Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

1979. október 14,, vasárnap Kiállítások az orosházi Táncsicsban Az orosházi Táncsics Mi­hály Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában a ko­rábbi évek hagyományait folytatva, gazdagítva, az idei tanévben sokrétű ki­állítás-sorozat megvalósítá-' sához kezdtek. Abból az alapvető nevelési elvből in­dultak ki a tervezéskor, hogy a személyiség fejlődésének, sokoldalú kibontakozásának elősegítéséhez sokféle neve­lési tényező együttes hatásá­ra van szükség. Ez indokol­ja azt, hogy a vizuális hatá­sok minél többoldalú fel- használására van szükség, és a meglevő tényezők mellé újakat kell sorakoztatni ak­kor, ha arra lehetőség van. Az is igaz azonban, hogy a lehetőséget keresni kell, hiszen az nem mindig kí­nálkozik a legtermészetesebb módon. Ami pedig a lehető­ségeket illeti, azok felisme­rése alapvető követelmény mindenhol, de a nevelés te­rületein különösen az. Az idei tanévben kétféle kiállítássorozat indult az orosházi Táncsicsban. Hazánk és a környező szocialista or­szágok most ünnepelték, il­letve ünnepük majd felsza­badulásuk harmincötödik évfordulóját. Az egyik so­rozat, amely „Barátaink éle­téből” címet viseli, a baráti szocialista országok életét hivatott bemutatni. A fény­képek, reprodukciók, szö­veges ábrák egy-egy szocia­lista ország történelmi múlt­jába nyújtanak betekintést, a harmincöt éves fejlődést illusztrálják. A kiállítások megrendezéséhez felvették a kapcsolatot a bolgár, a cseh­szlovák, szovjet, lengyel, NDK-kultúrával, akik nem csupán a képanyagot adták, hanem segédanyagot, ismer­tetőket is küldtek az isko­lának. A tervezet szerint egy-egy kiállítást követő­en a budapesti kultúrcent- rumok munkatársainak köz­reműködésével vetélkedőt rendeznek, így kívánják el­mélyíteni a látott anyagot. Elsőként a bolgár és a cseh­szlovák kultúra közreműkö­désével rendezik meg a ve­télkedőt novemberben. A Szovjetunióról nyíló ki­állítás, amely az Októberi Forradalom tiszteletére ké­szül el, és nyílik meg, ket­tős célt szolgál. Egyrészt tisztelgés a Szovjetunió né­pei előtt, másrészt ez a kiál­lítás igen jó felkészülési le­hetőséget, segítséget jelent a csapatoknak, akik a Ki tud többet a Szovjetunióról, a Szovjetunióból versenyben indulnak. E kiállítás zárása után kerül megrendezésre ezen vetélkedő iskolai sza­kasza decemberben, ame­lyen az elmúlt évihez ha­sonlóan több mint negyven csapat indul. A legjobbak képviselik majd az iskolát a területi döntőn. A Barátaink életéből kiál­lítássorozat mellett egy má­sik tárlatsor is megnyílt. Ez képzőművészeti kiállításso­rozat. Kamaratárlat kereté­ben mutatkozik be egy-egy alkotó az iskola diákjai előtt. Ezt a sort Feldman Tibor képeinek bemutatásával kezdték, őt követte Horváth János, akinek tárlata most is látható az iskola zsibon­gójában. A fiatal orosházi festők bemutatkozása után a megye képzőművészeit sze­retnék bemutatni a diákok­nak. A tárlatokat követően pedig az iskola ifjúsági klub­jában a Táncsics Klubban minden alkalommal beszél­getésre kerül sor, amikor az alkotó vall majd munkássá­gáról, terveiről. Tervezik még, hogy az is­kola zsibongójában állandó kiállításként elkészítik a vá­ros, Orosháza jeles emberei­nek arcképcsarnokát, amely a szűkebb pátriához való erőteljesebb kötődést még inkább elősegítheti. —fb— Pályaválasztási bemutató Október 16-án 10 órakor Szeghalmon, a művelődési központban pályaválasztási kiállítás nyílik. Az ipari, építőipari, mezőgazdasági, élelmiszerpari, kereskedelmi, vendéglátóipari, közlekedési szakmunkásképzők, szak- középiskolák és üzemek anya­gaiból rendezett kiállítást Jámbor Ernő művelődésügyi osztályvezető nyitja meg. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársai ,és az iskolák, üzemek képviselői a helyszínen tájékoztatják az érdeklődőket a pályaválasz­tási, továbbtanulási, mun­kavállalási lehetőségekről és a középfokú oktatási intéz­ményekben folyó képzés kor­szerűsítéséről, változásairól. A kiállítás keretében szak­ma- és iskolaismertető-fil- meket is bemutatnak, üzem- és iskolalátogatást szervez­nek. Kirándultak a békési Dankó Klub tagjai Nemrégiben vettek részt a Dankó Pista Klub tagjai Ér­den a Pest megyei cigány­klubok találkozóján. A ki­lenctagú küldöttség nagy si­kerrel mutatta be 20 perces folklórműsorát a vendéglá­tóknak. A klub évadnyitó foglalko­zásán a kétsopronyi általá­nos iskola népitánccso- portja és versmondóköre sze­repelt. Legközelebb október 15-én, hétfőn a sarkadi ci­gányklubot várják a béké­siek. A bemutatkozó műsort követően megtekintik a bé­kési cigányok életéről ké­szült filmet. Novemberben Japánról szóló útiélmény-be- számolót hallgatnak a klub­tagok, 18-án pedig a vég­egyházi cigányklub meghí­vására 20 tagú csoport uta­zik baráti találkozóra. Októberi folyóiratszemle Új írás nem is olyan régi korba ke­rül. Kardos G. György új re­gényének — Mivel nyitott Baján Szikszay Pipi? — el­ső részét közli a folyóirat. Már a mottóként szereplő pár sor is figyelemre méltó és jelzi jól, miről is lesz szó. „A Tatárjárás című operett fináléjában a kórus ezt ének­li: „Hajrá előre, a sík mező­re ...” Ilyenkor a szereplők valami távolba vesző vidéki hagyományból mindig hátra­felé lépdelnek.” Vidék. Vi­déki színtársulat. A helyszín Baja, az idő a színházak ál­lamosítása utáni kor közvet­lenül, a maga jellegzetes alakjaival. Az igazgató, Kés­márki Lajos „Nagyváradról került föl Budapestre, erdé­lyi társulatoknál játszott a román éra alatt. Megbízható, kellemes színésznek tartot­ták, jó természettel és szolid ruhatárral megáldva, akit mindig szívesen szerződtet­tek.” Nyolc éve él Magyar- országon, de még mindig nem tudta megszokni az it­teniek viselkedését. Az új fő­rendező nemrég érkezett. Fiatalember, két éve végezte a főiskolát. A Nemzeti Szín­házból jött, s nemcsak Pes­tet hagyta ott, de szerelmét — a nála jóval idősebb ve­zető színésznőt is. Takács Margit még naponta írja hozzá szenvedélyes leveleit, de őt már a nagyon csinos és nagyon fiatal Simó Edit- ke szédíti. A város részleges és han­gulatos bemutatása együtt folyik a társulati tagok­kal, s még nincs a színen Polgár Jenő hírlapíró, de már elküldte a Megcsalatott bizalom című darabját a színházhoz. A főrendező épp hozzá indul. Az olvasó pe­dig érzi, beindul a gépezet, melyen keresztül a ma már szinte messzinek tűnő, de Tiszatáj Köszöntő köszönet a címe Mezei Mária írásának, me­lyet a művésznő 70. születés­napja alkalmából közölnek. Első részét maga mondta el 1972. október 21-én a szegedi Nemzeti Színházban, mint volt növendék a Tömörkény gimnázium ünnepségén. Már ekkor is beteg volt, később ez súlyosbodott, ma pedig már évek óta „oxigénpalack­hoz kötve az emlékeinek él budakeszi házában.” Vissza­emlékezéseinek készülő köte­téből való ez a fejezet. A köszöntő szól a szeretett vá­rosnak és iskolának, ahon­nan indult, „ahol csírájában fölismerték és kihajtani se­gítették művészi tehetsé­gem.” Aztán a szavak az apának mondanak • köszöne­tét. Majd szinte kegyetlen önvizsgálatot tart, és megír­ja a fiatalokhoz üzenetét. Melynek gondolatait a mik­rofont tartó kislány szavai indították el, amikor búcsú­záskor ezt mondta: „Ne tes­sék azért sírni, hogy nincs gyereke, hiszen aki egyszer szavalni hallotta, úgyis örök­re a gyerekévé lett.” Erre feleletként később, de szaba­dulni is a nyomasztó titok­tól, leírja az egyszer volt, de mégsem lett gyermek törté­netét. S végül ezt fűzi hoz­zá. „A kíváncsiság, nyugta­lanság, szánalom, ajándéko­zási vágy — nem szerelem! A szerelem egyszeri és szent Titok. Lényege a Szeretet.” Vass Márta Kissé váratlanul, kissé előkészítetlenül érkezett. Az Az érintettek nehezen igazodnak el benne, s ezen nem is lehet csodálkozni. Pedig a gondolat, a cél amiért szüle­tett: üdvözlésre méltó. A SZOT elnökségének 14/1979. számú, március 26-i határozatáról van szó, amely a szak­munkásképző iskolákban működő tanulói szakszervezeti alapszervezetek létrehozására, szervezeti felépítésére, a tanulók szakszervezeti hovatartozására készült. A hatá­rozat születését indokolta az a tény, hogy megjelenéséig ebben a kérdésben nem volt egységes irányelv. S honnan akkor a kérdőjelek? Hát éppen a határozat áttanulmányozása után merültek fel. De nemcsak ben­nem, hanem a tanulói alapszervezetek kialakításában évek óta élenjáró mezőhegyesi ipari szakmunkásképző intézet állami és szakszervezeti vezetőiben is. A szakmunkásképző inté­zetek pedagógusai, oktatói bár a határozat a Szakszer­vezeti Értesítő ez év májusi számában jelent meg —, zömmel a tanévnyitó érte­kezleten hallottak először a határozatról, s az ebből reá­juk háruló feladatokról. Helyzetüket csak nehezítet­te, hogy a vertikális szer­vezeti felépítésről a szak­munkásképző intézetek több­sége ugyancsak ez év szep­temberétől kezdte meg az osztályokon alapuló KISZ- alapszervezeti rendszerre történő át- (és vissza-) állást. A tanévkezdések szokásos izgalmairól most ne is be­széljünk! Lépéselőny a mezőhegyesieknél Az intézet oktatói, tanárai, technikai dolgozói 1958-ban a helyi állami gazdaság ME- DOSZ-szakszervezetének let­tek tagjai — kezdi a rövid történeti áttekintést a szak­munkásképző intézet igazga­tója, Magyaróvári Mihály. — Aztán 3 évvel később ön­állókká váltunk, természete­sen a MEDOSZ-szakszerve- zeten belül. 1963-ban meg­alakítottuk az ifjúság köré­ben is az iskolai szakszerve­zetet. Tehát hagyományaink vannak, most csak az elne­vezések változtak. Hagyomány ide, gyakor­lottság oda, az idő haladtá­val az igazgatói iroda aszta­lát, mint ősszel a földet be­takaró falevelek, több szín­ben, méretben borították be az ilyen-olyan értesítők, köz­lönyök, rendelkezések. Szé­dítő látvány! Mi tagadás, néhány pillanatra pánikba estem. Ezeken nem lehet el­igazodni ... Segítségemre sietett Ka- rancsi Lajos, a pedagógus­szakszervezeti alapszerv tit­kára. — Intézetünk felnőtt dol­gozói egy évvel ezelőtt lép­tek át a MEDOSZ-szakszer- vezetből a pedagógusokéba. Már nem vagyunk önálló gazdálkodó szerv. Gyereke­ink pedig továbbra is a ME- DOSZ-szakszervezethez tar­toznak. Ugyanis a határozat kimondja: ,,A szakszervezeti mozgalomnak minden szak­munkástanuló számára az is­kolában és az üzemben egy­aránt biztosítani kell a rend­szeres szakszervezeti élet feltételeit. Ezért az illetékes ágazati szakszervezeteknek a szakmunkástanuló intézetek­ben sajátosságuknak megfe­lelő tanulói alapszervezetet kell létrehozni. Ezen felül a főbizalmi az irányító mun­kát ellátó ágazati szakszer­vezet tagja, akit a bizalmiak testületé választ.” — Megkeresték-e az is­kolát az illetékes ágazati szakszervezettől ? — akadé­koskodom. Csönd, majd az igazgató megszólal: — Ez ügyben még nem. — A mostani főbizalmi­nak megfelelő munkát — veszi vissza a szót Karancsi Lajos —, a szakszervezeti vezetőség ifjúsági felelőse­ként Boros János szakoktató végezte. A választás után ő lesz a főbizalmi. S valahogy az lesz a megoldás, hogy belép az ágazati szakszerve­zetbe jogfenntartóként, de ugyanakkor marad a peda­gógus-szakszervezet tagja. Nemrég voltunk országos el­igazításon, láttuk, nekünk nem sok beleszólni valónk van, mert a fő szerep az ágazati szakszervezeteké. Ott mondták, hogy sok nyitott kérdés van még ... De mi a lényeg? — foly- 'J tatja. — Törekedni arra, hogy már az iskolai évek alatt erősítsük a szakszerve­zeti mozgalom segítségével a leendő szakmunkástanulók osztályöntudatát, s megis­mertetni velük a tagságuk­ból eredő jogokat és köte­lességeket. Ez utóbbit egy- egy taggyűlés keretében is- | mertetjük. Nem a legjobb - módszer, újat kell keresni. Vigyázat! A már hagyományos gyopárosi képzőművészeti tábor általános iskolásai idén az orosházi művelődési központ emeleti folyosóin mutatták be a táborban készült képeiket. Több mint hetven grafika, közöttük sok szép akvarell bizonyítja, hogy a gyopárosi napok alatt hasznos munka folyt, és az orosházi, valamint a járásbeli gyerekek között többen igen tehetsége­sen forgatják a ceruzát, kezelik az ecsetet. A kiállítást rendszeresen látogatják az iskolák úttörőrajai, miközben felelevenítik nyári emlékeiket is Fotó: Gál Edit Funkcióhalmozás Egy szusszanásnyi szünet, s már meg is érkezik a ko­rábban emlegetett Boros Já­nos. — Nálunk 1977-ben indult meg az osztálycsoportokon alapuló tanulói szakszerve­zeti munka. Bizalmijaink jól megállják a helyüket. Az ő feladatuk volt a tagszerve­zés, a tagdíj beszedése, a bé­lyegek kiosztása. Sőt, az uta­zási kedvezményt is ők in­tézték. Igaz, a jogok és kö­telességek rendszerében még nehezen igazodnak el... — Több helyen is hallot­tam, hogy a gyerekek ugyan­azokat a társaikat bízzák meg a KISZ-, az osztály-di- ákbizottsági és szakszerveze­ti funkciókkal. És 14—15 éves gyerekekről lévén szó, ez túlzott megterhelést je­lenthet számukra. — Igen, ezért van egyre nagyobb szerepe a pedagó­gusoknak. A szakszervezeti munka irányítása is az osz­tályfőnökök feladata lett. Nevelői ráhatásukkal elke­rülhetők ezek az átfedések. De arra tudatosan törek­szünk, hogy a bizalmiak a KISZ-alapszervezeti vezető­ség tagjai is legyenek egy­ben. Mit mond a diákbizalmi? Szűcs István harmadéves esztergályostanuló 10 társa bizalmát élvezte. Azóta eb­ből négyen a battonyai MOM, ketten a mezőkovácsházi ÉVIG, ketten az orosházi MEZŐGÉP, s ketten az is­kolai szakszervezet tagjai. — Harmadik évben bom­lottunk fel. Hogy mit csinál­tam eddig? Beszedtem a tagdíjat, kiosztottam a bé­lyegeket, s ha valaki utazni akart, elintéztem neki a kedvezményt. Milyen gyak­ran volt taggyűlés? — nem emlékszem. — Ismered a szakszerve­zeti alapszabályokat? — Egyszer elolvastam a tagkönyvből. — A társaid részt vesz- nek-e az üzemi szakszerve­zeti mozgalomban ? Hiszen bizonyára beszélgettek er­ről... — Nem, ilyesmiről nem hallottam. Nem a cél alapvető, szép hagyományokat újjáélesztő igazában kételkedem. A kez­deti döccenők pedig termé­szetes, hogy egyben gondok­kal is járnak. De nem tudok választ adni a következő kérdésekre: — Gyerekekről van szó. Akik egyszer egy adott oktatási intézmény ta­nulói, s mint ilyenek, meg­határozott jogok és köteles­ségek rendszerében élnek. Aztán többségükben KISZ- tagok. Ilyen minőségben most másabb, de megint adott jo­gok, illetve jogosítványok, kötelességek rendszerében tevékenykednek. Aztán, mint szakszervezeti tagok, megint más mozgalom rendszerével, lehetőségeivel, oltalmával és kötéseivel élhetnek. De emel­lett kollégiumi törvények, MHSZ-tagságok, üzemi, vagy maszek munkakörülmények, és ki tudja még mik szabá­lyozzák, szervezik nyíló ér­telmű életüket. Nem sok ez egyszerre? S vajon mindezek kellő összhangban hatnak-e rájuk? Nem tudom. Nekem több nap sem volt elegendő, hogy a rájuk érvényes jo­gok, kötelességek útvesztő­jében biztosan eligazodjak. S még valamit! Két-, esetleg háromesztendei szakszerve­zeti tagság után szakmun­kástanulóink jelentős része termelőszövetkezetekbe ke­rül. Ott pedig a tagoknak nincs szakszervezete. Néha az az érzésem, hogy éppen abba a csapdába esünk, ami­től a határozat óva int: a formalizmuséba. B. Sajti Emese Határozat született...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom