Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-28 / 227. szám

1979. szeptember 28„ péntek UUiWfcTiTcj Morzsák Az ABC-ben mindig ta- j nul az ember. A hűtő- j pült, a zöldségespult, a kenyerespult, a pénztár \ előtt, ücsörög — miköz- I ben a tej rácsorog — és megtudja például, hogy j mi a sonka. Figyeljünk csak! A bácsi, kalapban, ing­ujjban, apró gombos mel- , lényben, akkurátusán szemléli a hentesárut, a felvágottakat, aztán beje­lenti: — Sonkát kérek, lel­kem! A „lelkem” megragad­ja a hasáb alakú készít­ményt, és szelni kezdi. — Nem olyat, rendes j sonkát! — tolja följebb a kalapját az öreg. A zsí­ros fejfedő alatt most hű- j vös éléskamrák nyálcsor- ' dító látványának emléke villan. — Mi az, hogy rende­set? Hát ez a sonka! Láthatja, itt nincs más­milyen! A bácsi tanácstalanul néz a kiszolgálónőre. Egy világ választja el őket. Mint az „igazi” sonkát a „húskészítménytől”. Maradjunk még az ABC- ben, hiszen ott annyi minden történik. Most nyelvtanóra következik. A „Lehet öt dekával több?” és ennek változa­tai — mint például: „Több lett, nem baj?” vagy: „Kicsit több, leve­gyem?” — már ismerő­sen hangzik. Mi, vásár­lók engedelmesen bó­lintunk, pedig szívünk szerint egészen mást ten­nénk. Szóval, a választ sem váró kérdést már megszoktuk. Talán éppen a változatosság kedvéért egyenesítette felkiáltójel­lé a kérdőjelet az egyik fiatal kereskedőnő, a kö­vetkezőképpen: — Tessék, hét dekával több! Párbeszéd a szabadsá­golások idején: — Nézd, öreg, kiveszem mind a három hetemet. Hallom, addig téged tet­tek a járgányra. Tudom, rendes srác vagy, szót értünk. Pedzed, miről van szó, ugye? — Naná! Hogy vigyáz­zak rá, ne tegyem tönk­re, meg minden! — Egy frászt! Ide fi­gyelj, öregem! Meg ne próbálj többet produkál­ni, mint én szoktam, mert jaj neked! Hogy az­tán engem is hajtsanak, mert te nem férsz a bő­rödbe, mutogatod, mire vagy képes?! * A forgalmas utcasarkon kis srác pörög, fél kézzel a KRESZ-táblarúdba ka­paszkodva. — öcsi, kirepülsz az útra, összetöröd magad! Hol vannak a szüleid? — Itt, a sarki boltban. Azt mondták, itt várjam meg őket! — De gyere beljebb, itt autók is járnak! — Nem félek, még át is tudok szaladni előttük! és már lódul is, hogy megmutassa. A férfi elkapja egy Trabant elől, és most már dühösen korholja az idegen gyereket: — Látod, majdnem el­ütött! Mire a gyerek: — De nem üt el, mert akkor lecsukják, meg­mondta anyukám! (tóth) Több mint másfél millió hírlapot expediáinak éjszakánként Budapesten, a Központi Hírlap Iroda üzemében. Az éjszakai műszak munkájának eredményeként kerülnek az újságok a fővárosi és a vidéki vásárlókhoz, előfizetőkhöz hajnalban (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) II könnyűiparról és a termelési körzetekről tárgyalt a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) az előterjesztést és határoaa- tot hozott a megye könnyű­iparának fejlesztésére. Majd a mezőgazdasági termelési körzetekről és a termelési együttműködésről tárgyaltak. Megyénk élelmiszer-terme­lésében az első társulások a őff-as évek elején alakultak meg. Jelenleg 18 közös válla­lat, egy agráripari egyesü­lés, 14 növénytermesztési rendszer, 12 állattenyészté­si rendszer működik, s ezen­kívül 29 egyszerűbb együtt­működési kapcsolat is kiala­kult. Szinte valamennyi tár­sulást a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek alapítot­ták. Létrejöttük ösztönzője a gazdasági körülmények fej­lesztése, a szükségletek jobb kielégítése volt. Az ipari üzemek, a kereskedelmi vál­lalatok ezekbe a társulások­ba nem kapcsolódtak be a kívánt mértékben. A jövő­ben indokolt bővíteni a tár­sulások körét. A 18 közös vál­lalatnak 85 alapító tagja van, közülük 79 termelőszövetke­zet. Egy-egy termelőszövet­kezet 2—3 közös vállalatban is érdekelt. Az együttműkö­désben rejlő gazdasági elő­nyök felismerését tükrözi, hogy 13 közös vállalat foly­tat mezőgazdasági tevékeny­séget. Gazdálkodásuk ered­ményességét tükrözi az a tény, hogy a múlt évben ter­melési értékük 7 százalékkal haladta meg az előző évit. A legnagyobb árbevételt a ba­romfiágazatban érték el. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a közös vállalatok jól szolgálják az üzemi felada­tok megvalósítását, s egy­ben utat mutatnak az együtt­működés továbbfejlesztésére. A vállalatoknak azonban a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a termékek he­lyi feldolgozására, de a for­galmazásra is. A termelési rendszerek magas szinten szervezett új termelési eljárásokat hono­sítottak meg. Ennek hatásá­ra a termelés ugrásszerűen megnövekedett. A nagy tel­jesítményű gépsorok alkal­mazása lehetővé tette a táb- lásítást és a szakosítást. Je­lentősen javult a munka ter­melékenysége és a technoló­giai fegyelem. Ezekben a rendszerekben gyorsabban terjedtek el a tudományos kutatások eredményei. A húsprogram megvalósítása érdekében 1969-ben indult meg, és viszonylag gyors ütemben valósult meg az ál­lattenyésztés szakosodása. Tehenészeti és sertéstelepek épültek. Jelenleg a megyé­ben 27 szarvasmarha- és 29 sertéstelep üzemel. A rend­szerek többségében azonban a költségek alakulására ke­vés figyelmet fordítottak. A jövőben ezt is szem előtt kell tartani. A termelést a tájegységi körzetek adottsá­gaihoz, illetve e meglevő élelmiszeripari kapacitáshoz jobban kell igazítani. A megye tanácstagjai hoz­zászólásokkal fogadták el az előterjesztést, ezt követően megtárgyalták a közművelő­dési bizottság munkájáról szóló beszámolót. Megvitat­ták és elfogadták a közterü­leteken történő szeszesital­fogyasztás korlátozásáról szó­ló rendelettervezetet. A ta­nácsülés végezetül bejelen­téseket tárgyalt meg és in­terpellációkat hallgatott meg. S. J. népfront és nemzetiség Interjú a szarvasi szlovák tannyelvű általános iskola igazgatójával A gyermek­es ifjúságvédelmi munkáról, az egészségügyi egységek képzésérűl tanácskozott a Vöröskereszt megyei vezetősége Folytán János, az intéz­mény vezetője több éve tag­ja a Hazafias Népfront váro­si bizottságának. Legutóbb a testület őt kérte fel arra, hogy a szeptember 13-i el­nökségi ülésre állítsa össze azt az anyagot, amely a Szarvason élő szlovák nem­zetiségiek helyzetét taglalja. * * * — Mi indokolta a téma napirendre tűzését? — A nemzetiségi lakosság­gal váló állandó törődés te­szi időszerűvé azt, hogy fo­kozott figyelemmel kísérjük az MSZMP Politikai Bizott­sága 1978. január 10-i hatá­rozatának, a HNF kongresz- szus állásfoglalásának és a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetségének VI. kongresszusán kidolgo­zott útmutatásoknak gyakor­lati megvalósulását. — Milyen fő szempont sze­rint készült a HNF elnöksé­ge elé került beszámoló? — Mivel ilyen átfogó jel­legű előterjesztésre eddig még nem került sor, arra tö­rekedtem, hogy átfogó ké­pet adjak a nemzetiségi poli­tika gyakorlati érvényesülé­séről, figyelembe véve a nép­frontbizottság által megjelölt szempontokat is. Nem elha­nyagolandó követelménynek számít, hogy a nemzetiségi­ek élet- és munkakörülmé­nyeivel, hangulatával stb. összefüggő kérdéseket a nem nemzetiségiekhez tartozók­nak is ismerniük kell. — Mik az általános ta­pasztalatok Szarvason? — Meglátásom szerint a szarvasi dolgozókat kifejezett nemzetiségi problémák nem foglalkoztatják. Azt nem ál­lítom, hogy hébe-hóba nem találkozunk olyan előítéle­tekkel, amelyek főként a tör­ténelmi múltban gyökerez­nek. Sajnos napjainkban is akadnak olyanok, akik reá­lis nemzetiségi politikánk egyes elemeit torzítva fog­ják fel, s ezért helytelenül értelmezik őket. Ehhez hadd tegyem még hozzá, június­ban helyezték el Szarvason a két nyelvű táblákat. — Milyen lehetőségek nyíl­nak arra, hogy az itt élő szlovák nemzetiségiek be­tölthessék a híd szerepét anyaországuk és hazánk kö­zött? — A nyár folyamán Szarvas és a szlovákiai Poprád város vezetői felvették egymással a kapcsolatokat, s most a két­oldalú együttműködés rész­letes kidolgozásán munkál­kodnak. Vagy például, itt van előttem az a köszönőle­vél, amelyet a közép-szlová­kiai erdőgazdaság képviselői írtak. A közelmúltban a bé- késszentandrási szőnyegszövő vendégeiként felkeresték vá­rosunkat is és elismerően nyilatkoztak a látottakról. — Amint a népfrontülés­re készült beszámolóban ol­vashatjuk: a nemzetiségi köz­oktatást a nemzetiségi poli­tika érvényesülésében egyik fő területnek tekintjük. Mi a helyzet Önöknél? — Tudomásom szerint az országban egyedül itt jött létre nemzetiségi óvodai cso­port. A kedvező tapasztala­tok birtokában a szakembe­rekben az a vélemény ala­kult ki, hogy ezt a módszert és szervezési formát célsze­rű általánosítani az ország többi nemzetiségi iskoláiban is. Azok az 5 éves gyerekek, akik egy év múlva lesznek tankötelesek, zömmel a szlo­vák iskolába iratkoznak be. Nálunk jelenleg 26—28 gyer­mek jár ilyen jellegű iskolai előkészítőre. — Mennyi tanulójuk van most? — A tanulói létszám emel­kedő tendenciát mutat. Csak egy példa: míg 1975-ben 151 diákunk volt, jelenleg az is­kolai előkészítő óvodai cso­porttal együtt 220 gyermek­kel foglalkozunk. — Hányán tanulnak to­vább? — Iskolánkból évente 2—4 nyolcadik osztályt végzett ta­nuló folytatja tanulmányait a szlovák gimnáziumban, fő­ként azok, akik jól beszélik a nyelvet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még töb­ben jelentkeznének tovább­tanulni, ha a budapesti, vagy a békéscsabai szlovák gim­náziumok közül valamelyik­nek úgynevezett szakprofilja is lenne. — Milyenek az intézmény tárgyi feltételei? — Az iskolaépület nincs befejezve, s erre — amint ezt az előterjesztésben is megfogalmaztam — csak a következő tervidőszak idején kerülhet sor. A Békés me­gyei Tervező Vállalat már elkészítette társadalmi mun­kában a terveket, de megva­lósításukhoz mintegy 10 mil­lió forintra lenne szükség. A meglevő épületben csak tan­termek vannak, és hiányoz­nak az úgynevezett járulékos helyiségek: a szertárak, a vi­zesblokk, az úttörőszoba, va­lamint az olvasóterem. Csak azt mondhatom, hogy na­gyon szűkös körülmények kö­zött tanítunk. — Milyen kapcsolatot tart fenn az iskola a város gaz­dasági egységeivel és intéz­ményeivel? — Nagyon kiterjedt kap­csolataink vannak a helyi politikai, társadalmi és gaz­dasági szervekkel. Nagysze­rű társadalmi összefogás mu­tatkozott meg az iskola sportudvarának építésekor 1977-ben. Csaknem vala­mennyi városi üzem támo­gatta a kezdeményezést, ami közel 180 ezer forint megtakarítást jelentett ne­künk. összeszámolni is ne­héz lenne, mekkora segítsé­get nyújtanak a szlovák isko­lának a Plastolus Szövetke­zet dolgozói és más munka­helyi kollektívák. Ugyanak­kor 8. osztályos tanulóink műsort adtak a művelődési ház pávakörének klubjában, sőt citerazenekarunk és né­pi táncosaink is közreműköd­nek az együttes műsoraiban. Iskolánk az SZMK választ­mányi tagjainak, az intéz­mény és a kollégium dolgo­zóinak, valamint a patroná­ló szocialista brigádok tag­jainak most júniusban 3 na­pos szlovákiai kirándulást szervezett. Nevelőink, tanu­lóink szlovák nyelvismeretük tökéletesítése, gyakorlása cél­jából szintén részt vesznek továbbképző tanfolyamokon, illetve csereüdülésen. Gyak­ran felkeresnek bennünket a budapesti szlovák szövetség, a Csehszlovák Kulturális Központ, a különféle párt-, állami és társadalmi szervek, s nem utolsósorban az ok­tatási intézmények képvise­lői. * * * A népfront részére készült előterjesztés konkrét tenni­valókat tartalmaz. A nemze­tiségiek megfelelő arányban vesznek részt a különböző városi testületek munkájá­ban, ami egyben jó biztosí­ték arra, „hogy a magyar és a szlovák lakosság között a kölcsönös bizalom és együtt­működés továbbfejlődjön” — amint ez a HNF-ülés anya­gában is olvasható. Bukovinszky István Az ENSZ a gyermekek nemzetközi évének nyilvání­totta 1979-et, és a Vöröske­reszt is ebben a szellemben fogalmazta meg jelszavát: „Egészséges gyermek, biztos jövő”. Az eddigi tevékenység­ről és a feladatokról volt szó tegnap a Vöröskereszt megyei vezetőségének ülé­sén, Békéscsabán. A napi­rend előadója Vizsnyiczai László, a megyei Vöröske­reszt munkatársa beszámoló­jában elemezte, hogy a me­gyében élő állami gondozot­tak, rendszeres nevelési se­gélyben részesülők milyen megkülönböztetett figyelem­ben részesülnek a Vöröske­reszt tevékenységében. Leg­fontosabb ebben a tevékeny­ségben az, hogy a családpo­litikai, családvédelmi fel­adatok szerves részeként az államigazgatási és társadal­mi szervezetekkel közösen segítik ezeknek a gyerekek­nek a mindennapi életét. Az elmúlt évben például 445 csa­lád gondozását végezték a Vöröskereszt aktivistái. Igen aktív az alkoholellenes klu­bok tevékenysége, amely az alkoholista szülőkre próbál hatni. Ebben igen nagy se­gítséget nyújtanak az iskolai alapszervezetek is, akiknek az ifjúságvédelmi felelőseik jó munkakapcsolatban áll­nak nemcsak a szülőkkel, hanem a vöröskeresztes akti­vistákkal is. Az értekezlet második na­pirendi pontjának keretében Gyebnár Károly, a megyei Vöröskereszt munkatársa a polgári védelmi egészségügyi alegységek szervezéséről és képzéséről, továbbképzéséről beszélt. Az alegységek teljes képzését november 30-ig sze­retnék befejezni. Beszámoló­jában azt is elmondta, hogy a különleges segélyszolgálat január 1-től működik Békés megyében, és Szanazugban, illetve Szarvason vízi mentő- szolgálat is működik a jövő évtől. A szolgálatban részt vesznek az önkéntes ápoló­nők is, akiknek a képzése az idén már befejeződött. A megyei vezetőségi ülé­sen részt vett Kiss Zoltán, az országos vezetőség egész­ségnevelési osztályának he­lyettes vezetője és a Magyar Vöröskereszt Országos Veze­tőségének osztályvezető-he­lyettese: Brüll Miklós. Sz. J. 79 ősz, Margitsziget (MTi-fotó - ks>

Next

/
Oldalképek
Tartalom