Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

1979. október 16., kedd o igmukfcM Nélkülözhetetlen kisvállalat Húszezer látogató, 4,5 millió forintos forgalom Békési siker a Divatcsarnokban Az utóbbi időben egyre jobban utat tör a felismerés, hogy a magyar vállalatok sorából -hiányoznak a korsze­rű kis- és középvállalatok. Az ipari szervezet már a hetvenes évek elejére is rend­kívül erősen központosított volt: az átlagos vállalat 1970-ben a szocialista ipar­ban 1521 munkást foglalkoz­tatott, ami nemzetközi ösz- szehasonlításban kiugróan magas szám. Az összevonások hatása A hagyományokon túl kü­lönösen a hatvanas évek ele­jén végbement összevonások hatása tükröződik ebben. A hetvenes években ez a fo­lyamat folytatódott. S bár 1976-ban — a negatív kö­vetkezményeket felismerve — a központi szervek kiala­kult szervezet változatlanul tartása mellett foglaltak ál­lást, még abban az évben is 17 vállalat szűnt meg össze­vonással a minisztériumi, 32 a tanácsi, és 40 a szövetke­zeti iparban. Sor került ezer­nél, sőt kétezernél is több munkavállalót foglalkoztató vállalatok egyesítésére is. „Nagyvállalataink tömege­sen olvasztották magukba a kisebb, többnyire tanácsi vállalatokat és szövetkeze­teket, így szerezve munka­erőt, telephelyet, biztonsá­got az egyébként laza szer­ződéses kapcsolatok helyett, de sokszor így növelték te­kintélyüket, esetleges mono­polhelyzetüket is. önkriti­kusan meg kell mondanunk, hogy ehhez a folyamathoz a központi gazdaságirányítás is hozzájárult az utóbbi évtize­dekben azzal, hogy — a könnyebb utat választva — túl könnyen elismerte az ágazati és a helyi érdeket.” — mondotta Faluvégi Lajos, pénzügyminiszter az ország- gyűlés idei nyári ülésszakán. Kétségkívül vannak olyan termékek, amelyeket csakis nagyvállalat tud gazdaságo­san előállítani, s magától ér­tődő, hogy a nagyvállalatok éppen ilyen — számukra leg­alkalmasabb — terméket igyekeznek választani. S mi­vel a nagyvállalatok ezekre a célokra összpontosítanak, nem várható el tőlük, hogy — egyébként más szükséges — termékek ezreire is kiter­jedjen figyelmük. A'kereslet maradéktalan kielégítése azért megfelelő összetételű vállalati méretstruktúrát fel­tételez — sok-sok kisvállal­kozással. Kapun belüli háttéripar? A kisvállalatok beolvasz­tásával a nagyvállalatok gyakran éppen a „háttéripa­ri” szállítások, a termelési kooperációk elégtelenségét akarták orvosolni — „kapun belüli” háttériparral. Felve­tődik a kérdés: vajon miért ne épülhetne fel a termelés szervezete úgy, hogy egy- egy végtermék minden al­kotóelemét ugyanazon válla­lat különböző üzemei állít­sák elő? Először is: ez a szervezet nem lenne haté­kony. Hiszen ugyanazt a félkészterméket, részegysé­get, segédanyagot a népgaz­daság számos vállalatában sok-sok termékhez fel lehet használni. Nem lenne cél­szerű, ha az előállításukra alkalmas kapacitások csak egy vállalat céljait szolgál­ják. Másodszor: az így fel­épülő nagy vállalat köz­pontja szükségképpen csak a fő termék termelésének fej­lesztésére koncentrálna. E zárt vállalati termelési lánc­ban elveszne a specializáció fő előnye: a termékek folya­matos fejlesztése. Az önálló kisvállalat legfőbb erénye, hogy saját kis termékköré­ben állandóan újra törek­Tolóhajó prototípus szovjet megrendelésre Az eddig gyártott típusok­nál méreteiben jóval kisebb, de teljesítményében ugyan­akkora tolóhajó prototípusa készül el rövidesen szovjet megrendelésre a Magyar Ha­jó- és Darugyár óbudai gyár­egységében. Jelenleg már a belső szerelési munkákon dolgoznak a szakemberek. Ez lesz az első olyan magyar gyártmányú tolóhajó, amely alkalmas a 4—5 év múlva el­készülő Duna—Rajna—Maj­na csatornán való közleke­désre is, és áthaladhat az összekötött folyók zsiliprend­szerén is. Az MHD tolóhajóinak leg­nagyobb vásárlója a Szovjet­unió. A tolóhajók a nagy szibériai folyókon járnak. A kisebb méretű, de ugyanak­kor kétezer lóerős típust a magyar és a szovjet mérnö­kök közösen tervezték, s a hajó műszaki paramétereit egyeztették a Duna—Rajna— Majna csatorna építőtársaság szakembereivel is. A szovjet külkereskedelem eddig 10 ilyen új tolóhajót rendelt, valamennyit a Dunán alkal­mazzák majd. A tolóhajó prototípusát még e hónap végén gyári próbáknak vetik alá, amelyeket szovjet átve- . vőbizottság is figyelemmel kísér. ■■■••■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ szik és azt rugalmasan — a nagyvállalati szervezetnél sokkal rugalmasabban — tudja megvalósítani. A hiánycikkek leküzdése A vállalati összevonások­kal, a kisvállalatok beol­vasztásával nemcsak a „hát­téripar”, hanem a készter­mékek termelésének a köre is szűkült. Érezhető ez a fo­gyasztási cikkek gyakran fogyatékos választékában és abban, hogy minden igyeke­zet ellenére újra és újra ke­letkeznek hiánycikkek. Nem remélhető például gazdag bútor-, cipő-, vagy méter­áru-választék, ha termelésük néhány vállalat kezében összpontosul. Ezek a vállala­tok termelésük gazdaságos­ságát elsősorban azáltal tud­ják növelni, ha nagy soro­zatot és kis választékot ter­melnek. A kisvállalatok szá­mára azonban a kisebb szé­ria is nagynak számít. A hiánycikkek megoldha­tatlannak látszó ügyében ak­kor várható előrelépés, ha nem a nagyvállalatoktól vár­juk, hogy „ezer apró cikket” gyártsanak, hanem lesz egy sor olyan kisvállalat, ame­lyek egyetlen „profilja” ép­pen egy-egy hiánycikknek számító termékkör. Technikai fejlesztés Mekkora a kisvállalat? Nálunk egy 500 fős vállalat már inkább kiesi, mint kö­zepes méretű. Valójában azonban a közgazdászok többnyire a 10—100 fős cége­ket szokták ebbe a kategó­riába sorolni. Magyarorszá­gon ilyen alig van. Meglevő kisvállalatainkat, kis szövet­kezeteinket többnyire „kóce- rájként” emlegeti a köz­nyelv. Ebben szerepet ját­szik a kisvállalatok jelentő­ségének lebecsülése, az a szemlélet, amely egyedül a nagyüzemet tekinti a szocia­lizmushoz méltó termelési szervezetnek, a szocialista gazdaság jellemzőjének. De sajnos minősíti ez a kifeje­zés kisvállalataink, kis szö­vetkezeteink műszaki állapo­tát is. Pedig a kis méretnem szükségképpen azonos -a teschnikai elmaradottsággal. Szerte a világon léteznek ki­válóan felszerelt, korszerű­ségben élenjáró kisvállala­tok, amelyek országon belüli fontos funkcióik mellett még tetemes összegű exportra is képesek. Magyarországon ezt csak akkor érhetjük el, ha a kisvállalatok is elegendő fej­lesztési eszközhöz juthatnak, megszűnik hátrányos helyze­tük: akkumulációs forrásaik, hiteleik, gépvásárlási, anyag­vásárlási, munkaerő-felvételi lehetőségeik megközelítően azonosak lesznek a nagyvál­lalatokéval. Schweitzer Iván ■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■ft' A Budapesti Harisnyagyár szeghalmi gyáregységében ügyes kezű, éles szemű asszonyok mi­nősítik és tasakolják a „finom harisnyákat”, majd szállítják a kereskedelemnek. Termékeik keresettek a hazai piacon, s szívesen vásárolják azokat a szocialista országok is Fotó: Jávor Péter Szombat, 16 óra 30 perc. A Népköztársaság úti Divat- csamog dolgozói zárni ké­szülnek, az ötszintes komp­lexum árutól roskadozó pol­cai előtt egyre kevesebb a vevő, hamarosan kasszát le­het csinálni. Hosszú hét, pon­tosabban 11 nap van a köz­kedvelt Centrum-egység négyszáz dolgozója mögött: meggyőző sikerrel bonyolítot­ták le a Békés megyei táj na­pokat, több mint húszezer vendég tekintette meg a ki­állítást, és 4,5 millió forintos „békési forgalmat” csináltak. A patinás szépségű Lotz- teremben még háromnegyed öt után is beszélgethettünk látogatókkal. Egy afrikai fia­talokból álló delegáció tagjai hosszasan dicsérték a szarva­si csillárok szépségét, a tót- komlósiak gyermekruháit, és az endrődi cipőket. — Tessék mondani, hol le­het rendelni abból az ara­nyos kis gyermekruhából? — kérdezte mellettünk a mis­kolci rokonát gardírozó pes­ti Pásztor Istvánná az Eötvös utcából. — Bár még csak féléves a kislányom, már most vennék neki. Sajnos, ,a ruhácska már ki­fogyott, de vendégkönyvbe kerül a név, a lakcím, és szentül megígérik: értesítést kap... A kétszáz négyzetméteres kiállítóteremben 12 vállalat, szövetkezet vonultatta fel termékeit. A szebbnél szebb produktumok méltó elisme­rést kaptak, s mindenkinek tetszett, hogy az áruház ki­lenc osztályán meg is lehetett vásárolni ,a kiválasztott hol­mit, persze, amíg a készlet tartott... öt óra előtt néhány perc­cel Pánczél néni, az áruház 71 éves nyugdíjas pénztáro­sa, aki ez alatt a másfél hét alatt bizony „rekedtre infor­málta” a vendégsereget, büszkén nyújtotta át a kiál­lítás vendégkönyvét az utolsó látogatónak, a tudósítónak. — Tessék végignézni, mennyi dicséretet .»írtak az emberek. Még ausztráliai gratulációt is olvashat, de voltak itt Rostockból, Buka­restből, és hát az ország minden részéből. És tudja, kedvesem, sok Pesten lakó Békés megyei is eljött... és nem győzte dicsérni a szép holmikat. Aztán rengetegen vásároltak is, hajjaj, az end- rődiék bokacsizmája egy-ket­tőre ki is fogyott! A vendégkönyvben felsőfo­„Végre egy olyan kiállítás, ahol a kiállított termékeket meg is lehet kapni” — olvas­tuk az elmúlt hét végén a Békés megyei tájnapok ven­dégkönyvében a budapesti Divatcsarnokban. Körülnézve a teremben nem csodálko­zunk a látogatók lelkesedé­sén. Magam, mint egykori csabai hírlapíró, még némi nosztalgiával is szemlélem a ruhagyár, a kötöttárugyár, a szőrme- és kézműipari vál­lalat gyönyörű termékeit, a csabai „RUTEX” tréningru­háit, a háziipari szövetkezet gyomai, gyulai, tótkomlósi remekműveit, a „Szirén” szőtteséit, faragott tárgyait, a Gyulai Kötőipari Szövetke­zet kötött ruháit, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetke­zet pompás háztartási gépe­it, világítótestjeit, a Mezőbe- rényi Vasipari Szövetkezet litografált tálcáit. De az örömbe üröm is csöppen, és azt se hallgassuk el. Pánczél Lajosné, az áruház dolgozója arról informál, hogy sokan keresnek Békés megyei levelezőlapokat. Töb­ben azt kifogásolták, hogy Békés megye nem szerepel a turisztikai anyagokban sem a gyulai Várfürdővel, sem a szarvasi Pepi-kerttel és a me­gye más régi és új neveze­tességeivel, látnivalóival. Pánczél Lajosné különben t KEDVES VÁSÁRLÓNK, DIYAJÚvíKN OK LOTZ termében <979. X. 2-tól 13-ig rendezzük meg a BÉKÉS MEGYEI TÁJNAPOK kú jelzős mondatok! „Na­gyon szép, hangulatos és öt­letet adó a kiállítás. Me­gyünk és vásárolunk” — írta Kálmán Sándorné Újpalotá­ról. „A lámpák nagyon tet­szettek” — közöltp tőmon­datban egy negyedik osztá­lyos pesti srác. Zoltai Kata­lin és Zoltai Lajosné Szarvas­ról járt a Lotz-teremben, s büszkén jegyezte le: „Meg­néztük a hazai termékeket!” A budapesti Sipos Zsuzsan­na, Bárány Kálmánná, Fe­hérvári Istvánná, Katona Ka­talin és mások az endrődiek bordó, 1150 forintos női csizmáját szerették volna megvenni, de — hoppon ma­radtak. Sokan dicsérték az áruk minőségét, praktikussá­gát és — kritikájukat is pa­pírra vetették. íme: „A kiál­lítás igazán impozáns, de a demográfiai hullámot is ve­gyék a jövőben figyelembe, és a 3—7 éves gyermekeknek is gyártsanak tréningruhá­kat” — kérte Molnár Sán­dorné a Gyógyfű út 33-ból. „Nagy büszkeséggel szemlél­tem szeretett megyénv remek készítményeit, de erősen ki­fogásolom, hogy középmagas sarkú cipő és csizma egyet­len egy példányban sem ta­lálható ... Irgalom nekünk, idősebbeknek, mert 4-5 ern­es sarkú csizmát sehol sem kapunk, s itt van a tél a nyakunkon” — kesergett Kaffka Lászlóné a Dolgozó út 8/A-ból. Nemes Éva, a Népköztársaság útja 95-hől nagyon hiányolta a békés- szentandrási szőnyegeket, La_ ezó Ilona pedig a megye szépségeit felsorakoztató szí­nes fotókat... Érdemes meg­szívlelni kéréseiket, kíván­ságaikat. minden egyes vevő kívánsá­got feljegyez, és szorgalma­san továbbít az áruház ve­zetőségéhez. Megköszönve Pánczél La­josné és a Centrum áruház vezetőségének, dolgozóinak szíves kalauzolását (a Divat­csarnok is Centrum áruház), felkerestem Móró Istvánt, az MSZMP VI. kerületi bizott­ságának első titkárát. Öröm­mel nyilatkozott a kerület testvérmegyéjével régóta fennálló kapcsolat megújho­dásáról. (Hadd jegyezzem meg közbevetőleg: összejön­nek a dolgok néha ... Ha szabad azt mondanom, hogy Békés megye volt az én „kö­zépiskolám”, — „elemibe” a Szovjetunióban jártam — az is tény, holy az egyetemem — persze sok minden más­sal együtt — szó szorosan a budapesti pártbizottságnak az a Benczúr utcai marxista— leninista esti egyeteme volt, melyet éveken át Móró Ist­ván igazgatott...) Beszélgetésem Móró Ist­vánnal régi emlékeket ele­venít fel, a falujárás kor­szakát, az 1945-ös—46-os éve­ket, amikor a kerület trak­tort szerzett Mezőberénynek, kultúrházat meg könyvtárat hozott rendbe stb. A főváros centenáriumának évében Né­meth Károly kezdeményezé­sére a régi kapcsolatok új' szinten való felújítását ha­17 óra. Az utolsó vásárló is elköszönt. A csapat, ame­lyik oly annyira szívügyének tartotta a békési akciót, fá­radtan és elégedetten haza­felé készül. Csapó Gézáné igazgatóhelyettes, áruforgal­mi vezető, a tájnapok lelkes szervezője látható örömmel köti csokorba véleményét: — Áruházunk történetében első alkalommal rendeztünk megyei napokat, és boldoggá tesz bennünket a siker. Áp­rilisban kezdeményezte a pesti Centrum-áruházak ve­zetősége ezt ,a sorozatot, és mi vállalkoztunk az első ki­állítás és vásár megrendezé­sére, mert nagyon tetszett az ötlet. Mivel a hatodik kerü­letben dolgozunk, érthető, hogy a testvérmegyét keres­tük fel elsőnek. Mind a ke­rületi, mind a megyei párt- és tanácsi vezetők, vállalata­ik, szövetkezeteik sokat se­gítettek a szervezésben, s ezért köszönet nekik. Hét­millió forint értékű terméket hoztunk fel az áruházba Csabáról, Gyuláról, Szarvas­ról, Tótkomlósról, Gyomáról, Mezőberényből, és itt a fő­városban sikerült szerezni néhány száz pár endrődi láb­belit ... Semmit sem küldünk vissza, mert egy hónapon be­lül mindent el tudunk adni! Itt az igazgatótól a pénztáro­sig október elejétől minden­ki azon fáradozott, hogy si­kerre vigyük a tájnapokat, s úgy érzem, hogy nem vizs­gáztunk rosszul. Nyertek a megyei vállalatok is, hiszen jobban ismeri őket a fővá­ros, az ország. Ügy tudom, hogy a tavasszal Kecskemé­ten is rendeznek Békés me­gyei tájnapokat. Az ottani nagyáruház dekoratőrjei na­gyon tüzetesen tanulmányoz­ták a mi kiállításunkat, már elkezdték a készülődést. — A „békési akció” után milyen bemutatókra készül­nek? Az igazgatóhelyettes-asz- szony sokat sejtetően elmo­solyodott. — Újabb, vonzónak ígér­kező rendezvényt készítünk elő. Október 22-én nyitjuk meg a kiváló áruk vásárát, majd novemberben gyermek, játék-parádét szervezünk. A jövő év elején, februárban kerítünk sort a Békés me­gyei bútor- és lakberende­zési kiállításra és árusításra. Mindannyian reméljük, hogy második közös akciónk is osztatlan sikert arat majd. Pallag Róbert kapcsolata tározták el. Ennek keretében a KISZ-nek, a munkásőrség­nek közös táborozásai van­nak, a bábszínház, a Mik­roszkóp Színház el-ellátogat a megye kultúrházaiba. — És milyen új tervek vannak? — érdeklődöm, megjegyezve azt is, hogy Bé­kés megye is, a főváros VI. kerülete is, igen gazdag le­hetőségekben. Itt van a ke­rületben például a Képző- művészeti Főiskola is, el le­hetne képzelni egyszer egy szimpoziont, vagy valamilyen közös rendezvényt, hiszen a képzőművészetnek gazdag múltja és jelene van a me­gyében. A kerületben van a vasútközpont. És nagyon sok minden még. Egy-egy nem­zetiségi központ is például. — Ha nem kerül sokba, tervezünk egy olyan kiállí­tást, hogy a Terézváros mu­tatkozzon be ott, Békés me­gye itt — válaszol Móró Ist­ván. Beszélgetésünk a kerületi pártbizottság székházában vé­gül is azzal zárul, hogy a me­gye és a kerület testvéri kapcsolata lendületes megúj­hodásban van, s ami talán a legfontosabb, hogy ez a kap­csolat — nyitott. Nyitott, te­hát alakítható, formálható, gazdagítható, a két terület lakosainak, intézményeinek leleménye, lehetősége szerint. Berecz Miklós Uj színfolttal gyarapodott Békés megye és Terézváros

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom