Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
1979. augusztus 18., szombat A KISZ a közélet iskolája — öt évig a község KISZ- bizottsági titkáraként ténykedtem. Ez év január 1-ével lettem a nagyközség tanácselnöke. Az elmúlt években a fiatalok szószólója volt. Most egy nagyobb közösség érdekeit a közügyek intézésével együtt képviseli. A közéleti- ség megváltozott számára. Hiszen korábban a fiatalok természetes türelmetlenségével bírált és szólt társai érdekében, most ezeket a gondokat együtt kell látnia az idősek gondozásával, közösen megoldani az oktatás, a termelőmunka problémáival. — Az öt év, úgy érzem, alkalmat adott arra,'hogy megismerkedjem az emberekkel és a községben is aktívan részt vegyek a közéletben. — Hogyan értékeli ebből a székből az elmúlt KISZ-es éveket? — Ügy is mint fiatalt, úgy is mint KISZ-titkárt elfogadtak. Jó kapcsolatom alakult ki a község vezetőivel. — Hogyan változott meg véleménye szerint saját közéleti szerepe? — A KISZ-es munka talán több látványt nyújtott. Azért fórum előtt ott »sem volt könnyű beszélni, s nem lehetett felelőtlenül ígérni. A mégváltozott közéletiség? Ügy érzem, hogy a korábban kialakult kapcsolataimra építhetek. Sikerült beilleszkednem a megváltozott környezetbe, s egy alapvető dolgot tartok nagyon fontosnak, hogy mindenhol igyekszem eleget tenni, és amit ígérek meg is tartom. — A KISZ-titkári funkció sokrétűsége neveli a vezetőt. Ennek előnyét hogyan hasznosítja most? — A kapcsolatokon túl az emberismerettel együtt és a fiataloktól kapott és magammal hozott bizalom segít abban, hogy itt is megvalósíthassam önmagamat. Bizony sokkal nehezebb dolgom van, mint KISZ-titkár koromban, de mégis, úgy érzem, köny- nyen fogom venni az akadályokat. — Milyen a „mély víz”? — Hamarosan megtudom, hiszen szeptember 18-án Kondoros élete szerepel a megyei tanács testületé előtt. Ez néhány év múlva talán önkontroll is lehet majd. — Beszéljünk a magánéletéről ! Mokrán Mátyás tanácselnök Fotó: Veress Erzsi — Magamról ritkán beszélek. Egy azonban bizonyos, hogy a családomtól kapott biztatás, bizalom számít abban, hogyan tudok helytáll-_ ni. Van egy hatéves lányom,' s a feleségem is igen nagy részt vállal a munkából. — Hány éves? — Nemrég volt egy felmérés, amikor megkérdezték, hogy a 30 éven felüli vagy aluliakhoz tartozom-e? Most már néhány hónapja betöltöttem 30. életévemet, de elhatározásom, hogy a középiskolai végzettségem mellé megszerzem az államigazgatási főiskolai képesítést is. Beszélgetésünkből érződött, hogy Mokrán Mátyás, a kon- dorosi Nagyközségi Tanács elnöke a KISZ-ben járta ki a közélet iskoláját. A megváltozott szerep azonban nem teljesen új, hanem egy magasabb, több csoportot tartalmazó emberközösség közéletének szolgálata lesz. Számadó Julianna JEGYZET A napokban a lapokban olvastam: milyen becsületesek autósaink megyénk közútjain. Persze az is igaz, hogy vigyázó Traffipax-sze- mek pásztázzák az utak mentét, de ritkán kattan a gépük. Meg az is igaz, hogy nem kell minden bokorba kiállniuk, mivel útjaink egy részén nem is tanácsos a 80 kilométeres sebességtartományt átlépni. Gondoljunk csak a Tótkomlós felé vezető rücskös-gödrös 43 kilométerre. Jóllehet főútvonalunk van (még ha nem is egy számjegyű), de azok igencsak kanyargósak, ami megint csak nem engedi a végsebesség maximális kihasználását. Ily formán érthető, a „kocogómozgalom” autósainkra is érvényes a megyehatáron belül. Annál meglepőbb volt a minap, amikor a fővárosból hazafelé jövet, röpke 50 kilométer alatt egy tucat autó előzött meg úgy, hogy jómagam, telibe lőtt 80 kilométeres sebességgel haladtam az aszfaltszőnyegen. Alig hagytam el a Budapest-táblát, amikor egy kávészínű, s kávé színűt eregető öreg IP-s Volvo kilőtt mögülem. Az előzés után visszacsapódott a sávúnkba. Gondoltam, idegesítette, hogy egy Trabant pöfög előtte, s majd csak visszaveszi lábát a gázpedálról. Két perc múlva azonban már csak pontnak észlelhettem nagyságát, úgy elfüstölt, becslésem szerint 110-zel. Nem sokkal később ugyanezt tette egy IF-s fehér Wolksvagen. Eközben tűnődni kezdtem kommentátoraink' optimista kijelentését: „a 80 kilométeres sebességkorlátozás nép- gazdasági szinten 3—4 százalékos benzinmegtakarítást hozhat, amely jó néhány millió forintos megtakarítást jelenthet az államháztartásnak.” Míg ezen meditáltam, egy IZ-s és egy CZ-s Wartburg kocsi hagyott el, s nem sokkal később azok is eltűntek a látóhatárról. „Nocsak, nocsak! Micsoda izgágák ezek a magánautósok?” — meditáltam el, de rögtön változtatni kellett a véleményemen, mert egy AH-s fehér Polski is hasonlóképpen cselekedett. Még hümmögni sem volt időm, amikor egy BD-s Mercedes lőtt ki mögülem. S ekkor még az albertirsai kitérőnél sem jártam. Aztán egy AH-s Volga, egy nyugatnémet rendszámú Ford ... Nem is néztem tovább a rendszámokat, áttértem a számolásra. Szolnoknál már azt is meguntam. A benzinkúthoz bekanyarodtam, ahol Trabantos kollégám eképp dörmögött: „Ez tényleg kevesebbet fogyaszt, hogy csak nyolcvannal járok.” Végig- pergett előttem a jogosítványszerzés útja: a műszaki tankönyv több oldalon keresztül e témát feszegeti. Vagyis azt, hogy minden kocsinak megvan az optimális sebessége, amikor a legkevesebbet fogyasztja. Történetesen a Trabant esetében ez a 75—80 kilométer/óra között. Persze akadnak kivételek is. S remélem, többségük az. Az út kezdetétől a kútig kísért egy BE-s Lada. Nem akart megelőzni. Most már csak azon gondolkodom: „A BE-s Lada fogja egymagában teljesíteni a négyszázalékos benzinmegtakarítást?” Jávor Péter Az állami élet fejlődésének időszerű kérdései Interjú Rácz Sándorral, a Központi Bizottság osztályvezetőjével és kötelességeit a legmaga— Az állam megnövekedett szerepéről és jelentőségéről, mint szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszának feltétlen szükségességéről szoktunk beszélni. Mit kell ezen érteni? — Az állam feladatainak bármelyikét is nézzük, bőséges bizonyítékot találunk e megnövekedett szerepre. Nézzük például a gazdasági építés funkciójának főbb időszerű feladatait. Kitűzött célunk, hogy gazdaságilag fejlett országgá váljunk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha bővülnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyarapodik a nemzeti vagyon, emelkedik népünk életszínvonala. A termékszerkezetnek a központi fejlesztési programok, a rekonstrukciók és a vállalati kezdeményezések alapján kedvezően kell változnia. A mezőgazdaságban el kell terjednie a korszerű technikának, az iparszerű termelésnek. E nagy jelentőségű célkitűzések megvalósításában elengedhetetlenül szükség van az állam tervszerű gazdasági szervező, szabályozó szerepére. De még konkrétabb példát is lehet mondani. Napjainkban a környezetszennyezés veszélye a tudományos technikai fejlődés következtében olyan mértékűvé vált, amely csak az állami eszközök teljes „fegyvertárának” bevezetésével hárítható el sikeresen. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában növekszik a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, valamint a társadalmi szervezetek önállósága. A szocialista állam fontos felelőssége és feladata annak biztosítása, hogy a nagyobb önállóság az össztársadalmi érdekekkel mindenkor összhangban legyen. Természetesen nem közömbös, hogy szocialista államunk milyen eszközökkel, módszerekkel oldja meg bővülő feladatait. Pl. káros lenne, ha növekvő szerepe a gazdasági egységek életébe való aprólékos beavatkozással, vagy felesleges hatósági ügyek „gyártásával” járna együtt. Biztosítani kell, hogy a gazdasági egységek a feladataikat — a meghatározott kereteken belül — önállóan elvégezhessék; a különböző szintű állami szervek dolga pedig az, hogy ezt a munkát hatékonyabban irányítsák, segítsék, ellenőrizzék. A párt vezető szerepének maradéktalan érvényesülése, az állampolgárok részvétele a közügyékben, az ország- gyűlés és a tanácsok, valamint a szakszervezetek és más társadalmi szervek ellenőrző tevékenysége biztosítja, hogy szocialista államunk működésében egyszerre és egyenlő mértékben szélesedjék a szocialista demokratizmus, valamint a munka szakszerűsége, szervezettsége és hatékonysága. — A jogi szabályozás az állami irányítás alapvető eszköze. A jogalkotás és a jogalkalmazás hazánkban mennyire felel meg e követelményeknek? Hogyan ítéljük meg a szocialista törvényesség érvényesülését ma Magyarországon? — Az előző kérdésre adott válasz megalapozza azt a következtetést is, hogy a szocialista állam funkcióinak megvalósítása szempontjából nagy jelentősége van a társadalmi-gazdasági viszonyok célszerű .szabályozottságának. Ennek megfelelően az elmúlt években dinamikus jogalkotási tevékenység jellemezte az erre feljogosított állami szerveink munkáját. A legjelentősebb társadalmi viszonyokat, valamint az állampolgárok alapvető jogait sabb szintű jogszabályok, az országgyűlés által alkotott törvények szabályozzák. Az érvényben levő több mint ötven törvénynek a felét pártunk X. kongresszusa óta alkotta meg legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervünk. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy jogalkotásunkban az elmúlt 8—10 esztendőben a fordulat évét követő átalakulás méreteihez hasonló fejlődés ment végbe. Mindebből az is következik, hogy a jövőben jogrendszerünk — különösen a törvényi szintű jogszabályok terén — nagyobb stabilitásával lehet számolni. Jogalkotásunkat összességében kedvezően jellemző kép sem takarhatja el azonban, hogy az alsóbb szintű jogszabályok terén problémák mutatkoznak. Különösen a körlevelek, irányelvek, állásfoglalások — és más hasonló elnevezésű rendelkezések — nagy száma zavarja, nehezíti a végrehajtó szervek munkáját. A jogalkotás minőségének további javítása mellett biztosítani kell, hogy ezek száma csökkenjen és ne akadályozói, hanem eredeti rendeltetésük szerint, az irányítás hatékony eszközei legyenek, segítsék a jogalkalmazók munkáját. ■ A jogalkalmazás helyzetének értékelése során mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a párt politikája, a szocialista építőmunka kiegyensúlyozottsága biztosítja a szocialista törvényesség maradéktalan érvényesüléséhez szükséges feltételeket. Hazánkban törvényes rend van, a jogszabályok megtartása és megtartatása, vagyis a szocialista törvényesség mindkét oldala érvényesül. A bíróságok, az államigazgatási szervek, az ügyészségek, a rendőrség és a munkahelyi döntőbizottságok a jogszabályok politikai, társadalmi és gazdasági céljaival összhangban végzik jogalkalmazó munkájukat. Társadalmunkban alkotmányos alapelv, hogy a jogok érvényesülésének feltétele a kötelességek teljesítése. A jogok és a kötelességek egysége társadalmunk demokratizmusában gyökerezik és egyben jellemzője is annak. A szocialista törvényesség további szilárdítása feltételezi, hogy az állami és az állampolgári fegyelem tovább erősödjön, legyen még szarosabb kapcsolat a jogok érvényesülése és a kötelességek teljesítése között. — Az állami munka egyszerűsítése és korszerűsítése fontos politikai és közhangulatot formáló tényező. Közismertek az erre vonatkozó elvi állásfoglalások. összességében hogyan értékelhető a végrehajtás eddigi helyzete, milyen mértékben sikerült ezen a téren előbbre jutni? — Az állami munka további egyszerűsítése és korszerűsítése fontos, politikai jelentőségű feladat. Az utóbbi időben több intézkedés történt. Erősödtek a korszerűsítési törekvések, számos kezdeményezés született mind a minisztériumoknál, mind pedig a tanácsi szerveknél. Valamelyest gyorsult az ügyintézés, javult a kulturáltsága, csökkentek a nyilvántartási és adatközlési kötelezettségek. Ésszerűbbé vált az intézmények gazdálkodása, kevesebb lett a szervezeti párhuzamosság. Ezenkívül folyamatban van néhány biztatónak látszó kísérlet. Örömmel állapítható meg, hogy az állami szervek tevékenységében a szolgáltató, szervező, meggyőző típusú munka válik mindinkább uralkodóvá. Mindamellett nem lehetünk elégedettek. Az eddigi eredmények összességében elmaradnak a párt- és állami határozatokban megfogalmazott céloktól és az élet által támasztott mind magasabb követelményektől. A korszerűsítés és egyszerűsítés még mindig nem vált a vezetői tevékenység szerves részévé. Az egyre bővülő állami, ezen belül a közigazgatási feladatokat csak a szervezettség jelentős javításával, a munkamódszerek és a szervezeti keretek racionálisabb kialakításával lehet a jövőben megoldani. Többről van tehát szó, mint létszám- és költségmegtakarításokról. Erről is, de mindenekelőtt az állami munka egészének még ésszerűbb megszervezéséről, a lakosság életkörülményeinek további javításáról, az állampolgárok még jobb — fogalmazzuk így — kiszolgálásáról. — Az össztársadalmi és a helyi célok megvalósításának fontos feltétele a tanácsok népképviseletiönkormányzati és államigazgatási jellegének erősítése. Hogyan élnek a tanácsok önállóságukkal? Vannak-e még e téren ki nem aknázott tartalékok? — A tanácstörvény 1971- ben lépett hatályba. Tehát nyolc esztendő tapasztalatai állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint a tanácsok népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervként való meghatározása helyesen fejezi ki az államszervezetben elfoglalt helyüket és fejlesztésük irányát. Az is bebizonyosodott, hogy a nagyobb önállóságuk kedvezően befolyásolja nemcsak a helyi, hanem az össztársadalmi céljaink megvalósítását is, jobban ösztönöz a szellemi és anyagi tartalékok feltárására, erősíti a kezdeményező készséget és a társadalmi erők jobb összefogására késztet. Mindezek együttes hatásaként növekszik munkájuk társadalmi nyilvánossága, szorosabb a kapcsolatuk a lakossággal, egyszóval változatlanul fontos alapintézményei a politikai rendszerünknek. E summázott értékelés a terven felül megvalósított sok ezer óvodai és bölcsődei helyben, több száz sportpályában, üzletben és a lakosság életkörülményeit javító sok egyéb létesítményben ölt valóságot. Ez a legdöntőbb érv amellett, hogy a tanácsok jól élnek önállóságukkal, az azt erősítő politikánk helyesnek bizonyult. Nem felelne meg azonban a valóságnak, ha azt állítanánk, hogy a több mint 1500 tanács mindegyikének munkáját tekintve maradéktalanul igaz ez az értékelés. A sokféle jogos igényt nem minden tanács rangsorolja helyesen, esetenként indokolatlan helyi érdekek kerülnek előtérbe. Egyes tanácsi vezetők a központi irányítás erősítését szolgáló intézkedésben az önkormányzati jogok csorbítását vélik felfedezni. A központi szervekben dolgozók közül egyesek pedig akkor lesznek „idegesek”. ha a tanácsok önállóságának további növeléséről hallanak. Mindent összevetve, a tanácsok eddigi munkájának jó tapasztalatai és időszerű feladataink lehetővé, egyben szükségessé teszik, hogy társadalmi, gazdasági céljainkkal összhangban — a tanács- törvény adta keretek között — lovább erősödjék öntevékenységük és önállóságuk. Indokolt, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítésében növekedjenek a helyi érdekeltségi elemek, tágabb tere legyen a helyi kezdeményezésnek, mindezek alapján a gondokban való felelős osz- tozásnak. Tovább lehet növelni a települések fejlesztésében a városi és a községi tanácsok szerepét. Fokozott figyelmet szükséges fordítani az intézmények gazdaságos működtetésére; a tanácsok és a nem tanácsi gazdasági szervek közötti célszerű együttműködés szélesítésére. Különösen fontos a tanácsok közötti együttműködést szorgalmazni, hogy a közigazgatási határok ne legyenek akadályai az ésszerű terület- és településfejlesztésnek. Elengedhetetlen, hogy a tanácsok még inkább támaszkodjanak a lakosságra, igényeljék és ösztönözzék a társadalmi munka vállalását. — Az elmondottak alapján a központi irányítás vagy a helyi önállóság erősítése van-e napirenden? — A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése a feladat. A kettő nem zárja ki egymást. A központi irányítás erősítésén ugyanis nem az alsóbb szervek munkájába való indokolatlan beavatkozást, a felesleges jelentések és adatkérések, vagy az önállóságot sértő körlevelek számának növelését kell értenünk. A feladatok világos, a végrehajtás feltételeivel számoló meghatározása és a következetes, segítő számonkérés révén kell, illetve lehet a központi irányítás hatékonyságát növelni. A helyi önállóság erősítése sem a központi irányítást keresztező, valamiféle abszolút önállóságot jelent, hanem a felelősség, az öntevékenység és a kezdeményezőkészség fokozását, a helyi tartalékok további feltárását, az össztársadalmi és a helyi érdekek harmonikus érvényesítését. A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése tehát nem egymást kizáró fogalmak. — Gyakori beszédtéma az ország közigazgatási területi beosztásának reformja. Van-e alapja az ilyen feltételezéseknek, a közeljövőben történik-e valamilyen lényeges változás a területi beosztás rendszerében? — 1950-ben a tanácsok megalakulásakor — amikor a mai közigazgatás területi alapja létrejött — 2978 községi, 53 városi, 140 járási tanács kezdte meg munkáját. Jelenleg a községi tanácsok száma 1429, a városiaké 96. Mint ismeretes, járási szinten ma már választott tanácsok nem működnek, helyettük a megyei tanácsok járási hivatalai látják el a községszintű területi igazgatás feladatait. A városok növekvő politikai, gazdasági és kulturális szerepét mutatja a város környéki község kategóriájának létrejötte. Több mint 300 községi település kapcsolódik ma már ebben a formában a városokhoz. A kialakult közigazgatási szerkezet összességében összhangban van a politikai, a gazdasági és a társadalmi követelményekkel. A jövőben az adott közigazgatási területi beosztás keretei között a munka színvonalának emelésére kell az erőket összpontosítani. Természetesen kisebb méretű . változások elől elzárkózni nem lehet, hiszen az élet nem áll meg. A kellő feltételek megteremtése után, megfelelő időben néhány újabb közös községi tanács vagy városkörnyék szervezésére, várossá nyilvánítására sor kerül a jövőben is. Ennek ütemét azonban a korábbiakhoz képest indokolt mérsékelni. Levonható tehát ezek alapján az a következtetés, hogy semmi okunk a közigazgatási területi beosztáson a közeljövőben lényeges változtatást végrehajtani. Rákos Imre
