Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-11 / 187. szám
1979. augusztus 11., szombat Hatvan diáknak biztosítottak a nyári szünidőre hasznos elfoglaltságot a Gyulai Tejporgyárban. Szabó Ildikó Szegeden, az élelmiszeripari szakmunkásképzőben tanul a gyár ösztöndíjasaként. Ha végez, ide jön dolgozni, de a szünetet is kihasználja, hogy ismerkedjen a gyár életével Bozai Éva a gimnázium első osztályos tanulója lesz az őszszel. Jó eredménnyel végezte el a 8. általános iskolát Gyulán, a 3. sz. iskolában. Egy hónapig dolgozik, keresetét a nagymamának adja. Órabére 9,50 forint Nagy Laci aZ orosházi szakmunkásképző intézetben végzett az idén. Annyira megszerette az itteni légkört, hogy véglegesen itt szeretne elhelyezkedni Fotó: Béla Ottó KHEB-vizsgálal az importanyagokról Hogyan sáfárkodnak a vállalatok a konvertibilis valutáért beszerzett importanyagokkal, nem kínálnak-e hasonló minőségű termékeket a szocialista országok, mi több, hazánk vállalatai is? Erre keres a többi között választ a népi ellenőrök most kezdődött országos vizsgálata. A fölmérést a Minisztertanács kezdeményezte. A vizsgálat kiterjed a nem rubel viszonylatból beszerzett importtermékek és anyagok forgalmazásában és termelői felhasználásában legjelentősebb hat minisztériumra, kilenc külkereskedelmi vállalatra, 11 termelőeszköz-értékesítő vállalatra. A népi ellenőrök ezenkívül a KNEB által kijelölt hetven gazdálkodó egységnél különböző ágazatokhoz tartozó, más-más profilú gyárakban, üzemekben is megjelennek. Az ellenőrzés tapasztalatait már az 1980-as évi nép- gazdasági terv kidolgozásában hasznosítják. Vízkorlátozás Baranyában A szárazság miatt oly nagy mértékben csökkent a baranyai vízművek hozama, hogy tizennyolc településen víz- korlátozást kellett elrendelni. Köztük négy városban — Komlón, Mohácson, Siklóson és Szigetváron —, valamint Harkányfürdőn is. A rendelkezésnek megfelelően tilos tömlőből locsolni és autót mosni. Komló került a legnehezebb helyzetbe, ahol harmadfokú vízkorlátozást léptettek életbe. A megyei vízmű vállalat és az érdekelt tanácsok nagy erőfeszítéseket tesznek a vízgondok enyhítésére. Komló ellátásának javítására „megcsapolják” a Mecsek mesterséges tavainak egyikét, a Pécsi tavat. Ennek partján vízkivételi mű építését kezdték meg, amelynek révén napi kétezer köbméter vizet tudnak a bányászvárosba juttatni, és ez nagyjából fedezi is a hiányt. A mecseki víz előreláthatóan szeptember végén jut el Komlóra. A végleges megoldást a dunai regionális vízműrendszer létrehozása jelenti majd, amelybe — Pécs mellett — Komlót is bekapcsolják. Alkalmi beszélgetés — munkásnőkkel Textilmunkásnőkkel beszélgettem a minap, öregekkel, fiatalokkal, Békéscsabán. Volt közöttük néhány más üzembeli (pl. nyomdász) fiatal. A beszélgetés beillet volna valamiféle politikai kisgyűlésnek is. Mindenféleképpen hasznos volt, mert sok érthetetlennek vélt dolgot tisztázott, de azért maradtak az eszmecsere után még további magyarázásra szoruló kérdések. Remélve, hogy az üzemi pártszervezetek — mert bizonyára más üzemek dolgozói között is felmerülnek hasonló kérdések — úgy irányítják majd agitációs tevékenységüket, hogy figyelembe veszik, amit most megpróbálok hűségesen visz- szaadni beszélgetésünkből. — Igaz, én már beleszü- lettem a szocialista rendszerbe, de az öregektől mindig azt hallottam: itt, nálunk nem lehet semmiféle gyors meggazdagodás, mint ahogyan a munkanélküliséget is száműzték már... Aztán mégis. A Böbével négy éve várjuk a lakást, már gyerekünk is van, de vállalati kölcsönt? Azt mindig mások kapják... Akiknek sok esetben autójuk, meg jóval nagyobb fizujuk van... — így van — helyesel az asszonyka. — A menők. Én már maid megsüketülök az üzemi zajtól, de havi háromezernél több soha sincs, akik meg bent ülnek, és csak néha jelennek meg közöttünk — a dupláját viszik haza. Rájuk kedvesebben mosolyog a pincér is, mert jó borravalót tudnak adni, meg az új bútort is meg tudják venni. Igaz, most megszorították őket is, de ők könnyebben elviselik, fizetésükből csúszópénzre is futja... Aztán kiderült, hogy aki „kétszer annyit visz haza”, az mérnök, vagy más diplomás, s amíg az irányító posztig eljutott, rengeteget kellett tanulnia — ösztöndíjból. Ügy, hogy nyáron még újságkihordást is vállalt, meg elment szenet rakodni, hogy megszerezhesse a diplomáját. — Az ilyenektől, akik többet tudnak, mint te, nem kell sajnálni — vitatkozik egy „éltesebb” asszony. Már három gyereke van. Egyik még az üzemi napközibe'jár. — Az viszont igaz, hogy vannak egyesek, akik gyorsan meggazdagodnak... A Kinek van igaza? Nő és autós (pardon, trabantos!) lévén, mindig fölszalad bennem a pumpa, ha azt hallom négy keréken guruló férfi ismerőseimtől, hogy: Ó, borzalom! A nő és az autózás. Vagy: A női autóstól ments meg, uram, minket! Jó néhány éve taposom már a gázpedált, több mint százezer koccanásmentes kilométer van már mögöttem, s egyre gyakrabban nyugtázom jóleső érzéssel, hogy no lám, micsoda tévedés, nem minden nő mazsola. Lám, a férfiaknak csak a szájúk jár, mert nem■ nézik jó szemmel, hogy íme egy terület, ahol ismét lekörözték őket stb., stb... Magányos száguldásaim közepette, a minap is arra a megállapításra jutottam — miközben a megyeszékhely egyik lámpával felszerelt csomópontja felé suhantam, akarom mondani suhantam volna, mert egy kedves fiú ismerősöm a villogó lámpánál társaira éppen nem jellemző óvatossággal idétlenkedett előttem —, hogy én bezzeg nem csinálok ilyen ostobaságokat és akkor... Derült égből lórugás! Kanyarodik egy ezerötös Lada! De hiszen nekem van elsőbbségem! Nem tesz semmit! A volánnál egy bájos szőke hölgy, a hátsó ablakon függöny!! Te jó ég, ez nekem jön. Lát ez egyáltalán? Leveszem a lábam a gázról, ezzel a kis szőkével nem ajánlatos kukoricázni. Egy darabig jön a mellettem levő sávban, majd minden „előzetes” bejelentés nélkül át az én sávomba. Mi lesz ebből? önkéntelenül buggyan ki belőlem, mit vársz tőle, hiszen nő?! Fékezni lehetetlen, mert a mögöttem levő is nyomja ám a gázt. Nyomom én is, mentem, ami még menthető. És akkor az előttem haladó, előbb még ócsárolt fiú szédületes ívben bekanyarodik a parkolóba. Utána! Hű, rögtön felborulok! És ekkor egy sáv, két sáv, záróvonal, oda se neki! Jön a szőke is. Minek álltam én a parkolóba? Nem is akartam ide jönni, no sebaj, ha már itt vagyok, veszek egy fagyit. Zárnám a kocsit, amikor elviharzjk előttem a függönyös szőke és bájosan rámköszön: Szevasz, de régen láttalak! Most mégy? Ühüm — mondom neveletlenül és hátat fordítok neki. Kire haragszom? Rá, magamra, netán a kaján képpel közelgő autós barátomra? Veress Erzsi jogtalanul szerzett jövedelmükből ... De ehhez mi is hozzájárulunk. — Mi? Ancsa néni, maga félrebeszél. — Igen? Hát nem magad dicsekedtél, mikor a gyereketek megszületett, hogy egy ezrest adtál örömödben a szülészeten? * Inkább tetted volna félre: a leendő lakásodra Te milyen hálapénzt kapsz a nyomdában, ha teljesíted a normát? Legfeljebb prémiumot, vagy a többletteljesítményért járó ösz• szeget... Nálunk még ebben is hibák vannak. Az órabér nem ösztönöz. Szóval a mi kis> „újra elosztott pénzeinkből” jut másoknak többre Ezen elgondolkoztak kissé, aztán kivágta egyikük: azért bánom, hogy nem mentem olyan helyre dolgozni, ahol ömlik az ilyen külön jövedelem! Akkor én is gyorsan „meggazdagodnék!” „Gazdagokról” meg szegényekről beszélnek, pedig a fiatal házaspárnak is — saját bevallásuk szerint — már majdnem harmincezer forintjuk van az OTP-ben;, a „jobb pályára” vágyó fiú motorbiciklivel jár be üzemébe, Ancsa néninek meg Jaminában kertes háza van, ahol megterem a zöldségféle, van bőven tyúk, meg tojás... Mégis. Ha a jogtalan jövedelemszerzés törvénytelenségéről igaz és munkás mivoltukat sértő (hiszen ők csak kemény munka árán jutnak fizetéseikhez) elutasító állásponton is vannak, a „gazdagodás” fogalmáról már zavaros az elképzelésük. Nem kérdeztem meg: hogyan szeretne „meggazdagodni” az a fiatalember, hogyan érti kimondott szavát? Próbáljuk követni ezt az utat: Mondjuk előbb-utóbb hozzájut egy lakáshoz (persze jobb lenne, ha előbb, de sokan állnak sorban előtte). Aztán motorkerékpárját felcseréli gépkocsival. Ez adott lehetőség, csak az ára, meg a fenntartása luxus. De hozzá lehet jutni a törvényadta lehetőségeken belül. Aztán még vehet egy kertet, amelyre későb felépíthet valamiféle víkendházat is. Persze külön adót kell mindezért fizetni... Művelheti kertjét, eladhatja a zöldségét, spenótját, földieprét primőr áron. De több telket már úgy sem vásárolhat, több lakást és autót sem. Ezt tiltják törvényeink. Színes televíziót vásárolhat, elviheti feleségét a várszínházi játékokra, szellemi igényeinek megfelelően minden héten vehet egy könyvet. Mindezek az elérhető jólét jelei hazánkban, és még csak rá se mondják, hogy „meggazdagodott”. Ez nem is meggazdagodás. Csak akkor bűzlik valami, ha mindezt valóban gyorsan, vagyis nem saját munkája, tiszta törekvése, alkotóképessége révén, becsületes úton, úgy, hogy közben hasznára volt a köznek is, szerezte. Mert a gyors „szerzés” — hacsak nem totó-lottó a háttere — mindig gyanút kelt, s ha „megkaparjuk” — mögötte legtöbb esetben a könyöklés, az érdemtelen elő- reléptetés, a csúszópénzre, a borravalók szerzésére való törtetés, vagyis a mások kárára törtető kapaszkodás különféle formáit takarja. Általa fejlődik ki a gőgös, buta kispolgár. Igaza van Ancsa néninek: ehhez mi is hozzájárulunk. De azért nem ártana több ellenőrzés azokon a frontokon sem, amelyeken még divatoznak a jogtalan jövedelemszerzés eme forrásai. Varga Dezső Gyermekeket és időseket patronálnak a brigádok Jól dolgoznak a Körösvidéki Cipész Szövetkezet szocialista brigádjai. A békéscsabai telephely Május 1. brigádja három évig patronálta a gyulai gyermekotthont, ez évtől pedig már óvodák segítésében is jeleskednek. Ugyancsak a megyeszékhelyen dolgozik a Zalka Máté brigád, amely az idén nyerte el az aranykoszorús címet. Az 1-es számú iskola 5. b. osztályának tanulóin és a már nyugdíjba vonult brigádtagokon kívül, büntetett előéletű gyerekekről is gondoskodnak a brigád tagjai. Az Október 6. Szocialista Brigád a szövetkezet tmk- részlegének dolgozóiból tevődik össze. Ök mindennapos munkájuknak megfelelő vállalásokat teljesítenek, így játszótereket építenek, vagy iskolai sportpályára kaput csinálnak, hol, mire van szükség. A Március 8. Szocialista Brigád 1971. óta rendszeresen gondoskodik a Berényi úti szociális otthon idős lakóiról. Legutóbb hulladékanyagból készített szemüvegtokokkal lepték meg „védenceiket”. A mezőberényi telephely Béke — Barátság brigádja sem marad el békéscsabai társaitól. A helyi öregek napközi otthona mellett, 1968. óta óvodás gyerekeket is patronálnak és rendszeresen gondoskodnak három nevelő- otthonban élő apróságról. A mezőberényi Kállai Éva Szocialista Brigád tagjai a helyi bölcsődében csaknem mindennapos vendégek. A békési telephely Április 4. brigádja a régi, nyugdíjas kollégák támogatását, segítését tartja legfőbb feladatának. A brigádok mindezek mellett más vállalásokat is teljesítenek: színházlátogatásokat, TIT-előadásokat szerveznek, sőt nemegyszer önálló — Télapó, gyermeknapi — rendezvényeik is vannak. N. A. alföldi vekni és rozsos kenyér A Békés megyei Tanács 1-es számú (békéscsabai) Sütőipari Vállalata Szarvasi út 7-es számú üzemének a fejlesztését a napokban fejezték be. A két új kemencénél jobbak a munkakörülmények, és lehetőség van új termékek készítésére is. Egyelőre — a lakosság kívánságának megfelelően — alföldi vekni és rozsos kenyér gyártását tervezik. Később várhatóan a burgonyás kenyér következik. Fejlesztette a vállalat a központi telep konyháját és étkezdéjét is. A konyhát új berendezéssel látták el. Eddig 100-an, most pedig 130- an ebédelhetnek. Kedvezményes étkezésben részesülnek a nyugdíjasok is.
