Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

1979. augusztus 7., kedd o * rama------------------------------------------— Finn küldöttség érkezett Budapestre A SZOT meghívására Pek- ka Oiviónak, a Finn Szak- szervezetek Központi Szövet­sége (SAK) elnökének veze­tésével hétfőn küldöttség ér­kezett Budapestre. A legna­gyobb finn szakszervezeti szövetség képviselői a ma­gyar szakszervezetek veze­tőivel véleményt cserélnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdései­ről és a magyar szakszerve­zetek tevékenységével is­merkednek. A finn testvérszervezet képviselőit a Ferihegyi re­pülőtéren Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és a SZOT titkárságának tagjai fogad­ták. Jelen volt Hannu Hah­nen, Finnország magyaror­szági nagykövetségének ide­iglenes ügyvivője is. Hétfő délután megkezdőd­tek a tárgyalások a Gáspár Sándor és a Pekka Oivio ve­zette- magyar és finn szak- szervezeti küldöttségek kö­zött. A baráti légkörben le­zajlott megbeszélésen tájé­koztatták egymást szakszer­vezeteik hazai tevékenységé­ről, törekvéseiről, és eszme­cserét folytattak a. nemzet­közi szakszervezeti mozga­A hétfőre virradó éjszaka is dolgoztak az Elektromos Művek szerelői Budapesten a vihartól megrongált légve­zetékek helyreállításán. A mintegy 1500 vezetékszaka­dásnak nagy részét, elsősor­ban azokat, amelyek össze­függő terület áramellátását érintették, mind kijavították. Hétfőn reggel már csupán mintegy 600 olyan szakadás maradt hátra, amely csak egy-egy fogyasztó, családi ház villanyszolgáltatását za­varta. A Posta Helyközi Távbe­szélő Igazgatóságától kapott tájékoztatás szerint a tele­fon légvezetékéit hálózatá­ban okozott viharkároknak mintegy 90 százalékát kija­vították hétfő reggelig. A ja­vítási munkák előtt sem maradt azonban telefonszol­gáltatás nélkül az ország egyetlen községe vagy váro­sa sem, mert ha másképp nem, akkor kerülő úton gondoskodtak „élő” telefon- vonalról. Többek között most már rendbe hozták a Látnivaló: a fotiklubok 15. szegedi szalonja Szegeden a Bartók Béla Művelődési Központban va­sárnap megnyílt a magyar- országi fotóklubok 15. sza­lonja. Ezúttal 15 fotóklub és fotókör 87 tagjának 150 felvételét ítélte kiállításra alkalmasnak a zsűri. Az amatőr szerzők jórészt mai életünk művészi megörökí­tésére törekedtek felvéte­leikkel. Az értékelésnél a zsűri elsősorban a klubok együttes teljesítményét vet­te figyelembe. Ennek alap­ján a szegedi szalon ván­dordíját a pécsi Fókusz fo­tóklub nyerte el. A Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletdíját a szegedi fotó­klub, a szegedi Városi Ta­nács tiszteletdíját a szom­bathelyi megyei művelődési és ifjúsági központ fotóköre, a szegedi fotóklub tisztelet­díját a debreceni fiatal fo­tósok stúdiója, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgató­sága tiszteletdíját az esz­tergomi fotóklub kapta meg. Ezenkívül kilenc fotós egyé­ni díjban részesült. A fotó­klubok szegedi kiállítását szeptember 2-ig tekinthetik meg a látogatók. lom időszerű kérdéseiről, az európai szakszervezeti moz­galom előtt álló feladatokról. ♦ Az üzemanyag-vásárlással kapcsolatos romániai intéz­kedésekről folytatott magyar —román megbeszélések ke­retében vasárnap magyar küldöttség utazott Bukarest­be Molnár Károly belkeres­kedelmi miniszterhelyettes vezetésével. ♦ Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban üdvözölte Michael Manleyt, Jamaica miniszterelnökét, Ja­maica függetlensége kikiál­tásának 17. évfordulója al­kalmából. ♦ Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a Bolíviai Köz­társaság nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban üdvö­zölte David Padilla Aranci- bia köztársasági elnököt. Debrecen—Püspökladány, a Szekszárd környéki, a dél­magyarországi vezetékszaka- dásokat. Budapesten egyéb­ként — tekintettel arra, hogy kevés a telefon légve­zeték — nem volt említésre méltó vezetékszakadás. Vámos László, Békés vá­ros Tanácsának elnökhelyet­tese köszöntötte tegnap dél­előtt az ötödik békési alkotó­tábor részvevőit, a vendége­ket, köztük dr. Csende Bélát, -a-megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezető­helyettesét. Elmondotta, hogy az alkotótábor majd­nem egyidős Békés várossá nyilvánításával. A kezdő évek óta egyre népszerűbb a táborlakók munkája a vá­rosban, egyre elismertebb az itt töltött napok közművelő­dési jelentősége. Sokan tér­nek vissza évről évre az al­kotótáborba, de állandóan megjelenne^ új arcok, új módszerek és tehetségek a képzőművészeti és az ama­tőrfilmes szekciókban. Most még a Dunántúlról is jelent­keztek amatőrfilmesek, így 38 filmes és 28 képzőművész részvételére számítanak az augusztus 6-tól 19-ig tartó szakmai táborozáson. A Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat nemzetközi kapcso­latainak jóvoltából 5 lengyel amatőrfilmes is eljött a tá­borba. A tanácselnök-he­lyettes ünnepi beszédét kö­vetően a délutáni órákban az elmúlt 5 év legjobban si­került amatőrfilmjeit nézték meg a részvevők. A képzőművészeti szekció foglalkozásaira a megye amatőr képzőművészei kap­tak meghívást. Programjuk­ban tsz és üzemlátogatás, vázlatkészítés és műtermi munka, valamint egy kiállí­tás összeállítása szerepel, de neves szakemberek előadását is meghallgatják. Például többek között Pogány ö. Gá­bor, a Magyar Nemzeti Galé­ria főigazgatója, B. Supka Magdolna művészettörténész, Jankay Tibor Amerikában élő festőművész, Karsai Zsigmond népművész látogat a táborlakókhoz. Az amatőr- filmesek Raffay Anna tudo­mányos filmrendező segítsé­gével folytatják Békés és környéke néprajzi „feltérké­pezését”, de a játékfilmké­szítés tudnivalóit is tanul­mányozzák majd. A Békés­ről készült várostörténeti dokumentumfilm hangosítá­sa is a két hét feladata lesz. Augusztus 19-én az itt festett képeket kiállításon mutatják be alkotóik a Jantyik Múze­umban, s ezzel véget ér az ez évi békési alkotótábor. Képünkön: „Az alkotótábor majdnem egyidős városi lé' tünkkel” — mondja a meg­nyitón Vámos László tanács­elnök-helyettes Fotó: Gál Edit Több mint 1600 iljú szakmunkás tanult Megyénk szakmunkáskép­ző intézeteiben ez év jú­liusában 1612 szakmunkásta­nuló tanult a nappali tago­zatokon, s ebből mindösz- sze csak 502 a leány. Leg­többen az ipari szakmák­ban végeztek, mintegy 1118- an, a mezőgazdasági szak­mákban 222-en, a kereskedel­mi és vendéglátóipari szak­mákban pedig 272-en. A vállalati, üzemi felnőttkép­zés keretében pedig 832 dol­gozó tett szakmunkásvizs­gát. ' Bármennyire is jelentős­nek tűnnek az előbb felso­rolt számok, a mezőgazda­ságban és az iparban je­lentkező igényeknek csak töredékét tudják kielégíteni. Különösen a melegipari szakmák küzdenek szak­munkáshiánnyal, amit a pályaválasztási és beiskolá­zási feladatok között nagyobb odafigyeléssel kell a jövő­ben megszervezni. A „di­vatszakmákban” végző if­jú szakmunkásoknak ter­mészetesen gondjuk akadt az elhelyezkedéssel. Így a fogtechnikus, a kozmetikus és a női fodrász szakmában. Kincs autószerelő Mezöberényben? Járva a megyét, sokszor előfordul velünk, autósokkal, hogy egy-egy útszélen le­robbanunk. Így történt ez nemrég is, amikor még 60 kilométer megtétele várt rám. Mezőberény határáig jutottunk, majd miután ki­derült, hogy a gyújtással van probléma, felkerestünk, azaz felkerestünk volna egy autószerelőt. A községben utcáin és boltban azt a vá­laszt kaptuk, hogy ebben a községben nincs szakember. Meglepődtünk, hiszen . a több mint 12 ezer lelket számláló nagyközségben ége­tő szükség lenne autószere­lőre. Hallottunk ilyen és olyan véleményt is. Hogy az adó­közösség nagyon megadóz­tatja, hogy a kezdők nem kapnak adókedvezményt. Utánajártunk. Kiderült, hogy 3 éve történt egy felmérés, melynek alapján ebben a községben 63 szakmában hi­ányzik a kisiparosság mun­kája, de ennek megoldása nem csupán a kisiparosok szervezetétől várható, ha­nem az állami ipar, szövet­kezet, valamint a tanácsok közreműködésével. Azt is megtudtuk, hogy azokon a területeken, ahol fehér fol­tok vannak, a Pénzügymi­nisztérium adómentességet is ad. Mezöberényben egy mellékállású, autószerelő van, aki 3 éve adómentességet él­vez. Autószereléssel egyéb­ként még egy esztergályos, és alkalmasint egy rádió-, tévéjavító kisiparos foglal­kozik. A megyében az autó­szerelő szakmában egyébként még 41-en válthatnának ki ipart. Tudott az is, hogy a népgazdaság a kisiparosság­tól országosan 2,5 millió órakapacitás elvégzését igényli. Ennek teljesítésére csak akkor kerülhet sor, ha a tanácsok, az állami, a szö­vetkezeti ipar és a kisipa­rosok közösen teremtik meg nemcsak ebben, hanem más szakmákban is a feltételeket a szolgáltatás igényeinek ki­elégítésére. ­Hazánk legforgalmasabb közúti határátkelőhelyén, Hegyes­halomban, a nyári hétvégeken az átlépő személygépkocsik, autóbuszok, kamionok száma rendszerint meghaladja a har­mincezret (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Ismét van villany, szól a telefnn Kern csak törvényes jog — kötelesség is! egyelmi eljárást indí­tottak a szövetkezet I tehergépkocsi-vezető­je ellen. Engedély nélkül fu­varozta az építőanyagot ke­resztkomája új lakásának építéséhez. A gépcsoportve­zető bár az eljárást papír­forma szerint lefolytatta, lé­nyegileg egyáltalán nem ítél­te el az ügyben szereplő gépkocsivezető magatartását. Négyszemközti beszélgetés során — bár egészen vélet­lenül nyolc fül hallhatta — mentegette magát, és besú­gónak titulálta azt a dolgo­zótársát, aki a szabálytalan­ságot szóvá tette, aki miatt ő kénytelen volt „ügyet csi­nálni” az esetből. A gépcso­portvezető bizonyára arra számított, hogy „gesztusá­val” népszerűvé válhat be­osztottja előtt. A vége pe­dig — mivel kitudódott a dolog — az lett, hogy a te­kintélye még annak a sze­mében is semmivé lett, aki­nek egyébként kedvezni akart. Lehet, hogy példánk egy kissé szélsőséges, hiszen a termelés és gazdálkodás sok tekintetben fejlődést mutató tendenciái inkább a műsza­ki-gazdasági vezetők munká­jának javulását, felelősségér­zetének növekedését tanúsít­ják. A példánkhoz hasonló esetek azonban felkiáltójel­ként figyelmeztetnek: még igen sokat kell tennünk az egyszemélyi felelős vezetés el­vének, s etikai normáinak érvényesítéséért, annak meg­értetéséért, hogy a rend és a fegyelem . megtartása és megtartatása elengedhetetlen feltétele bármiféle eredmé­nyes munkának, de különös­képpen az előttünk levő évek gazdaságpolitikai célkitűzése valóra váltásának, elért szo­cialista életformánk stabilan tartásának és e talajról a további nekirugaszkodásnak. Sohasem, de jelenlegi kö­rülményeink között még ke­vésbé tetszeleghet bárki is a jó főnök szerepében azzal, hogy szemet huny az évek óta szinte jól bevett és hall­gatólagosan úgymond bocsá­natos bűnnek tekintett fe­gyelemsértések felett. Egy tapodtat sem haladhat előre az a kollektíva, ahol a ve­zető elvtelen, cinkos maga­tartása alapjaiban ássa alá a munkahelyek rendjét, fe­gyelmét, s lehetetlenné teszi a vállalati, üzemi érdek által a jövőben még szilárdabban meghatározott költséggazdál­kodási, minőségi és haté­konysági követelmények megtartását. Az ilyen „mun­kastílus” eddig is sokba ke­rült nekünk, s a jövőben még drágább mulatság lesz annak, aki nem tud leszok­ni róla, hiszen a rosszul dol­gozó vezető anyagilag is hát­rányos helyzetbe kerül, de a rossz munka következményét érzik az általa irányított kollektívák dolgozói és vég­ső soron az egész népgazda­ság is. Az elvtelen és káros módszerek megváltoztatását maga az élet kényszeríti ki. Napjainkban gyakran han­goztatott: meddig lehet még tűrni a lógást, a naplopást, a pongyola munkafegyelmet, a szervezetlenséget. S akik e véleményeket megfogalmaz­zák, kimondva, kimondat­lan, egy véleményen vannak a párt és a kormányzat ál­láspontjával, legfőbb törek­vésével, azzal, hogy tartós életszínvonal-politika csak a fegyelmezett, derekas, haté­kony munka árán lehetséges. S amennyire több szájból hangzik el ez a követelés, bízvást több lesz a foganat­ja is. Remélhető, hogy a dol­gozó kollektívák egyre in­kább nem lesznek hajlandók szó nélkül tűrni ilyen okok miatt a keresetek, illetve a jövedelem kedvezőtlen ala­kulását. Nem fognak szó nél­kül belenyugodni abba, hogy a hanyagok, a lógósok, a más kezére játszók száz, vagy ép­pen ezer forintokat vegye­nek ki a szorgalmasan, be­csületesen dolgozó társaik zsebéből büntetlenül, csak azért, mert a vezetők nem mernek, vagy nem képesek érvényt- szerezni a társadal­mi tulajdon becsülésének, a munkahelyi és technológiai fegyelem szabályainak. A kollektívák ilyen „alapállá­sa” viszont lényegesen meg­könnyíti a dolgát a minden körülmények között rendet és fegyelmet akaró határozott vezetőknek. A mi gazdaságirányítási rendszerünk, a Munka Tör­vénykönyve, a vállalati kol­lektív szerződés több jogot, nagyobb hatáskört biztosít ma is a vállalati vezetőnek, hogy igazságos rendet tart­son, anyagilag ösztönözzön, s nagyobb szigorral fegyelmez­zen. Am azok, akik e jogkö­rüket úgy fogják fel, hogy a fegyelem megszilárdításá­ban az adminisztratív eszkö­zök a legfontosabbak, a leg­hatásosabbak, helytelenül gondolkodnak. Hiszen, ha számot vetnek azzal, hogy a hanyagságok és a lazaságok előidézője legtöbbnyire még mindig a szervezetlenség, az irányítás, az ellenőrzés nem kielégítő színvonala, akkor ebből az is következik, hogy ezeknek az okoknak a meg­szüntetése: a folyamatos munka feltételeinek megte­remtése, a jól és rosszul dol­gozókat egy kalap alá Vevő egyenlősdi felszámolása, az egészségesebb, biztonságo­sabb munkakörülmények megteremtése. Nyüván egyik sem könnyű feladat. S nem egyszerű a végrehajtás nehézségei köz­ben újból és újból kivívni a dolgozók bizalmát, megnyer­ni a kollektíva támogatását akkor is, amikor esetlég bün­tetni kell. A gazdálkodás eredményessége, a munka szerinti bérezés, jutalmazás pedig egyenesen feltételezi az egyiket, s a másikat is. Fel­tételezi, hogy a vezetők min­dig pontosan értékeljék a feladatok és utasítások tel­jesítését, nyíltan és őszintén figyelmeztessék azt, aki hi­bázott. S konfliktusok, viták árán is vállalják azt a nép­szerűtlennek tűnő feladatot, hogy valóban érdem szerint rangsorolják beosztottaikat, igyekezzenek igazságos kü­lönbséget tenni közöttük anyagi és erkölcsi elismerés­sel aszerint, hogy ki meny­nyivel járult hozzá a közös erőfeszítésekhez és eredmé­nyekhez. Napjaink politikája tehát magasabbra állítja a szocia­lista vezetés mércéjét, s ezt a mércét nem ütheti meg az a vezető, aki elvtelen és túl­zott engedékenységgel pró­bálja megalapozni tekinté­lyét, pozícióját. De ne szá­mítson sikerre az sem, aki helyzetével visszaélve okkal, ok nélkül gorombáskodik, parancsolgat és önkényeske- dik, mert ezzel a legfonto­sabbtól, a dolgozók támoga­tásától és ragaszkodásától fosztja meg magát. Igazi te­kintélyt a jövőben is csak az a vezető szerezhet, aki ér­ti a szakmáját, tiszteli be­osztottjait, becsüli szorgal­mukat, igényt tart vélemé­nyükre, javaslataikra, elv­társi kapcsolatot tart velük, a munkában azonban nem ismer tréfát, és semmilyen alapon nem kivételez senki­vel. D szocialista vezető egy pillanatra sem fe­lejtheti el: a kollek­tíva őt azért állította a ve­zető posztra, hogy őrködjék a közösség érdekei felett, s hogy az eredményes munká­hoz nélkülözhetetlen rend és fegyelem biztosítása a dol­gozókról való sokoldalú gon­doskodással együtt nemcsak törvényes joga, hanem köte­lessége is. Deák Gyula \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom