszikus emberi viszonyt kifejező — kapcsolatba kerülnek a be­tegekkel. Ügy foglalkoznak, törődnek velük, hogy azok. gyógyulásuk után is emlé­keznek rájuk, még gyerekko­rukból is, s akikkel a kon­taktus megteremtése nem ad­minisztratív úton, hanem be­lülről fakadóan történik”. Akkor majd megváltozik az orvos és a beteg viszonya. Horváth Anita Súlyos üzemi baleset a Mecseki Ércbányák 4-es üzemében Súlyos üzemi baleset tör­tént szombaton a Mecseki Ércbányáik 4-es bányaüze­mében. Robbantás során Berkics József 21 éves csil­lés életveszélyes, Velhoffer Ferenc 38 éves vájár súlyos, ketten pedig könnyebb sé­rülést szenvedtek. V|ala- mennyiüket a pécsi kliniká­ra szállították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom