Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
IZHilUKTire1979. augusztus 18., szombat A paradicsomlé-nyeré állomás napi 15 vagon nyersanyag feldolgozására alkalmas Fotó: Veress Erzsi Hz eredményes gazdálkodás titka Csanádapácán A sokoldalúság előny — mondhatjuk, ám aki sokat markol, az keveset fog — cáfolhatjuk az előbbi állítás igazát. Két, ellentmondásosnak tűnő dologról van tehát szó. A bizonyítás nem könnyű feladat, ha a kérdést el akarjuk dönteni. A gazdasági folyamatokban például az eredményesség dönti el, hogy mi az elég és mi a sok. Mindez persze elválaszthatatlan a minőségtől. A mezőgazdasági üzemek vezetői közül sokan állítják, hogy nem szabad az erőket elaprózni, ezért csak néhány növény, illetve állatfaj tartására érdemes berendezkedni. Példák sorával és számokkal bizonyítanak. Csakhogy nem mindenütt értenek ezzel egyet és ők is számhalmazokat tolnak a hitet- lenkedők elé. Az igazság a mi oldalunkon — erősködnek. Akkor hát mi dönti el végül is a vitát? Ezt kutattuk a csanádapácai Széchenyi Tsz-ben. Huszonegy növény Előrebocsátjuk azonban, a döntőbíró szerepére nem vállalkozunk. Szándékunk csupán annyi, hogy bemutassuk a termelőszövetkezet gazdálkodását, a vezetői döntések mozgatórugóit, a sikerek és az esetleges eredménytelenségek okát. A bevezetőben elmondottak persze nem a véletlenek kapcsán fogalmazódtak meg. Éppen ellenkezőleg. Elhangzott egy szám ... — Huszonegy növényféle termesztésével foglalkozunk — mondta többek közt Dé- kány Károly, a tsz főagronó- musa, amint a szövetkezet gazdálkodásának főbb jellem- lemzőit ismertette. A 4500 hektáros, méreteit tekintve közepes nagyságú, közös gazdaság fejlődését alapvetően ez a sokoldalúság jellemzi már hosszú idő óta. A termelés szerkezete igen bonyolult, az üzemszervezés sem tartozik ezért a legkönnyebb feladatok közé. Minden növénynél időben kell elvégezni a talajmunkákat, a vetést, a tápanyagutánpótlást és a növényvédelmet. Ennek ellenére ... — A közeljövőben nem akarjuk módosítani a vetés- szerkezetet. így is 1600 hektáron termelünk kukoricát és 1200 hektáron búzát. Ügy ítéljük meg, hogy számunkra éppen az egyszerűsítés okozna gondokat. Eddigi sikereink kulcsa, hogy mindig volt több olyan növényünk, amely a legrosszabb időjárás esetén is ellensúlyozni tudta a veszteségeket — elemezte a kialakult helyzetet Pacsika Mihály elnökhelyettes. — Ha tovább növelnénk a kukorica és a búza területét, valóban egyszerűsödne a termelés, de ez fokozott veszélyekkel járna, hiszen kedvezőtlen időjárás esetén minden „elúszhat” — folytatta mintegy az előbbi gondolatsort a főagronómus. — Szövetkezetünk az utóbbi két évben „Kiváló” címet ért el. Azt hiszem, ez nem utolsó sorban eddigi elképzeléseink helyességét támasztja alá. Biztonságossá tettük a gazdálkodást, jutott pénz a fejlesztésekre. Még elképzelni is rossz, mi lett volna akkor, ha mondjuk csak néhány növényféle termesztésével foglalkoznánk és ezeket tönkretette volna az időjárás. . * Biztonságot ad Az elmondottak helyességét nem lenne értelme vitatni, csakhogy ott, ahol 21 növény termesztésével foglalkoznak, ott is elfogadható színvonalon kell gondoskodni a gépesítésről. Ez pedig könnyen vezethet az erők céltalan elaprózódásához. — Ez így igaz — helyesel Balázs Imre főkönyvelő. — Szövetkezetünk azonban szinte valamennyi növényünk termesztését gépesítette, vagy ha nem, megvolt hozzá a kézi munkaerő. Sok olyan asszony dolgozik nálunk, akik csak itt a közelben vállalnak munkát. Ezért hoztuk létre a melléküzem- ágat, amellyel kapcsolatos elképzeléseink gyakran változtak. A csanádapácai Széchenyi Tsz gazdálkodásában mindig a növénytermesztés volt a meghatározó. Arra törekedtek, hogy a kialakított vetésszerkezet már önmagában is adjon egyfajta biztonságot. Ám tagadhatatlan, hogy az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapott a melléktevékenység, míg az állat- tenyésztés fejlesztése viszonylag szerény maradt. — Néhány évvel ezelőtt egészen más volt a helyzet. A fa- és a vasüzem termelését fel akartuk számolni. Sok gondot, vesződséget okozott működtetésük. Annak idején egyébként is pusztán a foglalkoztatottság megoldására alakítottuk ki ezt a két telepet. Azután kedvezőbb ajánlatokat kaptunk — magyarázta az elnökhelyettes. A faüzem a Budapesti Bútoripari Vállalattal, a szentesi Kontakta Gyárral tart kapcsolatot. A vasüzem csaknem 19 megrendelőnek szállít hűtőházi alkatrészeket, precíziós öntéshez viaszmintákat, betonkeverőket, pezsgős kontértereket. Mindkét részlegben biztosítani tudják a folyamatos termelést. A szövetkezet ezzel a tevékenységével 25 millió forint árbevételhez jut. Sok még a tartalék A foglalkoztatás biztosítására nemcsak a munkaigényes zöldségtermelést és az előbb ismertetett ipari tevékenységet honosították meg. A tsz-ben a termelési szerkezethez igazodó egyéb feladatok megoldására is vállalkoztak. A konzervgyárral közösen paradicsomlé-állomást hoztak létre. Itt naponta 15 vagon nyersanyagot dolgozhatnak fel. Az őszi és téli hónapokban sárgarépa előfeldolgozására vállalkoznak. Csaknem másfél millió forint értékben a Mezőkovácsházi Magtermesztési Társulással magnyerő üzemet építenek. — Ezt aj sokirányú tevékenységet csak úgy tudjuk biztonságosan teljesíteni, ha jó kapcsolatokat alakítunk ki a partnervállalatokkal. A továbbfejlődés feltétele pedig, hogy ésszerűbben koncentráljuk anyagi erőforrásainkat, még jobban hasznosítsuk szakembereink tudását. Ügy ítéljük meg, hogy sok tartalék van még az üzemszervezésben, meg kell oldani az ágazatok önelszámoltatását. Ez a hatékonyabb gazdálkodásra ösztönzést szolgálná, azt, hogy nőjön az érdekeltség — sorolta a főagronómus. — A termelés szerkezetének megváltoztatására azonban egyelőre semmi sem ösztönöz bennünket. Sőt, mostani felszereltségünk, jövedelmezőségi számításaink is az eddigi gyakorlat folytatását teszik indokolttá. A sokirányú tevékenység tehát Csanádapácán különösen az utóbbi két évben mondható sikeresnek. A szövetkezet adottságaihoz, pénzügyi erejéhez mért, és a rendelkezésre álló munkaerőhöz igazodó termelési összhang jött létre. Kepenyes János Változások az ÉPSZER-nél Három évvel ezelőtt jött létre megyénk harmadik legnagyobb építőipari egysége, a Békés megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat, közismertebb nevén az ÉPSZER. Nem titok, hogy az összevonás előtt két elődje — a Gyulai Építőipar Vállalat és a Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — orvosi kifejezést használva „legyengült állapotban” volt. Már az első hónapok próbára tették az új vállalatot: egyik veszteséges munkát a másik követte, a kilátásta- lanság sokakban felötlött, és bizony közülük jó néhányan vették is a kalapjukat. Szegényes házasság — A fúziót megelőzően mindegyik vállalat tevékenységének 90 százalékát a befejező, vagyis azok a munkák adták, amelyek kevés pénzt hoztak — emlékszik vissza Szabadfalvi László igazgató. — Ráadásul mindkét vállalat eszközszegényként lépett a „házasságba”. Gépesítettségünkre jellemző volt: mindenből akadt egy kicsi, az összefüggő gépláncokat csak hírből ismertük. A gondokat a sok, a szétszórt, a rosszul előkészített és megkezdett apróbb munkák csak fokozták. Éppen ezért első feladatként tűztük magunk elé célul a kivitelezés alatt álló létesítmények mielőbbi befejezését, a munkák koncentrálását — folytatja az igazgató, majd sorolja azokat a célkitűzéseket, amiket a megyei tanács elvárt az ÉPSZER-től. Hogy mik ezek? A vállalat átállása korszerűbb építőipari szerkezetgyártásra, három éven belül szüntessék meg a veszteségeket úgy, hogy saját erőből nyereséget érjenek el. Ezzel párhuzamosan a műszakiak dolgozzák ki a kapacitásfejlesztési pályázatot úgy, hogy azok a későbbi elképzeléseket, igényeket is vegyék figyelembe. S mi valósult meg, mi változott ? Korszerűsödött az alkalmazott technológia. A Beton- és Vasbetonipari Művek szerkezeteinek építése fokozatosan teret hódított. Ennek keretében bevezették a daruzatlan vasbetonszerkezetek, UNIVÁZ-szerkeze- tek és az ezekhez kapcsolódó könnyűszerkezetes létesítmények építését. Lakásépítésben az V. ötéves terv időszakára még megtartották a közép- és téglablokkos technológiát. Az ÉPSZER célkitűzéseinek sikeres megvalósításához kapacitásfejlesztési pályázatot nyújtott be az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumhoz, melyet kedvezően fogadtak, s ennek alapján több mint 10 millió forintot fordítottak gépesítésre. Ez azt jelentette: a meglevő gépparkkal kiegészítve, most már megfelelő színvonalú a vállalat gépesítettsége. Ezzel egy időben a vállalat vállalási politikája is változott. A megyei tanács ÉKV osztályával, más építőipari egységekkel egyeztetve, azokkal koordinálva kialakították és koncentrálták működési területeiket, megállapítva, hogy melyik cég hol, mit épít. Ez az ÉPSZER esetében azt jelentette, hogy a megyeszékhelyen, Békésen és Gyulán, valamint a megyei tanács fejlesztési programjával összhangban Szeghalom és Mezőkovácsháza térségben vállalnak munkát. — Milyen eredményeket értek el az elmúlt esztendőkben? — fordulok ismét az igazgatóhoz. — Az első évet, vagyis 1976-ot, mint az várható volt, tekintélyes veszteséggel zártuk. Igaz, javult a hatékonyságunk, s ennek tulajdonítható az, hogy a veszteségünk 4 millió forinttal kevesebb volt a tervezettnél. S csak egy szám: ugyanebben az évben minden egyes lakásra 100 ezer forint volt a ráfizetésünk. A következő esztendőt 1,6 millió forint veszteséggel zártuk, de a megyei tanács árkiegyelítésével mérlegünk nullára állt. Tavaly volt az az év, amikor is célkitűzéseink egyik pontjának már megfeleltünk: saját erőből 2,7 millió forint tiszta nyereséget értünk el — s közben az íróasztal fiókjából előkerül egy kimutatás: az összevonás után a vállalatnak 780 dolgozója volt, ez a létszám az év végére 80-nal csökkent. A következő évben újabb 50-en mentek el, tavaly pedig 645- en dolgoztak a vállalatnál. Ez utóbbi létszám viszont már stabilizálódott, de még mindig kevesebb a tervezettnél. Fiatalok a mély vízben Persze nem volt ilyen egyszerű és könnyű a vállalat munkája, mint ahogy az igazgató elmondta. Olyanok — műszakiak, fizikaiak — mentek el, akik munkájára feltétlenül számítottak a későbTöbb hal kevesebb költséggel Munkaverseny-felajánlás és versenyfelhívás Gyoméról Az 1978-as szocialista munkaversenyben jól helytállt a gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet tagsága, eredményes munkájukért megkapták a MÉM és a TOT elismerő oklevelét. Ügy érezték, hogy ez a cím arra kötelezi őket, hogy a - továbbiakban is kiemelkedően dolgozzanak. Ezért az augusztus 8. és 11. között megtartott munkahelyi tanácskozásokon felajánlásokat tettek és határozatot hoztak, hogy csatlakoznak az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyhez* Vállalták, hogy társadalmi munkában elkészítenek egy nagy hálót és ezzel javítják a halfogás feltételeit. Társadalmi munkában halásszák le a fűzfászugi holtágat. A halastónál a lehalászások jobb szervezésével, a tárgyi és személyi feltételek biztosításával igyekeznek a lehalászási elhullást a minimálisra csökkenteni. A teleltetési feltételek biztosításával 50 százalékkal kívánják csökkenteni az állomány súlyveszteségét. Ezen felül a természetes vízi és a halastavi halászok egyaránt vállalták, hogy öt százalékkal túlteljesítik az 1980-ra beütemezett halfogási tervet. A halászaton kívül jól működő halfeldolgozó üzeme is van a szövetkezetnek, melyben együttműködve a békéscsabai hűtőgyárral halászlét, mélyhűtött halszeleteket, és más kedvelt konyhakész termékeket állítanak elő. Ennek az üzemnek a dolgozói azt vállalták, hogy a gyártásközi ellenőrzés javításával elérik a tervezett kihozatal egyszázalékos javulását. A szövetkezet halászati tevékenységével ugyan nem függ össze, de jó hasznot hozó kiegészítő tevékenység a fémtömegcikk-gyártás. A különféle csatokat, cipőkellékeket előállító üzem dolgozói felajánlást tettek, hogy 0,2 százalékkal csökkentik a fajlagos anyagfelhasználást. A gyártásközi minőségellenőrzés javításával a más célra nem használható menthetetlen selejtet tíz százalékkal csökkentik. Ügy szervezik meg a munkát, hogy az üzem csúcsidőben mért áramfogyasztása tíz százalékkal legyen kevesebb. Erőfeszítéseket tesznek a különböző energiafajták felhasználásának csökkentésére is. A szállításban dolgozók a karbantartás és a jobb kihasználás segítségével 10 százalék üzemanyag-megtakarítást ajánlottak fel. A vendéglátó egységek is hasonlóan kívánják csökkenteni az energiafelhasználást, és emellett jobb szervezéssel a szállítási költségeket is mérsékelni akarják. A még jobb eredmények elérésére a felajánlásokon túlmenően versenyfelhívással fordul a Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet az ország többi halászati termelőszövetkezetéhez. — Azt kérik tőlük, hogy vívjanak különver- senyt a minőség javításáért, a takarékosságért, a tartalékok feltárásáért és hasznosításáért. Ez a verseny természetesen szorosan összefügg az országos munkaverseny-mozga- lommal, és annak lezárásával egy időben dől majd el, hogy melyik halászati szövetkezet nyeri e nemes vetélkedőt. L. L. biek során, s olyanok maradtak, akik halászni akartak a zavarosban. Ezek egy részétől a vállalat szabadult meg. Így aztán -1976 végére a vállalatnál mindössze 2 egyetemi és egy üzemmérnöki végzettségű műszaki maradt. Építőipari berkekben csakhamar híre ment, hogy az ÉPSZER Vállalat a csőd szélén áll. S akkor jöttek a végzős fiatal műszakiak. Tapasztalat nélkül, azonnal a mély vízbe dobták őket. De megtanultak úszni. Az elmúlt évek bizonyították, éltek, jól éltek a bizalommal, így aztán ma már 15 felső fokú képzettségű műszaki dolgozik a vállalatnál. — A szakmunkások létszáma is lecsökkent, ezen úgy segítettünk, hogy az iparita- nuló-képzést fokoztuk. Javult szervezettségünk, a közös, a hatékonyabb munka révén kedvezőbbek lettek munkafeltételeink. Az elmúlt három év alatt a bérszint 7000 forinttal nőtt, s az elmúlt évben a 40 ezer forintot megközelítette az egy dolgozóra jutó vállalati átlag — sorolja az igazgató. — Bíztunk a vállalatban, magunkban, munkánkban, ezért is tartottunk ki — mondja Bak Endre, aki 9 éve a vállalat kubikusa. — Én kétszer is foglalkoztam a felmondás gondolatával — szólal meg Lévai Gergely, aki ugyancsak 9 éve dolgozik a vállalatnál. — A cimborák mondták, hogy maradjak, változni fog a helyzet. — Nem szeretjük a vándorlást, jóllehet az új munkahelyen lehet, hogy többet kerestünk volna, de ott csak újoncok vagyunk — folytatja a brigádvezető. Körvonalazódik ■ ■■ rr a jovo Kilábalt a hullámvölgyből az ÉPSZER. Kemény munka eredménye a változás. S a fejlődést elismerik azok is, akik intrikákkal fogadták az új célkitűzéseket. Csak néhány adat még, az a teljesség igénye nélkül: a tervidőszak lakásépítési programját az év első felében teljesítette a vállalat, 500 új otthont adtak át a megyében. Pedig az első években lemaradtak a programjuktól... A tervidőszak hátralevő részében Békéscsabán további 84 lakás készül el, s áthúzódó beruházásként megkezdik Szeghalmon 60, Békésen 42 lakás építését. — Mit terveznek az elkövetkező évekre — kérdezem Szabadfalvi Lászlót. — A VI. ötéves terv nálunk a technológiai váltást is jelenti, a középtégla-blok- kos technológiát az öntött- beton-technológia váltja fel. Gépesítettségünkhöz képest ez igényli a legkisebb beruházást. Dolgozóink szakmai felkészültségével, a meglevő létszámmal, gépparkkal képesek vagyunk az átállásra — mondja az igazgató, majd így folytatja. — Ismertek az energiatakarékossági intézkedések. Januártól megkezdjük a könnyített, hőszigetelt gipsz válaszlapok gyártását és alkalmazását. Ezzel az új anyaggal a környező építőipari szerveket, de még a magánépíttetőket is el tudjuk látni. É válaszfalak kiváló hőszigetelők, nem kell vakolni, falazás után azonnal tapétázhatok, festhetők. Ezenkívül ugyancsak megkezdjük a műanyag ablakok gyártását Hungaropán üveg felhasználásával. Az öntöttbeton-technoló- giára az átállást jövőre, folyamatosan vezetjük be. Úgyanis megvettük a PE- VA gyártási licencét a hozzátartozó kapcsolódó technológiákkal. Az első ilyen épületet szeretnénk 1980-ban elkészíteni. Természetesen e technológiával nemcsak lakások készíthetők, hanem más közösségi létesítmények is. Ezek kidolgozása még folyik — mondta búcsúzáskor az igazgató. Szekeres András
