Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
1979. szeptember 30., vasárnap fi» Úttörőkből KISZ-esek Ismét megkezdődött az iskola. Nagy szó ez mindenképpen, de a legnagyobb azoknak, akik most először lépték át az általános iskola küszöbét, vagy otthagyva a régi megszokott környezetet, a volt évfolyamtársakat, új iskolában tanulnak tovább. Nos, ez utóbbiak közül kerestünk fel három fiatalt. Szívesen emlékeznek vissza rájuk régi iskoláikban: jól tanultak, s az úttörőmunkából is kivették a részüket. Először a mezőberényi Gottschik Icát kerestük fel, hogy megtudjuk, sikerült-e beilleszkedni az új közösségbe. Ica Szőke kis srác dugja ki fejét az ablakon, kérdi kit keresek, — A nővéremet? Pillanat, hívom. Abba-lemez forog odabenn, nem hallom mit beszélnek. Néhány perc múlva aztán megismerem Icát. Aprócska, mosolygós kislány. Még rászól Vilire, az becsére, hogy halkítsa le a lemezjátszót, aztán hellyel kínál... Ica — Az általános iskolák nyolcadikosai gyakran rendeztek közös klubdélutánt más iskolák végzőseivel. Így nem volt nehéz összeszoknunk, itt a gimnáziumban. A pedagógusokat is már korábban megismertük. Az egyik tanár néni mondta, hogy aki KISZ-es akar lenni, iratkozzon fel. Én is jelentkeztem. Üttörőkoromban is szívesen vettem részt a mozgalmi munkában. Csapatzászlós voltam, az őrsben krónikás, vagy nótafa. Emellett a harmadikosok őrsvezetője. Most is lehetett volna jelentkezni ifivezetőnek, de én nem vállalhattam, mert így is alig van időm tanulni délutánonként. Biológia szakkörbe, sportkörbe és zeneiskolába járok, zongorát tanulni. És az ODK-ról még nem is beszéltem. Szóval az ifivezetőséget már nem győzném. Igaz, visszahúz a szívem a régi suliba, na de nem mehet a tanulás rovására ez a sok minden ... Szeretnék óvónő lenni, ezért rá kell hajtanom... Amikor megkérdem, miért akar KISZ-tag lenni, s hogy van-e elképzelése a KISZ- ről, kissé elpirul, hallgat. Teljesen tanácstalan, aztán mégis eszébe jut valami. — Ügy gondolom, jó lesz a KISZ-ben. Az osztályközösség jó, mindenki jelentkezett. Majd csak elbeszélgetünk, elvitatkozunk ott is. Most a Kilián-körbe járunk. Már volt egy ilyen foglalkozás. Egy lány jött be hozzánk egy felsőbb osztályból erről beszélgetni. Valami olyasmit mondott, hogy meg kell ismerni Kilián György életét, meg hogy legyenek vállalásaink. Majd igyekszünk ... Gyuri „Balikó György”, olvasom a megadott békési cím névtábláján. Ez az, csöngetek. A kisablak hamar kinyílik, Gyuri meglepődve kér elnézést, máris jön, csak felkap egy nadrágot. Hangulatos szoba, a berendezés éppen csak annyi, amennyi kell. A falon sztárfotók, ágy, íróasztal. Tankönyvek szerteszét — éppen tanult... Gyuri — Kiváló úttörő voltam. Különösen sportrendezvényeket szerettem szervezni, magam is kosarazok. Ez a legfőbb szórakozásom. Itt a gimnáziumban a harmadikosok mondták, jelentkezzünk az ifikörbe. Beszéltem már Takács Jánossal, a volt edzőmmel, hogy szeretném patronálni a tanítványait. Szívesen vette az ötletet. Így jobban foglalkozhat egy-egy gyerekkel. Meg vannak olyan gyakorlatok, amelyeket vezető tanár nélkül is elvégezhetnénk. Így legalább a régi iskolától sem szakadok el. A múlt héten volt az első ifikör-találkozó. Megválasztottuk a tisztségviselőket. örömmel csinálom, időm is van rá, mert a kiváló úttörők a Kilián-próba letétele nélkül is KISZ-ta- gok lehetnek. — Szeretnél KISZ-tag lenni? — kérdem, mire csaknem megbotránkozik: — Hát persze! Ügy érzem, nincs annál szebb, bármilyen fellengzősen hangzik, mint másokért, a közösségért tenni, s ebbe bevonni másokat is. Az ember előbb csak egy szűkebb utcaközösséget ismer. Aztán jön az osztály, a sportkör és-a KISZ, amely másokkal, újakkal is összeköt. Marika Marika Az ő helyzete a legnehezebb, hiszen Csajági Marika nap mint nap Gerláról jár át Békéscsabára, a Rózsa Ferenc gimnáziumba. A beilleszkedés is talán számára jelentette a legnagyobb gondot. Az első napra még most is szorongva emlékezik. — Mindenki, és minden idegen volt. A város, ez a a hatalmas iskola, a gyerekek ... Az első padba leültem, és csak vártam, hogy szóljon hozzám valaki. Aztán észrevettem, hogy egy kislány ül hátul, ő is egyedül. összeszedtem a bátorságomat, és odamentem hozzá. Azóta is padtársak, sőt barátnők vagyunk ezzel a dombiratosi kislánnyal. A többieket is megismertem, és megszoktam az állandó buszozást is. Marika annak idején kétszer nyerte el a Kiváló Úttörő címet. Űttörőtanács-titkár és őrsvezető volt. Most kevesebb ideje van, de azért a KISZ-tagságról nem mondana le. — Kilián-próbát nem kell tennem, de a Kilián-köri foglalkozásokra azért eljárunk, s ez így van rendjén. Ismernünk kell a mozgalom történetét, szervezeti szabályzatát, s persze a helyi hagyományokat, hogy majd értékes tagok lehessünk. Egy osztályfőnöki órán bejött hozzánk egy kislány, egy KISZ-vezető, ő mondta el mindezt. Meg hogy melyik alapszervezetbe jelentkezzünk. Én a 6-osba szeretnék bekerülni. Az osztályban már tisztségeket is választottunk, meg programokat szerveztünk egész évre. Én nem jelentkeztem semmire, mert például a 10-es iskola egyik osztályának patronálásában hogyan is segíthetnék? Azt sem tudom még, hol az iskola! Vagy szervezzek mozilátogatást? És hol van itt mozi... Na, de majd idővel megismerem Csabát, akkor majd jobban részt tudok venni a közös munkában. Addig is jelentkeztem két szakkörbe, az angol érdekel és a magyar nyelvi szakkör. Tanulság? Hogy is mondta Gyuri? „Nincs szebb annál, mint másokért, a közösségért tenni!” S még szebb akkor, ha úgy mint ő, ezt saját kedvtelésünkkel tudjuk kapcsolni, vagy mint Marika, a célokat, a feladatokat ismerve. Mert ha ő is megszokja itt, bizonyára hamar talpra áll. De azt hiszem, vannak még pótolnivalók is, ezt bizonyítja Ica esete, aki bizony még maga sem tudja mit, s miért akar. Többet kellene segítenünk nekik! Nagy Ágnes Fotó: Kovács Erzsébet Szarvas A ház, mely az úttörőké Fennállása óta, immár 25 éve, fontos szerepet játszik Szarvas társadalmi, politikai életében a Krecsmarik Endre Üttörőház, melynek jó munkája, szerteágazó tevékenysége a megyehatárokon túl is ismert. Nos, nem kis feladatot jelentett az intézmény számára, amikor — 3 évvel ezelőtt — elkészült az új épület, s a szép, modern háztól még többet, még jobb kezdeményezéseket várt a közvélemény. Vajon, a várakozásnak megfelelően látta el feladatát az elmúlt három évben ez az intézmény? Ha áttekintjük, milyen sokrétű a tevékenysége, mennyi rendezvénynek, szakkörnek ad helyi, hogy falai között a kisdobosoktól, úttörőktől a felnőttekig ezrek fordulnak meg, akkor egyértelmű a válasz: igen. A legutóbbi évben a legsikeresebb a szabadidős tevékenységek szervezése volt. Egész évben nagy népszerűségnek örvendett a „Gyere velünk, játsszál velünk!” sorozat, amelyen a kék és piros nyakkendős pajtások mellett ifivezetők, szülők, sőt szocialista brigádtagok is részt vették. Nem ritkán százan, kétszázan voltak együtt egy-egy alkalommal. S most következzék néhány, a legsikeresebb rendezvények közül: parlamentek, kiállítások, November 7. Labdarúgó Kupa, megyei pályaválasztási vetélkedő, vasárnaponként gyalogtúrák, kerékpártúrák, világtakarékossági vetélkedő, asztalitenisz- és sakkverseny, fenyőünnep, farsangi karneválok, versmondó-bemutató, úttörőházi sportnapok, nyílt szakköri hét, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Minden hónap programja egy-egy jelmondatot visel, mint például „Csapatzászlónkat ünnepeljük”, „A bizalomra tettekkel válaszolunk”, „Krecsmarik Endrére emlékezünk”, „Sportolj velünk!”. Jól működik ,a ház gyermektanácsa, az ő kérésükre vezették be a szombati táncos teadélutánokat, uszodai foglalkozásokat, irodalmi délutánokat, autóbusz-kirándulásokat, akadályversenyeket. S kínált a ház programot a nyári szünidőre is. A foglalkozások központja az-úttörőház és az úttörőtábor volt, innen indultak kirándulásokra, túrákra, itt rendeztek játékdélutánokat, akadályversenyeket, üzemlátogatásokat tették, tábortüzet gyújtottak. Nem szorul háttérbe az intézményben a szakköri tevékenység sem. Törekednek az új szakpróbarendszer követelményeinek teljesítésére módot adó, komplex tematikájú, gyakorlati alkalmazásra ösztönző szakkörök szervezésére. Olyan szakköröket igyekeznek szervezni, melyek létrehozására, működtetésére az úttörőcsapatok, vagy más intézmények — feltételek hiányában — nem képesek. Certa amittimus, dum in- certa petimus. Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat. (Plautus, Pseud. 685.) Cibi condementum fames. Az étel fűszere az éhség. (Cicero, De fin. 2.28.90) Citius nos corrumpunt vi- tiorum exempla domestica. Hamarabb megrontanak a bűnök házi példái. (Iuvenalis 14, 31—32) Citius venit periculum, cum contemnitur. Gyorsabban jő a veszedelem, ha lebecsüljük. (Publilius Syrus 92) Cito arescit lacrima, prae- sertim in alienis malis. Hamar felszárad a könny, főként ha idegenek szenvednek. (Cicero, De part, orat. 17,57) Cito pede labitur aetas. Gyors lábon rohan az idő. (Ovidius, Ars. amat. 3,65) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című gyűjteményéből idéztük a fenti, római szállóigéket és aforizmákat.) Salakmotoredzésen Gyulán „Lesz utánpótlás” Feltúráznak a motorok, vége a csendnek. Páran még bütykölik a vasparipákat, a szerencsésebbek a pályára készülnek. Helyszín: a gyulai futball - pálya. Vékony kisfiú beöltözve fekete bőrruhába — úgy néz ki, mint egy gyerekfilm főszereplője. Inkább a Vidám Parkban lenne a helye, ott a képbe is jobbéin beillene. De salakmotorpá- lyán? — Hány éves vagy? — 16 leszek. — És a további adataid? — Avramucz György a nevem, és a gyulai Munkácsy Mihály Szakmunkásképzőben tanulom az autószerelést. — Mióta motorozol? — 14 éves korom óta. — Hogy kerültél a Békési Volán SC-be? — Szerettem kijárni a pályára, és figyeltem az edzéseket. Szurkoltam a fiúknak, és nem volt nehéz beleképzelni magam egyik-másiknak a helyébe. Vettem a bátorságot és megkérdeztem, hogy járhatok-e én is motorozni? Megengedték. Hát így kezdődött. — Anyu mit szól otthon? — Hát... örül is, meg nem is. örül annak, hogy szenvedéllyel űzöm ezt a sportot, de érthetően félt is. — Versenyeztél már? — Szeptember 8-án Szegeden a miskolciak ellenállhattam rajthoz. Ügy érzem, hogy az „öregfiúk” mellett nem hoztam szégyent az edzőmre. Három pontot szereztem az egyesületemnek. Látom, hogy Gyuri már fészkelődik, egyik lábáról a másikra áll, jobb szeretne a pályán. Nézem az edzését és felötlik bennem, hogy Gyurinak tehetsége mellett a súlya is kedvez. Hiszen pehelykönnyű lehet, ez a motorozásnál nem hátrány. Gyepes Barnabás másodszor vette át a Békési Volán SC salakmotorosainak edzését ez év áprilisában. — öt versenyképes fiúval kezdtem, most 5 hónap elteltével már nyolcán vannak. Emellett viszont még húszán tanulnak. Egy-két hét múlva 9 fiút válogatón indítunk, és ott dől el, ki a legjobb négy. Aki 110 másodperc alatt 4 kört fut a pályán, már versenyen is indítom. Vannak fiataljaink, lesz utánpótlás. Avramucz Gyuri mellett nem régen vizsgázott Szász Jancsi is, aki Debrecenben indult először. Egy pontot szerzett. Hiszem, hogy eredményesek lesznek ezek a gyerekek. Csak lennének jobbak a lehetőségeink. A pályára gondolok, és ezzel ösz- szefüggésberí arra, hogy miután nem az egyesületé, hanem a városé, erősen korlátozottak az edzési lehetőségeink. A heti 4 órás edzés bizony nagyon kevés. Ennek a duplájára lenne szükségünk ahhoz, hogy az egyesületnek, a városnak nagyobb dicsőséget szerezzünk. Nem értem, hogy miért olyan nehéz e kérdésben megegyezésre jutni, hiszen tőlünk a város többi sportolói is edz- hetnének, szerintem ez csak megegyezés dolga. Gyepes Barnabás int egy szőke kisfiúnak, hogy indulhat a pályára. Rákérdezek, mire büszkén feleli: a fiam. Ö is utánpótlás. 13 éves. Kép, szöveg: Béla Vali Szállóigék, aforizmák
