Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

1979. szeptember 30., vasárnap Barátaink életéből Új úton a cellulózgyártás Hz uszty-ilimszki recept Irina Szidorova laboratóriumvezető (Fotó: APN—KS — P. Malinovszkij felv.) K tervek szerint még az idén üzembe helyezik az Uszty-ilimszki Cellulózgyá­rat, amelyet a KGST-orszá- gok közösen építenek. A gyár első ütemének teljesít­ménye 250 ezer tonna fehé­rített szulfátos cellulóz lesz. — Erre az eseményre — mondja Irina Szidorova, a Bratszki Faipari Komplexum kísérleti-kutató műhelyének vezetője — hosszú évek óta készülünk. Üzemünk kollek­tívája már 1975. októberé­ben megkezdte az Uszty- ilimszki Cellulózgyár mun­kafolyamatainak modellezé­sét. Az uszty-ilimszki cellu­lóz kísérleti mintapéldányait megküldtük a Szovjetunió más papíripari üzemeibe, a termelésben való kipróbálás céljából. A fa komplex feldolgozá­sának termékei és minde­nekelőtt a cellulóz — véle­kedik Irina Szidorova — bátran sorolható a XX. szá­zad forradalmi termékei kö­zé. Nyilván, már a közeljö­vőben eljön a fa vegyészet korszaka, amely a felújuló nyersanyagbázisra támasz­kodik. Irina Szidorova szibériai születésű. 1966 óta él Bratszkban. Az itteni faipa­ri komplexum a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű ipari létesítménye. Ez a komplexum adja a Szovjet­unió fakémiai termelésének tíz százalékát. — Uszty-Ilimszk esetében különleges technológiára van szükség — magyarázza Szi­dorova. — Először is a szi­bériai tajga fái nem egyne­műek. Néha egymás közelé­ben a legkülönfélébb fafaj­ták élnek. A koruk is a leg­változatosabb. Másodszor, az uszty-ilimszki komplexum­ban, amely a bratszkinál 12 évvel fiatalabb, már a leg­újabb gépek és berendezések kerülnek felszerelésre, ame­lyeket számítógéppel irányí­tanak. Az optimális progra­mok meghatározása érdeké­ben kiinduló adatokra van szükség. És végül, harmad­szor, Uszty-Ilimszkben igen kiváló minőségű cellulózt fognak gyártani, olyat, ami­lyen még mind ez ideig nem készült sem a Szovjetunió­ban, sem más KGST-orszá- gokban. Irina Szidorova közel van az 50. évhez, de sokkal fia- talabbnak látszik. Korát nem tagadja, sőt büszkén dicsek­szik unokáival. Külső meg­jelenésre inkább tanítónőnek látszik, mozdulataiban, be­szédjében van valami szigo­rúság, öltözködése sem hi­valkodó. Szabad idejében nincs kü­lönösebb hobbija, egyaránt olvas klasszikust vagy kri­mit, de a slágerek és a ko­moly zene iránt alig érdek­lődik. Mivel férjével közös szakmájuk van, otthon gyak­ran terítékre Kerülnek az üzemi kérdések, a beszélge­tések rendszerint a cellulóz körül forognak. A férj egyéb­ként a Bratszki Faipari Komplexum főmérnöke. A műhely, amelyet Szido­rova vezet, kísérleti-kutatá­si kérdésekkel foglalkozik. Itt ellenőrzik a gyakorlatban a tudósok elméleti és labo­ratóriumi megállapításainak alkalmazhatóságát. Gyakor­latilag a Szovjetunió és egy sor szocialista ország új cel­lulózgyártási technológiáját itt próbálják ki. A közeli múltban bolgár szakemberek konzultáltak Bratszkban. A vietnami kollégák kérésére Szidorova a Délkelet-Ázsiá- ban honos fafajták vizsgála­tát végezte el. A brasztki kísérleti-kuta­tási műhelyben például gya- ootfeldolgozási hulladékból is állítottak elő cellulózt. A lombhullató fajták, pl. a nvárfa és a rezgőnyárfa esetében, amelyek valamikor teljesen alkalmatlanok vol­tak fakémiai feldolgozásra, nagyipari technológiát dol­goztak ki, amelynek alapján most Leningrad közelében nagy cellulózgyár épül. Szi­dorova legutóbbi sikeres kí­sérletei nyomán elektrotech­nikai célokra szükséges pa­pírok előállítására alkalmas cellulózt nyertek. Napjainkban, amikor 'már kész az uszty-ilimszki cel­lulóz receptje, Ilja Szidoro­va új irányban végez kuta­tásokat: most a tűlevelű fák vizsgálatát folytatja, hogy azokból értékes táp-, kozme­tikai és gyógyszervegyészeti anyagokat vonjon ki. Georgij Bogdanovszkij Penza, Uljanovszk és Tyernopol Három megye versenyben Érdekes cikket közölt a Penzenszkaja Pravda egyik szeptemberi száma, amely­ben az elmúlt év 8 hónap­jának eredményeit vetették össze az idei átlagokkal. Eszerint az iparban a ter­melés növekedése Penza megyében 105, Uljanovszk- ban 103 és Tyemopolban 102 százalék volt. A munka ter­melékenységét egyedül a penzai dolgozóknak sikerült fokozni (100,1 százalék) úgy, hogy nem kellett többlet- munkaerőt igénybe venni. A tyernopoliak 99,8, az udja- novszkiak 98 százalékot ér­tek el. Ami a beruházásokat ille­ti, az elmúlt év hasonló idő­szakához képest Penzában 88, Tyemopolban 88 és Ul- janovszkban 84 százalékra teljesítették a tervet. Mind­három megyében az ipari lé­tesítmények építése és sze­relése jó ütemben halad, de a lakások átadási határideje késik. Ez utóbbi ágazatban a tyernopoli építők 51, azul- janovszkiak 46 és a penzai- ak 33 százalékos teljesít­ményt nyújtottak, noha va- lameiinyi területen igyekez­tek megfelelően kihasználni az eszközöket. „Nálunk las­san honosodnak meg azok az elvek, amelyeket az orloviak alkalmaznak az építkezések folyamatossága érdekében, és részint kedvezőtlen tartalé­kokkal kell számolnunk a jö­vőben” — olvashatjuk a cikkben, majd a szerző fel­hívja a figyelmet arra, hogy komoly következtetéseket kell levonni az év hátralevő részében. A mezőgazdaság területén (az elmúlt év hasonló idő­szakához viszonyítva) hús­termelésben: Uljanovszk me­gye 117, Tyernopol 106 és Penza 103 százalékra; tejter­melésben : Uljanovszk 104, Penza 100,3 és Tyernopol 90,4 százalékra; valamint tojás­termelésben: Tyernopol 108, Uljanovszk 104 és Penza 97 százalékra teljesítette a ter­vet. Augusztusban a penzaiak 1 százalékos növekedést értek el hús- és a tejtermelésben, de ugyanakkor 1 százalékkal csökkent a tojáshozam. A versenyben tehát itt Penza megye alul maradt. Amikor az uljanovszki állattenyész­tők 14, a tyernopoliak 9 szá­zalékkal emelték az előállí­tott húsmennyiséget, akkor a penzaiaknál csupán 1 száza­lékos növekedés mutatko­zott, és tojástermelésben pe­dig megtartották a múlt évi szintet. Mindössze a feldol­gozásra kerülő gyapjú meny- nyiségében előzte meg Pen­za a másik két megyét. Az állattenyésztési ágazat­ban tehát bőven akad ten­nivaló az év végéig, hogy a Penza megyeiek behozzák mostani lemaradásukat. Je­lentős mértékben kell növel­ni a szarvasmarha- és a ba­romfiállomány termelékeny­ségét, s fokozni továbbá a gazdaságok termékeinek áru­jellegét, valamint a mező- gazdasági termékek minősé­gét is. II kubai építészet húsz éve A kubai forradalom győ­zelme óta gyorsan fejlődött a szocialista szigetország épí­tészete is. Erről tanúskodott a többi között az a kiállítás, amelyet nemrég Budapesten rendeztek. Az építészeknek rengeteg feladatot kellett megoldani­uk 1959 óta, hiszen Kubát még egy emberöltővel ez­előtt is évszázados elmara­dottság jellemezte. Ennek egyik oka a hosszú spanyol gyarmati uralom volt. Ez műemlékeket hagyott ugyan maga után — híres például a Szent Ferenc-templom és a kikötői erőd Havannában —, viszont az indián ősla­kosság kiirtásával együtt a sziget eredeti építőművésze­tének emlékeit is elpusztí­totta. A huszadik század ele­jétől Kuba az Egyesült Ál­lamoktól függő félgyarmat volt, az USA-ból azonban a szigeten nyert profitnak csak töredéke csordogált vissza. Ezt is igen egyoldalúan hasz­nálták fel: nem törekedtek a fejlett ipari vagy mező- gazdasági létesítmények sza­porítására, hiszen az ameri­kaiaknak érdekében állt a szinte kizárólag cukorgyár­tásra és dohánytermesztésre korlátozódó monokultúrás gazdasági szerkezet fenntar­tása. Így jobbára csak tu­risztikai célú beruházásokat hajtottak végre — tucat­számra emelték a Karib- tenger partján a luxusszállo­dákat és kaszinókat, miköz­ben a lakosság fele élt nyo­morban, elfogadhatatlan kö­rülmények között. A forradalom győzelme után célul tűzték ki a mun­kanélküliség megszüntetését, az egészségügyi és kulturális hálózat megteremtését, az analfabétizmus felszámolását. A tények önmagukért be­szélnek. Erőteljes lakásépíté­si program kezdődött: napja­inkig 100 ezer új lakás ké­szült el, s a tervek szerint a következő évtizedben már évente (!) akarnak ennyi ott­hont teremteni. Városterve­zési reformot hirdettek. Más­fél száz kórház és klinika nyílt, s megjelentek az addig hírből sem ismert óvodák is. Falun régen szinte alig vol­tak iskolák — az oktatási erőfeszítések itt is gyökeres változást hoztak. Az újonnan felépített több ezer iskola komoly szerepet játszott ab­ban, hogy Kubában a hat­vanas évek elejére gyakorla­tilag' teljesen felszámolták az írástudatlanságot. Alapvető fontosságú volt a gazdasági átalakulás segítése, ugyan­úgy, mint a korszerű építé­si technológiák bevezetése és elsajátítása a mezőgazdaság­ban és a gyors léptekkel fej­lődő iparban. A húsz esz­tendős, szocialista Kubanern véletlenül büszke építészei­re, akik kiállításukkal Buda­pesten is nagy sikert arat­tak. (szegő) Családügyi Tanács Lengyelországban Lassan egy esztendeje mű­ködik már a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsa felügyelete alatt a Család­ügyi Tanács. Tevékenységé­nek célja a családi élet prob­lémáinak tanulmányozása, de érdeklődési és hatáskörébe tartoznak a szociális és köz­életi teendők, a lakásügyek­kel, a piaci áruellátással és az oktatási-nevelési terület­tel kapcsolatos kérdések is. A tanács feladatköre te­hát meglehetősen kiterjedt: kezdeményezheti új határo­zatok meghozatalát, vélemé­nyezi a különböző intézke­déseket, valamint javaslato­kat tehet és módosításokat kérhet a hatóságoktól. Mun­káját természetesen a len­gyel család helyzetének rend­szeres felmérése, kutatása alapján végzi. A tanács szo­ros kapcsolat kialakítására törekszik az ENSZ-nek és tagállamainak a családdal és nőkérdéssel foglalkozó szer­veivel és szervezeteivel. Az ENSZ XXX. ülésszakán el­fogadott nemzetközi terv alapján például rendszeresen elemzi majd a nők helyze­tét Lengyelországban. Len­gyelország saját tapasztala­tainak közzétételével igyek­szik más népek segítségére lenni. Számos reformintézke­dés tapasztalatait adhatják már át. Ezek révén sikerült például elérni a csecsemő- halandóság jelentékeny csök­kenését. Egy másik érdekes intézkedés értelmében az ál­lam magára vállalta a tar­tásdíjfizetési kötelezettséget az ez alól kibújni igyekvők­től, s később maga hajtja be tőlük a tartozást. Az is figye­lemre méltó, hogy az anyák évente 60 nap fizetett sza­badságot kapnak gyermekük betegsége esetén. Lengyelország szociálpoli­tikájának gyors fejlesztését már az ország különleges de­mográfiai helyzete is szüksé­gessé teszi: az elmúlt évek­ben új csúcsokat ért el a szü­letések terén. Bejelentették a kisgyermekes anyák fizetett gondozási segélyének beveze­tését, s szüléskor egyszeri magas összegű segélyt is fi­zetnek nekik. Valamennyi ilyen intézkedés kidolgozásá­ban, végrehajtásának ellen­őrzésében jelentékeny szere­pet játszik a Családügyi Ta­nács. Bozena Papiernik (Interpress—KS) NDK Potsdam Az első okirat 993-ban em­líti Potsdamot. A XIV. szá­zadban már város. Ma is a turisták egyik kedvelt helye, évente 4 millióan keresik fel a világ minden tájáról. Kö­zülük minden második láto­gató felkeresi a Sanssouc-i kastély termeit, gyönyörű parkját. Potsdam ma az NDK ti­zedik legnagyobb városa, iparváros, tudományos és kulturális központ. A porosz királyok kastélytermei, szob­rokkal ékes kertjei pedig mindenki előtt nyitva áll­nak, ugyanúgy, mint a szom­szédos Cecilienhof, a neveze­tes potsdami egyezmény megkötésének színhelye. A városban 3000 műemlék található. Fenntartásukra évente milliókat költ az ál­lam. A történelmi városmag, a Klement Gottwald utca teljes egészében műemlék- védelem alatt áll. A 250 éves kétemeletes polgárházak a barokk stílus szépségét hir­detik újjávarázsolt külsejük­kel. Látványosságszámba megy esténként a sétáló kör­út a régi potsdami utcalám­pák fényében, amelyeket Schinkel tervei szerint res­tauráltak. A látnivalókon kívül azon­ban mást is kínál a mai Potsdam. 17 tudományos in­tézmény, 6 főiskola, illetve szakiskola működik a mű­emlék-városban. Potsdam üzemei évente 5,4 milliárd márka értéket termelnek. (BUDAPRESS — APN — PANORAMA) Korszerű vízgazdálkodási létesítmény Egy elegáns idegenforgalmi komplexum Évről évre nő a fiatal, jól képzett szakemberek száma (Fotó — KS

Next

/
Oldalképek
Tartalom