Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-19 / 245. szám
1979. október 19., péntek o Újkígyósi aranykalász Tsz Miért hasznos az önálló takarmánytermesztési főágazat? Napjainkban a melléktermékek felhasználásának aránya, valamint a gyepgazdálkodás helye a takarmányozásban messze elmarad a benne rejlő lehetőségek mögött. E tények arra késztetik a szakembereket, hogy az eddiginél is fokozottabb figyelmet szenteljenek a melléktermékek hasznosításának. Az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet újszerű példáját mutatta meg annak, hogyan lehet a takarmányozási költségeket jelentősen csökkenteni a mellék- termékek etetésével. Ehhez sajátos termelésszervezési módszerek is párosulnak. A termelőszövetkezet hat fő ágazatának egyike a takarmánytermesztési főágazat, amely az összes terület, a 6700 hektár, 20 százalékán gazdálkodik. Ebben az ágazatban termesztik meg és takarítják be 350 hektárról a fővetésű silókukoricát, a 110 hektár pillangóst, és ide tartozik a gyepgazdálkodás, valamint a juhtenyésztési ágazat is. A takarmánytermesztési főágazatban 78-an dolgoznak, közülük kilencen kaptak termelésirányítói feladatot. Újszerű, s egyben meghatározó jelentőségű, hogy a főágazatnak külön gépparkja van. A műszaki főágazat Végegyházán állami, szövetkezeti szolgáltató egység nem működik. Éppen ezért nagy feladat hárul a kisiparosokra. Jelenleg a 11 szakmában 32-en dolgoznak. Van közöttük asztalos, férfifodrász, kőműves, lakatos, női szabó, villanyszerelő, szobafestő, vízvezeték-szerelő. Nagy részük azonban másodállásban tevékenykedik vagy nyugdíjas. Kevés a női fodrász, az asztalos, a vízvezeték-szerelő és a kőműves. Szükség lenne autó- és motorszerelő, cipész, kisgépjavító szakemberre. A háztartási gépek, híradástechnikai cikkek „gyógyítását” a GELKA oldja egyik egysége elsődleges feladatául kapta, hogy gondoskodjon a takarmánytermesztés gépeinek javításáról. A termelésirányítás egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy a főágazatok önelszámolnak ugyan, de érdekeltek az ,az együttműködésben. Az utóbbi években a gyep- gazdálkodás fokozatos fejlesztése és a melléktermékek nagyobb arányú felhasználása mellett lehetségessé vált, hogy a lucematermő területet 400 hektárral csökkentsék. A szabaddá vált táblákon ún. árunövényeket termesztenek. A -takarmánytermesztési főágazat fejlesztése sem öncélúan történik. Ugyanis nemrégiben elkészült a 2000 férőhelyes húshasznú tehenészet, a kétezres szarvasmarha-hizlaló telep, valamint az ezer férőhelyes növendék- üsző-nevelő tanulmányterve is. A szövetkezetben a gyepterületet 3 csoportba osztották a következőképpen: intenzív öntözött, intenzív nem öntözhető és talajvédő gyep. Az intenzív öntözött terület ebben az évben hektáronként 296 kilogramm nitrogén, foszfor és kálium hatóanyagú műtrágya-felhaszná. lás mellett 90 mázs,a szénát adott. Az intenzív, nem öntözött terület 238 kilogramm meg. összegyűjti a rossz készülékeket, s a szervizben megjavítja. A gond az, hogy az egyhetes vállalási ^ időt nem tartják meg. Volt, aki a mosógépre egy hónapot is várt, míg rendben visszakapta. A Patyolat Vállalat viszont megtartja a határidőt, munkájára eddig nincs panasz. A községi tanács szakigazgatási szerve igyekszik a hiányzó szakembereket pótolni. Az a törekvése, hogy minél többen vállaljanak mellékfoglalkozásként kisipari munkát. Ez olykor nehézségekbe ütközik, mivel a vállalatok, szövetkezetek nem szívesen járulnak hozzá az engedélyek kiadásához. műtrágya alkalmazását követően hektáronként 62 mázsa termést adott. A gyepgazdálkodást intenzívvé tenni nagy mennyiségű mellékterméket betakarítani és felhasználni csak kellőképpen gépesített üzem képes. Az újkígyósiak a termesztés feladatai mellett kísérleteket is végeznek. Kilenc kukoricafajtánál vizsgálják, hogy egységnyi területre milyen beltartalmi értékű és mennyiségű termésre számíthatnak. Konkrét eredményei is vannak már ennek a tevékenységnek. Az egyik egy hektáros táblájukról 435 mázsa 22 százalékos keményítő értékű silókukoricát takarítottak be. Fűpelletet is készítenek, melyet a szarvas- marha és sertés takarmányozására használnak fel. Kukoricából a tsz-ben háromféle készítményt állítanak elő. A főágazatok tevékenységében költségközpontú szemlélet alakult ki, a munka jól szervezett, ezért a hasonló adottságokkal és lehetőségekkel rendelkező üzemek számára ez a szervezeti keret modellként szolgálhat. Hunyadvári Árpád □ □ Nem véletlen tehát, hogy Újkígyóson tartották meg október 18-án, tegnap azt az országos jelentőségű szakmai bemutatót, amelyet a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény-termelési Együttműködés, a MÉM Műszaki Intézetével és a helyi termelőszövetkezettel közösen rendezett. Az Újkígyóson alkalmazott módszer lehetővé teszi, hogy 10 ezer mázsa súlygyarapodás esetén az ésszerű és olcsó takarmányozás eredményeként 7 millió forint megtakarítást érjenek el. A közös gazdaságban egy kilogramm súlygyarapodás a korábbi 23 helyett most 17 forintba kerül. A melléktermékekkel, az abrak silóval történő helyettesítésével a kilogrammonként 10—12 forint elérését tűzték célul. A szakmai tanácskozásokat követő bemutatókon a szakemberek megtekintették a legújabb John Deere és Claas szá- lastakarmány-betakarítókat, a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat gyártotta szárrendrerakó adaptereket, a silózást, a kukorica szemzúzalék készítését és a ré- pafej-betakarító berendezések működését. Kisiparosok Végegyházán ba ütközik. Ezt is megértik, ha emberi hangon közük velük. Én úgy beszélgetek, azt is kimondom, amivel egyesek nem értenek egyet, de úgy gondolom, így a becsü- Jetes, nem kertelek, szépítem a valót. Ezért is fordulnak hozzám bizalommal, és nem félnek kimondani előttem gondolataikat, amik néha bizony rémhírektől tájékozatlanok, meg naivitástól terhesek, de megkérdeznek, mint ahogyan fölteszik a kérdéseket a tanácskozásokon is, és talán ez a legnagyobb előrehaladás. Hogy azelőtt magukba zárkózottabbak voltak, közönyösen vettek mindent tudomásul, s hogy a „Rózsi néni megint papol” egészen másként hangzott, mint manapság, amikor még néha elhangzik ugyan, de inkább a fiatalok szájából, akik azért többségükben megteszik a magukét. Hiszen elsősorban közülük kerültek ki pártalapszervezetünkben, a termelési részlegnél az új tagok, akik helytállnak, és együtt dolgoznak velünk, régebbiekkel. S ha vannak is gondok, bajok üzemünkben a rekonstrukció miatt, meg a szociális létesítmények átadásának csúszásáért. Az épületet ugyanis december 31-ig kellene átadni, de héthónapos késést jelentettek be, és ezt mi mondtuk is, hogy csak addig lesz ez az áldatlan körülmény a női öltözőkben. Azért nem azt mondják, hogy becsaptatok bennünket, hanem megértik, hogy nem győzi az építőipar a sok munkát, meg hogy beruházási gondokkal küszködik a vállalatunk is, amikről tájékoztatjuk a dolgozókat. Talán azért is értik meg most jobban, mert sikerült bevonni már a Csökmőről, Kétegyházáról, Köröstarcsá- ról, Bélmegyerről, meg ki tudja még, honnan bejáró dolgozókat is a tömegpolitikai oktatásba. Két éve még hatvan—hetven volt a létszám, ma kétszázötven, és ez is segíti a dolgozók jobb megértését közös dolgaink iránt. Az biztos, azért mindig lesz probléma, mindig beszélni kell, sokszor tízszer is ugyanarról, türelemmel, megértéssel, hogy megértsék a türelmetlenkedők is, miért van ez így, más meg úgy, hogy ne fogyjon el ez a türelem, ne torzuljon ideges csapkodásba, vagy egy kézlegyintéssel elintézésbe. Habár elfárad is az ember, és nem tud hirtelen felelni, amikor otthon megkérdezi a fiam, mikor nagyon elfáradok: Anyu, miért csinálod ezt, hiszen a sok társadalmi munkától már alig vonszolod magad. Én bizony nem tenném a te helyedben ... S csak nagy sokára felelek: elég baj az, hogy te nem tennéd, én azért csinálom, mert másként nem tudok élni, mert szeretem az embereket, őket szolgálom a munkámmal, és csak azért fáradok el, bomlok ki néha, mert az ő lelkivilágukra vigyázva azért rosszul esik, ha valakik... összenevetnek a hátam mögött ... És a te lelkivilágodra ki vigyáz — támad rám a gyerek. Az nem lényeges, mondom, mert ez tényleg nem lényeges, hiszen szavaim mégis hatnak közöttük, és szeretnek a munkatársaim. Hozzám fordulnak ügyesbajos dolgaikkal, és ha új gondok jönnek, mint majd jövőre, amikor elindul a Stork-vonal, s a munka átszervezése miatti nehézségekből új problémák adódhatnak, tudom, még bizalmasabban fordulnak majd hozzám: Rózsika, mondja csak, hogy van ez... Ügy, hogy segítenünk kell egymáson ma is, holnap is, ha előrébb akarunk lépni, az összetartozás kovászát élesztem majd akkor is, mert azt hiszem, a párttagok munkájának ez a lényege... ... A párttagok munkájáról szóltam, mert egymagám hiába beszélném rojtosra a számat, ha nem lennének ebben segítők az alapszervezetünkből és egyre többen azok is, akik látják, csak az utóbbi négy—öt évben mennyi minden változtatta meg jó irányban az életünket, üzemünk, a községek meg a városok arculatát, és hogy ezekben az eredményekben benne van mindannyiunk becsületes munkája, mint ahogyan benne lesz a jövőben is... Varga Dezső Nem kukoricáznak a kukoricatörők Meleg szél fúj, kergeti a felhőket a békéscsabai Szabadság Tsz földjei fölött. A már részben betakarított kukoricatábla szélén összefutnak a kombájnok, teherautók. Simái Mihály az egyik E—512-es kombájn vezetője. — Nyáron a búzát vágom, ilyenkor a kukoricát. Közben pedig traktorozok. Naponta 6 vagont török le átlagban, a magtartályba egyszerre 16 mázsa fér. Ez napi negyven ürítést jelent, reggel 7-től este 6—7-ig. — De hisz hatkor már sötét van... — Nem baj az, lehet azt vágni sötétben is. — És akkor hogyan jut még ideje az otthoni munkára? — Hát, nem nagyon. Csa- baszabadiban lakom. Hazamegyek, lemosom magamról a port, megvacsorázok és megyek aludni. Kell a pihenés; ilyenkor különösen. Amikor ezt mondja, szemem a kezére téved. Nem túlzás, de fekete. Géphibára gyanakodva kérdem: — Mitől ilyen a keze? — Mitől? Hát bent a gépben kenem össze! — mondja nevetve. — Nézze meg, mitől olyan — kapcsolódik a beszélgetésbe Futaki István, a kukoricások ágazatvezetője. Szót fogadok. Szikora Béla éppen indulni készül az SZK—5-ös kombájnnal. Felszállónk a gépre, amely fülsüketítő zajjal bődül fel. Muszáj hangosra fogni a szót: — Hogy bírja ezt a zúgást? — Engem nem zavar, már megszoktam. Különben műhelyszerelő vagyok, de ilyenkor itt jobban szüksége van ránk a tsz-nek. Nehezebb munka, mint bent szerelni a műhelyben, de jobban is fizet. Beszélgetés közben is a kukoricasorokat figyeli, s a kormányt úgy irányítja, hogy ne térjen ki egy tő sem a vágószerkezet elől. És száll a por. Be a fülkébe, és megtelepszik mindenen. Néhány perc alatt rárakódik az ember kezére. Kezdem megérteni, mitől fekete a kombáj- nosok keze. — Nagyon kéne már egy eső — mondja a fiatalember. — Egész nap nyeljük a port. Sokat segítene a víz, lemosná a kukoricáról, nekünk is könnyebb lenne. Más gondunk most nincs, a gépek jók, haladni is lehet. Csak ez a por zavar. — összesen 1750 hektárról kell levágni a kukoricát — mondja Futaki István ágazatvezető. — Eddig a termés felével végeztünk. Ha tartani tudjuk a napi 50—60 vagonos teljesítményt, november 7-ig befejezzük. — És ha bejön az eső? — Akikor megnyújtjuk a munkanapokat, és úgy érünk a végére. Akik itt dolgoznak, önként jelentkeztek erre a munkára. Ez azt is jelenti, hogy a nehéz körülmények között is számíthatunk rájuk. Amit levágtunk, azt visszük a szárítóba. Van egy ikresített Sirokkónk, eddig nemigen volt probléma vele. — És mással? — Kevés a tsz szállítójárműve, ezért néha az ágazatvezetők vitatkoznak, hogy ki mennyit kapjon. Itt az emberekkel semmi gondom. — Mennyit dolgozik egy ágazatvezető? — Nem túlzás, de elég sokat. Reggel ott vagyok az indulásnál, ellenőrzőm a gépeket, hogy minden rendben van-e. Megbeszéljük a munkát, eligazítom a dolgozókat. És egész nap járom a határt, hogy ha közbejön valami, azonnal intézkedhessek. Kesjár Jánossal, a szárító vezetőjével az üzem bejáratában találkozunk, mást nemigen látni a közelben. — Hányán vannak a telepen? — összesen négyen, naponta 30—35 vagont szárítunk, a többit addig az elő- tárolóba tesszük. Itt minden gépesített, emberi kéz nem érinti a kukoricát. Az idén könnyebb a dolgunk, mint tavaly volt. Akkor gyorsan el kellett vonni a gyakran 40 százaléknyi vizet. Most jóval szárazabbak a kukoricák. A kíméletes szárítás miatt várhatóan sokkal jobb lesz a minősége, mint tavaly. A tsz-iroda előtti téren hatalmas kukoricakupacok, rajtuk csizmás nők és férfiak ülnek. Fosztják a csöveket, a csuhéj nélkülieket a kör közepére dobják. A sűrű csőzuhatagban nem könnyű a közelükbe kerülni. Az egyik „csődobáló” Vidove- nyecz Judit, a tsz bérelszámolója. — Jó az idő — kezdi —, de sürget, hogy minél előbb befejezzük a hibrid vetőmag tisztítását. Napközben elvégezzük a szokásos irodai munkát, eztán kijövünk ide, és munkaidő végéig fosztjuk a csöveket. Kapunk érte külön pénzt is. De nem az a lényeg, hanem, hogy megelőzzük az esőt és időben rendbe tegyük a kukoricát. — Nem éppen irodai munkához szokott kézhez való ez a fosztás ... — Most jött rendbe a kezünk a háztáji után. Ezen a héten biztos újra eldurvul, de nem nagy ügy, majd kifinomodik megint... — Mire kell itt figyelni? — kérdem dr. Gyeraj Judi- tot, a szövetkezet jogászát. — A fajtaidegent és a méret alattit kell különdobni. Szívesen csináljuk, hiszen nekünk sem árt egy kis friss levegő és mozgás. Itt vem az egész brigád. A munkaügyi osztály és a bérszámfejtés közös szocialista brigádja, a Táncsics, mind a 14 taggal képviseltetjük magunkat. Igyekszünk itt is megállni a helyünket, csak maradjon a jó idő. M. Szabó Zsuzsa flz országos érdeklődés középpontjában Füzesgyarmat Október első felében két nagy jelentőségű országos tanácskozás színhelye volt a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. A két tanácskozás Füzesgyarmatra telepítését az tette indokolttá, hogy ebben a szövetkezetben a tudományos kutatómunka legújabb vívmányait kiváló eredménynyel alkalmazzák a termelésben. Az első kísérleteket itt végezték el a baromfi zeolit nevű ásvány etetésével. Ezt az anyagot hozzákeverik a takarmányhoz, és a szokásosnál kedvezőbb súlygyarapodást, jobb takarmányhasznosulást érnek el. A másik: a szakosított sertéstelepen elsők közt folytattak kísérletet a Getroxel etetésével. Ezt szintén igen kis mennyiségben keverik a sertések takarmányához. Hatására és használatával 4-5 százalékkal csökkenthető a felhasznált takarmány egy kiló hús előállításánál, ugyanakkor 5—10 százalékkal több hús állítható elő ugyanannyi takarmányból, mint amennyit eddig felhasználtak. A két kísérletnek tehát óriási jelentősége van, mert rámutat, hogyan lehet a korszerű tudományos módszerekkel a gyakorlatban nagyobb jövedelmet elérni. Csak említeni szeretnénk a Getroxel etetésének gazdasági hatását, mely évente — ha általános lenne az országban — 1 milliárd forint többlet érték előállítását jelentené a népgazdaságnak. A füzesgyarmatiak munkája iránt tehát jogos az ország érdeklődése. Jóleső érzéssel vehettük tudomásul, hogy a baromfi- és sertéstenyésztési tanácskozáson neves kutatók, professzorok elismerő hangon szólták a Vörös Csillag Tsz-ben folyó munkáról. Az elismerés szólt a szövetkezet politikai, társadalmi és szakmai vezetésének, mert fogékonyak az új iránt, de szólt azoknak a szövetkezeti gazdáknak is, akik a tudományos előrehaladás érdekében vállalták a kísérletekkel járó többletmunkát. Tulajdonképpen ők hozták, ők tanúsították, ők bizonyították be az országban elsők között, hogy lehet az eddigieknél még hatékonyabban, még gazdaságosabban termelni mindkét ágazatban. Az az út, melyet Füzesgyarmaton bejártak, holnap, holnapután nagyon sok szövetkezetbe elvezet, mert az élenjáró módszerek nem ismernek határokat, vándorolnak, mint az évszakok, és jobb munkára, jobb eredményekre nyitják valameny- nyiünk bizakodó szemét. D. K.
