Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-27 / 226. szám
o 1979. szeptember 27., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Válaszoltak az illetékesek MIT MOND 0 JOGSZABÁLY? így is lehet A Békés megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat két idősebb szakmunkása, Klem László és Orvos András nemrégiben belső vakolást végzett igen magas házunk kéményén. Az állványozáshoz szükséges faanyagot nagy türelemmel szedték össze a ház körüli hulladékokból. Ebédszünet nélkül délután három órára befejezték a javítást, amely az ellenőrzésre kiküldött vállalati dolgozó szerint is legalább kétnapi munka volt. Nemcsak gyorsan, alaposan is dolgoztak: rendet, hagytak maguk mögött. A szerszámokat, vödröket, mal- teros ládát — melyeket reggel gépkocsival szállítottak a helyszínre — kerékpárjukra kötözve, gyalog vitték vissza munkahelyükre, ami bizony tőlünk elég távol van. Ügy gondolom, helyes, ha nemcsak a hibákat vesszük észre, hanem az ilyen és hasonló jó példákat is. Nagy Ferenc, Békéscsaba, Alsó-Körös sor 19. Egyetértünk levélírónkkal, és szívesen adunk helyt rovatunkban az elismerő soroknak is. Reméljük, az idősebb szakmunkásoktól eltanulják a fiatalok a gyors, pontos, lelkiismeretes munkát. A Békés megyei Népújság augusztus 16-án megjelent „Nem autóstopra vártunk” írására válaszolt a Volán 20-as számú Vállalat. Kiss Istvánná, gyulai levélírónk azt panaszolta, hogy a Nagyvárad —Gyula—Budapest között közlekedő autóbusz — amely - lyel már sokat utazott Be- regböszörményből Gyulára — augusztus 2-án a megállóban nem állt meg. A vállalat rovatunk részére a következő tájékoztatást küldte: „A Nagyvárad—Gyula—Budapest járat gépkocsivezetői az útvonalat nem ismerték kellőképpen, ezért a beregbö- szörményi megállót is figyelmen kívül hagyták. Nevezett gépkocsivezetőket fegyelmi- leg felelősségre vontuk, és figyelmeztettük, hogy a jövőben körültekintőbbek legyenek szolgálati idejük alatt. Reméljük, hogy a jövőben ilyen kellemetlenség nem éri az utazóközönséget.” Polgár Gábor, Békéscsaba, Gyár utcai lakos fordult panasszal lapunk Szerkesszen velünk rovatához, melyet szeptember 13-án közöltünk „Mi folyik — ha folyik?” címmel. A cikkre a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai üzemigazgatósága válaszolt. „A Gyár u. 1. sz. előtt levő kábelárok azért van nyitva, mert ide csatlakozik majd az a kábel, amelyet az Orosházi út átvágása után fogunk lefektetni. Az átvágáshoz az engedélyt későn kaptuk meg, így a munkát október 15-ig fejezzük be. A kábelszerelés befejezése után válik lehetővé a járda letisztítása. Addig kérjük az ott lakók türelmét és megértését.” Egy másik cikkre, amely szintén a szeptember 13-i számban jelent meg „Mi lesz az oszlop sorsa” címmel, ugyancsak válaszolt a DÉ- MÁSZ. „A két használaton kívüli oszloppal kapcsolatban észrevételüket köszönjük. Más fontosabb munkák miatt eddig nem tudjuk lebontani. Ezzel a munkával az év végéig készülünk el.” J. Lászlóné, békéscsabai olvasónk kenyérrel kapcsolatos problémáját közölte rovatunkkal. „Drágább lett a kenyér, de finomabb, tapasztaltam az első napokban — írja levélírónk. Sebaj, vigasztalom magam, hisz jóból kicsi kell. Az örömöm azonban hamar véget ért. Egy hét sem telt el, megjelent az első szállítmány nyers kenyér, ami azóta is megvan. No, de ezt is meg kell érteni, drágább lett a tüzelő is, miért ne spórolnának vele egy kicsit, no meg több pénzért kisebb darab kenyeret kell hazacipelni. Otthon aztán választhat, ha megeszi, azért fáj a gyomra, ha nem eszi, attól fáj, hogy üres. Van egy harmadik megoldás, gyúrjon belőle apró gombócokat, fűszerezze piros paprikával, és menjen ki vele a Körösre halászni, a halak igen kapnak rá, és egyen halat, legjobb falat.” Panaszát továbbítottuk a Békés megyei Tanács 1. sz. Sütőipari Vállalatához, ahonnan a következő válasz érkezett : „Alapvető feladatunknak tekintjük Békéscsaba fogyasztóinak kenyérrel és péksüteménnyel való ellátását. Ezt, a mennyiségi kielégítés mellett igyekszünk jó minőségű termékkel elérni. Dolgozóink döntő többsége ennek szellemében végzi munkáját, azonban munkacsúcsok alkalmával — létszámhiány miatt — dolgoztatnunk kell nem szakmunkásokkal is. Miután a levélíró panasza mellett magunk is tapasztaltunk nyers kenyeret, fokozott ellenőrzéssel, adott esetekben selejtbére- zéssel kívánjuk a technológiai fegyelmezetlenségnek elejét venni.” Egy család segítségre vár Reménytelennek látszó helyzete megoldásához kéri a Szerkesszen velünk rovat segítségét egy édesanya: „Két beteg gyermek édesanyja vagyok. A nagyobbik kisfiam 14 éves, teljesen járóképtelen. Iskolai tanulmányait is magánúton Végzi. Elkeseredett gyermek, aki az élet adta örömökből nagyon keveset élvezhet. Fájó szívvel látom naponta, hogy hangulata egyre keserűbb. Nagy segítségemre lenne, ha akadna olyan üzem, vagy szocialista brigád a megyében, aki készítene ennek a beteg gyermeknek egy elektromos meghajtású utcai járókocsit. Szellemileg rendkívül értékes kisfiú életkedvét adná vissza. A gyermek keze gyenge, ezért lenne szükség elektromos meghajtású kocsira. Ha akad segítőkész kollektíva, gyermekünk nevében én és a férjem, hálásan megköszönjük.” Steigervald Ferencné, Gyula, Balázs Deák u. 4. Szerkesztői üzenetek Széli Péter, Gyula: Háza szomszédságában a városi tanács felszólítása ellenére folytatták a telekfeltöltési munkát. Emiatt esőzéskor lakását fenyegeti a víz. Panaszát kivizsgálásra továbbítottuk a Békés megyei Tanács építési, közlekedési, vízügyi osztályához. * * * Móczik Pálné, Kondoros: A kerítés és megyehatár vitájával forduljon a községi tanácshoz. * * * Székely Lajosné, Mezőbe- réay. „Volt egy márkás órám, amit a fiam elvitt javíttatni Pali bácsihoz, aki a Békéscsabai Kötöttárugyárban dol- ‘gozik.” — írja levelében. Most a segítségünket kéri —, az értékes régi órát ugyanis több mint egy év után sem kapta még vissza. Nos, az ügyben segíteni nem tudunk, hiszen még csak nem is órásműhelybe adta be az órát. Javasoljuk, hogy a fiától kérjen segítséget, hiszen ő vitte el javíttatni. * * * Fari József, Békéssámson: Javasoljuk, hogy panaszával forduljon a községi tanács végrehajtó bizottságához, ahol a kényszervágási elszámolást és jegyzőkönyvet készítették. A mellékelt iratokat postafordultával visszaküldjük. * * * Sas Imre, Békés: A TÜZ- ÉP-pel kapcsolatos levelében két témával foglalkozik. Egyrészt javasolja, hogy a régi, úgynevezett „kis” TÜZÉP-telep is maradjon meg a városban, majd a levél második felében az áruellátást kifogásolja, ugyanis nem kap cementet. Sorait továbbítjuk az illetékeseknek. * * * Buzi Erika, Szabadkígyós. Paprikás hangulatban fogott tollat olvasónk, ami — a levelében írottakból ítélve — teljesen érthető. A Volán Szabadkígyós—Békéscsaba közötti autóbuszjáratairól írja meg többek nevében a kedvezőtlen tapasztalatokat. A levelet elküldtük a Volán 8-as számú Vállalatnak, s a választ rovatunkban közzé- tesszük. * * * Galambos Dezsőné, Békéscsaba. Kérjük, írja meg, hogy a szóban forgó kenyérboltot melyik vállalat üzemelteti. Levelét csak ezután tudjuk továbbítani az illetékélekhez. Kökényesi Pál, Békéscsaba: A jubileumi jutalom a munkaviszonyban töltött hosszú idő anyagi elismerése. A rendelet szerint, aki 25, 40, illetve 50 éven át munkaviszonyban állt, annak jubileumi jutalmat kell fizetni. A meghatározott szolgálati idő letöltése alapján a jubileumi jutalom föltétlenül megilleti. Nem lehet mérlegelés tárgyává tenni, hogy egyébként érdemes a jutalomra, vagy sem. A 40, illetőleg 50 éves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat öregségi nyugdíjazáskor a legalább 35, illetőleg 45 évi munkaviszonnyal rendelkező dolgozónak ki kell fizetni. Levelében azt írja, hogy amikor nyugdíjba ment, 45 éves munkaviszonynyal rendelkezett, s .mégsem kapta meg a Körösvidéki Cipész Ktsz-től a jubileumi jutalmat. Igen ám, csakhogy miként azt levelében írja, 1973-ban kapott legutóbb jubileumi jutalmat, és 1977- ben ment nyugdíjba. Ezzel kapcsolatban a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a korábbi jutalom kézhezvételétől számított 5 év elteltével fizethető ki az újabb jubileumi jutalom. Ennyi idő viszont nem telt el. Ettől a korlátozástól azonban a munkáltató eltekinthet a dolgozó javára. Mindezt a rendelet a munkáltató mérlegelésétől teszi függővé. P. Ilona, Békéscsaba: Évek óta él bérlőtársával, egy elvált asszonnyal egy szoba- konyhás lakásban. Korábban úgy állapodtak meg, ha férjhez megy, bérlőtársa megengedi, hogy a férje is a lakásba költözzön. Levélírónk is hasonlóan járt el, amikor megengedte az elvált asz- szonynak, hogy kiskorú gyermekét itt nevelje. Igen ám, de az most hallani sem akar a korábbi megállapodásról. Igaz, hogy csak szóban egyeztek meg. A férjének vidéken van lakása., s naponként jár be Békéscsabára a munkába. Jogos-e a követelése — kérdi, —, hogy bérlőtársa járuljon hozzá, hogy férje beköltözhessen a lakásba. A jogszabály szerint a bérlőtársak a lakásnak együttes bérlői. A lakást közösen használják. Jogaik és kötelezettségeik egyenlőek. Alapszabály az is, hogy bérlőtárs a lakásba idegen személy beköltözését csak a másik bérlőtárs hozzájárulásával engedheti meg. A másik hozzájárulása nélkül sem házastársát, sem élettársát, sem szüleit, sem nagykorú gyermekeit nem engedheti be. Ha hozzájárulás nélkül költözik be férje ebbe a lakásba, akkor a másik bérlőtárs pert indíthat, illetőleg felszólíthatja a jogellenes állapot megszüntetésére. S ha ennek nem tesznek eleget, a bíróság levélírónkat is rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősítheti. A bíróság azonban kivételes esetben a bérlőtárs hozzájárulását ítélettel pótolhatja. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a hozzájárulás megtagadásakor a bérlőtárs joggal való visszaélést is elkövet. Azaz, ha bérlőtársi jogának gyakorlásával mások törvényes jogait, érdekeit csorbítja. Igen ám, de egy ilyen kis lakás esetében a hozzájárulás megtagadása aligha jelentené ezt. Hiszen miként írja, így is szűkében vannak a helynek. De a korábbi megállapodásra sem hivatkozhat. Különösen arra nem, hogy bérlőtársának, az elvált asszonynak megengedte, hogy lakásába hozza a saját gyermekét. A jogszabály ugyanis úgy rendelkezik, hogy a bérlőtárs kiskorú gyermekét a másik bérlőtárs hozzájárulása nélkül is befogadhatja a közösen használt lakásba. Hiszen gyermekének neveléséről, tartásáról csak így gondoskodhat. Ez viszont nem vonatkozik sem a házastársra, sem az élettársra. „Kinek mi köze hozzá?”! Lakótelepi gondokról, problémákról ír levelében egyik békéscsabai olvasónk: „Lakótelepen élek immár 16 éve. De ami itt a Kulich Gyulalakótelepen zajlik az utóbbi időben, az már meghaladja az emberi jóérzés határait, és a lakótelepekre előírt rendeleteket, jogszabályokat. Egyesek ezt sutba vágva élik a maguk kis életét, egyáltalán nem alkalmazkodva a közösséghez. Pár dolgot szeretnék felsorolni. A lakótelepen nemcsak gyermekek élnek, hanem öregek, betegek, fáradt dolgozók, akik saját lakásukban csöndre, pihenésre vágyódnának. A gyermeknek mozgásra, játszásra van szüksége, ezt mindenki tudja, de hogy egy lakótelep alkalmazkodjon 13 —14 éves gyerekek reggeltől estig tartó értelmetlen ordí- tozásához, s kismotorokkal Felszállás csak aprápénzzel? Egy elviselhetetlen modorú jegyikezelőnő és sofőr miatt ragadott tollat U. E. kondorosi levélírónk. „Szeptember 15-én 8 óra 5 perckor indult a busz Kondorosról Békéscsabára. De az utazóközönség kedvét már a felszállás előtt elvették. Többen kérdezték, hová megy a busz? ök ingerült hangon közölték: Békéscsabára, és hogy már elmondták ötször, őket ne háborgassuk. Tovább folytatódott az ingerült légkör az utazás közben. Jegyet kértem Békéscsabára, és 100 forintot adtam volna. Rám kiabált, hogy aprópénzzel fizessek, mert neki nincs aprója. Én válaszolom, hogy nincs, erre ő: neki nem ad a Volán aprópénzt — mondja ingerült hangon. Majdnem úgy nézett ki, hogy leszállít. Ezután ismerősöm kifizette a jegy árát, de jegyet nem kaptam. Mi szégyenünkben elfelejtettük kérni, azután jutott eszünkbe, amikor leszálltunk. Ez nemcsak velem történt meg, több utassal is. Lehet, hogy a Volán 8-as sz. Vállalat minden kényelmet igyekszik biztosítani, de sajnos néhány dolgozója nem ilyen példát ftanúsít.” száguldó fiúk hangoskodásához, ez elviselhetetlen. Hol és milyen rendelet engedélyezi az erkélyeken történő 4 méteres futó- és középszőnyegek porolását, kirázását, mit sem törődve azzal, hogy az alsóbb erkélyeken ülnek, pihennek, mosott ruhák száradnak, esetleg csecsemőt levegőztetnek? Vagy nézzük városszépítés szempontjából. Az a néhány lakó, aki rendeltetésszerűen használja erkélyét, virágládákat csináltat, ápolja virágait — előbb- utóbb elmegy a kedve, mikor virágos ládája 4 emelet szőnyegfoszlányait tartalmazza. Sorolhatnám a hangerősítőkkel működő magnók, lemezjátszók ordításait, az ablakon kidobott cserepes, vágott virágok szép látványát. Ház előtti kertápolás. Néhány lakó küszködik, hogy szűk környezetét szépítse, a többi lakó teledobálja csikkekkel, piszokkal, szeméttel, esetleg még a virágokat is elemelik. Van, aki kizárólag vasárnap délelőtt szereti porolni szőnyegeit, senkinek semmi köze hozzá, csak éppen úgy szól, mint egy távoli ágyúdörgés. És sorolhatnám tovább. De kérdem én, sok lakótársam nevében, hol van a lakás- szövetkezet jogköre, hol az igazgatási osztályé, hol van az a határ, ameddig kötelesek az emberek tűrni? Ki fegyelmezi, vagy figyelmezteti a magukról elfeledkező embereket? Akik megengedhetik maguknak, elköltöznek — de ez volna az egyedüli megoldás?” c. l. Nem levélírónk az egyedüli, aki érthetetlenül és megbotránkozva tapasztalja: egyesek semmibe veszik az együttélés szabályait, „kinek mi köze hozzá” megjegyzéssel zavarják, bosszantják a környezetükben lakókat. Befejezésül azt kérdezi levélírónk — aki egyébként teljes nevét és pontos címét közölte szerkesztőségünkkel —, hogy „Ki fegyelmezi, vagy figyelmezteti a magukról megfeledkező embereket?”. Nos a kérdéssel felkeressük a békéscsabai Városi Tanács illetékesét, és a választ Megkérdeztük az illetékeseket címmel a jövő csütörtöki Szerkesszen velünk rovatban közzétesszük. Dr. Serédi János 50 év után — újra együtt a régi iskolában Kereken ötven éve, 1929-ben találkoztak először egymással az okányi általános iskola falai között, és talán éppen ugyanabban az osztályteremben azok a ma már hatodik x felé közeledő hajdan volt diákok, akik a közelmúltban osztálytalálkozóra gyűltek össze. Több mint hetvenen szorongtak annak idején a nem túl nagy tanterem öreg padjaiban. Tanítómesterük Németi Sándor volt, aki ezen a mostani találkozón családi okok miatt nem tudott részt venni, de széke a dobogón üresen állt, jelezve, hogy gondolnak rá. A találkozó szervezői, akik természetesen az egykori diákok közül kerültek ki, már hetek óta nagy izgalommal készülődtek a ritka eseményre, latolgatva, vajon mennyien jönnek el? Először az okányiak, aztán sorra érkeztek a többiek is, ki a fővárosból, ki Gyuláról, Békésről, vagy Békéscsabáról. S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, szinte minden mondat így kezdődött: „Emlékeztek még...?”, arra például, hogy milyen volt az első nap az iskolában, hogy volt, akit talicskához kötve vitt el édesapja, mert a fiú egyáltalán nem akart iskolába járni. Azután téli időben sem volt ritkaság, hogy valakit a szülő cipelt a vállán, mert á gyereknek nem volt lábbelije, ötven év nagy idő. Volt miről beszélgetni, van mire emlékezniük. Sorra vették, kit merre sodort a sorsa: — van, aki Ausztráliában, vagy a Mali Köztársaságban él jelenleg. Azután nem feledkeztek meg azokról sem, akik nem érték meg ezt a találkozót. Elek Sándor Az osztálytalálkozóról szóló beszámolójához két fényképet is mellékelt Elek Sándor. Az egyik megsárgult, régi képről az egykori kisdiákok néznek ijedten a fényképezőgép lencséjébe. Sajnos, ezt a régi képet technikai okok miatt nem tudjuk közölni, csak a másikat, amely a közelmúltban megtartott találkozón készült.
