Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
1979. augusztus 26., vasárnapi o A Hungáhibból nem lesz Amit a tv-néző nem látott A készáruraktárból folyik a közvetítés, a kamera mögött Kléner György operatőr és Ma- rizsnai Éva asszisztens, a riporter Zelényi Zoltán dr. Banda Istvánnal, a MEO vezetőjével beszélget Munkában a szalag mellett dolgozók és a kamera mögött az operatőr szalonna Nem mindegy, hogy midyen alapanyagból készülnek a húsáruk — ez köztudott. Más minőségű hús kell a szalámi, a sonka gyártásához. A húsipari termékek minősége nagyban függ a felvásárolt állatok, így a sertés vágóértékétől. Hogy a húsfeldolgozó üzemek megfelelő alapanyagokhoz jussanak, elengedhetetlen, hogy a felvásárló írja elő mennyi és milyen húst kér, a termelő pedig kielégítse az igényeket. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság gesztorságában működő Mezőhegyesi Iparszerű Sertéshús Termelési Rendszer működése jó példa erre. Rajt: a fajta Az állami gazdaság szakemberei a hetvenes évek elején kezdték el a most használatos Hungáhib fajták ki- tenyésztését. Céljuk az volt, hogy olyan hibridet állítsanak elő, amely jól értékesíti a takarmányt, szaporodóképessége és vágóértéke kiváló. Fontosnak tartották azt is, hogy az új fajta alkalmazkodjon a már kész istállókhoz, ne az istálló a fajtához. Ez ugyanis költséges építkezésekhez vezetett volna. így hozták létre a Hungáhib hibrid sertés négy változatát. A négy változat lehetőséged ad arra, hogy minden gazdaság a körülményeihez legjobban alkalmazkodó! vonja tenyésztésbe. A jó tulajdonságú fajták és az állami gazdaságban kidolgozott takarmányozási és tartási módszerek elismerése volt, hogy 1977-ben a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelési rendszerré nyilvánította a mező- hegyesiek tevékenységét, az állami gazdaság pedig megbízást kapott a rendszergazda szerepének ellátására. Az azóta eltelt időszak alatt 30 nagyüzem tért át a mezőhegyesi fajtákra és módszerre, további 100 pedig a következő 3-4 év alatt tér át fokozatosan a Hungáhib sertések hizlalására. Ezek az üzemek évente 500 ezer hízott sertést állítanak elő évente, ebből jelenleg 150 ezer a Hungáhib, az átállási időszak végén már kizárólag ezt a fajtát fogják hizlalni. A taggazdaságok 80 százaléka Békés megyében van, de mind nagyobb a rendszer Nem Danzigról volt tehát szó, hanem a „német élettér keleti bővítéséről”. ' Hitler villámháborút tervezett, a szomszédos ország lerohaná- sát. Kívánta a háborút a nyugati hatalmakkal, Franciaországgal és Angliával is, de el akarta kerülni, hogy hadseregét meg kelljen osztania. Ez a magyarázata annak, hogy 1939. júliusában — augusztusában, a háború kitörése előtt, tárgyalókészséget színlelt. A világ leendő ura nem kis megnyugvással tapasztalta, hogy azok a szovjet lépések, amelyek a béke megőrzését, Lengyelország biztonságának garantálását célozták, az angol és francia fél részéről nem találtak viszonzásra. Ami pedig a veszélyeztetett lengyel kormányt illeti, anti- kommunizmusa erősebb volt, mint veszélyérzete. Varsóban visszautasították a szovjet kezdeményezéseket, amelyek a két ország közötti segély- nyújtási szerződés megkötését szolgálták. A szovjet kormánynak abból kellett kiindulnia: közeledik a második világháború kitörése, de a náci Németország által veszélyeztetett más országok nem hajlandók vele együttműködni a béke megőrzéséért. Viszont Hitler népszerűsége az ország más vidékein is. Érdekes megvizsgálni mennyivel adnak több szolgáltatást a mezőhe- gyesiek, mint például a kaposvári Kahíb, vagy a bábolnai Tetra? Ez a két cég partnereinek saját tenyésztésű fajtát juttat. A Mezőhegyesi Sertéshús Termelési Rendszer emellett takarmányozási, technológiai tanácsokkal szolgál. Ezen a téren is lényegesnek tartják a rugalmasságot, szaktanácsaik messzemenőleg figyelembe veszik a tagok már meglevő üzemi adottságait. Oj telep építéséhez az Agárdi Mező- gazdasági Kombinát által kifejlesztett istállótípust ajánlják, a meglevők rekonstrukciójához az ISV-rendszer módszerét. Diktál a húsipar Széles körű kapcsolatok jellemzik a rendszergazda egész tevékenységét. Tenyésztési feladatokkal az Állattenyésztési Kutató Intézethez fordulnak, termékenyítési gondjaikban a Dél-alföldi Mesterséges Termékenyítő Főállomás segít. A jó minőségű indítótápok beszerzését a Bábolna—Chinoin—Rich- ter-társasággal kiépített jó kapcsolat biztosítja. Jelenleg 17 tagüzem, évente 10 ezer tonna tápot vásárol Mezőhegyestől, s hogy kiváló minőségűt, azt a ma még ritkaságnak számító saját takarmányvizsgáló laboratórium garantálja. A laboratóriumi szolgálatot mindenki igénybe veheti, részletes vizsgálati eredmények birtokában dönthet arról, hogy milyen tápot készítsen a maga termelte takarmányból. Szerződéses kapcsolat van a rendszer és a húsipar között is, egyik céljuk a megyében, éppen a Gyulai Húskombinát folyamatos ellátása, olyan élő állatokkal, amelyeket az üzem igényel. Nemcsak elfogadják, igénylik, hogy a kombinát és más üzemek mondják meg, milyen sertésekre van szükségük. Érthető, hiszen jó, a kívánalmaknak megfelelő áruért kapják a termelők a legmagasabb átvételi árakat. A közös érdek biztosíték a jó kapcsolatra. — taktikai okokból — hajlandó volt megnemtámadási egyezményt kötni a Szovjetunióval. Moszkva számára ez azt jelentette, hogy az elkerülhetetlen háborúig időt nyer: értékes hónapokat, vagy éveket, amelyek során tovább növelheti védelmi képességét. A második világháború után Churchill is úgy értékelte az egyezményt, hogy „ez az új szovjet politikai irányvonal az adott pillanatban magas fokú, realisztikus politika volt”. A lengyelországi hadjárat terveinek elkészítésére Hitler már 1939. április 3-án kiadta a parancsot, 8 nappal később pedig aláírta azf az utasítást, amely meghatározta a hadjárat katonai céljait: „A Wehrmacht feladata, hogy a lengyel hadsereget megsemmisítse. Ehhez meglepetésszerű támadási időpontot kell választani és előkészíteni”. A következményekhez tartozott egyebek mellett, hogy Naujocks SS Sturmbannführer sok unalmas, tétlen napot töltött Gleiwitzben. A jelszóra várt, amikor is az előre megkapott forgatókönyv alapján meg kell teremtenie az ürügyet a háború kirobbantására. (Következik: „Vas idegek, kemény elhatározás...”) Figyelemre méltó a rendszer törődése a háztáji gazdaságokkal. Jogosságát egyetlen adat bizonyítja: a múlt évben az összes felvásárolt állat 55 százaléka a háztájiból került ki. Nem mindegy tehát, milyen a kistermelőktől felvásárolt áru milyensége. Éppen az egységes alapanyag előállítása miatt közel 20 ezer kocát helyeznek el jövőre a Csongrád, Békés, Bács-Kiskun és Szolnok megyei kistermelőknél, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt közreműködésével. Nem lépett ki senki A gazdaság saját dolgozóinak is ad 2 hónapos vemhes kocasüldőket, évente átlagosan 400—500-at. Biztosítják a takarmányt is, ennek költségét a visszaszolgáltatott malaccal, süldővel, vagy hízóval törlesztik a kistermelők. Évente 4 ezer malacot, ugyanennyi süldőt és közel 10 ezer hízót kap így vissza a gazdaság. Általában az első szaporulat fedezi a hitelezett kocát, takarmányt, a második már a háztáji hasznára termel. A rendszer 30 tagjából még senki nem lépett ki, az érdeklődés azt mutatja, hogy számuk a jövőben gyarapodni fog. A vezető szakemberek a szolgáltatások kiszélesítésével igyekeznek meghódítani a most még csak érdeklődő üzemeket. Ezek egyike a már működő teljesítményvizsgáló állomás, ahol a termelők képet kaphatnak az állatok takarmányértékesítő képességéről, vágóértékéről. Az így nyert adatok nagy segítséget jelentenek a tenyésztői munka további javításában, az okszerű takarmányozás kialakításában. Tovább javítják az állategészségügyi szolgáltatásokat, cél, hogy a termelési rendszer egész állománya mentes legyen a sertés három legjelentősebb betegségétől, a leptospirától, brucel- lától és az Áujeszki fertőzéstől. Hasonlóképp fokozzák a szerviztevékenységet és a szaktanácsadói szolgálatot. Az alakulás óta eltelt időszakban már bizonyította lét- jogosultságát a mezőhegyesi termelési rendszer, célkitűzéseit és adottságait ismerve, úgy tűnik, a fejlődés lehetőségei a továbbiakban is biztosítottak. M. Szabó Zsuzsa Energiaátvitel — mesterséges holddal Egy Los Angeles-í kutató energia közvetítésére szolgáló mesterséges hold tervéről számolt be közleményében. Az energiaátvitellel kapcsolatos nagy költségek és műszaki nehézségek elkerülésére az amerikai kutató azt javasolja, juttassák az elektromosságot mikrohullámokkal egy mesterséges holdhoz, amely azt azután az ipari központokhoz továbbítaná. A mesterséges reléhold antennájának átmérője mintegy 1 kilométer lenne. A földön négyzetes vevőantennát kellene építeni, amelynek minden oldala 10 kilométer hosszú lenne. Az új módszerű energiaátvitel költségei kb. kétszer akkorák lennének, mint a hagyományos ; a mesterséges reléholddal azonban a világ minden részébe lehetne villamos energiát juttatni. A szakemberek úgy tartják : a televíziózás koronája a helyszíni közvetítés. A Tv Szegedi Körzeti Stúdiójának életében mindez annál is izgalmasabb, mert a pénteken este sugárzott „Harmincöt kilométer kolbász” című műsoruk a harmadik önálló élőjelentkezésük volt. A műsor — érzésem szerint — jól pergett, hűen ábrázolta a Gyulai Húskombinát tevékenységét, eredményeit, gondjait. A tévénéző viszont ezt a harminc percet látta, annak a több hónapos szervező, szerkesztő és előkészítő munkának csak a töredékét, amit a közvetítés során a csaknem 40 tagú stáb produkált. Sok minden nem került képernyőre, a kamerák mögé nem láthattak a készülékek előtt ülők. Nos, ezúttal a kamerák mögött folyó munkát szeretnénk bemutatni. A műszaki előkészületek majdnem két napig tartottak. Pénteken délután 2 órakor megkezdődhetett a második műszaki próba, majd fél 3-kor rendezték az adásszerű kamerapróbát. Ezen mindenki úgy dolgozik, mintha élőadás lenne, de egy különbség mégis van: a hibákon itt még lehet korrigálni. Gyorsan peregnek az események. Rövid időre a műsor szerkesztője is ráér. — Minden élőműsor három hónapos előkészítést igényel. Műsortükrünket, vagyis a mai nap részletes programját május 15-én fogadták el. Ezt többszöri helyszíni szemle követte, majd az adást egy sor szervező munka előzte meg. A folyosón sétálgat Regös Sándor, stúdióvezető. Arcáról nyugodtság sugárzik. De ez csak a látszat. — Minden élőközvetítés nehéz, nagyon fontos előkészítést igényel, ugyanakkor a nézőnek, a riporternek nagyobb élményt jelent az egyidejűség varázsa, s ez magával ragadja a műsor készítőit és nézőit egyaránt. — Izgul? — Nagyon. Fiatal és ügyes gárda dolgozik együtt, értük, sikerükért izgulok. Legszívesebben magam is elkapnék egy mikrofont... Délután 5 óra. Leáll az üzem. A dolgozók elmennek átöltözni. Hiába, több százezer, esetleg millió látogatót fogadnak ma — a televízió segítségével. Háromnegyed hatkor mindenki — a dolgozók és a tévések — hófehérben. Izgalom olvasható le az arcokról. Hat órakor mindenki elfoglalja a helyét, a világítók bekapcsolják a reflektorokat. Fényárban úsznak az üzemcsarnokok. Zelényi Zoltán riportalanyaival beszélget, Várkonyi Balázs a szakácskönyvet böngészi, Olajos Csongor két Kalmopirint kér. A kihelyezett hangszórókon keresztül a rendező üdvözli a dolgozókat, s közli: „Az adás kezdetéig még négy perc van...” — Gyerekek, egy perc múlva kiadnak bennünket — szól ismét Shatz Aranka, aki 16 éve a tévé rendezője, több mint öt éve dolgozik a Hét műsoránál. A bemondónő bekonferálja a műsort, majd feltűnik a körzeti stúdió emblémája és felhangzik a szignál. Kezdődik az adás. A kocsiból csak rövid utasítások hangzanak. — Kettes nyit... közeli képet... Egyes! Az a pufi hentes feni a kését, közeli képet kérek róla! Nem az arcát, hanem a kést! — s lejjebb csúszik a kamera. A harminc perc tömény izgalomból még rám is ragad. Kiszárad a torkom. Közben vendég érkezik: Csiki József vezérigazgató már „leszerepelt”, mellém préselődik, onnan nézi a műsort. A szerkesztő kezében stopper: — Kicsúszunk az időből! — közli a riporterekkel. — Fogjátok rövidebbre. — Egy kérdés elmarad, de így is jó Olajos Csongor záró riportja. Búcsúzás... A képernyőn feltűnik a stáblista. A kamera megugrik rajta. — Mit csinálsz, hármas! — pattan fel helyéről Shatz Aranka. Elsötétül a képernyő. Vége a gyulái helyszíni közvetítésnek. Mély lélegzés, mindenki megkönnyebbülten lép ki a kocsiból. A műszakiak azonnal hozzálátnák a kábelrengeteg, a világítóberendezések és a kamerák bontásához. Este 10-re végeznek, s a műszak befejeztével elvonulnak a tévések is. Szekeres András A töltőüzemből peregnek a képek a képernyőn Fotó: Béla Ottó
