Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

1979. augusztus 7., kedd

o

Fejlesztik a textiltisztítást

Tovább javul ,a textiltisztítás színvonala. Kialakultak a központi bázisüzemek, Veszprémben, Miskolcon és Nagykanizsán folyamatban van a még hiányzók építése is. Ezek elsősorban tömegszerű igények fogadására rendezkednek be.

Közvetlenebb a kapcsolata megrendelőkkel az úgynevezett szalonhálózatban, ahol kulturáltabb formában, rövid határidővel nyújtják a szolgáltatást. A hagyományos felvevőhálózat bővülése mellett — különösen' vidéken — szélesedőben á házhoz szállítás, a forgalomnak már jelenleg is töljb mint 15 százaléka ilyen keV retek között bonyolódik le. öt éven belül azonban már 30 százalékos aránnyal lehet számolni. Szétszórt kis települések lakóinak igényeit több megyében a „hozom- viszem” szolgáltatás keretében elégítik ki. Megjelent már ennek egy új formája, a felvevőhellyé átalakított modern autóbusz is.

A közeli jövőben Szeged, Eger, Dunaújváros, Szombathely, Békéscsaba, Nagykőrös, Vác és Salgótarján textiltisztító „bázisüzemeinek” kapacitásbővítését, rekonstrukcióját tervezik. Más városokban, település- központokban, ahol kisüzemek, szalonok még nincsenek, ilyenek létrehozását szorgalmazza a Könnyűipari Minisztérium. Célszerűnek tartják az automata géppark munkájára alapozott önkiszolgáló mosószalonok hálózatának fejlesztését is, mégpedig úgy, hogy a munkafolyamatban közreműködő „fogyasztó” tévézéssel, rádiózással, sakkozással tölthesse a várakozási időt. Mivel azonban a fejlesztés anyagi lehetőségei korlátozottak, főként már meglevő helyiségekben kell majd a szalonokat telepíteni, amihez a területi tanácsoktól várnak fokozott segítséget. Van olyan elgondolás is, hogy esetleg használt gépek vásárlási lehetőségeivel segítsék a kisiparosok részvételét, akár úgy, hogy többen is társulhassanak egy- egy vegytisztítógép vásárlására, használatára.

A Ganz Villamossági Művek óbudai gyárában gyártmány- szerkezet-váltás után szakaszolók, megszakítók és mérőváltók készülnek a különböző nagyfeszültségű távvezetékek, alállomások részére. A termékek között legújabbak a mérőváltók. Jelenleg a százhuszonbárom kilovoltos típust gyártják, melyből az első félévben mintegy kétszázötvenet állítottak elő. A gyár az első féléves tervét csaknem száztíz százalékra teljesítette. A képen: szigetelik a mérőváltó- kät

(MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS)

Átszervezések a kábelgyártásban

Kábeleket ezentúl kizárólag a Magyar Kábel Művekben gyártanak hazánkban, miután a Villamos Szigetelő és Műanyaggyárban augusztus első napjaiban véglegesen felszámolják a gumikábel-termelést. Az elhatározás régi, a megvalósítás több mint két évtizedig váratott magára, mert a kábelművek csak fokozatosan tudta átvenni a különböző típusú gumikábelek előállítását.

Most végül is befejeződik a kábelgyártás a Villamos

Szigetelő és Műanyaggyárban. Az utolsó tételeket is leszállították a megrendelőknek, a raktáron levő alap- és segédanyagokat felhasználták, ' értékesítették.

A vállalat eddigi kábelgyártó üzemében az akku- ■ mulátorokat, annak helyén pedig — részben új cikként — hőre lágyuló műanyag cső- és rúdtermékeket készítenek, vagyis olyan gyártmányokat, amelyek iránt mind itthon, mind külföldön nagy a kereslet, s a termelés gazdaságos.

met, orvos lesz. A kislány középiskolába jár.

— Ha férjhez megy a lány és megnősül a fiú, továbbra is itt laknak?

— Ugyan, hogy képzel ilyet, csak nem zsúfolódunk össze annyian. Veszünk, vagy építünk nekik is.

— A nyaraló hol van?

— A Balaton mellett.

— Hány szobás?

— Nem nagy, a két szinten négy szoba van. Tudja, kell a gyerekeknek is, mert nyáron ők vannak ott a barátaikkal. Nekik is kell egy kis kikapcsolódás a tanulás után, nem?

Ráhagyom.

— És mondja, nincsenek irigyeik?

Mosolyog, mint egy mártír, ajkát lebiggyeszti, mint aki fütyül az egészre.

— Kinek nincsenek irigyei, akinek egy kicsit jobban megy? De hát a szocializmusban mindenki boldogulhat, nem?

1 A dohányzóasztalkán halkan surrog a ventillátor. Tálcán hozzák be a limonádét. A pohár mellett kristály jégtartó, ezüst csipesszel.

— És mi lesz ma az ebéd?

— Mi lesz ma az ebéd? — fordul a lány felé.

A tanácsnál sokáig törte a fejét az elnök meg a titkár, hogy ugyan ki lehet a legszegényebb a faluban.

— Hát olyán nagyon szegény nincs, mint amilyenre gondol, de vannak néhányan olyanok, akiknek rendszeres szociális segélyt fizetünk.

Kérik az adminisztrátornőt, hozza már be a listát. Négy vagy öt név volt rajta, akik 900—1100 forintot kapnak rendszeresen havonta. Találomra választunk ki

egy családot, ahol öt gyerek van.

A földes út itt már véget ér. Kukoricaföldek vannak néhány méterrel odébb. A ház körül néhány csenevész akác. Kerítés nincs. Az épületnek az utcára néző oldalán egy kis régimódi ablak. A fal előtt sorba rakott tűzifa. A ház maga alacsony, fehérre meszelt, tiszta, de

roggyant tetejű. Az ajtón

nem kell kopogtatni, nyitva van. Bent az alacsony meny- nyezetű előtérben tapasztott sparhelt. Törődött, elcsigázott arcú asszony kavargatja fakanállal az ételt, ruhája előtt foltozott kötény. A falon néhány bekeretezett családi kép, meg egy petróleumlámpa.

T- Mi lesz az ebéd?

— Levágtam egy tyúkof,~ paprikást főzök.

— Gyerekek?

— A két legidősebb dől- j gozik, a szünidőben keresnek egy kis pénzt. A két kicsi átment a szomszédba. A legkisebb bent fekszik a szobában.

Benyitunk a szobába. A földes padlón rongyszőnyeg. Két ágy egymás mellett, magastámlájúak meg két sezlon a szekrény mellett, amely már igencsak a nagyszülőket is kiszolgálhatta. Az asszony a kötényébe rejtegeti a kezét, majd letörli a széket és kedvesen mondja, üljek le néhány percre.

— Hány éves?

— Negyvennyolc.

Szegény asszony. Idősebbnek néztem.

— Négy évvel ezelőtt halt meg a férjem, üzemi baleset volt. ^

— Mennyi a család jövedelme?

— Mennyi is — gondolkodik, s számolgat magában. Olyan 2500 forint körül.

— S hogyan tudnak megélni belőle.

Könny buggyan ki a szeméből, kötényével eltakarja.

— Jó volt nekünk, amíg szegény uram élt Munka után is elment dolgozni, mindig tudott egy kis pénzt csinálni. Azóta nehezebb, de segít a tanács is. Meg a gyerekek is nőnek, jövőre már ők fognak dolgozni, sokkal könnyebb lesz a helyzetünk.

Kérek egy pohár vizet. Kezében hozza, de először a tiszta törlőruhával kitörölte a poharat.

— És ha megnősülnek, férjhez mennek a gyerekek?

— Akkor csak elmennek valahová, mert itt már egy sem fér el. Ebben a szobában élünk, itt van a konyha meg egy klskamra. Mondta is Józsi fiam, a legnagyob- bik: ne búsuljon édesanyám építünk mi magának olyan házat, hogy na. Nem kell nekem, csak adja a jó isten, hogy maguknak tudjanak építeni.

Az udvar simára sepert, néhány tyúk kapirgál a ház tövében.

Az emeletes házak nem látszanak idáig.

Csupán az életszemléletről szerettem volna érdeklődni. Persze ez a kép is hamis, nem lehet általánosítani, bár az is igaz,' hogy most is vannak tehetősebbek és szegényebbek. Nem kórkép akar ez lenni, csupán pillanatfelvétel. Olyan ez, mint életmódban, ellátásban a város és a falu közötti különbség. Hosszú időnek kell eltelnie, hogy a falu közelebb nyomuljon a városhoz. így van ez az emberek esetében is.

Béla Ottó

Éjszaka a tejüzemben

Éjfél után 2 óra az idő. A Hajdú megyei Tejipari Vállalat békéscsabai kereskedelmi áruelosztó telepén csak négyen vannak benn: Prónai Istvánná, a portás, Zsíros Endre művezető, Bimbó Pál kompresszorkezelő és Mester Imre árukiadó, Találkozáskor jó reggelt kívánok nekik, de Zsíros Endrétől a biztonság kedvéért megkérdezem:

— Ilyenkor így szoktak köszönni egymásnak?

— Igen. Bár messze még a reggel, de jó éjszakát nem kívánhatunk, mert nem aludni jövünk be.

*

Két tehergépkocsi áll az udvaron. A harmadik, az FN 13—47-es forgalmi rendszámú, amely éppen érkezik, a békéscsabai sütőipari vállalaté. A gépkocsi vezetője Nagy Károly, a szállítmánykísérő Szabó István.

A rakodás Szabó István dolga. Nem is teketóriázik. Egy kis háromkerekű targoncával percek alatt kihordja a rengetegnek tűnő árut, mégpedig — nézem a listát — 2880 egyliteres és 1200 félliteres tasakos tejet, 320 félliteres kakaót, 700 pohár tejfelt, 60 kiló túrót, melyet Mester Imre készített elő.

Indulnának is, ha nem tartanám vissza őket. De szeretném tudni, hány helyre viszik a sok finomságot.

— Békésre, Mezőberénybe, Muronyba és Köröstarcsá- ra, a sütőipari vállalat saját 16 boltjába.

— Meddig tart a munkájuk?

— Délelőtt 8—10 óráig.

— Hány éve csinálja? — fordulok Nagy Károlyhoz.

— Hét éve.

— Mi a kedvenc itala?

— A tej és a víz. Sem bort, sem sört, sem pálinkát nem iszom. Nem is lehet. Elég sokat vezetek. Szabad időmben rendszerint horgászni járok a Wartburgomon.

— Nyitva lesznek a boltok, mire odaérnek?

— Nem. Az igényelt árut lerakjuk a boltoknál, amelyek még zárva vannak. Csak 5 óra után nyitnak ki.

— Nem félnek, hogy ellopja valaki?

— Előfordult például, hogy részegek megdézsmálták a tejet meg a tejfelt. A „pokol tüzét” próbálták oltani. Különben ritka az ilyen eset. Persze az értékesebb sajtot és vajat akkor szállítjuk, amikor már nyitva vannak a boltok.

— Szervusz, 20 kilós! — köszönti kézfogással egybekötve Viczián Mihály gépkocsivezető, a nála jóval kisebb súlyú és alacsonyabb társát, aki pedig hasonló egyszerűséggel köszön visz- sza:

— Szervusz 100 kilós!

Viczián Mihály olyan erőteljes férfi, hogy menten arra gondolok: ő lehetne a tejipar reklámja. Ezt nem is rejtem véka alá, mire ő megjegyzi:

— Már 1954 óta iszom a finom tejet.

De azért nem biztos abban, hogy kizárólag a tejnek köszönheti az erejét, egészségét, mert a sört is szívesen megissza. Igaz, volt idő, amikor még nem voltak tartálykocsik, és kannákban szállították Budapestre a tejet. Vagy 10—15 ezer kannát rakott hajnalonként vagonba. .. Akkor is „erősödött” a tejtől.

így került szóba, hogy Békéscsabán nincs egy igazi tej ivó. Olyan, ahová szívesen bemenne reggelizni vagy akár ebédelni, vacsorázni az ember, és sokféle tejes ételből válogathatna. Hányszor írt már erről az újság, mennyit beszéltek róla, mégis minden maradt a régiben. Pedig a tejipari vállalat minden igényt ki tud elégíteni.

Elmondják azt is, hogy a békéscsabai elosztótelepre Gyuláról, Gyopárosról, Nagy- bánhegyesről, Debrecenből és Berettyóújfaluból hozzák az árut. A járatok este érkeznek, másnap hajnali 2 órakor kezdődik a kiszállítás, és reggel 7 óráig 162 boltba, gyermekintézménybe jut el a sokféle áru. A megye lakosságának több mint felét innen látják el tejjel és tejtermékkel.

*

Élénkül a sürgölődés, for- golódás. Torlódás azonban nincs. A meghatározott időben érkeznek a gépkocsik, és rakodás után hamarosan indulnák. Láthatóan mindenki tudja a dolgát. A legtöbben hosszú évek óta ebből a munkából élnek és nem is rosszul. Nincs ok panaszra. Csak az éjszakázás nehéz egy kicsit. De amikor szóba kerül, hogy például a Pamuttextilművek gyáraiban este 10 órától másnap reggel 6 óráig igen zajos gépeknél dolgoznak az asszonyok, elismerik, hogy nem cserélnének velük. A pékekkel vagy a téglaégetőkkel sem. Az áru- szállítás változatos munka. Egy a lényeg: időben a célhoz jutni. No, persze előfordult már, hogy az időjárás közbelépett. Egy ilyen esetre Bohus János szállítmánykísérő így emlékszik vissza:

— Néhány évvel ezelőtt nagy hófúvás közepette Két- soprony, Kondoros, Hunya volt a menetvonalunk. Hu- nyára délután 3 órakor egy lánctalpas traktor vontatta a gépkocsinkat. A boltnál lerakodtunk és indultunk visz- sza. Sok hólapátolás után este 8 órakor érkeztünk Békéscsabára.

Pikó László gépkocsivezetőnek is van egy rossz emléke:

— Egyszer Újkígyóson, a bolt előtt reggel- 4 óra után lerakodtunk. Amikor kinyitották a boltot és hordták be az üzletbe az árut, mindjárt látták, hogy jócskán hiányzik a tejből és a túróból — mondja.

A szállítmánykísérő és a gépkocsivezető is felelős az áru meglétéért. Minimális hiány azonban lehet. Szerencsére még nem fordult elő olyan jelentősebb kár, amit valakinek meg kellett volna térítenie.

*

Bohus János szállítmánykísérő 185, Takács István gépkocsivezető 163 centiméter magas. Ezért azt szokták mondani, hogy ketten „másfelen” vannak. De a legjobb együttesnek tartják őket. Bohus János a tejipari vállalat Május 1., Takács István a tejipari szállítási vállalat Kulich Gyula Szocialista Brigádjának a vezetője. A legfőbb feladatuknak a gazdaságos munkát tekintik.

— Hogyan tudják ezt valóra váltani? — érdeklődöm.

— A legfontosabb a gépkocsi karbantartása, hogy haladjunk, ne „feküdjünk” le a szállítmánnyal az úton, és ne legyen kötbérezés a késés miatt. Ügyelni kell a rakodásra is, hogy ne vesszen kárba semmi — válaszol Takács István.

— Mi akadályozza a munkájukat?

— Elég sok a szakadt zacskó, kiömlik a tej. Nem szeretjük a pazarlást.

— Most hány mázsával és hová indulnak?

— Negyvenkét mázsát raktunk fel, a békéscsabai üzletekbe szállítjuk a sokféle árut.

Világos van már, amikor indulnak. Még egy fordulót csinálnak később. Sajtot szállítanak majd a boltokba.

— Mennyi ma az összes kiszállított árumennyiség? — kérek tájékoztatást Zsíros Endre művezetőtől.

Sorolja:

— Huszonegyezer egyliteres, 6 ezer félliteres tasakos, 1500 liter kannás tej, 1500 liter kakaó, kávé, tejescsokoládé, 8 ezer pohár tejfel, 6 mázsa túró, 7 mázsa vaj és sajt.

Reggel 5 óra után egy-két gépkocsi már vissza is érkezik, aztán megkezdődik a vaj és a sajt szállítása. Visszafelé a csőfhágolóeszközöket hozzák. Nincs sok pihenő. A lakosságot el kell látniuk tejjel, tejtermékekkel.

Pásztor Béla

tt m itittifiift uttt ntm tuti fmt tuti tftíifrttffftn f

A szigetcsépi Lenin Mgtsz-ben a jól tejelő Ayrshire tehenek mellett kecskéket is tartanak. Vidékről, egyéni gazdáktól vásárolták az állományt és jelenleg már százhúsz kecske van a nyájban. A kecskehús és -tej iránt igen nagy külföldön az érdeklődés, ezért a tervek szerint tovább növelik a létszámot és kecsketej-feldolgozó üzemet is építenek

(MTI-fotó — Király Krisztina felvétele — KS)

i