Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
1979. szeptember 28., péntek Békéscsaba, Május 1. Termelőszövetkezet Minden út a meliorációhoz vezet A sátorozás, vagyis a kenderkóró szárítása még ma is nehéz munka Sátorozók Sarkadon A korábban veszteségekkel küszködő békéscsabai Május 1. Tsz immár két éve pozitív pénzügyi mérleggel dicsekedhet. Minek köszönhető ez, hogyan sikerült nyereségessé tenni gazdálkodásukat? — erről beszélgettünk Farkas Miklóssal, a szövetkezet elnökével. ♦ — A gyenge talajadottságú gazdaságok közé tartozik a mienk — indítja a beszélgetést az elnök. — Már régebben keresték a szakemberek a kiutat a belvíz okozta nehézségekből. Külön szerencse, hogy közgazdasági adottságaink kedvezőek, hiszen Békéscsaba közelében gazdálkodunk, a konzervgyár, a hűtőház számít termékeinkre. Ráadásul régi hagyománya van a környéken a kertészkedésnek. Ebből adódott a gondolat, hogy zöldségtermesztéssel foglalkozzunk. Ehhez azonban jó, szerves anyagban dús földekre van szükség. Másik nagy lehetőségünk a zöldtakarmány-ter- mesztés, és az erre alapozott szarvasmarhatartás, tejtermelés. Négy éve rendeltük meg a csabai AGROBER-től az első meliorációs tervekét, mert az elképzeléseinket csak a melioráció segítségével alapozhattuk meg. — Akkoriban nemigen voltak bővében az anyagiaknak ... — Igaz, úgy kezdtünk hozzá a munkához, hogy nem volt meg a keret. Volt viszont elvi támogatónk. Először a megyei pártbizottság biztosított egyetértéséről, azután sorra megkaptuk az anyagi hozzájárulásokat is. Besegített a 40 milliós beruházásba a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium műszaki-fejlesztési főosztálya, a megyei tanács, a BA- GE és mi is igyekeztünk egy majdnem tízmilliós keretet létrehozni. Az első ütemben 150 hektárt melioráltunk, az idén majdnem 700-at. Jövőre 2 ezer hektáron — területünk felén — végzünk a munkákkal. — Hogyan tudták ezt a jelentős saját erőt előteremteni? A Szarvasi Öntözéses Kutató Intézet (ÖKI) 40 millió forint költséggel olyan üzemet létesített, amelyben a nagy értékű vetőmagvakat szárítják, osztályozzák, csomagolják. Kukoricaszárító már 3 éve készült, a többi magvakhoz a szárító, valamint a tisztító, az osztályozó és a csomagoló üzembe helyezésére hamarosan sor kerül. A gépeket, berendezéseket angol, amerikai és kanadai cégektől vásárolták, hazai gyártmányúak a szárítóberendezések és a szállítósorok. Az üzem sokféle kismeny- nyiségű (fű, rizs, kukorica, lucerna, cirok stb.) mag feldolgozására alkalmas. Kimondottan kutatók számára készült. — Régi rajzokból tudom, hogy már több éve kezdődött a tervezés. Közben nemegyszer változott a technológia. A költségvetést kétszer kellett módosítani — mondja Velenta Ferenc, a SZÖV- TERV technológiai tervezője, aki éppen művezetésre érkezett ide. — Hol tart a szerelés? — kérdezem. — Az épület kész, a technológiai szerelés a befejezéshez közeledik. — Milyen vállalatok, üzemek vettek részt a kivitelezésben? — Kihasználtuk és használjuk a közgazdasági szabályzókat. Csak néhány példát említek. A zöldségtermesztéssel 27 milliós termelési értéket értünk el, erre kaptunk majdnem 3 millió állami támogatást. A tejtermelésünket 32 százalékkal növeltük, ez újabb kedvezményekhez juttatott. Nem dicsekvés, de valóban nőtt a munka hatékonysága. Tavaly például az állattenyésztésünk, azonos költséggel 17 millióval több értéket termelt, mint egy évvel korábban. Alaposan szétnéztünk, hogy valóban kihasználjuk az adottságainkat. Így tavaly, 87 ezer forintos beruházással — régi elemek felhasználásával — kacsahizlalásba kezdtünk. Két idős asszony 15 millió forint értékű hízott kacsát nevelt fel. — Miként jellemezné a meliorációs munkákat? — Legjellemzőbb a komplexitásra való törekvésünk. Nagyüzemi táblákat alakítottunk ki a nagy táblákból. Ezt úgy kell érteni, hogy vízelvezetés, minőség szempontjából is egységessé tettük a táblákat. Így már nagy gépekkel is gazdaságosan, egy időben művelhetők. Nálunk a fésűs alagcsövezés bizonyult jó vízelvezetési módszernek. Sűrűn, harminc méterenként elhelyezett csövek vezetik el a káros talajvizeket. Drága megoldás, de területünkön csak ez a rendszer a biztonságos. Nagy előny az is, hogy szükség esetén vissza tudjuk vezetni a vizet a táblára, tehát mindig megfelelő a növények vízellátása. Elvégeztük a szükséges talajjavítást, cukorgyári mésziszappal, az altalajlazítások most is folynak. Átlagosan 20 ezer forintot fordítunk egy hektárnyi terület rendbehozatalára. — Mit tesznek, hogy minél előbb megtérüljön ez az ösz- szeg? — Először számolni kezdtünk. Világossá vált, .hogy csak olyan növényt termeszthetünk, ami legalább 20—30 ezer forint bruttó árbevételt biztosít. Ha egy üzem erre nem képes, ne válassza ezt a drága vízelvezetési eljárást. Mi még azt is luxusnak tartanánk, ha például egy táblán a zöldborsó egyedüli termő növény lenne. Annak el— Az építkezést a kondo- rosi Egyesült Tsz építőrészlege vállalta. Jól dolgozott. A villanyszerelési munkákra a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat kapott megbízatást. Dicséret illeti Fábián Lajos villanyszerelő brigádját és Benkó János művezetőt. Igen eredményesen dolgozott a Gyár- és Gépszerelő Vállalat és elfogadható az Orosházi ÉKKSZÖV munkája is — tájékoztat dr. Hetényi Ernőné, az ÖKI beruházási előadója. — A dollárért vásárolt gépek, berendezések sajnos 3 éve álltak — mondja dr. Kiss Károly, az ÖKI igazgatója. — Kifizetődő-e a csupán kutatási célra ilyen üzemet létrehozni és fenntartani? — érdeklődöm. — Véleményem szerint igen. Olyan vetőmagvakkal kísérletezünk, amelyek néhány év után nagy értékű, köztermesztésre alkalmas fajtákká válnak. A befektetett 40 millió forint ilyen módon hamar megtérülhet. — Másnak nem vállal munkát az üzem? — A Szarvasi Állami Tangazdaságban termelt hibrid vetőmagot is itt készítik majd ki. — Érdeke-e az ÖKI-nek, lenére, hogy a termésátlaga meliorált táblán 14—27 mázsás átlagról 40—50 mázsára nőtt. A zöldborsó után zöldbabot vetünk vagy karfiolt, ezzel a kettős termesztéssel 50—60 ezer forint hektáran- kénti bruttó árbevételre teszünk szert. Ez az összeg garantálja a megtérülést. A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés és a hűtőház támogatásával a svéd Findus céggel kooperálva zöldbabfajta-kísérleteket folytatunk. Az idén 640 hektáron termeltünk babot, s ezzel Európa legnagyobb zöldbabtermelő gazdaságává váltunk. A borsó másik haszna, hogy szalmáját feletetjük a tehenekkel, s mi lucernánkat lisztté dolgozva eladjuk. Ez is jó jövedelmet hoz. — Nagyon megfogják a pénzt... — Természetes, hiszen minden a nyereség növelésére ösztönöz,. S hogy ilyen jól sikerül, az mind a meliorációra vezethető vissza. A gazdálkodás alapja a növénytermesztés. Ha ennek megteremtettük a termelési biztonságát, megalapozzuk az állattenyésztésünket is. A két alaptevékenység együtt — ha jól csináljuk — jövedelmezővé teszi a gazdaságot. És mint látható, igyekszünk jól csinálni. — Ezzel biztosítják a pénzt a területek további karbantartásához is... — Már most megvásároltuk a szükséges felszereléseket, szakemberünk is van, aki a munkákat irányítja. A megteremtett pénzügyi alapot, ami a fenntartásra, karbantartásra szolgál, céljának megfelelően használjuk fel. És ez nagyon fontos. A karbantartási alap jogszabály szerint felhasználható veszteségek rendezésére. Sok szövetkezet él ezzel a lehetőséggel. A pénzhiány miatt nem gondozott vízelvezetési rendszerek egy idő után tönkremennek. Hiába adták ki tehát a nagy pénzt a meliorációra. A kevés híján tönkremegy a nagyberuházás. Mi nem fogunk ilyet tenni, hiszen tudjuk, hogy a továbbfejlődés alapjától fosztanánk meg a szövetkezetét. Ez pedig megengedhetetlen. M. Szabó Zsuzsa hogy bevételre, illetve nyereségre tegyen szert? — A költségvetésen felüli összegből növelhető a termelőmunkások bére és a kutató kapacitás. Az ÖKI eddigi kutatási eredményei kimagaslóak. Ismert egyebek között a rövid tenyészidejű 363-as és a középhosszú tenyészidejű 473- as kukorica. Magyarországon 50 százalékban szarvasi rizst termesztenek, a fűmagvak pedig nagyrészt innen származnak. Az öntözési és vízgazdálkodási kutatások európai viszonylatban elismertek. A további munkát segíti elő az új üzem. Kár azonban, hogy még mindig állnak a dollárokon vett gépek, mert — mint ahogy Kocsis János, az AGROKER létesítményfelelősétől megtudom — szeptember 19-én meghiúsult a technológiai szerelési munkák műszaki átadása, átvétele. A gépeket, berendezéseket a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szerelői nem tudták működésbe helyezni. Az újabb átadás-átvételi kísérletre októberben kerül sor, amelyen egy amerikai szerelő is jelen lesz. Kocsis János véleménye szerint úgy tűnik, nem lesz hiba. Ne is legyen! Végre termeljenek a drága gépek! Az ókori leletek arra utalnak, hogy már az időszámításunk előtti évezredekben ismerték a kendert. Egyik legrégibb kultúrnövényünk Közép-Ázsiából terjedt el, s az óegyiptomiak időszámításunk előtt a 16. században már termesztették. Őshazájában nem a rostjáért, hanem magjáért termelték, amiből kábítószert készítettek. Az óegyiptomiak először a piramisok építéséhez használták a kenderből készült kötelet: miután a követ ráerősítették, kifeszítették, majd locsolták a kötelet. A gyors zsugorodás húzta előre a roppant terhet. Az európai elterjedést követően a hazai textilipar alapanyaga lett, de továbbra is készítettek belőle köteleket, hálókat, zsinegeket. Hazánkban alig egy évszázaddal ezelőtt még szinte valamennyi faluban kezdetleges módszerekkel termesztették, rostjából elsősorban ruhaanyagot készítettek. Az uradalmak a kendertermelésre szinte minden családnak adtak földet, számos település egy-egy részét még ma is kenderföldeknek, ken- deráztatónak neveznek. * * * Hol is tart ma a hazai kendertermesztés ? Ami a valóságot illeti: rohamosan csökkent a vetés- területe, ennek ellenére Európában hazánk vezető helyet foglal el. Az 1950-es években országosan mintegy 30 ezer hektáron termesztették e növényt, az idén mintegy 10 ezer hektárra tehető területe, melyből több mint 2000 hektár Békésben adott termést. Egyébként Európa legnagyobb kendertermelője a Szovjetunió — mögötte a második helyen Magyarország következik. Békés megye kendertermelésének jelentős részét Sarkadon, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat kenderfo'nó gyárának telepén dolgozzák fel. — Az elmúlt két-három évben, elsősorban a divat változása révén ismét előtérbe kerültek a tiszta fonalból készült termékek, így napjainkban úgymond második reneszánszát éli a kendertermelés. A korábbi években a környező országokban a hazainál jobban visszaesett a kendertermesztés, s ez a hazai feldolgozáson túl ma már jó exportlehetőséget is jelent — magyarázza Varga József főművezető. — Mi készül a kenderből? — Főként az úgynevezett műszaki cikkek, így zsákanyag, zsineg, ponyva, tömlő, ipari szigetelő, kötél és zsineg. Az utóbbi években újra keresett cikk a kendertörülköző, a konyharuha, az abrosz — mondja Jakó István telepvezető. Varga József még megtoldja: — Termékeink eljutnak az öt földrész csaknem félszáz országába. Azt viszont kevesen tudják, hogy egy ipari üzem mezőgazdasági termelési rendszer gesztora. Hogy is van ez? — fordulok Jakó Istvánhoz. — Az 1970-es évek elejére annyira visszazuhant a kendertermesztés, hogy már veszélyeztette a feldolgozást. Kerestük a kiutat, így jött létre a Szegedi Kendertermesztési Rendszer. A kényszer vitt rá bennünket, hogy 43 termelő gazdasággal 6500 hektáron megalakítsuk a rendszert. Életre hívásával javult helyzetünk, alapanyagellátásunk megoldódott, sőt most már exportálunk is kendert. Ezekre a napokra esik . a kenderbetakarítás dandárja. A sarkadi gyárban az idén 6700 tonna termés átvételére számítanak. A termelők és a Volán járművei szállítják a kévébe kötött növényt, naponta 200 tonnányit. Ebből a vésztői Körösmenti Tsz egymaga 120—130 tonnát fuvaroz be. Az átvevők szerint az idén nagyon jó a kender minősége, ami azt jelent: szép hosszú, a kedvező átmérő jellemzi a kórót, s jól kezelhető. Az eddig beszállított termés 83—84 százaléka első osztályú minősítést kapott. * * * A hatalmas, több tízhektáros gyárterületen katonás sorban, ház nagyságú kenderkazlak sorakoznak. Az autódaru előtt megrakott járművek várakoznak, hogy megszabaduljanak terhűktől. — Néhány évvel ezelőtt egy teherautó lerakásán két órát töltött 6 ember. Abban az időben 40—50 kazlazó dolgozott itt. A gépesítés nagy segítséget jelent: ma 12-en dolgoznak a kazlazáson, egy- egy járművet alig negyedóra alatt lepakolnak — mondja Varga József. Persze amit lehetett gépesítettek, de még mindig vannak olyan munkák, amik nem gépesíthetők. Ilyen a sátorozás, vagyis a kóró szárítása. A tápcsatorna melletti földúton bokáig érő porban haladunk. Ahogy közeledünk az áztatókhoz, úgy egyre erősebben érezni az áztatóvíz poshadt szagát. — Aki több mint 20 éve itt dolgozik, az már megszokta — fogad Kovács Imre, s csuklóját nyújtja kézfogásra. — Büdös is, piszkos is, nehéz is... A termelés technológiája sokat változott, a nyers kender feldolgozásának az alapja viszont még ma is a régi. — Gyermekkoromban apá- mék termesztettek kendert — emlékszik vissza Juhász Sándor brigádvezető. — A termést az áztatóban lekaróz- tuk, hogy a víz el ne sodorja, majd földdel leterheltük. Amikor már két-három hétig ázott a kóró, akkor kiszedtük, hazavittük, megszárítottuk, majd kézi törővei megtörtük. Ezután édesanyám megfonta. — Milyen ma a kenderáz- tatás? — Az alaptechnológia ugyanaz, mint régen, de már gépesített. A múltban az ázta- tóból kézzel rakták a kévéket a partra, ma pedig 10— 14 napos ázás után daru emeli ki a kórót az áztató- ból. A sátorozást ma is kézzel végezzük, mint hajdan dédapáink — mondja Molnár László. Közben megtudom azt is, hogy évek óta visszatérő gondjuk a létszámhiány. A fiatalok nem nagyon vállalják ezt a nehéz munkát. Matus Gábor a kivételek egyike. — Fiatal vagyok, erőm van, a családomnak most akarom megteremteni a kényelmet. Aki itt melózik, annak havonta összejön a 6—7000 ezer forintja. — A Gábor tanult ember... — szólal meg valaki a kórók közül. — Két szakmám van, és érettségivel is rendelkezem. Én 3000 forintért nem ülök be az irodába. Nem szégyen a munka, csak kellemetlen. Különösen akkor, ha sok van belőle — nevetnek föl. Az elmúlt években változott a kender termesztési technológiája. A gazdaságokban gépek segítenek a betakarításban. Az utóbbi időben pedig már a hulladékot is hasznosítják: a fás kéregből, vagyis a pozdorjá- ból Komádiban a bútoripar számára készítenek lemezt. Így aztán ma már a kender minden egyes porci- kájából hasznos termék készül. Kép, szöveg: Szekeres András Termeljenek a gépek! Pásztor Béla A kazlazást már gépesítették, alig negyedóra alatt ürítenek le egy pótkocsit
