Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-07 / 183. szám
1979. augusztus 7., kedd Zenei tábor Gyopároson Még itt, a gyopárosi napközis tábor hatalmas fái alatt is szinte elviselhetetlen a hőség. A 25 szakmunkás- képzős, illetve általános iskolás lányt és fiút ez a nem is mellékes tény mit sem zavarja. Trombitaszó és éneklés hallatszik a színesre festett faházakból. Illetve az egyik mögül. Mert ott is: két kislány kottát szolmizál. Július 30-án, hétfőn este nyitották meg a szakmunkástanulók országos ifjú zenebarát táborát. Csütörtökön, az utolsó előtti napon délután jártunk ott. Baranyai István, a tábor vezetője és Nátor Éva zenetanárnő, a művészeti vezető kalauzolt végig bennünket az éppen szabad óráikat töltő, azaz: az esti Ki mit tud?-ra felkészülő fiatalok között. Néhányan Elmélyülten... a gyopárosi tó vizében kerestek felüdülést. Kitűnő hangulatban teltek itt a napok. Két hangverseny is volt a délelőtti zenetörténeti, zeneelméleti előadások illusztrálására. Az elsőn Baranyai László zongoraművész és To- kodi Ilona, a Magyar Állami Operaház magánénekese Liszt-, Strauss- és Kodály- műveket adott elő. Csütörtökön délután pedig a pécsi ifjú zenebarát nemzetközi tábor néhány vendégművésze látogatott el és adott koncertet a gyopárosi táborlakóknak. — Tanév közben a szakmunkástanulóknak viszonylag kevés alkalmuk nyílik arra, hogy a komoly zenével, a zeneművészet nagy egyéniségeinek életművével megismerkedhessenek. Végeredményben ezt a hiányt szerettük volna most erőnkhöz és lehetőségeinkhez képest pótolni. Mindezt kiegészítve nagyon sok zenei bemutatóval, Békés megye népdalkincsének megismertetésével is — mondotta Nátor Éva. A jutalomként itt levő érsekvadkerti általános iskolai kórus (címképünkön) két tagja — Szabó László és Palkó Judit —, valamint a mohácsi Balogh Ágnes véleménye az itt töltött napokról egyértelmű. Kitűnően érezték magukat, csak éppen kevésnek tartják az időt. Öt nap kevés arra is, hogy egymást megismerhessék. Szívesen és szeretettel gondolnak majd a tábori életre, az itt tanultakra, a hangversenyekre. A zenebaráttábort jövőre is szeretnék megrendezni. Jó lenne, ha néhány nappal legalább hosszabb ideig tarTiber Zsolt Veszprémből, Arany Mihály Orosházáról érkezett Daltanulás a fák alatt. Éliás Etelka és Kókai Márta gyomai szakmunkástanulók Fot6: Gál Edit Folklór és balett Gyulán: Vendégjárás A gyulai Várszínház utóbbi 5 esztendejének garantáltan biztos sikere az évadzáró folklórjáték. Az összeállító, rendező és koreográfus Born Miklós gazdag tapasztalataira, tudására építve évrő évre jó érzékkel nyúl a népművészet kincsestárához. Idézzük fel röviden a múltat: 1974-ben Békési esték címmel mutatkoztak be megyénk nemzetközi hírű együttesei, a következő nyáron a még élő íjépi iparoshagyományokat 'is felvonultatták a táncfolklór mellé. Ez a Gyulai vásáron című gát. A meséről annyit, hogy a_jólétről tanúskodó falusi gazdaság kisasszonya messzi földről érkezett vendégeket fogad, s régi jó szokás szerint nem csupán néhány órára, de néhány napra is szívesen látja a népes társaságot. A vendégek pedig hálából, kedvderítőnek, a kisasszony szórakoztatására, éneklik dalaikat, táncolják táncaikat. A Vendégjárás ötlete helyet, teret ad a sokféle fajta műfajnak és táncnak. A kisasszony, Faragó Laura, tiszta, szép hangján, kíséret is: méltó utódai lesznek az őket oktatóknak. A gyulai Körös táncegyüttes megfelelt a várakozásunknak, gyakorlottan, összeszokottan, színvonalasan táncolták műsorukat. Az igazi vérpezsdítő pillanatokat mégis leginkább a debreceni Hajdú együttes hajdútánca idézte, s felejthetetlenül szép volt a szóló cigánytánc Balázs Gusztáv nyíregyházi tanító előadásában. Keserűen gondoltunk megyénk irodalmi színpadainak ritkán hallható hangjára, amikor a debreceni Alföld színpad fiataljai Faragó Laura énekét hallgatják a vendégek Fotó: Béla Ottó produkció az 1976-os felújításkor érett igazi sikerré. 1977-ben az Emberöltő felelevenítette a környék népszokásait, a születéstől a halálig kísérő hiedelmeket, hagyományokat. Az első országos néptáncfesztiválra, az 1948-as gyulaira emlékeztetett a tavalyi, Ünnepre jöttünk című összeállítás. Már az Emberöltő és az Ünnepre jöttünk című folklórjátékok is a műfajok összetettségét kívánták szemléltetni, hiszen nemcsak néptáncot láttunk kiváló együttesektől, de a produkció keretjátéka helyt adott a prózának, s a folklórban gyökerező modern tematikus táncoknak is. Az idei bemutató, a Vendégjárás, a népművészet műfaji gazdagságának szemléltetésére törekedett. Az összeállító, rendező Born Miklós egy műsorban képzelte színpadra a balladát, a tréfás találós kérdést, a szabadszájú népmesét, a népdalt és a néptáncot. A gyulai vár színpadát a díszlettervező Takács Győző változtatta falusi kúriává. Vakítóan fehér díszletfalai plasztikusan szépen emelték ki az Egedy Edit tervezte kosztümöket, s az eredeti népviseletek színgazdagsáés erősítő nélkül is gyönyörűen idézte népdalainkat. Az udvarló prózai szerepét Lukács József színművész vállalta, s a tőle megszokott ízes humorral több alakban is megjelent a színpadon, mint jövendőmondó és koldus. A legtöbb nevetést Kóka Rozália bukovinai székely asszony talpraesett mesemondása csalta a nézők ajkára. Tréfás jó tanácsokat osztogatott a legényeknek és lányoknak, a csavaros székely észjárás csalogatóit villantotta fel minden megszólalásakor, talán kicsit gyakrabban, mint ahányszor a műsor kívánta volna. Ezúttal is több mint száz táncost vonultatott fel az előadás: a békéscsabai Balassit, a gyulai Köröst, a debreceni építők Hajdú táncegyüttesét, a budapesti Fáklya Nemzetiségi Központ táncegyüttesét, de fellépett még a debreceni Alföld ifjúsági szíppad és a debreceni Délibáb zenekar is. A kétrészes folklórjáték második fele volt a pergőbb, mozgalmasabb. Az első rész statikus, sok az egymást követő szólószám, a próza, kevés a tánc. Bemutatkozott a megfiatalodott Balassi tánc- együttes, ezúttal bizonyította vásári komédiájukat lankadatlan kedvvel és tehetséggel mókázták el nekünk. Döbbenetes víziót mutattak a budapesti Fáklya Nemzetiségi Központ táncosai, az emberek és a föld jövőjéről, az atomhalál kísértő réméről, a bolygónkról kitörni készülő ember küzdelméről. Óriási élmény volt, de a keretjáték ellenére mégis alig-alig tudtuk elfogadni ebben a folklórkörnyezetben. A vendégjáró társaság befejező nótázása ezután a balettvízió után ellentmondásos érzésekre hangolta a nézőt. Az előadást követően a vár előtti táncban folytatódott a játék, majd szekereken vonult haza a táncos sereg. Az együttes művészeti vezetői : Kricskovics Antal, Thuróczi György, Joób Árpád, Kardos László, s a zenei munkatárs, Vavrinecz Béla, a rendező Born Miklós mellett láthatóan komoly munkát fejtettek ki az együttesek felkészítésekor, a műsor színpadra állításakor. Az idei évad folklórjátéka nagy élményt jelentő produkciói, hibái, tanulságai ellenére is * szép színfoltja volt a gyulai Várszínház műsorának. Bede Zsóka Céljuk: a nevelőmunka színvonalának emelése A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya pedagógus-továbbképzési intézetében elkészült a pedagógus-továbbképzések jövő tanévre szóló rendje. Ennek tanúsága szerint az intézet az oktatáspolitikai párthatározat szellemében kívánja megújítani és megerősíteni a továbbképzések megyei rendszerét. Törekvéseik között szerepel a nevelés hatékonyságának emelése, az oktatás és a közművelődés között kialakult kapcsolatok erősítése, az egyes iskolák közötti színvonalkülönbség csökkentése, valamint a közoktatási rendszer irányításának korszerűsítése és erősítése. Az elmúlt esztendőhöz kapcsolódva továbbra is nagy gondot fordítanak az új tantervi dokumentumok bevezetéséhez kapcsolódó továbbképzések megszervezésére. A „formákban” alapvető változás nem lesz. A kétéves komplex szemináriumok rendszere továbbra is megmarad minden képzési típusban, s hasonlóképpen az egyéves pedagógiai szakmaimódszertani tanfolyamok. Ez utóbbiban a megye pedagógusai 15 szakmai, pedagógiai tárgyból vehetnék részt. A különböző szakmai tanácskozások között a jövőben is szerepel a gyesen levő pedagógusnők hagyományos továbbképzése. Az eddig említett lehetőségeken kívül tapasztalatcserék és tanulmányutak segítik a pedagógusok jobb felkészülését. Több szaktárgyból is közös továbbképzésre kerül sor a Szolnok, Csongrád, Hajdú- Bihar megyei pedagógus-továbbképző intézetekkel. A szakmai fejlődésnek eddig is kiváló teret nyújtó alkotó munkaközösségek hat tudományágban továbbra is folytatják munkájukat. A továbbképzési terv körültekintően készült el. Bí- zunk benne, hogy a megvalósításban jelentkező korábbi színvonalproblémák az új tanévben nem ismétlődnek meg. KÉPERNYŐ Körzeti stúdió Kevés olyan ország van a világon, ahol — hazánkhoz hasonlóan — egyetlen városban élne az összlakosság 20 százaléka. Ha kereken 10 millió magyar állampolgárt számítunk, akkor a 2 milliós budapesti létszám azt jelenti, hogy nálunk minden ötödik ember a fővárosban él. Sok szempontból — például a szellemi erők koncentráltságát illetően — ez bizony egészségtelen arány. Különösen, ha a „kicsi csomó nagyot kíván” gyerekjáték mintájára a tömegvonzás a gondolatok légritka tereit is előidézi ott, ahol nemcsak csírázni, de bőven teremni is tudna a világot előrevivő alkotószellem. Irodalmunk egyik vezéregyéniségétől származik az a szemléletes példa, mely szerint nem biztos, hogy ott találhatók legnagyobb számban a tudós emberek, ahol a legtöbb vasúti sínpár keresztezi egymást. (Ám milyen furcsa az élet, e találó megfigyelést csöndes budai lakásában mondta az író.) Az egészségtelen arány további romlásának megszüntetését, vagy legalább fékezését szolgálják azok a hosszú évék óta tapasztalható intézkedések, amelyek a vidék szellemi, gazdasági, kulturális értékeinek fokozott „felfedezését” szorgalmazzák. Amilyen nyilvánvaló gazdasági hasznot hoznak a vidéki városokba, falvakba telepített gyárak, éppoly jól kamatoznak azok a szellemi befektetések, amelyek a fővárostól távol eső alkotóműhelyek energiáira építenek. E törekvések jegyében kezdték működésüket a televízió körzeti stúdiói, köztük a Szegeden dolgozó is. Másként nézi a világot az, aki tudja, hogy saját életére, munkájára mások is odafigyelnek. A szegedi televíziós stúdió kezdettől fogva — immár három év óta — azt az érzékelhető feladatot igyekszik ellátni, hogy hírt adjon a körzetéhez tartozó vidék, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye életéről. Ezt a feladatát becsülettel el is látja, s közben arra is marad energia, hogy önálló hangját, arculatát megkeresve legyen része az ország teljességét átfogó televíziós hálózatnak. Nem a mindenáron való lokálpatriótaság viszi a nézőt a képernyő elé, ha az előzetes program szűkebb ■ hazájáról ígér híradást. Jó látni a tv-készüléken is megelevenedő ismerős tájakat, arcokat, más szemmel — a felvevő kamera nézőpontjából — figyelni életünket. Tudni, hogy az ország más tájaira is eljutnak az elektromos jelekre bontott eredményeink és gondjaink. A Dél-alföldi Krónika legutóbbi jelentésekor például két Békés megyei termelőszövetkezet együttműködéséről láthattunk képes beszámolót, hallhattunk olyan gondolatokat, amelyeket érdemes megszívlelni távolabbi vidékek nézőinek is. Pintér Antal riporter kalauzolásával Mezőgyánban és Kétsopronyban vendégeskedhettünk. Két eltérő adottságú termelőszövetkezet vezetői mondták el közös munkálkodásuk történetét, azt, hogy a kétsopronyi- ak egyfajta „szellemi exporttal”, no meg bővebb termést ígérő vetőmaggal segítették a mezőgyáni nagyüzemet. Máshol is előfordulhatnak — bizonyára nagy számban vannak is — hasonló együttműködések, tehát nem valami különleges felfedezést ígér a Békés megyei riport. Ám az élet nem csupa szenzációból áll, a dolgos hétköznap, a kevésbé látványos mindennapi eredmények is képernyőre illő témát ígérnek, ha azokat olyan korrekt munkát folytató alkotócsoport készíti, mint amilyenek a szegedi stúdió munkatársai. (Andódy)
