Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

1979. szeptember 27., csütörtök

Magyar—román vízügyi tárgyalások

lő kérdésekről, különös tekintettel az esetleges ár- és belvízvédelmi munkák előkészítéséről és állásáról. A résztvevők ezt követően felkeresték a gyulai szakaszmérnökséget, ahol Goda Péter, a szakaszmérnökség vezetője adott tájékoztatást, majd megtekintették a védvonalakat, műtárgyakat, közös érdekeltségű csatornákat, szivattyútelepeket. Hasonló bejáráson vettek részt Vámos Sándor, a sarkadi szakasz- mérnökség vezetőjének kalauzolásával a szakaszmérnökség területén szemügyre véve a gátak, töltések állapotát, a belvízvédelmi szivattyútelepek és átemelőművek állapotát.

Az egész napos szemle kedvező benyomásokat hozott mindkét fél számára. Elégedetten állapították meg, hogy a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén levő közös érdekeltségű vízművek állapota megfelelő, biztonságot tud nyújtani egy esetleges árvízveszély ellen. Hogy mind a magyar, mind a román fél nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a közös szemléknek, az is bizonyítja, hogy most első ízben vettek részt az országos szervek elnökhelyettesei, eddig csak a KÖVIZIG, valamint az Arad és Bihar megyei vízügyi szakemberek tartottak hasonló szemléket a Körösök völgyében.

Kormányközi megállapodásokban rögzítették a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság vízügyi szerveinek együttműködését. Ennek keretében évenként közös szemléket rendeznek egyebek mellett a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint a szomszédos ország Arad és Bihar megyei vízügyi szerveinek képviselői.

Kedden Gyulára látogatott a Román Szocialista Köztársaság Vízügyi Tanácsának elnökhelyettese, loan Badea, román szakemberek társaságában, valamint Vincze József, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese vezette delegáció. A két fél Gyulán a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság székházában találkozott, ahol Takács Lajos, igazgató főmérnök köszöntötte a delegáció vezetőit és tagjait, majd rövid szakmai megbeszélést tartottak a két felet kölcsönösen érintő és érdekTakács Lajos igazgató főmérnök társaságában a delegáció tagjai felkeresték a kötegyáni vízügyi őrházat, az újonnan épült lokalizációs töltés mellett

Fotó: Béla Ottó

„Kaptam egy kaptafát”

— Tizenhárom éves koromig cselédként szolgáltam. Legeltettem a jószágot — vallja Bella István, az EN- CI főtechnológusa. — Háborús esztendőket írtak akkoriban. Egyszer azzal bízott meg a gazda, akármi is történjék, ne engedjem haza a lovat este előtt. Az viszont menni akart, mi több, megszökött. Tehetetlenségemben sírva fakadtam. A gazda meg úgy megvert, mintha a lova lennék. Perre mentünk volna, ott akartam hagyni a napszámot, de aztán amikor apám lehiggadt, azt mondta: „A gazda akkor hagyja ott a tanyát, amikor akarja, a cseléd csak akkor, ha lejár az ideje”.

— Attól kezdve számoltam

a napokat. Közben érlelődött bennem, ha vége az idénynek, megyek szakmát tanulni. Endrődön mindig is a cipész Volt a fő szakma. Én is oda szegődtem. Három évig inaskodtam. Még mindig dúlt a háború, amikor szabadultam. A mester nem foglalkoztatott tovább,

mondván: „Alig van bőr, s megrendelés még annyi sem. Azt a keveset majd én megcsinálom.” Meg azzal is tudtomra adta, hogy nincs mit keresnem Endrődön: „Ha kutyát akar ütni az ember, susztert talál.” Ennyien voltunk akkoriban cipészek.

— Dolgozni azonban akartam. A szakmámban. Mondtam apámnak: „Megyek

Pestre”. Csak annyit válaszolt: „Ha elmész innen, egy morzsáért sé gyere haza”. Anyám, mint a mesében, sütött útravalónak egy hétkilós kenyeret, s nekivágtam az életnek. Mindennap bújtam a Friss Üjság hirdetéseit, kilincseltem, de három hétig nem kaptam semmiféle munkát. Hogy fönntartsam magam, csomagokat hordtam a Keletiben 10—20 fillérért. Aztán sikerült egy idős segéd mellé kerülnöm, segédnek. Minden cipő bevételéből jutott nekem is. De ami fontosabb, jól begyakoroltam mellette a szakmát. Egy évig dolgoztunk együtt. Aztán a további években más helyeken folytattam. De már nem kezdőként, ezért könnyebb volt

elhelyezkedni. Majdnem tíz évig Pesten éltem, dolgoztam.

♦

Antal Zsuzsa szalag mellett dolgozik. Idén tavasz- szal kapta meg a szakmunkás-oklevelet.

— Véletlenül kerültem a pályára. Szarvasi vagyok, későn adtam be a jelentkezést az ottani középiskolába. Már csak Gyomán volt hely a szakközépiskolában. Így kerültem oda, majd két év után a szakmunkásképzőben folytattam a tanulást, s ott kaptam oklevelet.

— Megszerette a szakmát?

— Háát. Igen.

— Elképzelhető, hogy harminc évig itt dolgozik?

— Azt nem állítom.

♦

— Visszakerültem Endrédre — emlékezik vissza Bella István. — Itt már élt a szövetkezet. Kaptam egy kaptafát. Vagyis munkalehetőséget. Mindjárt más volt a helyzet. Itt már úgy éreztem, ez egy életre szóló munkahely lehet. Nem úgy, mint a felszabadulás előtt. Akkor az egyik mesterem még azt is megkövetelte, hogy kétnaponta váltsunk inget, nyakkendőt meg mindennap másikat kössünk fel. Aki nem úgy tett, az mehetett. Persze, az méretes szalon volt. A belvárosban. „Csak úriembereknek” — mondja ironikusan.

— Így érthető, hogy más volt a minőség is. Pontosabban ezt nevezték minőségi önszabályozásnak. Csak az maradhatott a pályán, aki mindent tudott a szakmájában, és azt magas fokon. Persze, azok az idők robotszerűen teltek. Kivéve az uborkaszezont. Januártól márciusig nem volt munkánk. Ez időszak alatt kon- fekciós munkát vállaltunk, fele annyi bérért. A másik ilyen uborkaszezon júliustól szeptemberig tartott. Ilyenkor minden évben hazajöttem, aratni.

Régen az egészségre nagyon ártalmas volt a munka. A görnyedtség, a gyo- morbántalmak előbb-utóbb elérték az embert. Csak az ellensúlyozta az egészet, amit egy kész cipő öröme okozott.

♦

Wágner Mihály 15 esztendeje az ENCI-ben dolgozik. Nincs még harmincéves.

— Miért jött ide?

— Nem volt nagy a választék a községben. Meg itt lehet keresni is. S még egy: a gépért.

— Ez mit jelent?

— Ha kaptafa mellett kellene ülnöm egész nap, már rég megszöktem volna.

♦

— Harmincöt—negyven évvel ezelőtt a Tisza Kálmán tér és környéke volt az end- rődiek második otthona, Budapesten — folytatja Bella István. — Persze, azokban a zavaros években nem minden cipész tolult a fővárosba. Volt aki itthon maradt és kubikolt. De ha munkát talált a szakmában a suszter, akkor sem gazdagodott meg belőle. Ma sem. Nem is olyan régen történt: felmentem a minisztériumba, hogy preferenciát kérjek szövetkezetünk dolgozóinak fizetéséhez. Akkor láttam egy hirdetést a minisztérium falán: „mosogatólányt felveszünk, 8,50 forintos órabérért”. Ekkor még szakmunkásaink 7 forint 10 fillérért dolgoztak óránként. És hangsúlyozom: szakmunkások. Akkoriban dúlt a cipőháború. Ha minőségről kellett írni, mindig minket sza- pultak. Azzal gúnyolódtak, hogy beraktuk a cipőbe a használati utasítást. Bizonyára emlékszik. Azt, írtuk a lakkcipőkre: a vizet nem bírja.

— De az emberek, az utóbbi időben nem mondhatom, hogy rendeltetésszerűen használják a cipőt. Régen a lakkcipőben táncolni mentek, és nem a kukoricásba, a bürgeli csizmában viszont nem mentek a bálba, legfeljebb a lovardába. Ma meg, nem egyszer látom, hogy a kisasszonyok körömcipőben szedik az almát a kertekben. Az hamar tönkremegy, minket meg kiűzetnek. Ezzel elAz MSZMP gyulai városi bizottsága június 29-J ülésén tárgyalta a nőpolitikái határozat időarányos végrehajtását. Megállapította, hogy lényegesen megváltozott a nők megítélésében a közvélemény. Általánossá vált annak a felismerése, hogy a nők helyzetének javítása társadalmi feladat. Éppen ezért á nők kettős hivatásából adódó nehézségek csökkentésére még szélesebb körű társadalmi megértésre és cselekvésre van szükség. A nők politikai, gazdasági, szociális helyzetének javítása érdekében a vállalatok, intézmények intézkedési terveket, végrehajtási utasításokat adtak ki. Évenként felmérik és különböző fórumokon számot adnak a tett intézkedések megvalósításáról. A városi tanács első ízben 1971-ben tárgyalta a nők helyzetéről szóló kormányhatározat helyi

megvalósítását. És hogyan állunk ezzel ma?

A nők foglalkoztatásának elősegítése érdekében a határozat megjelenése óta Gyulán is új munkahelyek létesültek, tovább fejlődtek az ipari üzemek. Jelentős fejlesztés történt a húskombinátnál, a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyáránál, a

ijesztették a fiatalokat a szakmától. Már korábban is fölvetettem: „ki fogja csinálni négy-öt év múlva a cipőket?” Nem tolonganak ma a fiatalok erre a pályára. A szakma becsületét pedig csak a képzésen keresztül lehetne visszaállítani. No, meg a vezetők jó hozzáállása is kell.

— Mindezeken túl szükség van a szakmaszeretetre. S emellett arra, hogy az egyik munkás a másikat megbecsülje. Vagyis, a szalag mellett ne rontsa el a munkát, mert a következő dolgozó küszködhet annak kijavításán. Ezt kellene tudatosítani, s akkor a minőség javul- tával visszaszerezhetjük a becsületet.

♦

Bula Lajos 13 éve tagja a szövetkezetnek. Itt tanulta a szakmát. Ma oldalazógépen dolgozik.

— Ezen a gépen betanulni a nehezebb. Aki már ismeri, az jól halad rajta. Ez csak részfeladat. Végig tudná csinálni a cipészszakma összes műveletét?

— Hogyne. Habár rég csináltam. Még tanulókoromban utoljára. Akkor önállóan készítettem cipőket.

— S ha ma is úgy kellene ... ?

— Akkor fognám a kaptafát meg a kalapácsot, s úgy dolgoznék.

♦

— Kevés ma az ilyen fiatal, aki szereti a szakmáját — mondja Bella István. — De akadnak más kivételek is. Keressük csak meg az egyik modellőrt. Hol van Józsi? — fordul egy hölgyhöz a modellkészítők műhelyében.

— Beteg.

— Akkor majd mondom én: Ez a fiú is ipari tanulóként nálunk kezdte, akárcsak Bula Lajos. A legszorgalmasabb tanulóink egyike volt. Később technológusként is bizonyított. Ügy lett modellőr. Ügyes kezű srác, nagyon szereti azt, amit csinál. A szalag mellett is odaadással dolgozott, a tervezőasztal mellett ugyanúgy. A szakmaszeretet az apjáról és a nagyapjáról ragadt rá. ősei is suszterok voltak. Ilyen „akarnok” fiatalok kellenek, s akkor nemcsak a szakma becsületét szereznénk vissza, hanem olyan cipők is készülhetnének a szalagon, mint amilyet az exkluzív cipőszalonok készítettek valaha.

Jávor Péter

kötőipari vállalatnál, a fa- és fémbútoripari szövetkezetnél, a Ganz Villamossági Művek relégyáránál. Talán legszámottevőbb volt a nők foglalkoztatásának javítása érdekében a húskombinát átadása. Ez bizonyítja, hogy míg 1976-ban 379, tavaly már csaknem 800 nőt foglalkoztatott a húskombinát. A nők munkájának könnyítésére nagy összeget fordítanak egyebek mellett különböző szociális célokra, gyermekintézmények fejlesztésére, lakásépítés támogatására, üdülésre. Számos munkahelyen a műszaki fejlesztés, a rekonstrukció nyomán tovább javultak a munkakörülmények. Most már elmondható, hogy Gyulán megszűntek a nők elhelyezkedési gondjai.

Ami a nők szakmai képzését illeti, az ipari vállalatoknál érezhető az ezzel való törődés. 1972-ben 602 szakmunkástanulót képeztek, ebből 209 volt leány, tavaly felnőtt szakmunkásképző és átképző tanfolyamokon 700- an vettek részt, ebből 200 volt a nő. Folytatódik a nők arányának növekedése a már korábban elnőiesedett pályákon. Érezhető ez az óvodákban, általános iskolákban és az egészségügyi ágazatban, ahol a nők aránya 80—90 százalék.

S vajon a nők megfelelő arányban töltenek-e be vezetői funkciókat, hiszen Gyulán jellemző a női munkaerő viszonylag magas aránya, amely a könnyűipari, élelmiszeripari ágazatok, egészségügyi és oktatási intézmények által kínált munkalehetőségekből adódik. Sajnos, a nők vezetésbe való bevonása — különösen gazdasági területeken — még mindig elmarad a kívánt szinttől. Gyulán első számú vezetőként mindössze 4 nő kapott kinevezést. Valamivel jobb az arány a középszintű funkciókban és a közvetlen termelésirányítók között. Példa erre a szabók ipari szövetkezete és a kötőipari vállalat, ahol a részlegvezetők túlnyomó többsége nő. Alapos viszont a lemaradás a harisnyagyárban, ahol a 16 üzemvezető művezető közül mindössze kettő a nő.

A párthatározat megjelenése óta kedvezőbb lett a nők bekapcsolódása a közéletbe. Nőtt arányuk a párt-, a tanácsi, a társadalmi szervek vezető testületéiben. A városi tanács arra is törekedett, a tanácstagi választások során, hogy a nők megfelelő számban vegyenek részt a tanácsi munkában. Jelenleg 80 tanácsi körzetCsanádapácán tavaly Szabó Károly külterületi kézbesítő sorban helyettesítette a szabadságát töltő négy belterületi kézbesítőt. Vállalta a többletmunkát, hogy elősegítse munkatársai nyugodt pihenését és természetesen azért is, hogy mellékkeresetre tegyen szert.

Néhány hónap múlva aztán felmondott. Arra hivatkozott, hogy megelégelte a kézbesítést. Nem bírja tovább sem fizikailag, sem idegileg.

Napokig kérlelték, hogy változtassa meg az elhatározását. Csak nagy nehezen szánta rá magát, hogy továbbra is a postán maradjon. De azt kikötötte, hogy helyettesítést nem vállal többé.

Az idén a kézbesítőknek már van helyettesük, Medo- varszki Mátyásné személyében. ö jelentkezett az újságban tavasszal megjelent hirdetésre. Hogy miért, azt így indokolja:

— Van egy 8. osztályos és egy 3. osztályos fiam. A férjem zetoros. A keresete nem

ben 22 nőnek szavaztak bizalmat a választók. Az a tény, hogy minden negyedik tanácstag nő, azt is jelenti, hogy társadalmi aktivitásuk, közéleti tevékenységük fokozódik. A tanács apparátusában is hasonló folyamat figyelhető meg. 1974-ben a tanácsnál dolgozó nők aránya 41, az idén már 51 százalékos. A nyolc szakigazgatási szerv vezetői közül kettő nő. A munkahelyeken igyekeznek megvalósítani az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A bérek rendezése mellett megkülönböztetett, szociális intézkedésekkel segítik a nők élet- és munka- körülményeit. Legtöbb helyen nagy gondot fordítanak a gyesen levő kismamákkal való kapcsolat fenntarására. A lehetőségekhez képest, igyekeznek egy műszakot biztosítani a kisgyermekes és gyermeküket egyedül nevelő szülőknek. A termelőüzemek rendszeresen segítik a gyermekintézmény-hálózat fejlesztését, a bölcsődei, óvodai férőhelyek bővítését. Sajnos, a fejlődés ellenére sem tudják az egyre növekvő igényeket kielégíteni. A Törökzugban jelenleg épülő 40 gyermek befogadására alkalmas bölcsőde is csak alig tudja enyhíteni a gondokat. A városi tanács megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik az óvodai férőhelyek fejlesztésével, amit az is tükröz, hogy míg 1970-ben 551 gyermeket tudtak megfelelően ellátni, ma már 1205 hely van.

A város női részére már 10 évvel ezelőtt megkezdődött a család-nővédelmi, 5 ‘évvel ezelőtt pedig a házasság előtti tanácsadás. Bővült az üzemorvosi hálózat, ösz- szesen heti 100 órában 13 vállalat biztosít dolgozói részére üzemorvosi ellátást.

Mindezekből megállapítható, hogy a nőpolitikái határozat végrehajtásában jelentős eredményeket értek el, azonban, hogy a nők gazdasági, szociális helyzete, élet- körülményei tovább javuljanak, több fontos feladatot kell megvalósítani. Egyebek mellett tovább kell gyarapítani a bölcsődei és óvodai férőhelyeket, a törökzugi lakótelepen, a Béke sugárúton, a Mágocsi utcában. ABC- áruházat kérnek a Galbács- kerti, a krinolini és az újvári kerületben. Tovább kell korszerűsíteni az üzlethálózatot a külterületeken. Fontos lenne a törökzugi lakótelepen női fodrászszaküzlet, kozmetikai szalon létesítése és egy Patyolat-felvevőhely kiépítése.

B. O.

Jelentős eredményeket hozott Gyulán a nőpolitikái határozat végrehajtása

rossz, de kölcsön nélkül építjük a családi házunkat. így is'akarunk eljutni a befejezésig. Az építőanyag azonban drága. Nekem is dolgoznom kell.

Benkő Lajosné, a postahivatal hírlapfelelőse a legnagyobb elismeréssel beszél a fiatalasszony munkájáról:

— Gyorsan feltalálta magát. Megismerte a körzeteket. Pontosan, lelkiismeretesen dolgozik. Minden megvan benne, ami ennek a munkakörnek az ellátásához szükséges: emberismeret, türelem és megfelelő fizikum.

Megtudom még, hogy a postai küldemények mennyisége néhány év alatt megkétszereződött. Különösen a lapok példányszáma emelkedett. Most például a hetenként megjelenő Szabad Földnek 670, a napilapok közül a Népújságnak 340, a Népszabadságnak pedig 152 előfizetője van. De nem kevés munkát jelent a díjelszámolás 882 tv- és 820 rádiótulajdonossal. Mert ez is a kézbesítők feladata.

P. B.

Hz új postai kézbesítő