Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
,1979. augusztus 26., vasárnap KHiUMTd Mikor lesz város Szeghalom? Ha egy közvélemény-kutatást rendeznénk a nagyközségben arról, mi a leghőbb vágya a szeghalmi embernek, valószinűleg elsöprő többséget aratna az a kívánság, hogy város legyen. A nagyközségi tanácsházának egyik irodája, ahol Nátor János, a terv-, költségvetési és munkaügyi csoport vezetője tevékenykedik, sok érdekes látnivalóval szolgál. Az egyik szekrény oldala telistele megcímzett levélborítékokkal, táviratblankettákkal, ahány annyi féle, egy azonban valamennyinél közös. A címzésen ez áll: Városi tanács, Szeghalom. Mintha sok szerv már előre megelőlegezte volna a címet a nagyközségnek. A másik falon hatalmas kulcs — talán a jövendő város kulcsa. Minden arra inspirál, az itt élők nagyon szeretnék, ha mielőbb város lenne Szeghalom. Egy másik hosszú papírlapon helységnevek. Azoké, amelyek várományosai a városi rangnak. Nem is tudom, hol hallottam, de megragadta a figyelmemet, ha lokálpatriótáról akarnánk szobrot mintázni, a legjobb modell Nátor János lenne. Pedig nem is szeghalmi. A nagyközségi tanácsnál ez év májusában született meg egy füzet, amely ezt a címet viseli: Előterjesztés Szeghalom nagyközség középfokú központ várossá nyilvánítására. Érdemes belelapozni. A tartalomjegyzék felsorolja, mi minden található ebben a füzetecskében. Nézzük, mi olvasható például a gazdasági, társadalmi szerkezet átalakulásáról : A „A gazdaságban a termelőszövetkezeti gazdálkodás és az állami gazdaság termelése volt a meghatározó, a lakosság döntő többsége mező- gazdasági foglalkozású. Számottevő ipar nem alakult ki, azonban 1968-tól kezdve a tervszerű ipartelepítés hatására kezdetét vette a gazdasági szerkezet átalakulása. Megkezdődött a Sárrét iparosítása. 1969-ben a Fővárosi Ruhaipari Vállalat, két évvel később a Csepel Autógyár, majd a Paplangyár épített üzemet. Ezeknek az üzemeknek a IV. és V. ötéves tervi fejlesztésével, valamint a harisnyagyár építésével lényegében megszűntek a foglalkoztatási gondok. Az ipar- fejlesztés kedvezően hatott a környező községekre is, mivel ma már több mint 800 dolgozó jár be szeghalmi munkahelyre. Az ipari munkások aránya — 40,5 százalék — ma már lényegesen meghaladja a mezőgazdasági keresőkét — 21,7 százalék. A Csepel Autógyár 260, a harisnyagyár 35 millió forintos beruházásával újabb 600 ipari munkahely alakul ki 1980 végére. Nézzük, hogyan alakultak a várossá nyilvánítás feltételei. A belterületi népesség meghaladja a kötelező alsó határt. Vonzáskörzetében az ellátott lakosság száma kétszerese az előírásosnak. Máris városi szintű az orvosi ellátás, 100 ágyas kórháza, 28 ágyas szülőotthona, 11 munkahelyes szakorvosi rendelő- intézete, mentőállomása, ügyeletet tartó gyógyszertára van. Gimnázium és szakközépiskola, szakmunkásképzőtagozata, középiskolai diákotthona, 100 személyes általános iskolai kollégium működik, járási úttörő- és ifjúsági házzal rendelkezik, bolti kiskereskedelmi forgalma megközelíti, alapterülete meghaladja a követelmény szintjét. Belterületi főforgalmi útjai korszerű közvilágítással vannak ellátva. Közművesített lakásainak aránya meghaladja az előírt szintet, központi vízműtelepe és szennyvíztisztító-telepe van. És melyek azok a feltételek, amelyek még megoldásra várnak? A belterületű utak kiépítettségi aránya az előírt jgO százalékkal szemben csak 40,5 százalékos. A művelődési központ és B típusú könyvtár alapterülete szűk, korszerűsítését a VI. ötéves tervidőszakban kívánják megoldani. Szükség lenne egy vendéglátóipari kombinátra, benne szállodával, és a jövő évig meg kell teremteni a közművesített szemétszállítás feltételeit. Feltétlenül szükség lenne egy új művelődési házra, egy 50 személyes bölcsődére, egy 120 személyes óvodára. Ézek egy része — úgy tűnik — a következő tervciklusban megvalósíthatók. Városi követelményt kielégítő általános és részletes rendezési tervvel rendelkezik. Az új lakótelepek a nagyközség központjában helyezkednek el, városi képet mutatnak. Kilenc év alatt több mint félezer telepszerű több szintes lakás épült. Ezenkívül évente 40—50 családi lakóház. A járási igazgatási szerveknek korszerű elhelyezési körülményei adottak. Hamarosan új székházat kap a járási-városi rendőrkapitányság. A nagyközség a megye északi részének kulturális-szellemi központja. Hely- történeti gyűjteménye van, rövidesen felavatják a múzeumot. Tervezik a zeneiskola építését is. Esti és levelező tagozatú szakmunkásképzés központja. A község lakossága példamutatóan veszi ki részét a településfejlesztő munkából. A megyei társadalmi munkaversenyben két első és két második helyezést értek el. Az egy lakosra jutó teljesítés 973 forint volt az elmúlt esztendőben. Az előterjesztésnek ennek a pontja külön figyelmet érdemel. A társadalmi munkának régi hagyományai vannak itt, ami azért is jó, mert a nagyközség vezetői ezzel is hű képet kapnak arról, a lakosság mennyire érzi magáénak a nagyközséget, mennyit hajlandók áldozni anyagilag, erkölcsileg és két kezük munkájával. Ezekről beszél Nátor János: — A tanács 1977. decemberi ülésén meghatározta az 1978. évben társadalmi úton megvalósítandó feladatokat, amelyekhez a lakosság még szélesebb körű bevonását tartotta szükségesnek. A Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának közreműködésével részletesen kidolgoztuk a gyakorlati végrehajtás módszerét. Az elkészített ajánlás az elmúlt évben a társadalmi munka értékét 2 millió 600 ezer forintban állapította meg. A lakosság megértve a kezdeményezés jelentőségét, nagy lelkesedéssel látott a munkához, amelynek irányításában részt vettek a tanácstagok és a Hazafias Népfront bizottság tagjai. A nagyközség iránti önzetlen segítőkészségnek sok szép példájával találkozhattunk. Jelentős volt a község fásításában, parkosításában, csapadékvíz-elvezető árkok karbantartásában, földutak egyengetésében végzett társadalmi munka. A körzetek lakói több mint 150 ezer forint értékű munkával járultak hozzá igényeik kielégítéséhez. Hogy csak néhányat említsünk a jelentősebb munkák közül. Tavaly adtuk át éppen egy évvel ezelőtt a 125 személyes óvodát. Ennek építésében a községben működő valamennyi üzem, vállalat, intézmény kollektívája részt vett. Eredetileg 50 személyesre terveztük, de a társadalmi munkával sikerült bővíteni. A társadalmi munka értéke megközelítette az 1 millió forintot. Ugyancsak jelentős volt a sportkomplexum megvalósítása. A társadálmi munka értéke itt is közel volt az 1 millió forinthoz. Ugyancsak a sportolás bővítéséhez készült el a Fáy-la- kótelepen a tenisz-, tollaslabda- és jégpálya is, negyedmilliós társadalmi értékkel. A munkákban kitűntek a Sárréti Termelőszövetkezet, a Ruhaipari Vállalat, a Cse- •pel Autógyár, a Tanácsi Költségvetési Üzem, a Szeghalmi Állami Gazdaság, a Békés megyei ÉPSZER Vállalat, a TITÁSZ, a SZÖVÉPlTÖ Vállalat, a Vízgazdálkodási Társulat, a Sárréti Tejüzem dolgozói. A felsorolás természetesen nem teljes, hiszen a többi kollektívák is dicséretes módon tevékenykedtek. A tanácstagok közül feltétlenül említést érdemel Szívós Lajos, Czinege Gyula, Bartha Sándor, Mezei Ferenc, Vékony Ferenc, Czebe Lajosné, Eiler Frigyesné áldozatos szervező munkája. Mindezeknek köszönhető, hogy a tervezett 2,6 millió forintos értéket csaknem 10 millió forintra sikerült teljesíteni. > Hogy mikor lesz város Szeghalom? Erre egyértelmű választ nem tudunk adni, annyi azonban bizonyos, hogy a nagyközség gazdasági, társadalmi, kulturális, egészség- ügyi szintje kedvezően alakult. Tervszerű munka eredményeként teljesültek a várossá fejlesztés legjelentősebb feltételei, s ami még hátra van, azok is valószínűleg a középtávú terv végére megvalósulnak. B. O. Csanádapáca Gazdag község — gondokkal Talán a cím ellentmondásosnak tűnik, azonban mégsem az. Ez derül ki abból a beszélgetésből, amelyet a közelmúltban folytattunk Szatmári Sándorral, az MSZMP csanádapácai titkárával. — Ami a község helyzetét illeti, két dolog a meghatározó. Fekvése jónak mondható, Békéscsaba és Orosháza között helyezkedik el, kedvező az átmenő forgalom, földjeink aranykoronaértéke a jobbak közé sorolható. Igaz, amennyire jó az, hogy a már előbb említett két város között fekszik, ennek negatív hatásai is érződnek. A két városnak rendkívüli az elszívó hatása. Ennek „köszönhető”, hogy kedvező helyzetünk ellenére is a község lakosságának száma állandóan csökken. Nálunk egyedül a termelő- szövétkezet az, amely rendszeres és állandó munkahelyet biztosít a lakosság egy részének. Ha már a termelőszövetkezetnél tartunk, feltétlenül említésre méltó, hogy az utóbbi évtől eltekintve a jól gazdálkodók közé tartozik. Ezt bizonyítja, hogy már két esetben nyerték el a kiváló címet. Lényegében ez a mezőgazdasági nagyüzem a meghatározója a község lakói anyagi jólétének. Minden dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a csanádapácai emberek mesz- sze földön híresek szorgalmukról. Nagyszerűen működik a háztáji gazdaság, korábban szarvasmarha-tenyésztéssel tűntek ki az emberek, olyannyira, hogy a háztáji gazdaságokból több tejet vettek át, mint a közösből. Ezt az ágazatot főleg az idősebb generáció művelte jobban, ahogy kihalnak, egyre inkább áttevődik a szarvasmarha-tenyésztés a sertéstenyésztésre. Hogy Iliiért, magam sem tudnám megmondani. Elég az hozzá, hogy például sertésből egy felmérés tanúsága szerint, az idén több mint 10 ezret fognak átadni a feldolgozó iparnak a háztáji gazdaságokból. De lehet, hogy még ennél is többet. Hogy hogyan látom a község fejlődését? Nos, az előbbiekben már említettem, hogy a gazdagabb községekhez tartozunk. Hogy mást ne mondjak, a 4 ezer lakosú község takarékpénztárában és postafiókjában csaknem 50 millió forint a betétállomány! Azt hiszem, ez az egy adat is beszédes bizonyíték arra, hogy hogyan élnek nálunk az emberek. Ami a község fejlesztését illeti. Négy évvel ezelőtt egy 100 személyes óvodát építettünk, olyat, amelyet bármely városban megirigyelhetnének. öt csoport működik ebben. Ez talán az egyetlen, amivel dicsekedhetünk. Az iskolákról már nem mondhatunk ennyi jót. Korszerűtlen, elhanyagolt épületekben tanítanak pedagógusaink, a felszereltség nem mondható rossznak, ami a szemléltető eszközöket illeti, s ami a tanításhoz feltétlenül szükséges, azonban az épületek olyanok, hogy már két tantermet meg kellett szüntetni életveszélyesség miatt. Tavaly a tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy felül kell vizsgálni a közművelődésre vonatkozó elképzeléseinket. Ennek alapján úgy döntöttünk, hogy hozzálátunk egy 8 tantermes iskola építéséhez, s ennek első ütemeként két tantermet létesítünk. Az iskolai testnevelést segítendő, tavaly egy kézilabdapályát építettünk, amelyet szeretnénk villanyvilágítással ellátni. A gazdagságból adódik, hogy egyre nagyobb az igény új házak építésére, ezért új • telkeket alakítottunk ki, öt új utca megnyitására kerül sor, illetve egy részét már ki is alakítottuk. Törpe vízműre egyelőre nincs igény — nem tudom, jó ez vagy nem —, de legtöbb házban fúrott kút van, ez azért is kellett, mert sok helyen foglalkoznak primőrtermesztéssel, ami köztudottan vízigényes. Szerencsére a község lakossága' könnyen mozgósítható társadalmi munkára, derekasan ki is veszik részüket az egész községet gazdagító munkaakciókból. Sok utcában építettek járdát, ami azért is lényeges — különben nézzen körül a községben —, olyan kétszintes és egyéb családi házak épülnek, amelyek nem vallanának szégyent a városokban sem. összefoglalásként annyit mondhatok* hogy furcsa kettősség jellemzi a mi Csa- nádapácánkat. A község lakói tehetős emberek, van pénz bőven arra — igaz, szorgalmas munkával —, hogy kielégítsék igényeiket, ami a családi házakat, gépkocsikat, háztartási gépeket illeti. A legfontosabbakra jut pénz a községnek is, de korántsem annyi, mint amennyit a mai korszerű igények kielégítése megkívánna. Az óvoda egyik városban sem vallana szégyent Fotó: Béla Ottó Indokról a nácik gondoskodtak 3. Danzig csak ürügyül szolgált Hitler hatalmas hadsereget épített fel, hogy meghódíthassa vele a világot. 1933- ban lett kancellár. Már abban az esztendőben Németország nemzeti jövedelmének 7 -százalékát fordította katonai ^kiadásokra az 1932-es 2 százalékkal szemben! 1935- ben 10 milliárd birodalmi márka szerepelt nyíltan vagy rejtve katonai célokra a költségvetésben. A nemzeti jövedelem 16 százaléka lett a katonáké, 1938-ban pedig 32 százalékosra emelkedett az arány: huszonhat milliárd márkát kapott a hadsereg! Következmény: a nagyarányú fegyverkezéssel párhuzamosan növekedett a nagy monopóliumok profitja, vagyis azoké az ipari hatalmasságoké, akik döntő szerepet játszottak a nácik hatalomra juttatásában. Fokozatosan csökkent a lakosság életszínvonala. Hírhedtté vált Goring birodalmi marsall, a fegyverkezésért felelős birodalmi biztos kijelentése: „Vaj helyett ágyút!” Mert bizony az egyre növekvő birodalombem hamarosan ellátási nehézségek léptek fel, még béke idején be kellett vezetni a jegyrendszert. A fejadagok csökkentek, de még ezeket az alacsony fejadagokat sem tudta mindenki kiváltani. A németek megkoplalták azt a csaknem 72 milliárd márkát, amelyet az ország Hitler hatalomra jutása utáni hadikiadásokra költött. Az IG Farben profitja viszont közben 71,5 millióról 376,7 millióra növekedett, és más konszernek is hasonlóképpen nyertek már a háború előkészületein is. Hát még milyen előnyökkel kecsegtetett számukra egy háború, amelynek győztes kimenteiéről meg voltak győződve. A hitleri fajelmélet által í^pgédnépeknek, alsóbbrendű embereknek minősített rabszolgamunkásokat még a" felsőbbrendű németeknél is jobban kizsákmányolhatták volna. Egyszerűen bekebelezhették — mint az osztrák és a cseh iparral is tették — a meghódított területek gyárait. Elrabolhatták ezeknek az országoknak A szuperhatalmú birodalmi marsall, Göring nyersanyagkincseit, az ott termelt élelmiszert pedig Németországba szállíthatták volna, a lehető legkisebbre leszorítva az alsóbbrendűek fejadagjait, életfogytiglani éhezésre kényszerítve őket.
