Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-08 / 210. szám
1979. szeptember 8., szombat A Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ égisze alatt az idén először 14 taggal létrehoztak egy ciroktermelő szakcsoportot. Nemrégiben megkezdődött a betakarítás. A tagok a géppel levágott cirkot megtisztítják és kis kúpokba rakják Fotó: Veress Erzsi Tudja meg a Lochmann cég! A Tótkomlósi SERKÖV- ben felborították az ajánlott rendet, és a sertéstenyésztés, valamint hizlalás jövedelmezőbbé tételére új technológiát iktattak be a fiazta- tók jobb kihasználására. Ezekkel a szavakkal lehetne roppant tömören kifejezni azt, hogy valami történt ebben, az évenként 14—15 ezer hízott sertést kibocsátó, Lochmann-technológiával működő telepen. — A két komlósi és a békéssámsoni tsz közös vállalataként működő SERKÖV már tavaly is szép jövedelmet tett az asztalra — mondta Rózsa Dezső igazgató, akiből Orbán Mihály, a Dél- Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségének politikai munkatársa .szerint, két év alatt, a kitűnő általános ag- ronómusból kiváló sertéstenyésztő lett. * Az elismerés mögötti eredménylistáról egyelőre talán a legjelentősebbet említenénk. Egy kiló súlygyarapodásra a legkritikusabb korban — választástól 40 kiló élősúlyig — 2,1 kiló, helyben kikísérletezett, a Békés megyei Gabona- és Malomipari Vállalat által gyártott takarmánykeveréket használnak. A szakemberek számára ezzel egyenértékűt mond a telepen felhasznált összes taAngóranyúl a háztájiban Megyénkben a házinyúl- tenyésztés számos változáson ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Mindig a gazdasági szükségszerűség szabta meg a tenyésztés irányváltozásait, a fajták importját és elterjesztését. A kezdeti bizonytalankodás után a jó külföldi piacok felderítése következtében az 1969—70-es évektől a húsnyúltermelés fokozatosan növekedett, és 1977-ben az exportból származó bevétel már meghaladta az évi 30 millió dollárt. Ezzel az eredménnyel a sertés, baromfi és szarvasmarha után a negyedik legfontosabb dollárt hozó állattenyésztési ágazatként sorakozott fel a házinyúl. Csapodról hozták A piaci kereslet tehát a húsnyúltenyésztőknek kedvezett, nem véletlen tehát, hogy a régi kettős hasznú, illetve nem húshasznosítású nyulak teljesen eltűntek a megyéből.- A második világháború idején elterjedt an- góranyúl-tenyészeteket felszámolták és csak kiállításon lehetett látni egy-két tenyészállatot. Változást hozott ezen a téren az, hogy a textilgyárak az utóbbi években a műanyagok mellé vagy helyett természetes szálú anyagokat kerestek, (juh- gyapjút és angóranyúlszőrt). Így újra az érdeklődés középpontjába került az angó- ranyúl tartása. Hazánkban első ízben egy dunántúli termelőszövetkezet (Csapod) alakított ki import tenyészállatok felhasználásával nagyüzemi angóranyúltenyé- szetet. A Békés megyei MÉSZÖV kezdeményezésére 1978. őszén ebből a tenyészetből 180 tenyészállatot hoztak be Békés, Mezőberény és Orosháza nyúltenyésztő szakcsoportjainak. A további fejlesztésekhez tehát ez az állomány adta az alapot. Időközben a békésszentandrási Zalka Máté Mgtsz is kérelmet nyújtott be importállatok behozatalára, mivel angóranyúl-te- nyészetet szeretne létrehozni és a környék kistermelőinek bevonásával igen jelentős árutermelést próbálnak kialakítani ebben az ágazatban. Szentandráson tenyésztik Jelenleg és távlatban is tehát, kéj csatornán történhet az angóranyulak tenyésztése és forgalmazása megyénkben. Először is ÁFÉSZ- szakcsoportokban, melyeket a békési ÁFÉSZ fog össze: elhelyezi a tenyészállatot és a lenyírt angóraszőrt visszavásárolja. 1979. december 31- re ebben a szervezésben mintegy 500 vegyes ivarú angóranyúl termeli a keresett szőrt szerződéses keretek között a szakcsoporttagoknál. A másik: a békésszentandrási Zalka Máté Tsz tenyész- állományát 1979. augusztus végén hozták be a nyugatnémet CERES cégtől (250 any,a és 50 bak). Ebből a törzsből alakítják ki azt az árutermelő állományt, amelyet azután kihelyeznek a termelőszövetkezettel partneri kapcsolatra lépő kistermelőkhöz. A termelőszövetkezet te- nyésztelepet épít, ahol a te- nyészállományt szaporítják majd igen korszerű körülmények között. Az előzetes tervek szerint ehhez a rendszerhez fognak csatlakozni a kamuti és a csabacsüdi tsz- ek is, illetve azok a kistermelők, akik ez utóbbi termelőszövetkezetek szervezésében vállalkoznak angóranyulak tartására. A békési ÁFÉSZ körzetében található nyúlállomány 10 hónapja termel, ez idő alatt az egyik tenyésztő a következő adatokat jegyezte föl: 20 anyaállattól 160 tenyésznyulat adott eddig el 33 ezer forint értékben, valamint 16 ezer forint értékű angóraszőrt értékesített. n békési ÁFÉSZ segíti Külön említést érdemel, hogy a békési ÁFÉSZ az an- góranyúl-tenyésztéshez minden segítséget megad a szakcsoportoknak. A támogatás kiterjed a tenyészanyag kihelyezésére, amelynek során a szerződéses alapon kihelyezett nyulakat 1,8 kilogrammos átlagban 300 forintos áron adják ki a kistermelőkhöz. Ezt az összeget meghitelezik és a visszavásárolt angóraszőr árából kell törleszteni a mindenkor átvett termék értékének 30 százalékával. A tenyészállat-nevelésre kötött szerződés esetén a feltételek hasonlóan az előbbihez és az 1,8 kilogramm súlyú növendékekért 280 forintot fizetnek. Emellett az ÁFÉSZ, takarmányboltjaiban hivatalos áron, nyúltápot ad a tenyésztőknek és az angóraszőrt visszavásárolja az 1983-ig rögzített áron: minőség szerint 580 forinttól 950 forintig. Az eddig lenyírt és átadott angóraszőr 70 százalékban első osztályú, 20 százalékban másodosztályú, 10 százalékban harmadosztályú minősítést kapott. A ketrecek beszerzésében vagy elkészítésében szintén segítséget nyújt a tagoknak az ÁFÉSZ, és bémyírást is vállal. A nyúl- betegségek felismerésére és kivédésére pedig állatorvos áll a kistermelők rendelkezésére. Távlatban szeretnék kialakítani a szaktanácsadói tevékenységet, hiszen mint minden új ágazatnál, valószínű, hogy az angóranyúl tenyésztésénél is sok új megoldandó gond adódik még. Az eddig ismert adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a tenyésztés gazdaságos lesz. és bátran ajánlható a család jövedelmének kiegészítéséhez Hankó Lászlóné, Békés fnegyei Állattenyésztési Felügyelőség karmány mennyiségének, és az elért összes súlygyarapodásnak a hányadosa, amely itt 3,47 kiló. Mai világunkban oly sok szót ejtünk a termelés gazdaságosságáról, az exportlehetőség kihasználásáról, a jövedelmező ágazatok termelésének fokozásáról. Ilyen értelemben nem mehetünk el szó nélkül egy olyan, országosan is kiemelkedő megyei teljesítmény mellett, mint a tótkomlósi. A hozzáértők bizonyára felszisszentek az előbbi adatok hallatán, hiszen olyan szép az a 2,1 kiló fajlagos takarmányfelhasználás, hogy még elképzelni is merészség, nem pedig éves átlagban 18—20 ezer választott malaccal tanúsítani. Hallottam, a tótkomlósiak- nak minden okuk megvolt ahhoz, hogy a beruházás időszakában — Európában — élvonalbelinek tartott technológiát felülvizsgálják, és a maguk körülményeinek megfelelően, a saját tapasztalatok felhasználásával továbbfejlesszék. De nézzük csak, mit is csináltak, mi az új technológiájukban. * A szekrényből fehér köpeny és műanyag tasak kerül elő. Beöltözünk, így indulunk a telepre. A fiaztató- épületsor közötti úton betérünk az első épületbe. — A nyolc fiaztatóból négyet meghagytunk eredeti állapotában — kezdte a technológia bemutatását Rózsa Dezső. — Ezeken az épületeken semmit sem változtattunk. Átmegyünk az út bal oldalán elhelyezett épületekbe. Valamikor ezek is fiaztatók voltak, de itt a berendezésnek nyoma sincs. A betonpadozat felett, 60—70 centi magasan egymás mellé épített két batériasor áll. Ezeket az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat szállította. Egy fiaztató- ban a Lochmann-tecnológia szerint még annak idején négy termet alakítottak ki. Ezek megmaradtak. Most egyben-egyben 300—350 választott malacot helyeznek el. Korábban, a 28 napos korban elválasztott malacokat a születés helyén nevelték 75 napos korig. Innen a süldőket a hizlaldába vitték. A fialás helyén maradt malacokból az utónevelés során majdnem egyötöd részük elhullott. A paratífusz hevenyszerűen lépett fel és egy-két óra leforgása alatt „dühöngött”. Most, hogy a malacokat batérián nevelik, az első félévben az elhullást 13 százalékra visszaszorították Ez évben a rekonstrukció befejezése utáni első esztendőben az eredeti épületekből 20—25 százalékkal növelik a hízósertést-kibocsátást, s a korábbi 14 és fél ezer mázsa hízó helyett 18 ezer mázsát értékesítenek. De ehhez, feltétlen ide kell számítani azt az 1500—2000 süldőt, melyet 35—40 kilós súlyban a helybeli Viharsarok Tsz-nek és a Hunyadi Tsz-nek adnak el hizlalás céljára. A háztájiba leadott 1000, vagy talán még ennél is több választott malac tovább növeli a technológiai váltás értelmét. Az új technológiai eljárás alkalmazása során feltárt termelési tartalékokat tehát teljes egészében kihasználják. Nagyon lényeges, hogy mindezt új épületberuházás nélkül oldják meg úgy, hogy növelik az évenként kibocsátott súlymennyiséget, ugyanakkor a két tsz-nek és a háztájinak eladott malacokkal, süldőkkel hozzájárulnak a helybeli termelés meglevő lehetőségeinek jobb kihasználásához. Növeli a SERKÖV-ben befejezett rekonstrukció értékét az is,' hogy a fiaztatók átalakítását a közös vállalat dolgozói a napi munka mellett vállalták és teljesítették. Az átalakítás idején a telep teljes kapacitással termelt. Egy-egy fiaztatóteremben a szerelési munkák befejezése után nyomban elkezdődött a termelés. Erről a következőket mondja Rózsa Dezső. — Kivétel nélkül mindenki közreműködött a rekonstrukcióban. Ennek tudható be, hogy a termelés nem esett vissza, sőt év végére kollektívánk hozza a párt XII. kongresszusa tiszteletére felajánlott termelési többletet. A korábbinál 3500—4000 mázsa húst adunk hízóban és süldőben a népgazdaságnak, természetesen jövedelmezően. * E nagyszerű munka középpontjában a gondolkodó, az újra, a többre, a jobbra és a gazdaságosságra törekvő ember áll. Ez az ember — jelen esetben egy nyolcvanöt fős kollektíváról van szó — azonban nemcsak a telepen belül teszi kötelességét nap mint nap, hanem a jő gondolat általános gyakorlattá tételére szüntelenül keresi a társakat, a segítőket. Jelen esetben arra az egyedülálló partneri kapcsolatra gondolunk, amely a közös vállalat és a Békés megyei GMV között kialakult. A sertéstartáshoz szükséges „Starter” takarmány különböző változataiból itt kísérletezték ki az egyfázisút, melyből egy mázsa 860 forintba kerül és ugyanazt az eredményt hozza, mint a csaknem kétszer ennyiért forgalomban levő társa. Mindezek a bizonyított tények egyértelműen tanúsítják: a Tótkomlósi SERKÖV- ben jól határozták meg gazdasági feladataik közül a legidőszerűbbeket. Munkájuk, erőfeszítésük értékét növeli az exportértékesítésben elért eredményük. Az idén minden eladott ezer hízott sertésből 900 élőex- por-tra került. Ez szintén alátámasztja az itt folyó munka színvonalát, követésre érdemes példáját. Az elmondottak bizonyára eljutnak, vagy már el is jutottak az alaptechnológiát adó Lochmann céghez. Az az érzésem: ott is elgondolkoznak a tótkomlósiak kezdeményezésén, és a piac értékítéletét beépítik további munkájukba. De vajon, a hazai, Lochmann-technológiával üzemelő szakosított telepeken, a tótkomlósi példa nyomán, mikorra várható a kevés befektetéssel járó jövedelmezően, több húst termelő rekonstrukció? Dupsi Károly Két tsz közös fafeldolgozó üzeme A bélmegyeri Űj Barázda Tsz alig 3300 hektár területével megyénk kisgazdaságainak sorába tartozik. A szövetkezetben az elmúlt években javult a tagság téli foglalkoztatottsága, ugyanis a faüzem egész éves ipari termelésével közel 40 személyt foglalkoztat. Téli hónapokban ez a szám csaknem a kétszeresére nőtt. Az elmúlt években a faüzem főként parkettát és szegőlécet gyártott — szerény haszonnal. Az elmúlt évben a bélmegyeri szövetkezet felvette a kapcsolatot a fővárosi Óbuda Tsz-szel, mellyel hamarosan megállapodást is kötöttek a faipari tevékenység bővítésére. A két közös gazdaság szakemberei kidolgozták az együttműködés feltételeit, majd ezt augusztus utolsó napjaiban aláírták. Ennek értelmében a jövőben a két szövetkezet gazdasági társulásban dolgozik. A parketta és a szegőléc az év végéig kifutó termék. Az elmúlt napokban már megkezdték az új termékek gyártását is, így a tapétaszegőléc, a lambéria, a takaróléc, barkács- áru és a különféle ládák előállítását. A ládákat az exportra kerülő hazai gépek csomagolásához használják majd a megrendelők, a bar- kácsárut pedig az Óbuda Tsz saját barkácsbolthálózatán keresztül hozza forgalomba. A famegmunkáló gépek kiegészítéséről a partnerszövetkezet gondoskodott. A jövőben a megyeri faüzem termelése évente eléri majd a 15 millió forintot, ami csaknem ötszöröse a korábbinak. A két szövetkezet vezetői úgy tervezik, hogy az Óbuda Tsz barkácsbolthálózatát bővítik: a jövő év elején Békéscsabán, majd ezt követően Békésen nyílik barkácsbolt. Az üzem bővülésével természetesen nő a foglalkoztatottság is, ugyanis a mezőgazdasági munkák befejezését követően novembertől márciusig, a téli hónapokban az üzem létszáma háromszorosára nő, és bevezetik a két műszakot. — sz — Cinkik” ä kőolaj és a földgáz Megdöbbenve értesültünk a hírekről, hogy a Mexikóiöbölben százezer tonna számra ömlik a kőolaj a tengerbe, és még mindig nem tudták megállítani a balszerencsés folyamatot. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a tudósok már jó ideje tisztában vannak azzal, hogy ugyanezen Mexikóiöbölben és az Antillák környékén már évezredek óta „szökik” a kőolaj és a földgáz, mégpedig igen tekintélyes mennyiségben. A texasi egyetem oceanográfiai tanszéke 1971-ben elkezdte a jelenség tanulmányozását. Ez a jelenség nem egyedülálló, a világon sok helyütt tapasztaltak mór hasonlót, jóllehet nem lehet pontosan megállapítani, hogy hol és milyen mennyiségben „szökik” a kőolaj és a földgáz. Különösen nehéz feladat ez a víz alatt, a tengerek mélyén. A legutóbbi adatok szerint évente kb. 600 000 tonna kőolaj kerül természetes úton a világ tengereibe, ebből kb. 200 000 tonna jut a Mexikói-öbölre és az Antillák környékére. Ami a hasonlóképpen kiszabaduló földgázt illeti, a szakemberek semmiféle becslésre nem vállalkoznak. A texasi egyetem kutatóhajója az elmúlt nyolc év során több ezer kilométert tett meg a Mexikói-öbölben és az Antillák környékén és több ezer mintát vettek a tengervízből (a felszínen, a felszín alatt és a tengerfenéken), valamint tengeriüledék-mintá- kat is gyűjtöttek és a tengerfenékről geológiai rétegmintákat vettek. Egy kis kutató tengeralattjáróval ketten 360 méteres mélységig közvetlenül tanulmányozták a tengerfeneket. A kutatási programot ,az űrszondákról továbbított fényképfelvételekkel és a texasi tengerparton folytatott megfigyelésekkel egészítették ki. A megfigyelések szerint tízezer számra vannak a tengerparton, ill. a víz alatt olyan kis, természetesen kialakult kutak, ahol „szökik” a kőolaj.
