Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

0 1979. október 16., kedd Gyarmati Irén, a KISZ megyei titkára átnyújtja a kitünte­tést / A sarkadi középiskolások Beérett a „megyeri gyümölcs” Kétszázhetven perc dzsessz ünnepe Vasárnap délelőtt Sarka­don zsúfolásig megtelt szü­lőkkel, diákokkal, hozzátar­tozókkal a művelődési ház nagyterme. A helyi Ady Endre Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola ün­nepségére került itt sor, melynek keretében az iskola tanulóifjúságának átnyújtot­ták az Országos Béketanács Elnöksége által adományo­zott „A Békemozgalomban Végzett Kiváló Munkáért” ki­tüntetést, majd ezután 38 el­ső éves postaforgalmi szak­középiskolás, valamint 50 új kollégista ünnepélyes foga­dalomtételére került sor. Az ünneplők között kö­szöntötték többek között Ró­zsa Istvánt, a Szegedi Posta- igazgatóság vezetőjét, Csávás Sándort, a Posta-vezérigaz­gatóság főtanácsosát, Gyar­mati Irént, a KISZ Békés megyei bizottságának titká­rát és K. mócsin Mihálynét, a Szegedi Postaigazgatóság szakoktatás-vezetőjét, az is­kola patronálóját. Gyarmati Irén ünnepi be­szédében hangsúlyozta: a sarkadi középiskola tanuló- ifjúsága a tanintézmény 27 éves fennállása során mun­kájával, szolidaritásával mindig a békemozgalom ki­emelkedő közössége volt. Sok jó kezdeményezés szü­letett az iskola falai között. A diákság évről évre szoli­daritással támogatta és se­gítette a gyarmati sorból fel­szabadult országokat, Vietna­mot a felszabadító és a beto­lakodók elleni harcában, a fejlődő országok népeit a mielőbbi felemelkedésükben. A tanulóifjúság tettrekészsé- gének nevelésében a több mint negyedszázad során ki­emelkedő munkát végzett a tantestület, élén Csausz Vil­mos igazgatóval és Borbély Ferencné igazgatóhelyettes­sel. Az iskola KISZ-bizottsága eddig négyszer érdemelte ki és nyerte el a KISZ KB Vö­rös Vándorzászlaját. Most egy újabb, értékes kitünte­tésben részesült a kollektíva, melyet Gyarmati Irén, a KISZ megyei titkára nyúj­tott át. „A Békemozgalom­ban Végzett Kiváló Munká­ért” kitüntetés értékét csak növeli, hogy ez alkalommal első ízben ítélték oda és ad­ták át tanintézetnek ezt a magas elismerést. Ezt követően Rózsa István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője előtt 38 első éves postaforgalmi szakközépis­kolás tett fogadalmat. A pos­ta jövendőbeli tisztviselői ünnepélyesen hitet tettek le­endő munkájukra, a postai titoktartásra. Az első éves ta­nulók után mintegy 50, új kollégista tett fogadalmat. A művelődési házban ren­dezett ünnepség az iskola ud­varán folytatódott. Az okta­tási intézmény kollégiuma négy esztendővel ezelőtt vet­te fel Arany János nevét. Most leplezték le az iskola egykori diákjának, Benke Zoltán szobrászművész alko­tását, a hazai és a világiro­dalom egyik kiemelkedő alakjának, a kollégium név­adójának kőből faragott mellszobrát. A megjelentek előtt Rúzsa János tanár em­lékezett meg a költő életút- járól, munkájáról. Ezt kö­vetően a KISZ megyei bi­zottságának, az iskola KISZ- bizottságának és a diákta­nácsának képviselői helyez­ték el a szobor talapzatára a megemlékezés koszorúit. Amikor jó néhány hónap- pal-évvel ezelőtt a mezőme­gyeri művelődési ház az ott próbázó Hat Szív együttes tagjainak ötletére megalakí­totta a békéscsabai városi dzsesszklubot, még senki sem gondolhatta komolyan, hogy a kéthetenként, csütörtökön este megtartott alkalmaknak egyszer ilyen „következmé­nye” lesz. Beérett tehát a „megyeri gyümölcs”; október 13-án, szombaton este az if­júsági és úttörőházban fe­lejthetetlen koncertet ren­deztek, zsúfolt ház előtt. A dzsesszklub, illetve a zene­kar ötletére, a Magyar Rá­dió segítségével, rendezésé­ben. Fél hat. Az előcsarnok aj­taja egyre többször nyílik. Javarészt tizenévesek jön­nek, kisebb-nagyobb csopor­tokban. Feltűnnek ismeret­len arcok is, akik talán órá­kat utaztak ezért az estéért. Sűrűsödik a levegő. A nagy­terem vörös székei között már alig van elfoglalatlan. Hat óra. Kiss Imre, a ren­dező Magyar Rádió osztály- vezetője köszönti a közönsé­get; azokat, akiknek jutott, s azokat, akiknek nem ju­tott ülőhely. Közli a prog­ramot, és azt is, hogy a tel­jes műsort magnószalagra rögzítik. Rövidesen sugároz­za majd az egész programot a rádió. Az első együttes, a fellépő négy közül, a szege­di, nyolctagú Molnár-dixie­land. Bemutatás, üdvözlő taps. ök a tradicionális dzsessz képviselői. Kiadott ismerte­tőjükből azt is megtudjuk, hogy az egyetlen olyan ha­zai vidéken dolgozó együttes, amelynek már nagylemeze is készült. Az első szám még nem az igazi. Valahogy nem érezzük az együtt játszást. De ez is megjön a második szám végére; a szólók és improvi­zációk utáií egyre erősödik a közönség tapsa. Az együt­tes vezetőjének, Molnár Gyu­lának klarinétjátéka valóban kidolgozott. A dallammene­teket összefogja, vezeti. A közönséget átjárja a dixie­land varázsa. Tíz perc szünet. Követke­zik a házigazda, a Hat Szív. Más stílus, más felállás. És a hazai pálya vitathatatlan előnye. Bejön minden, kiala­kul az a bizonyos atmoszfé­ra köztük és a figyelő, együttmozgó hallgatóság kö­zött. Talán a legtöbben Sza- niszló Jánost figyeljük a Fender-zongora mögött. Egész testével játszik, irá­nyít. Legelöl Köles István szaxofonnal és Illyés Miklós trombitával. Szólóik sodró- ak, a dzsesszrock közérthe­tőbb stílusában. Mi tagadás, a harmadik Hangverseny Szarvason és Orosházán Október 16-án, ma este 7 órai kezdettel Szarvason, a művelődési házban, holnap, 17-én az orosházi művelődé­si háziban rendezi meg első bérleti hangversenyeit az Országos Filharmónia. Mind­két helyen Perényi Miklós gordonka- és Szűcs Lóránt zongoraművész szonátaestjéf hallják a bérlettulajdonosok. A műsoron többek között Bach D-dúr szvitje és Beethoven D-dúr szonátája szerepel. bemutatkozót, Pege Aladár és együttesét vártuk a leg­jobban. S várakozásunk ki­elégítést kapott. A számta­lan nemzetközi díjjal, diplo­mával elismert Pege Aladár mindent megcsinál bőgőjén és a basszusgitáron. Virtuóz művésze a hangszernek, a dzsessznek. Amely most kemény, bár néha népdalele­mekkel fűszerezett. A kö­zönség reagálásai a tizenév- vel ezelőtti beatkoncertek extázisos hangulatát idé­zik. Pegééknek ráadást is kell adniuk. A hosszabb szünetben Kiss Imre mond néhány szót a dzsessz Békés megyei, bé­késcsabai helyzetéről. Köz­ismert, hogy az amerikai eredetű szórakoztató zenei műfaj igazán mély gyökere­ket nem eresztett a hazai ze­nében. Jelenleg azonban egy­re több ember — s nemcsak fiatalok! — érdeklődése for­dul a hagyományos, illetve az újabb keletkezésű stílu­sok felé. Az érdeklődés éb­ren tartói természetesen a dzsesszklubok. Megyénkben Gyulán, Orosházán és itt te­vékenykedik ilyen. S hogy ez a folyamatosság megma­radjon, azért is van szükség ezekre a minifesztiválokra. A Magyar Rádió erejéhez képest segíti és támogatja ezeket a csoportokat. Persze, Egy furcsa' ,az első látásra talán meghökkentő tárlatot nézhet meg ezekben a napok­ban a nagyközönség a békés­csabai Munkácsy Mihály Mú­zeumban. Schéner Mihály Munkácsy-díjas festőművész az utóbbi években tervezett és alkotott munkáiból ren­dezte meg a szülőföldnek szóló kiállítást. A Medgyesegyházán szüle­tett művész elsősorban gyer­mekjátékok terveit, modell­jeit mutatja be. A népi mű­vészetek gazdagságából táp- lálkozóak, sajátságos stílus­a nagyobb szabású rendez­vényekkel is csínján kell bánni: ha túl gyakran ren­dezik, esetleg unalmassá vál­hat, megkopik. Kiss Imre véleménye szerint csak ott lehet igazi, a zenei kultúrát fejlesztő dzsesszklub, ahol a központjában együttes is van. A Hat Szív megítélése szerint a vidék egyik leg­jobb, legtehetségesebb zene­kara. Legközelebb a novem­ber 16. és 18. között meg­rendezésre kerülő szegedi dzsessznapokra kaptak meg­hívást. És Békéscsabán? A tervek szerint a nyáron, a pósteleki szakmunkásnapok ideje alatt tartanának ha­sonló minifesztivált, dzsessz- hétvégét. Észre sem vettük, hogy már négy órája itt vagyunk. Az utolsó rész következik. A vendégek Csehszlovákiából érkeztek. Rudolf Daéek gi­táros és Karel Ruzicka zon­gorista lép a pódiumra. A közönség láthatóan elfáradt, bár a duó csodás játéka mágnesként vonzza a figyel­met. Ez már a virtuozitás magasiskolája. A két zenész nemzetközi szólódíjai is ezt bizonyítják. És mi is, tap­sunkkal. Indulunk haza. Fá­radtan, de egy igazán tar­talmas zenei élménnyel gaz­dagabban. sál megalkotottak ezek a több célú, hasznosítású, el­sősorban a szabadtérre való tér- és játszóplasztikák. Kö­zülük néhányat a közeljövő­ben Békéscsabán, a Szigli­geti úti lakótelep játszóterén is felállítanak. S hogy ezek a tárgyak valóban beválnak-e a gyakorlatban, azt majd az azokat használó gyermekek fogják eldönteni. A szombaton nyílt kiállítást — amelyen Major Máté aka­démikus mondott köszöntő, értékelő szavakat — decem­ber 2-ig lehet megtekinteni. KÉP­ERNYŐ Rövidfilmekről — röviden A három közül az első a Sport, ritmus, zene című volt, tétele pedig: a sport a ritmikus mozdulatok har­móniája. S ez mindenki szá­mára láthatóvá, érzékelhető­vé válik, ha a vívás, a tor­na, az evezés, de az összes többi sportág is zenei kísé­retet kap. Ilyenkor föltűnik az, amit egy-egy verseny al­kalmával csak ritkán, és mintegy mellékesen élve­zünk: maga a szépség. A mozgás szépsége, melyet Ko­lorits Ilona alig tizenöt per­ces filmje a néző elé tárt. A Világot teremtök: gyer­mekek, akiknek keze nyo­mán először csak függőle­ges és körkörös irkafirkák születnek, de lassan azokból kezd kibontakozni a környe­ző világ. Mindaz, amire már a két-hároméves is figyel, s amit — az egymás után pergő filmkockák jól meg­mutattak az idő folyamatá­ban is — ki kell fejeznie. Sokféleképpen. De mindig játékosan, és egyre tökélete­sebben megformálva vagy megfogalmazva. György Ist­ván és alkotógárdája nem­csak azt tárta föl a nagyon kevés idő alatt, hogy a ki­sebb-nagyobb gyermek mi­re képes, ha hagyják és se­gítik, hanem azt is, milyen élmények erősítik, s fejlesz­tik a mindenkiben meglevő esztétikai érzéket. A harmadik rövidfilm, a Betonkor, néhány szóval csu­pán és képpel, képkombiná­ciókkal, valamint zenével ábrázol. Mégpedig egy olyan problémát, amellyel nincs nap, hogy valamilyen for­mában ne találkoznánk. Itt­hon Magyarországon és szer­te az egész nagy világban. Mondhatnánk, divatos téma a betonba zárt ember meg­változtatott életmódja, de ez így felületes megítélés. Mert nálunk is a való helyzet mi­att került közfigyelembe, hi­szen a nagy lakásépítési program megvalósulásával új városrészek, lakónegye­dek nőttek ki a földből. S a sokszor barátságtalan és egyhangú magas épületek lakói merőben más külső­belső környezetbe kerültek. Hogy milyenbe, azt Knoll István filmje szinte hátbor­zongatónak festi, s a rossz érzést még fokozza az ellen­tétekkel : a régi és az új szembeállításával. A körfo- lyosós, meghitt, öreg bérhá­zak baráti, szomszédi, em­beri közvetlensége az igazi együttélést sugallja, s még hidegebbé teszi az amúgy is rideg, személytelen épület­belsőket. Ahol a bezárkózott emberek, jóformán arcról sem ismerik egymást. Ez a film a nosztalgia és az elidegenedés keverékével operál. Érzelmi hatása any- nyira leverő, hogy végül a visszájára fordul, s a józan­ság kerekedik felül. Az, hogy tényleg olyan fekete az ör­dög, amilyenre festették? S vajon hasznos-e, ha valami­nek állandóan és mindenütt csak a negatív vonásait han­goztatják? Az idő ettől már nem fordul vissza, az építé­szetben sem. S emberivé azt is az ember fogja tenni. És van is rá számos példa, hogy nem lehetetlen. Vass Márta SZlHHflZ, MOZI 1979. október 16-án, kedden, Békéscsabán, 15.00 órakor: CSIPKERÓZSIKA Dörmögő Dömötör-bérlet. 1979. október 16-án, kedden, Békéscsabán, 19.00 órakor: AZ ARANY EMBER Móricz-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Fél évszázad korkülönbség — 6 és 8 órakor: Csúfak és gonoszak. Bé­késcsabai Szabadság: de. 10, 4 és 6 órakor: Hatholdas rózsakert, 8 órakor: Vendégek Vadnyugaton. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Száguldás gyilkosságokkal — fél 8 órakor: Félelem a város felett. Gyulai Erkel: Piedone Afriká­ban. Gyulai Petőfi: Allegro Barbara. Orosházi Partizán: Folytassa Kleo! Szarvasi Tán­csics: 22 órakor: Premier. Rózsa István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője emlék­lappal kedveskedik a fogadalmat tett elsősöknek Kép, szöveg; Szekeres András Kiállítási részlet. Balra Schéner Mihály, mellette Major Máté Fotó: Veress Erzsi (Nemesi) „Schéner-babák” tárlata

Next

/
Oldalképek
Tartalom